2006. március
24.
OR-ZSE Zsinagóga
Sabbat Salom! Git Sabesz!
Egy midrás történet meséli el, hogy Dávid király palotájának erkélyén ülve,
álmodozva emlékezett vissza életének örömeire, bánataira.
Ekkor egy alak jelent meg előtte, csodálatos ruhában és így szólt:
- Én vagyok a dicsőség, én írtam be a nevedet a diadalok könyvébe, én vagyok, aki
sasszárnyakon hordoztalak téged, ugye én vagyok a te életed legnagyobb boldogsága?
Dávid király elutasítólag intett a kezével. Ekkor egy másik alak jelent meg, még
szebb még csodálatosabb ruhában.
- Én vagyok a gazdagság, anyagi jólétet adtam neked, fényt és pompát vittem az
életedbe, ugye én vagyok a te életed legnagyobb boldogsága?
Dávid király ismét lemondólag rázta a fejét.
- Ekkor egy szelíd, lágybeszédű angyal jelent meg, igen egyszerű ruhában és a
következőt mondta: Én vagyok a szeretet, szíveket szereztem neked, mert én laktam
benned, velem fakasztottál mosolyt százak ajkain, és velem szárítottál könnyeket
ezrek szemeiben.
Ekkor az öröm felujjongott a király szívében.
Az e heti párását hásávuá, Tórai szakasz Vájákhél és Pökudéj, ugyanakkor
ennek a szombatnak a neve: Sábát Háchódes, és Bo szidrájából olvassuk fel a
hónapra vonatkozó mondatokat is.
"Éle pökudéj hámiskán, miskán háédut áser pukád."
Azaz "ezek a hajlék a bizonyság hajlékának a részei, amit számba vettek (meg
lettek számolva)" mondja a Tóra.
Ha jobban megnézzük ezt a mondatot, látjuk, hogy a Miskán kétszer van megemlítve, mi
ennek az oka?
Rási a Tóra és a Talmud legnagyobb magyarázója, a következőt mondja: Az hogy
kétszer említi a tóra az nem más, mint egy "remez" egy "jel" hogy
így tudatta az Örökkévaló Mojse Rabénun keresztül a néppel, hogy ez utalás arra a
két Szentélyre, ami le lesz rombolva el lesz véve a "churbán" a pusztítás
idején.
De miért volt erre szükség, hogy elmondja? Hiszen az a tény hogy a miskán
felépülhetett volt a bizonyíték, arra hogy a Kádos Báruch Hu megbocsátotta az
aranyborjú imádását, miért nem lehetett a nép öröme felhőtlen?
A választ a Zsoltárok könyve adja meg, ahol azt olvassuk:
"Vájitos miskán silo ohel sikén báádám"
"Elhagyta az Örökkévaló silót, a sátrat és az emberbe helyezte"
A Jóteremtő nem elszomorítani akarta a zsidó népet, pont ellenkezőleg, azt akarta,
hogy Mózes tanítsa meg, hogy ha le is rombolják a Szentélyt, marad egy " Mikdás
Möát" egy " kis Szentély" minden zsidó emberben, mert aki megtartja a
törvényeket és azon az úton jár amit a Tóra kijelölt számára akkor a Szentély
ott lesz benne bent a szívében, ami soha le nem rombolható, el nem pusztítható, ez
nem más, mint a szeretet. Szeretete az Örökkévalónak, a Tórának és szeretete
egymásnak, embertársainknak.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájunknak szép békés Sábeszt!
|
