Ros
Hásáná - 2007/5767
"Fennen
valljuk súlyos szentségét e napnak, mert magasztos és
félelmetes az. E napon megnyilatkozik félelmes magasságában
uralkodásod fensége, irgalmas trónod szilárd, s Te
megjelensz azon igazságbíró fenségedben..."
"Az
ember létalapja por, s a vége por, a mulandó és a törékeny
cseréphez hasonlatos. Mint a fű, elhervad. Mint a bimbó
elfonnyad. Mint az árnyék, elsuhan. Mint a felhő,
szétfoszlik. Mint a szellő, elillan. Mint a füst eloszlik.
Mint az álom elszáll..."
A pont 113
esztendővel ezelőtt a Rabbiképzőben felavatott Handler -
magyarosított nevén - Hevesi Simonnak ünnepi imafordításából
való idézet Isten nagyságáról, s az emberi élet
kicsinységéről szól.
Rohanó világunkban mulandóságunkra emlékeztet a mindig
megújuló, majd díszét időlegesen elvesztő természet. Bizony
hullnak a falevelek...
Önmagunkon is mérhető sebességgel rohan az idő. Életünkben a
zsinagógai esztendő első napja jelenti a fordulópontot. Most
a számadás napjain tiszta szívvel, megtisztulni kívánó
lelkiismerettel hajlunk meg a Világ Alkotója előtt.
Eltávolodva a tévútra vezető, ábrándokat kergető
gondolatoktól. Keresve a helyes útirányt. Így kirajzolódnak
előttünk azok a feladatok, melyeket teljesíteni kívánunk, s
melyek értékessé tehetik az alkotó ember életét.
Ilyenkor, ünnepváró elmélkedésünk közepette, felelevenedik
előttünk gyermekkorunk, a szülői ház nyugalmat és békességet
árasztó világa, amikor még érintetlen volt a család és
generációk éltek egymás mellett. Még érezzük magunkon
édesapánk áldó kezét, édesanyánk napnál ragyogóbb
tekintetét, testvéreink mosolyát. Midőn rájuk is emlékezünk,
a hagyomány gazdag forrásából merítjük az ünnepi tanítást,
és tolmácsoljuk a szeretet szavát testvéreink felé.
Az ünnepekről kialakított tradicionális képet, mestereink
tanítása egészíti ki. Világos logikával, az összefüggések
érzékeltetésével magyarázták a Félelmetes-fenséges napok
jelentőségét, bemutatva azt a lelki-etikai emelkedést, amely
az egyén magányos imáitól az egyetemesség ünnepéig terjed.
Mindezek része, osztályosa, örököse és örökhagyója a hívő
lélek.
Idézem a T'nách, a Szentírás szavát.
"Akik
az életben szerették egymást, azokat még a halál sem
választja el."
( II. Sámuel 1.23.)
Bizony
mindannyiunkat megérintett az elmúlás. Szinte nincs
közvetlen környezetünkben olyan család, olyan ismerős,
baráti koszorú, ahol ne lett volna veszteség. "Nemzedék
megy, és nemzedék jön...".(Kohelet
1. 4.), ez az élet
kérlelhetetlen törvénye. A kérdés mindig ismétlődik: mi az,
amit utódainknak átörökíthetünk?
A Talmud traktatusát idézem, amelyben mintegy 17 évszázaddal
ezelőtt a következő kérdést teszi fel a talmudi kor mestere:
"Mikor van hozzánk közel az Isten?"
Ha a
mindennapok nyelvére kívánjuk lefordítani a talmudi szót,
ekképpen fogalmazhatunk: Mikor élünk úgy, hogy az által
szeretetet és kegyelmet nyerjünk?
A drámai kérdésre, a Talmud választ is ad. A következőképpen
fogalmaz:
"Ha szóval és szívvel cselekszel!"
A XXI. század
zsidójában, hitünk követőjében és örökösében, a kultúrát
magáénak érző zsidó emberben is megfogalmazódik, hogy minden
cselekedetünk alapja, megnyilvánulásunk motivációja az
istenfélelem legyen!
Ez alázatot jelent.
Ez emberszeretetet jelent.
Ez tisztességet jelent.
Ez mentalitást jelent.
Ez múlt iránti szeretetet jelent.
Számunkra is a tudományos gondolkodás leglényegesebb pontja
változatlanul a szilárd istenhit. Ez teszi igazán az embert
emberré, Isten alkotásában társsá. Nobel díjas
íróvá-tudóssá. Olimpiai bajnokká. Világhírű művésszé.
Megújulni kész emberré. Zsidó közösségünk építőjévé. A
több, mint százhárom esztendeje elhunyt B.Z. Herzl eszméjének
megvalósítójává. Szorgalmas, becsületes, felelősségteljes
állampolgárrá.
A zsidó legendavilág kimeríthetetlen kincsestára az ággáda a
következőképpen fogalmaz:
"Amikor eljön Jom Hádin, az ítélet Napja, a Világ Alkotója,
a Mindenség Ura "megkérdezi" az érzékszerveket, hogy mi
történt a földi létben. A szem az védekezik, és azt mondja:
Én ártatlan vagyok Uram, hiszen amit láttam, arról nem
tehettem. Elém kerültek események, elém kerültek dolgok, én
ártatlan vagyok, nem terhel semmi bűn.
A következő vádlott a fül. Te mit csináltál? Én hallottam
Uram. Nem tehetek róla. Hallottam mindazt, ami a
környezetemben volt, jót és rosszat. Mentességet kérek.
És jön a következő vádlott: a kéz, amely nem tud védekezni.
A kéz a "felelős" a cselekedetért, azért hogyan és miképpen
élünk, mit alkotunk. Ha elmegyünk a földi létből hagyunk-e
magunk után olyat, amelyre ezt írja a XX. század egyik
legnagyobb költője:
"Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
S mint fán nem nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
(Kosztolányi: Halotti beszéd)
Most beköszönt az 5768. zsinagógai esztendő, amikor
egymáshoz fordultunk jókívánságokkal, szeretettel és
megértéssel. Hiszem, hogy ezek az érzelmek, vágyak
meghallgatásra találnak, hiszem, hogy kellő célkitűzéssel
eljuthatunk az isteni útra. Legyen továbbra is a becsületes,
kitartó, szorgalmas munka hittestvéreink jellemének
formálója. Akik nem állnak tétlen, ha elér hozzájuk a
segélyt kérő szó. Akik megértik a modern idők szavát, akik
kiállnak az igazi emberi értékek mellett.
Mennyei
Atyánk, Világ Alkotója Izrael Szirtje és Megváltója. Tekints
le reánk a magasságokból, fogadd el elhangzott és elhangzó
imádságainkat. Atyánk Királyunk! Nyisd meg az ég kapuit
imádságaink előtt, s írj be valamennyiünket az Élet
Könyvébe. A Világ Alkotója részesítse áldásban
közösségünket, asszonyainkat, férfiainkat, idősebbjeinket és
fiataljainkat egyaránt. Külön hallgassa meg a Világ Alkotója
áldáskérésünket azokért, akik betegségük miatt nem lehetnek
zsinagógában.
A Világ Alkotójának áldása legyen Izraelen, a világ
zsidóságán, az egész emberiségen. Népeken, országokon, hogy
a szeretet és a béke legyen osztályrészünk. Béke legyen
közelben és távolban egyaránt. Imába öntött gondolatokkal
fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy a következő év legyen a
megértésé, a szereteté, a szorgalomé. Virágozzanak és
fejlődjenek intézményeink immáron a megváltozott világban,
hogy az egységes Európa egy újabb kezdet legyen. Kihívás és
újabb reménység sokat szenvedett népünknek.
A magyar zsidóság őrzi helyi hagyományait, s felelőséggel
kívánja óvni évszázadok szellemi kincseit!
Atyánk, Királyunk!
Fogadd imáságainkat! Te ismered szívünk rezdüléseit! Hozz
gyógyulást a betegeknek, vígasztalást a gyászolóknak,
segítséget az elesettenek, bíztatást a reménytelenség
foglyainak. Békességet a lelkekben! Nyugalmat Őseink
Földjén, Izraelben! Megértést és fejlődést itt e Honban.
E gondolatokkal köszöntöm Testvéreinket és kívánom, hogy a
Világ Alkotója írjon be bennünket az élet könyvébe, fogadja
"kegyesen és irgalommal" fohászainkat.
Ámen
Schőner Alfréd.
2007.09.14
|