Elhangzott a Magyar Rádió
Izraelita vallási műsorában, 2005.03.17-én.
"Emlékezzél meg arról, mit tett veled az úton Ámálék, midőn kivonultatok Egyiptomból." (Mózes V.25/17)
Néhány óra még és otthonainkban fellobbannak a szombat beköszöntését jelző gyertyák fényei. Nevezetes szombat köszönt reánk - az emlékezés szombatja.
Évről-évre megemlékezünk arról, hogy amikor elődeink kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, a pusztai vándorlásuk alatt megtámadták őket az ámálékiták és legyilkolták mindazokat, akik a menet végén vonszolták fáradtságtól, kimerültségtől, öregségtől legyengült testüket. Vallási tanításunk a bosszúállás ellen szól, de ebben az esetben így olvassuk a tórában:
"Töröld el Ámálék emlékét az ég alól... - ne
felejts..."(Mózes V. 25/19)
Vallásunk tanításainak mindenkor az emberszeretet volt a legfontosabb szabálya. Minden emberrel békére törekedett. Talán ezért van a tórai tanítás:
"Bosszúálló ne légy, haragot ne tarts..."
(Mózes III. 19/18.)
Ennek következtében azt látjuk, hogy a bosszúállás nem a mi feladatunk.
"Szolgáinak kiontott vérét az Örökkévaló bosszulja
meg."
Patai József írta egyik versében:
Hányszor borult el fölöttünk
Fenyegetőn már az ég!
Szédítő mély örvények közt,
Hányszor hittük: itt a vég..."
Sokszor előfordult történelmünk folyamán, hogy megtámadták, meghurcolták és lemészárolták testvéreinket. A gyűlöletnek hullámát szították a zsidóság ellen. Tették ezt tudatlanságból, irígységből vagy előítéletek miatt. Mindannyiszor az I-be vetett rendületlen hit segítette elődeinket, hogy ne legyenek reményvesztettek. I-nünkbe vetett rendületlen hit és bizalom segít bennünket is abban, hogy biztonságosan tudjunk járni az élet botladoztató kövein, ösvényein.
Nemegyszer hallottuk már, hogy szemére vetették a zsidóságnak, hogy kiválasztott nép. Ez nem kiváltságot jelent, hanem kötelezettséget. Kötelezettséget, hogy megőrizzük és megtartjuk vallási törvényeinket. A kiválasztottság soha nem jelentette azt, hogy a zsidóság különb lenne bármely más néptől. Ez a fogalom arról szól, hogy hiszünk I-ben, az Ő tórájában és a többi vallási tanokban.
De mit is jelent még a kiválasztottság?
"Szentek legyetek, mert szent vagyok én..." (Mózes III. 19/2.)
Szentségre való törekvést, erkölcsi magasságokba való emelkedést, hitért való szenvedést - akár mártiriumot is.
A zsidóság történelme mindvégig szenvedések sorozata. Éppen ezért boldog volt ha bárhol megtelepedett és ott szabadon gyakorolhatta vallását. Voltak történelmi korok, melyekben nehéz lehetett ellentállni a divatos kultúráramlatoknak, eszméknek. Ilyen lehetett a görög vagy a római hódításoknak kora. De a vallásához hű zsidóság mindenkor szilárdan kitartott I-hite mellett, vallásos hagyományai mellett.
Ezt a gondolatkört teszi teljessé a Zsoltáros tanítás. (ZS 73/25)
"Ki van nekem a magasságokban? Ha Te velem vagy, nem kívánok semmi mást a Földön."
Ide illik a következő tórai tanítás is:
"...mert nem csak kenyéren él az ember, hanem az Örökkévaló ajkának minden megnyilatkozásán él az
ember." (Mózes V. 8/3.)
Amikor leomlottak a középkor gettófalai, és eljött a polgári egyenjogúság a zsidóság számára adott volt a lehetőség, hogy a zsidó emberek tehetségükkel, tudásukkal, szorgalmukkal hozzájáruljanak országuk kulturális, gazdasági és szellemi felemelkedéséhez. Boldogsággal tölti el szívünket, lelkünket, hogy sok-sok szellemi nagyságot adott a zsidóság a világnak.
A zsidó ember múltjánál, életérzésénél fogva természetes védelmezője az elnyomottaknak, a kiszolgáltatottaknak. Ugyanakkor szószólója minden szabadságtörekvésnek. A zsidóság történelmi rendeltetése küzdelem az emberiségért, ennek boldogulásáért, a humánum diadaláért. Történelmi tudatunk nemcsak abban nyilvánul meg, hogy megtanulunk tájékozódni a letűnt korok eseményeiben, de abban is, hogy átérezzük azt a tényt, hogy mi zsidó emberek, láncszemei vagyunk a zsidó hagyomány láncolatának.
Mindannyiunknak feladata van a zsidó vallás építményének építésében, a zsidóság fennmaradásáért való küzdelemben. - Zsinagógáink várják az imádkozókat, hogy az együttesen elmondott ima erejével könyörögjünk a Mindenhatóhoz halottaink nyugalmáért, betegeink gyógyulásáért, a magunk és családjaink boldogulásáért.
Így olvassuk az Atyák tanításaiban:
"Nem neked kell a munkát befejezni, de nem is vonhatod ki magad a munka alól."(Pirké Ávot II. 16)
Legyen ez az Emlékezés Szombatjának üzenete. Törekedjünk mindig az erkölcsös életre, legyünk erényben, hitben példaadóak. Hűségben, becsületességben áldozatosak. Istenünkért, vallásunkért odaadóak. Így minden sötétségből, bajból kivezet majd Istenünknek kegyelme, segítsége.
Purim örömünnepünk közeleg. Az ünnepi történet középpontjában Mordecháj és Eszter áll. Ők voltak azok, akiknek közbenjárására Áhásvérus király idején megmenekült a halálveszedelemből a perzsa zsidóság. Mordecháj bátran kiállt hite mellett, népe mellett. Áldozatos, rendíthetetlen és szilárd jellemű volt. Mordecháj személye, jelleme mindenkor példaértékű számunka.
A Megilában az Esztertekercsben nem található meg a Mindenhatónak a neve, csak hivatkozás, hogy Őtőle fog érkezni a segítség. Mint ahogy az Örökkévaló volt a megmentője a perzsa zsidóságnak...
Legyen ma is és mindenkor az Örökkévaló a mi védelmezőnk, a mi oltalmazónk.
"Izrael Őrzője! Őrizd meg a zsidóság maradékát."
"Az Örökkévaló áldjon és őrizzen meg benneteket.
Sugároztassa felétek arcát és legyen hozzátok könyörületes,
Fordítsa felétek arcát, és adjon tinéktek mindannyiunknak békét." (Mózes IV. 6/24)
Omén Kén Jöhi Rócajm
Deutsch
László főrabbi
|
