Mártíristentisztelet, Pápa, 2004
Amikor az emlékezés napján, mondandómat
megfogalmazom, szabadjon a XX. századi zsidó vallástudomány, az izraeli
teológiai-filozófiai gondolkodás egyik kiemelkedő személyiségének, Jeruzsálem
egykori főrabbijának, Ráv Kook-nak a szavait idéznem, aki az elmúlt század 30-as
éveinek legvégén a következőképpen fogalmaz:
"Vannak kemény kövek, amelyek olyan
érzékenyek, mint a szív, és vannak szívek, amelyek olyan kemények, mint a kő."
Így fogalmazott több mint 6 és fél évtizeddel ezelőtt a korszak kiváló
gondolkodója. Szívekről és kövekről beszélt, s szabadjon több ezer kilométer
távolságból e két gondolatot szíves figyelmükbe ajánlani.
Szívekről és kövekről szeretnék szólni.
Az első "kő", amely ennek a városnak, e kultúrának szerves részévé
vált, Pápa egykori zsinagógája. A fénykép tanúsága szerint omladozó, düledező
omladazó falak , szétmart kapuk és egy megkopott héber mondat a bejárat fölött:
"Ez az ég kapuja és csak az igazak
jöhetnek be rajta."
Az 1840-es években ezt a zsinagógát az a
Lőw Lipót avatta fel, aki a magyar történelem, s ezen belül a magyar zsidó
történelem egyik kiemelkedő személyisége, aki gyönyörű magyarsággal szólt akkor
híveihez klasszikussá váló mondatában így szólt: "Szólj a magyarhoz az ő
nyelvén, és szép szavad visszhangzik majd rokonszenves kebelén." Magyarul
hirdette ebben a városban is a szépséget, a tanítást. Hirdette az igét, majd részt
vett az 1848-as szabadságharcban, ennek következményeképpen 1849 végén, a Haynau
rezsim uralma alatt, letartóztatták és börtönbe zárták.
Ebben a gyönyörű szép épületben ma galambok repkednek. Pápa városa talán, annál
szebbet és felemelőbbet nem is tehetne, mint hogy ezt a világhírű gyönyörű szép
zsinagógát olyanná varázsolja vissza, mint valamikor volt. Zsidók már alig vannak
Pápán, vagy talán nagyon-nagyon kevesen. A pápai zsidóság Európa egyik
legvirágzóbb, leggyönyörűbb zsidósága volt. Azt hiszem, a ma generációjának
egyik nagy feladata és kihívása, hogy ezt a zsinagógát megmentse, és az utókornak
átörökítse. Ez érdeke a zsidóságnak és szép gesztus lenne az egész város
részéről. Mert
ebben a kőben, ennek a zsinagógának kvadrátokból épült kövében, emberi szív
dobog. Ennek a szívnek a dobbanását meghallani érdemes.
A második gondolat, amelyről szólni szeretnék, egy emlékkő. Tavaly azt is
lefényképeztem, kb. 200 méterre van innen, egy gyönyörűen rendbetartott sírkő.
Felolvasok néhány szót a sírkő szövegéből.
"Örök emlékezésül. Emlékezve azokra a Tóratekercsekre, azokra a szent
iratokra, amelyeket itt ebben a városban is elégettek, meggyaláztak. S amelyeken I-ten
igéje találtatott, amelyeket széttéptek, darabokra zúztak, s amelyek töredékükben
itt pihennek."
Igen, ebben a sírkőben, ebben az emlékkőben, amely az elégetett tóratekercseket, a
könyveket, a betűt gyászolja, ezekben a kövekben is ott van a "szív
dobbanása", amelyet az embereknek meg kell hallgatniuk.
Talán meg is fogják hallani!?
A harmadik, amiről szólok, szintén egy sírkő, azt is lefényképeztem. Felolvasok
néhány szót erről az emlékről is.
"Itt van eltemetve a világ egyik
legtekintélyesebb zsidó tudósa, a mi tanítómesterünk, ... Jakob Jechezkijá,
fakadjon áldás az emlékéből. Ő volt az az ember, aki az egész életével szolgálta
a közösségét és népét, városát és mindenkit, oly módon, hogy tanított."
Ő szimbolizálja az átlag embert. Azt a tudós pápai zsidót, aki itt
született, itt nőtt fel, itt dolgozott, itt tanult, itt szolgálta szűkebb és tágabb
közösségét. Építette városát, építette önmagát és tette azt, amiért e
földre rendeltetett, amiért I-ten megalkotta.
Igaz, ezeknek a köveknek, amelyek itt mögöttünk állnak, ezeknek a mélyén, ott van a
"szív", csak a dobogását illik meghallani. A hagyomány úgy fogalmaz, hogy
36 igaz - Lámed váv Cádikim - ember vagy volt, vagy van. Zsidók, vagy nem zsidók,
férfiak vagy nők, nem tudjuk. S a legérdekesebb - tanítja a hagyomány -, hogy ők
magukról sem tudják, hogy ők a "kiválasztottak".
Izraelben van egy emlékpark, a Jad Vasem, melyben az igazak a "Jámborok
kertje" is megtalálható, ahol több mint hétszáz magyar embernek a neve van
megörökítve. Hétszáz olyané, aki tudta, hogy mit jelent bátor magyarnak lenni
akkor, amikor sok százan, ezren vagy millióan nem vállalták az emberséget, a
közösséget az akkori üldözött zsidókkal. Hétszázról tudjuk, de
meggyőződésem, hogy sokkal többen voltak! Hétszáznak ismerjük a nevét. Ilyenek
lehettek az igazak. Amikor beszélünk a náci Németország kegyetlenségéről, ahogy
ezt az előttem szóló polgármester úr ezt kihangsúlyozta, azzal is szembe kell
néznünk, hogy a magyar nép összességének kötelessége emlékezni a múltra.
Szembesülni a közös történelmmel és tudni, hogy ezt a genocidiumot a náci
Németország egyedül nem tudta volna megtenni. Ehhez segítség kellett és
ebben magyar csatlósai segítettek. Elszámolnivalójuk csak nekik van. Elsősorban nem
előttünk, hanem I-ten előtt és a mártírok emléke előtt.
Befejezésül két gondolat. A XIII. sz. közepén élt egy zsidó, a nevét is tudjuk,
úgy hívják őt Peszách ben Péter. Péter volt az édesapja neve az övé Peszách. Az
első középkori sírkő, amely megmaradt 1278-ból, a Budapesti Történeti Múzeumban
van kiállítva. S ezen egy felirat, amely megihlette az elmúlt évtizedek egyik
legnagyobb magyar költőjét, Székely Magdát, aki a következőképpen ír erről a
kőről:
"Mert megadatott itt nyugodnia,
itt nyugszik most Peszách Péter fia.
Néhány barátom volt, míg állt a házam
És szebb volt az ősz, mint más provinciában.
Igen, talán így érezhette Peszách ben Péter, hogy amíg állt a ház, addig
szebb volt az ősz, mint a provincia más helyén. Hitem és reményeim szerint az őszt
követi majd tavasz és nyár, és olyan szép lesz itt a nyár, mint más szebb
"provinciában". Amelyen már nem viharzik végig sok évtized történelmi
kataklizmája, sorscsapása.
Még egy "kőről" szólok, amelynek a mélyén ott dobog valami. Ezt a követ
is lefényképeztem, de ezt is mindenki megtekintheti itt a bejáratánál. Az van
ráírva: "Emlékezz, örök emlékül Pápa város és környéke mintegy háromezer
mártírhalált halt hittestvérének, akik elpusztultak Auschwitzban és más
haláltáborokban. Úgy gondolom, ennek a táblának a mélyén is ott van az emberi
szív, amelyik dobog.
Kövekről beszéltem és reményekről és hiszem, hogy a pápaiak nem kőszívűek,
hanem olyan emberek, akiknek jövője, a közös jövő szebb lesz, mint a múlt. Hiszem,
hogy a kegyelet tovább él, hogy az a sok-sok ezer mártír, akik hitükért,
zsidóságukért mártíriumot szenvedtek az örök életben miértünk az
ittmaradottakért imádkoznak.
Most érettük szóljon a fohász.
"Mindenható Atyánk Világ alkotója nézz reánk és hallgasd meg imádságunkat.
Adj békességet és csendes pihenést 6 millió európai, hatszázezer magyar zsidónak
és ezen belül mintegy háromezer Pápáról és Pápa környékéről elhurcolt,
meggyilkolt, állati kegyetlenséggel megölt testvérünknek, időseknek és fiataloknak,
férfiaknak, nőknek, gyermekeknek és kisdedeknek, akik a Te szent nevedért vállalták
a mártíriumot. Emléküket kegyelettel, hűséggel, fájdalommal és gyásszal a
szívünkben megőrizzük. Adja I-ten, hogy így legyen! Szóljon lelkünk mélyéről az
ősi imádság, az Irgalom Atyjához " Kél Molé Ráchámim"
Schőner Alfréd |