Mózes, Óbuda legnagyobb rabbija. Tisztsége szerint Áv Bét Din
diKehilá Kedosá Oben Jásán, azaz Óbuda zsidó közössége vallási
bíróságának feje.
Okmányok szerint már a XIV. század elején éltek e helyen zsidók,
és a XV. században már hitközséget alkottak. A nagy tradícióval rendelkező
közösség a XVIII. század végén, Günsburger Nátán halála után, új vallási
vezetőt választott, a Podóliában, 1750 körül született Müncz Mózest. 1790-ben
foglalja el őrhelyét, s a rabbihivatalt negyvenegy esztendőn át töltötte be. Nagy
vallási felkészültsége, széleskörű műveltsége, a háláchában való jártassága
tette alkalmassá, hogy elfogadják és tiszteljék személyét. (Lásd: Jichák Joszéf
Kohén: Háchméi Hungáriá veHászifrut Hátoránit Bá. Jerusálájim, 1997. pp
6-10)
A székfoglalót követő esztendőben "rendkívüli"
eseményben volt része Óbuda előkelőinek és polgárságának. 1791. nyarán Sándor
Lipót nádor érkezett a városba. A zsidóság számára - vallási értelemben - komoly
kérdést vetett fel az előkelőség látogatása. Hiszen Sándor Lipót bevonulása Áv
hó 9-ét, - tehát a böjt napját - megelőző szombatra esett. Érdekes vallási
döntés született: akik egész évben borotválkoznak, azoknak - tekintettel az esemény
jelentőségére - most is lehetőségük adódik, s ápolt külsővel jelenhetnek meg az
ünneplő tömeg között.
Dr. Büchler Sándor A zsidók története Budapesten című
könyvében, amelyet az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Tencer díjjal jutalmazott, az
előbb említett eseményről így ír: "Augusztus 6-án, szombaton érkezett
megismerni Sándor Lipót nádor, Ferencz trónörökös, Károly főherceg fényes
vendégnép kíséretében, a gettó érzelmeit Müncz Mózes tolmácsolta - héber
beszédben, mely kellemes benyomást gyakorolt az urakra, de a legnagyobb megelégedéssel
magát a rabbit és a hitközséget töltötte el, mely ez idő óta adta megismerni a
rabbinak hivatalos okmányaiban a "gáon" címet. A rabbi héber beszédét a
hitközség lefordította németre, kinyomtatta és több példányt gyönyörű
kötésben átnyújtott a királynak, a főhercegnek és a magyar méltóságoknak.”
Később még inkább emelkedik Müncz pályájának csillaga, Pest
vármegye hitközségei, és rabbijai felett gyakorolja a felügyeletet, mely ténykedése
ellenkezéseket és számos problémát is felvetett.
Tudományos munkásságából kiemelkedik egyetlen héber nyelvű munkája, amely a
Széfer Máhárám Minc címet viseli, s amelyet Prágában nyomtatnak ki 1827-ben. Ebben,
a fia, Háráv Joszéf Jichák Minc által sajtó alá rendezett, huszonhét
fejezetre bontott responzorikus műben mutatkozik meg a Talmudban való nagy jártassága.
Gyakorlati kérdésekben a korszak messze legismertebb
egyéniségéhez, Hátám Szoférhoz fordul. Midig a hagyomány őre és
rendíthetetlen követője volt. Ugyanakkor Chorin Áron aradi rabbi, a korszak
egyik vitatott egyénisége, a túlzó liberalizáció gondolatának harcosa törekvései
és eszmeisége ellen Müncz Mózes felvette a küzdelmet.
Több évtizedes rendkívül gazdag életpálya után 1831. augusztus
15-én kolerajárvány következtében hunyt el. Hatását halálán túl, több
generációval később is érzékelhetjük. Az óbudai temetőben levő sírján mind a
mai napig ott találhatóak azok a kis kövek, kavicsok, amelyeket Óbuda egykori zsidó
lakóinak késői leszármazottai - emlékezésképpen - letesznek a nagy főrabbi, a
százhetvenegy esztendővel ezelőtt elhunyt Müncz Mózes hantjára.