2005. október.28.
OR-ZSE Díszterem
péntek esti kidus
Sábbát Sálom-ot kívánok mindenkinek.
Tekintve, hogy most kezdjük el olvasni Tóránkat, így megragadom az alkalmat arra, hogy
az egész elkövetkező zsinagógai évre minden jót, sok szerencsét és boldogságot
kívánjak Önöknek!
Az Ádámról és Éváról szóló történet, amelyben az első emberpár eszik a
tiltott fa gyümölcséből, e heti szidránk, az erre a hétre rendelt tórai
olvasmányunk fő témája. A bibliai történetek közül talán ez a legismertebb. Az
Ö.való az első emberpárt óvta attól, hogy egyenek a Jó és Rossz Tudás fájának
gyümölcséből, amely az Édenkert közepén állt. Ádám és Éva nem vett tudomást
az I.teni utasításról. Elgondolkoztató, hogy miképpen tudtak ilyen módon cselekedni,
és miképpen tudtak rosszat tenni, mielőtt ettek a tudás fájáról, tehát akkor még
nem tudtak különbséget tenni a jó és a rossz között. A rossz, tehát nem
meggondolásuk, tudatos akaratuk eredménye volt. Mielőtt ettek a tudás fájáról, a
rossz nem képezhette szellemiségük, pszichológiai alkatuk részét. Tiszták voltak,
mentesek a rossz elhatározásától. A T'nách, egy, a szidrában előforduló
szimbólumával kifejezve( "nem volt tudomásuk saját meztelenségükről."
Idézem a Tóra szavait: "És mindketten, az ember és felesége mezítelenek voltak,
nem szégyellték magukat.( A Tóra itt olvasható szövegéből látjuk, hogy a fa
kellemes volt a szemnek, mégis nehéz elképzelni, hogy ez vezethette Ádámot és Évát
az Ö.való kívánságának áthágásához. Mi történt, ami miatt így cselekedtek? A
kígyó Éva tudomására hozta - idézem a Tórát: "mert I.ten tudja, hogy azon a
napon, amelyen esztek belőle, megnyílik szemetek és olyanok lesztek, mint I.ten, a
jónak és rossznak tudói". A történet megvilágítja, hogy Éva számára a fa
gyümölcse - idézem: "...jó volt táplálékul, gyönyörűsége a szemnek, és
kívánatos volt, hogy bölccsé tegye őket".
Joggal feltételezhetjük, hogy egy magasabb szintű emberi tudást, vagyis bölcsességet
akartak szerezni. Valahol olvastam, hogy egy nagy XIX.sz.-i rabbi ezzel kapcsolatban a
következő magyarázatot fűzte( Szerinte Ádám és Éva soha sem akart az Ö.való
ellen tenni. Ezzel szemben az első emberpár azt gondolta, hogy azáltal, hogy esznek a
gyümölcsből, magasabb szellemi szintre kerülnek, amit az Ö.való szolgálatára
fordíthatnak. Ilyen megvilágításban felismerjük, hogy a "jécer há-rá"- a
rossz hajlam, nem volt része az ő szellemi, pszichológiai adottságaiknak. Abban a
tévedésben voltak, hogy cselekedetük révén megszerezhető adottsággal, vagyis a
nagyobb tudással, olyan magas szinten szolgálhatják az Ö.valót, amennyire csak
lehetséges.
Az Ö.való szolgálata vezeti az embert, amikor az élet valamely kihívásával szembe
kerül, és azt meg akarja oldani és úgy cselekszik, ahogy gondolkodása szerint az
Ö.való kívánná. Ádámnak és Évának nem volt ilyen kihívása, tehát nem is
lehetett olyan ok, amiért meggondoltan az Ö.való akarata ellenére tettek. Úgy
gondolták, hogy a fa gyümölcsének fogyasztása által képesek lesznek arra, hogy
küzdhessenek a "jécer há-rá"- ellen, és megvalósíthassák a "jécer
há-tov" - ot, a jó hajlamot. Úgy gondolkozhattak, hogy szembe kerülve egy
kihívással, vagyis a "rossz ösztön" elleni harccal és a "jó
ösztön" győzelemre segítésével, ami a megszerezni akart tudás révén vált
volna lehetségessé, bemutatták volna I.ten iránti nagyobb hűségüket.
Amit elkövettek, az nem az Ö.való akarata elleni lázadás volt, hanem az Ö.való jobb
szolgálatára irányuló akarat, ami szerencsétlenségükre tévedésnek bizonyult.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Sábbát Sálom-ot, békés szombatot, mindenkinek!
Borsányi Schmidt
Eszter
Jud. Tan. IV.évf.
2005. október 28.
|
