Elhangzott az MTV1 - Hajnali gondolatok c. műsorában
2003. 03. 18.-án
Este, vallási előírásainknak
megfelelően, felolvassuk zsinagógáinkban Eszter könyvét, ami a szent nyelven,
héberül Megilát Eszter. A mai napon köszönt be purim ünnepe, amely az öröm, a
jókedv, a sorsvetés s egyben a csodálatos megmenekülés szimbólummá vált.
A polgári időszámítás előtti 5. század derekán Perzsiában uralkodott Xerxesz
király, akit a zsidó hagyomány Áhásvérosként ismer. A Szentírásból tudjuk, hogy
Áhásvéros király, a zsidó származású Esztert maga mellé emeli királynőnek.
Eszter az ő oldalán s az ő segítségével veszi fel a harcot a zsidó népért
Hámánnal szemben, aki egyben a király legfőbb minisztere, s legszemélyesebb
tanácsadója volt. Ő akarta elpusztítani a zsidóságot, mivel nem borultak le színe
előtt.
Az ünnep nevének eredete, etimológiája perzsa eredetű. A szó jelentése: sorsvetés.
Mivel Hámán sorsot vetett arról, hogy melyik napon pusztítsák el a zsidókat a
birodalomban, s ez a zsinagógai naptár szerint Ádár hó 14-re esett. De ez a nap
mégsem gyászbetűkkel íródott be a luáhba, a zsinagógai naptárba, hanem épp
ellenkezőleg, a megmenekülésnek lett ünnepévé, mivel Áhásvéros király előtt
lelepleződött Hámán fondorlatos terve, amelyben a királyné, Eszter életére is
tört.
Nagyon sok szép hagyomány és rendelet kapcsolódik Purim ünnepéhez. Törvény
ilyenkor Sláchmónesz küldése, amely általában két különböző süteményt
tartalmaz, ismerősöknek, barátoknak, szegényeknek. Szokás 3 tányért a közösség
asztalára helyezni, s ezekbe a hívek belehelyezik az adott ország legnagyobb
fémpénzének a felét. Ezt az összeget a közösségek jótékony célra használják.
Izraelben, a Szentföldön, s diaszpórában a világ zsidó közösségeiben egyaránt
mind este, mind reggel felolvassák Eszter könyvét.
Évszázadok során kialakult szokás, hogy ekkor a gyerekek álarcot öltenek, amivel az
események fordulatát szimbolizálják, amikor az üldözött zsidók úrrá lettek
ellenségeiken. Az egész ünnepnek a gyerekek számára úgynevezett farsang jellege van.
Eszter könyvének szavaival búcsúzom, amelynek e mondata, s e gondolata beépült a
zsidó liturgiába:
"LáJehudim hojszo Ajro veSzimcho, veSzoszon viJkor."
"A zsidóknak világosság és öröm volt, meg vígasság és dicsőség."
Legyen ez a nap áhítattal teli, s örömmel átitatott imádságé. Jelképe az örök
optimizmusnak.
Budapest, 2003.március 19.
Róna Tamás
rabbijelölt
Rabbiképző szak |
