Ádár az év 12. hónapja, ha a hónapokat niszántól számítjuk, és a 6.
hónap, ha tisritől, ahogy azt napjainkban tesszük.
Az ádár szó babilóniai gyökerű, akkád eredetű. Akkádul a hónap neve:
ádáru, és ádár séninek (a második ádár hónap, amit beiktatunk, ha az
év szökőév, sáná meuberet) a neve Archu nákru Ádáru. A zsidók a
hónapok nevét Babilóniából hozták. Ádáru akkádul azt jelenti: sötét,
borongós.
Miért lett ez a hónap neve? Mert ez a téli esős évszak utolsó
hónapja, és ilyenkor az ég felhős, borongós. Eszerint az akkád "ádáru"
szóból származik a héber Ádár név. Egy másik magyarázat szerint az
ádár, a héber "ádir" szóból származik, mert ebben a hónapban nagy
csodák történtek Izrael népével, és "ádir" azt jelenti: nagy,
hatalmas. Egy harmadik magyarázat szerint, az ádár szó a héber "hádár"
szóból származik, ami szépséget jelent, ahogy bölcseink magyarázzák:
"Hádár kiblu bime Achásvéros", szépen, ünnepélyesen fogadták el a
zsidók a Tórát Áchásvéros idejében, ahogy írva van: "kimu vekiblu"
(Eszter 9:27), "betartották és elfogadták [önként]", vagyis
betartották, amit már elfogadtak, (a Tórát) Purim idején.
A hónap csillagjegye: halak (dágim), a Midrás szerint azért, mert az
esőzések miatt, ebben a hónapban különösen szaporodnak a halak. Egy
másik magyarázat egy remezt, utalást talál Josuá ben Nunra, ugyanis
Mózes halála után, Zájin Ádárkor (ádár hónap 7-én), ő lett a nép
vezetője, és az ő nevében a nun, héberül "halat" jelent. Bölcseink
szerint ezért lett a hónap szimbóluma a hal.
A chaszidikus
irodalomban úgy magyarázzák, hogy azért a dág (hal) a hónap
szimbóluma, mert Mózes ádár hónap hetedikén született és hunyt el,
és ha összeadjuk a héber dág szó betűit, a hetes számot kapjuk (dálet
+ gimmel).
Ádár hónapja említtetik Eszter könyvében, Ezra könyvében (6:15) és
az apokrif irodalomban is (szfárim chiconimban), Makkabeus II. (15:36).
Ádár hónap
eseményei:
- Minden évben ádár 1-én hirdették ki, hogy a nép hozzon fél sékelt
adományként a Szentély karbantartására, és a közösségi áldozatok
vásárlására, illetve hogy meg tudják belőle javítani az utakat, amin
a nép, a következő hónapban feljön Jeruzsálembe.
Ezért a Bét Din már
niszán előtt egy hónappal (ádár 1-jén) kihirdette, hogy mindenki
hozzon fél sékelt, hogy még idejében meg tudják venni a közösségi
áldozatokat és megjavítani a Szentélyt Peszách előtt. Ezért nevezik Rosh Chódes ádár előtti szombatot párását skálimnak, vagyis a "sékelek
fejezetének".
Mikor a hónapokat még nem naptár szerint állapították meg,
tanuk - a Bét Din küldöttei - hirdették ki az Újholdat, miután
megtudták, hogy az előző hónap 29 vagy 30 napos volt (chászér vagy
málé). A diaszpórába mentek, hogy elmondják a külföldön élő
zsidóknak is, mikor lesz Purim és mikor kell a Megilát olvasni. Ádár
volt az egyik, azon hat hónap közül, amikor a küldöttek külföldre
mentek, hogy elmondják, hogy a hónap teljes vagy hiányos, mert
ettől függött, hogy a rákövetkező niszán hónapban mikorra esnek az
ünnepek
- Ádár 7-én született és halt meg Mózes (Megilá 13b). A Chevrá
Kádisá tagjai böjtölni szoktak ezen a napon, hogy bocsánatot
kérjenek ezáltal, ha egy halottal, véletlenül, nem bántak volna
tisztességgel.
Ez a nap, minden évben Tecáve heti szakaszára esik,
akár 12 hónapos akár 13 hónapos az év. Ebben bölcseink egy jelet
fedeztek fel, ugyanis ez az egyetlen fejezet a Tórában, amiben nincs
megemlítve Mózes neve. Mózes kérte az Örökkévalót: "Ha elpusztítja
népét, az ő nevét is törölje ki Tórájából". Bár a népet nem
pusztította el az Örökkévaló, de mivel egy cádik szavának valamilyen
formában mindenképpen teljesülnie kell, nincs említve ebben a heti
szakaszban Mózes neve.
- Ádár 9-én több forrás szerint tá'ánitot, böjtnapot hirdettek ki, a
Bét Sámáj és Bét Hillél közötti viták miatt, de később ez a böjtnap
eltűnt.
- Ádár 13-án nagy vereséget szenvedtek a görögök Nikánor vezetése
alatt Juda Makkabi ellen. Nikánort elfogták és megbüntették, amiért
szidta az Örökkévalót és Jeruzsálemet. Ez a nap sok éven át ünnepnap
volt, de idővel elfelejtették, és később épp ez a nap lett Tá'ánit
Eszter, Eszter böjtje.
- Ádár 14-én Áchásvéros király idejében pihentek meg a zsidók a
harcok után a
fallal körül nem vett városokban. Ennek örömére
ünnepeljük meg mi is minden évben Purim ünnepét.
- Ádár 15-én a fallal körülvett városok is megpihentek, ennek
emlékére van Susán Purim mind a mai napig, azokban a fallal
körülvett városokban melyek Józsua idejében léteztek.
- Ádár 16-án kezdték újjáépíteni Jeruzsálem falait Nechemjá
idejében. Ezt a napot szintén ünnepnapnak kiáltották ki, mert nagy
öröm volt a zsidóknak, hogy építik a városfalat.
- Ádár 20-án nagy ünnepnapot tartottak a zsidók. Choni Hámáágél nagy
cádik volt a második templom idején (Tá'ánit 19a), mikor is a nép
kérésére esőért imádkozott, és mivel az Örökkévaló meghallgatta
imáját, eleredt az eső ezen a napon.
A Midrás (Jálkut Simoni) szerint mikor Hámán sorsot vetett és ádárt
kapta, nagyon örült, ugyanis ebben a hónapban nem talált semmit,
amit a zsidók javára írhatott volna, és ezt még tetézte, hogy ebben
a hónapban hunyt el vezetőjük, Mózes. Ezért azt gondolta, hogy ez a
hónap lesz a legjobb arra, hogy elpusztítsa a zsidókat és így szólt:
"Elfogtam őket (a zsidókat) mint a halász hálójában a halakat."
Erre
az Örökkévaló így válaszolt neki: "Fordítva lesz: a zsidók fogják
legyőzni ellenségeiket és téged is!" Ezért mondták bölcseink: "Misenichnász
Ádár márbim beszimchá" Mikor beköszönt ádár hónapja, sokasítsuk meg
a boldogságot!
Szökőévben két ádár hónapot is találhatunk a naptárban, nevük: ádár
álef és ádár bét. Ilyenkor ádár álef harminc napos ádár bét pedig
huszonkilenc napos. A különböző események, melyeket más évben
ádárban tartanak - például: Eszter böjtje, Purim, Susán purim, a Bár
micvák és a Bát micvák - ádár bétben kerülnek megtartásra, de a
Jahrzeiteket ádár alefben tartjuk, és a Káddisokat is ekkor mondjuk.
Eliezer Slomovits |