Prof. rabbi Schőner Alfréd:

SZÉTTÖRT KŐTÁBLÁK

 


Az 1950-es évek legvégén született egy határozat, amely szerint a kaposvári zsinagógát - miután "rossz" helyen állt a városban, és ezt értsd a szó topográfiai, ideológiai és "bármilyen" értelmében, meg kell szüntetni, le kell bontani. Végül is arra a "racionális" technikai megoldásra jutottak, hogy nem lebontani, hanem felrobbantani kell a templomot. 1980. július 18.-án a Magyar Néphadsereg szakemberei Kaposváron felrobbantották a zsinagógát, azt a gyönyörű épületet, amelyben generációk imádkoztak áhítattal az Egek Urához, s amelynek a tetején kb. 12 métermagasságban egy mintegy 2 és fél méter magas bronz kőtábla állt. A Bizonyság Táblái, a Tízparancsolat kezdő soraival. (Lásd: Újrakezdések. Zsidósors Somogyban. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005. p. 195.)

A zsinagóga felrobbantásának drámai pillanatai

Különleges véletlene a történelemnek, hogy egy akkori fotóriporter, Király J. Béla, megörökítette a jelenetet, tehát az eset a mai napig dokumentálható. Ki is van állítva a kaposvári kis zsidó közösség imaházának aulájában az a pillanat, amikor összeomlik az épület. Egyébként 1974 - ben döntöttek (?) a zsinagóga eladásáról, idézi a történész. (SML SMT. V. B. Egyházügyi Titkárának iratai 849-1975). "Az épületet a magyar állam nevében a megyei tanács vette meg." (i.m. p.195)


Hívő emberként azt mondom, nem véletlen, másképpen meg nem tudom megmagyarázni, hogy a zsinagóga elpusztult, de egyetlen valami maradt meg: az egykoron az oromzaton álló bronzból készült két kőtábla. A Tízparancsolat Igéi, összetörve, meggyalázva, megcsonkítva, a barbarizmus mementójaként.

Mártíremlékmű, Kaposvár, 1984


Azonban az egyik oldala mégis (!) épen maradt, a jobb oldali.
A bal oldali széttört.
A jobb oldalon lévő igék, amelyek Isten és ember közötti parancsolatokról szólnak, érintetlenül maradtak!
A bal oldaliak, amelyek ember és ember közötti kapcsolatokról szólnak, széttörtek!
Már évek óta mártíremlékműként őrzi a pusztulás pillanatát, mindenki megtekintheti a kaposvári zsinagóga helyén, örök emlékezetként.

 

Dr. Schőner Alfréd
2006.02.26

Vissza a DOKUMENTUMOK-hoz