Vissza a D'vár Torá-hoz

  

Kardos Péter főrabbi:
Deszka és szögesdrót


Ribajnaj sel ajlom! Világnak Ura!

Hozzád fohászkodom ez ünnepi órán, hogy elmondhassam mindazt, amit reám bíztak!
Reám bíztak kórházi vagy otthoni betegágyon sínylődők!
Reám bíztak azok, akik egykor lakótársaim voltak a budapesti gettóban, de már nem tudnak szólni: mert betegek, mert leépültek - de nem annyira, hogy ne látnák, ne hallanák mindazt, ami körülöttünk történik.

Söérit gettó - a budapesti gettó maradéka.

Az egykori 70 ezerből talán néhány száz...!

Az ő nevükben kérdezem: amikor évtizede folyik a nemes és kevésbé nemes vetélkedés: ki a jobb, ki az igazi magyar. Valóban: ki a jobb?

Azok-e, akik utódainak vallják magukat mindazoknak, akik ebből a házból indították el a magyar holokausztot, vagy azok, aki túlélték, elveszítették szeretteiket - és mégis itt maradtak.

Már csak néhány száz az egykori 70 ezerből..!

Mi nem megemlékezünk, mi emlékezünk a gettóra!

Mi vagyunk azok, akiknek a Schindler listája című film vetítése előtt az egyik tévécsatorna a következő feliratot mellékelte: "Képi és hanghatások megzavarhatják egyes nézők nyugalmát." Sajnos, hogy ez a felirat nekünk szólt, és nem azoknak, akiknek kellene, hogy szóljon.

Már csak néhány száz az egykori 70 ezerből..!

Akik nem megemlékezünk, hanem emlékezünk!

Emlékezünk a magyar nyilasra, aki karszalagján a tiltott önkényuralmi jelképpel, mindkét kezében fegyverrel terelt bennünket a Duna-part felé...!
Emlékezünk arra a szovjet katonára, aki sapkáján a tiltott önkényuralmi jelképpel, egyik kezében fegyverrel, a másikban kenyérrel jelent meg a pince kapujában, és meglátva a pokol bugyrának élő képét, a reményüket és szeretteiket vesztett nyomorultakat, csillogó szemmel így kiáltott felénk: Fasiszti káput!

Én, a galíciai jöttment, a Jordán partjáról ideszalasztott, az idegenszívű és idegenlelkű - mit mondjak erre?

Tévedés ne essék! Tudom, mi történt később! Itt éltem! Sokak számára börtön és akasztófa, útlevélmegvonás, az 56-os forradalom eltiprása, a család kiirtásával való fenyegetés és zsarolás - némelyiknek magam is szenvedő alanya voltam. De a tény az tény marad! Nem a szabadságunkat, az életünket köszönhetjük nekik.

Két, jelképes koszorúval kívántam adózni a budapesti gettó áldozatainak.
Az egyik deszkából és szögesdrótból készült. Abból a deszkából, amellyel ott körülvettek bennünket. Abból a szögesdrótból, amely az auschwitzi tábort vette körül.

A másik koszorú a kegyelet és az emlékezés virágaiból készült.

Ribajnaj sel ajlom! Világnak Ura!

Hozzád fohászkodom e gyászos órán: Csak e második koszorúra legyen szükség!

Hogy megvalósuljanak ezen megemlékezés céljai: hogy egy szabad, öntudatos, demokratikus, gyűlölettől mentes, európai Magyarország polgárai egyenlő jogokat élvezzenek, tartozzanak többséghez vagy kisebbséghez.

Így legyen! Ámen.

 Kardos Péter főrabbi beszéde 2002. Január 18-án, a Parlament előtti demonstráción

Vissza a d'VAR Torá-hoz