Az
1900-as évek első évtizedeiben a Zsidó Plutarchos című kötetében
Venetiáner Lajos Löw Lipót emlékének tanulmányt szentel. Munkásságának
analizisében többek közt, egy - immár klasszikussá nemesedett - mondatot
citál. Így szól az eredeti Lőw-i idézet: " ...Szólj a magyarhoz az ő nyelvén,
ha gyengén is, megért és szavad visszhangzik rokonszenves kebelében"
A
fiatal rabbi 1845-ben írta le ezeket, a sorokat és az óta eltelt sok-sok
évtized.
A
200 évvel ezelőtt született zseniális ember, Lőw Lipót álma és reménye
megvalósult?
Mindig
megdöbbent az a pillanat, amikor belépek a szegedi zsinagógába.
Ez így
van az 1960-as évek óta, amikor néhai Dr. Schindler József főrabbinál
itt tanultam Szegeden.
Így
volt, amikor beiktattak a szegedi rabbiszékbe.
A
keleti falon a frigyszekrény oldalai mentén, az aranyozott, festett
oszlop illúzióját keltő, háttérből, két szó domborodik ki.
Az
egyik oldalon az olvasható Jáchin, a másikon Boáz.
A zsidó
hagyomány szerint az ókori Jeruzsálemi Szentély két oszlopon állt. Az
egyiknek a neve: Jáchin, a másiknak, Boáz. Amikor Lőw Immánuel
Baumhornnal
megépíttette a világ talán legszebb zsidó templomát, tudatosan iratta
fel erre a két "oszlopra" e jellegzetes szavakat.
A világ
többek között e két pilléren is alapszik.
Igaz,
ez az üzenetértékű világlátás, mármint a szegedi zsinagóga összetett
szimbólum rendszere, számos más alternatív gondolkodást is lehetővé
tesz.
Jáchin
és Boáz, ez a két elnevezés, szimbólumként is hat a későbbi korok
exegetája számára. A szegedi zsidóság világában két "oszlop" volt,
amelyre majd egy évszázadon keresztül odafigyelt a világ, és amelyre
építeni lehetett.
Lőw
Lipót és Lőw Immánuel.
Két
személyiség, akiknek neve belevésődött a magyarországi zsidóság
legnagyobbjai közé.
Dr.
Csongor Győző Lőw Immánuel szegedi emléktáblája felavatásán mondotta:
"Íme, Löw Lipóté a kezdeményezés, s Lőw Immánuelé az örökség ebből a
nagy munkából. Az oroszlánrész. A görög közmondás így példáz: "….- Egyet, de
oroszlánt!"
S íme, nekünk, szegedieknek jobb sorsunk kettőt is adott
az oroszlánokból…"
Családi gyökerei, a Gólem legenda atyjához a prágai Jehúda Löwe ben
Bezalélhez vezetnek vissza.
A morvaországi kis faluban, ahol a hagyomány szerint született,
egyetlen zsidó család élt: a Löw família. Különös véletlen, vagy isteni
akarat (?), hogy innen indul el egy különleges tehetség. Elkerülve
Magyarországra, a zsidóság egyenjogúságának lesz élharcosa, domináns
személyisége.
A két
Löw neve megkerülhetetlen, ha a magyarországi neológ zsidóság
kialakulását kutatjuk. A hősiesen viselkedő Lőw Lipóté és vértanúvá lett
gyermekéé Lőw Immánuelé.
Érdemes
szólni a Lőwök szegedi megjelenítéséről, a különböző
művészi-vizuális emlékeken.
A
szegedi zsidó temetőben egymás mellett pihen Lipót és Immánuel.
A
sírkövükön lévő feliratoknak üzenet értéke van.
A szegedi zsinagógába lépve baloldalon és jobboldalon mintegy másfél méter
magas márványtábla látható. Az egyik Lőw Lipótnak, a másik Lőw Immánuelnek állít emléket.
Lőw Lipótét 1911-ben, tehát a centenárium évében avatták fel.
A
harmadik hely, a Díszterem, melynek falán, két oldalon a két Lőw
festmény tekint le ránk. Jobbra Lőw Lipót, és baloldalon Lőw Immánuel. A
kettő közé helyezték el elődeink a 20. századi magyar zsidóság
kiemelkedő rabbija, a fiatalon elhunyt Schindler József képét.
Lőw
Immánuel irja:
"A
síremlék felavatása után következett a hitközség nagy termében azon
életnagyságú arckép leleplezése, melyet Löw Tóbiás
ajánlott fel a hitközség számára. Az életnagyságú arckép művészi
kivitelű és Rákosi Nándor
által másoltatott a család birtokában levő, s Csillag Lajos
által 187O-ben festett, szintén életnagyságú eredetiről."
És van
egy negyedik hely is, a rabbi szobában, ahol két buste található. Az
egyik Lőw Lipót patinázott gipsz mellszobra,
a másik Lőw Immánuelé.
Amikor belépek, azt látom, hogy egymásra néznek...
Löw
Lipót korábban, amikor úgy érzi, hogy a tudása messze nem teljes, elmegy
Pozsonyba, az akkori zsidóság szellemi centrumába, ahol a zsidó
tudományok világa áthatotta lelkületét, de emellett a pozsonyi
evangélikus líceumban is tanul. Majd Pesten és Bécsben az egyetemen
bővíti tudását. Négy rabbitól szerzi a szmichát.
Az egyik a pesti zsidóság emblematikus alakja Schwab Löb, aki egyébként
szintén morvaországi.
Sorsuk annyiban is közös, hogy ’48-ban Svábot és Löwöt is
letartóztatják. Sorsuk össze is forr, mivel Lőw Lipót, Sváb Löw
gyönyörű, Leontin nevű leánygyermekét elveszi feleségül, és szerelmük
gyümölcse nem kevesebb, mint hét gyermek. Leontin nagyon fiatalon, alig
harminc évesen halt meg. Naplója, igazi csemege, kultúrtörténeti
különlegesség.
Löw
Lipót három őrhelye: Nagykanizsa, Pápa és Szeged.
Drámai
élmény az életemben, hogy pályám első szónoklatát Nagykanizsán
tartottam. Abban a zsinagógában, amelyben Löw Lipót prédikált az 1840-es
években. A Morvaországból jött, magyarrá lett rabbi templomában.
E
tiszta szándékú, nemes lelkű személyiségnek az élete nemcsak
akadályokkal volt körülvéve, hanem ellenségeskedésekkel is.
Működését hol a tehetségtelenség, hol a tehetetlenség gátolja és
akadályozza.
Máskor
diadal és dicsőség öleli körül.
Löw
első célja, hogy meg kell magyarítani a szószéket. A mai korban nem
érzékeljük e gondolat nagyságát, bátorságát. Addig kevesen prédikáltak
Magyarországon, zsinagógában, magyarul.
A
szószék megmagyarítója egyértelmüen Löw Lipót.
Az a
személyiség, aki beszédét 1844-ben mondja el magyarul először, és
’45-ben már meg is jelenik nyomtatásban.
Úgy tervezi, hogy ebből egy folyóirat lesz "Magyar Zsinagóga" címmel.
Minő érdekesség, hogy egy rabbi
újra indítja 1900-ban, majd a 21. században, szinte napjainkban,
Budapesten újból életre kell az új folyam ugyanezen a címen.
Löw az
oktatásban is mást kíván, megérti, hogy a fiataloknak, iskolát, sőt
ipari iskolát is teremteni kell. Az oktatásban javasolt reformjai a
magyar pedagógia történetének nélkülözhetetlen elemei.
Nagyon
fontosnak érzi a zsidó tudományok mellett a világi stúdiumok
elsátítását. Néhány évtizeddel később, a vele eszmeileg messze nem
hasonló gondolkodású Chájim Náchmán Bialik is felteszi a kérdést: mi
lesz egyszer akkor, ha a jesívák zárt légköréből az a mérhetetlen sok
tehetség, amely ott összpontosul, kiszabadul és a társtudományok
segítségével, beépül a világ tudományosságába?
Lőw
Lipót nem nemzetiségi, hanem vallási, felekezeti alapon képzeli el a
zsidóságot.
Ennek
szószólója egy életen át. Célja, hogy minél többet tanuljanak a fiatalok
a világi stúdiumokból is. Bezárva egy gettóba, fizikai vagy szellemi
értelemben, nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet élni. Gondolata
sikert arat egyik oldalon, a másikon ellenségeskedést von maga után.
Kénytelen elmenni Kanizsáról és egy újabb helyet választ, Pápát.
Hite és
reménye, hogy megváltozik minden.
Pápa a maga lelkületével őrá is hat. Tanított a helyi
teológián, héber nyelven...
Lebilincselő beszéddel avatja fel azt a templomot, amely a Dunántúl
egyik legszebb zsinagógája. 1846 az avatás keltezése…
Pápa
után Szeged következik, a kettő között ott van a ’48-as szabadságharc.
Tábori lelkészként szívvel-lélekkel-lelkesítő szavaival áll az igaz ügy
mellé.
Sellyén
elmondott beszéde a maga nemében teljesen egyedülálló retorikai bravúr.
"Ezen beszéd július hóban tartatván, azonnal megjelent nyomtatásban. A
szerző "a pápai nemzetőröknek, nagyra becsült vitéztársainak" ajánlotta
volt. Nyomtatott Pápán, a ref. Iskola betüivel, 1848."
Korábban egy kicsit összekülönbözik Kossuth-tal. Válaszol az államférfi
hipotéziseire és vállalja
öntudatosan a maga zsidóságát és a beolvadást nem pontosan, úgy képzeli
el, mint minden idők egyik legnagyobb magyar politikusa, Kossuth Lajos.
Az emancipáció megrögzőtt hive, de egyben a vallási tradicó -flexibilisen gondolkodó- elkötelezettje.
Szegedre kerül, és életének második szakaszában itt végre nyugalma, van.
Második feleségével szintén boldogságban él és ebből a szerelemből is
nem kevesebb, mint hét gyermek születik, tehát összesen tizennégy.
Minden gyermeke sikeres. Van közöttük belgyógyász professzor, korabeli
igazságügy miniszterhelyettes, mi több New York egyik ismert és elismert
akkori ügyvédje.
Egyik
kimunkálója és előkészítője az emancipációnak 1867-ben.
Megalapítója a Ben Chananja folyóiratnak, amely tudományos munkásságának
egyik fontos eleme.
"Egy egész könyvtárra való művet írt össze, s a legnehezebb teológiai
kérdést is oly tiszta és világos modorban tárgyalta, mint előtte soha
senki. A napi kérdéseket a tanügy és a teológia terén, és majdnem
minden ez ügyben felmerülő problémát a Ben Chananja című kiváló lapjában
beszélte meg, s eme nagy munkálatban 150 jeles tudós volt segitségére.
E szakirat fekölelt dogmatikát, etikát, szertartástant, zsidó
történelmet, filológiát, bibliai exegézist, régiségtant,
emancipationalis törekvéseket, hatósági rendelkezéseket, községi és
tanügyi irodalmi szemlét. A Ben-Chananja úgy a bel-, mint a külföldön el volt
terjedve, s munkatársai révén európai színvonalon állott."
- írja Irsai Gábor, pont 100 esztendővel ezelőtt, a legtekintélyesebb
magyar nyelvű zsidó periodikában
Hadd
szóljak tudományos munkái közül egyről, a Hámáftéách-ról amely a mai
napig alapmunka.
A halachikus irodalom interpretációs részének mai tudományosságunk
szerint is megkerülhetetlen része.
Az
emancipáció mellett a polgárosodás elkötelezett híve.
Apologetikus alkat, hite, meggyőződése védelmében bátran szembeszáll
vallási és világi méltóságokkal.
Pápai
müködése alatt Szentírás-magyarázó egyletet alapított, s szombatonként
tanította a tudásra szomjazókat.
Átalakította az istentiszteletet, "rendet, méltóságot" és közösségi
áhítatott teremtve falai közé. Híve az orgonajátéknak, a karéneknek.
Rögzítette a helyi szokásokat, melyeket ma is követ egykori közössége.
Zsinagógai ünnepélyeken emlékezik meg az ország nagyjairól.
Új
felfogást képvisel a homiletikában, aktív részese Szeged társadalmi
életének.
Csábító
külföldi álláslehetőségeket utasít vissza, hogy a Tisza-parti városban
maradhasson.
Gyakran
kikérik háláchikus álláspontját, responzumaiban nyilvánul meg a tradíció
iránti elkötelezettsége, egyben nyitottsága.
Amikor
elhunyt az akkor egyetlen megjelenő szegedi napilap címlapon két szót
írt mindössze gyászkeretben: Löw meghalt.
A
temetésén elhangzott beszédek önálló kötetben is megjelentek.
Halálának félévszázados évfordulóján minden idők talán legnagyobb hatású
orátora, Hevesi Simon így ír:
"Fölidézzük hatalmas egyéniségének képét, lelkünk láthatárán látjuk
oroszlánfejét, szemének, lelkének kisugárzó erejét. Érdemeinek fényén és a
múltnak nagy törekvéseinek emlékén elandalogva, melyet a szeretet mirtusa és a
bánat fűzfaága vesz körül, feléje nyújtjuk és odahelyezzük emléke elé."
Ő volt
a magyar történelem egyik legizgalmasabb, legdrámaibb időszakának, a
reformkornak a rabbija.
Megnyitó beszéd. Elhangzott: Szeged 2011. május 22-én, a SZZSH
Dísztermében, Löw Lipót születésének 200. évfordulójának
emlékére rendezett konferencián
Dr. Róbert Péter , az OR-ZSE docense kutatta a korabeli - Löw
Lipótra vonatkozó - sajtót. Ebből idézünk:
"A Délmagyarország 1911-es és 1925-ös évfolyamai nem emlékeztek
meg Löw évfordulóiról. A Szegedi Zsidó Hitközség 1910/11. évi
iskolai értesítője utal Lőwinger Adolf hitoktató Löw-emléktáblát
avató beszédére. (Az emléktábla ma már nincs meg?).
Természetesen az
Egyenlőség írt Lőwről:
1911.
május 21.21.szám.3-4.lapon Irsai Gábor Lőw Lipót
második születésnapjáról címmel értekezik.
Csatlakozik hozzá Groszmann Zsigmond: Lőw Lipótné Schwab Leontin naplójából.
5-6. lap.
Halála 50.
évfordulójára Hevesi Simon Lőw emlékének címmel írt rövid
méltatást az Egyenlőség 1925. október 10-i számának 11.oldalán.
1911-ben Lőw centenáriumán
a szegedi hitközség közgyűlésen emlékezett meg néhai rabbijáról.
A meghívottak között voltak az ország minden tájáról hitközségek
képviselői, Bánóczi József feltehetőleg a Rabbiképzővel közös
Izr. Tanitóképzőt képviselte, de ezt nem tüntetik fel. Meghívtak
keresztényeket is szép számmal: államtitkárokat, papokat, ott
volt Szeged polgármestere.
A Szeged
történetével foglalkozó munkák gyakran említik Löw bátorságát,
más források szabadságharc alatti érdemeit és ezekért való
meghurcoltatását emelik ki. Pápai, első magyar zsinagógai
beszédére főleg a zsidó források hivatkoznak.
Az
a szubjektív érzés alakulhat ki a Lőwwel foglalkozó irodalom
tanulmányozása közben, hogy igyekeznek fiával együtt méltatni, akinek hosszabb
pályája és deportáláskor beteljesedett sorsa némileg háttérbe szorította az
apát."
Chájim Náhmán Bialik, ; 1873. január 9.
- 1934. július 4., a modern héber költészet géniusza, A
talmudista c. versében, (Patai József fordításában) így ír:
"..Még
jól tudom, mily dús-erôs a Mag,
amely haragvó földetekben ével,
s tudom mily áldást hozna ránk a
Nap,
ha rátok sütne áldó melegével,
s a vidám, boldog búza hogy
ömölne,
ha szétfújná egy jó szél a ködöt
és minden utat tisztára söpörne
az Élet és a Jesiva között!"
- "...
ülnek a férfiak és az első és a második emeleten (két emelet van) ott ülnek a
nők."
Beszédét megőrzi az utókor és nem utolsó sorban Hidvégi Máté
kötete. Zsinagógánk hivatása, in: i.m. pp: 25-41
- Különleges szónóki képessége gyorsan terjed. Így érthető, hogy
sok zsinagógát ő avatott fel. Többek között: Hodmezővásárhely
(1857), Nagyvárad (1861), Ó-Kanizsa (1862), Székesfehérvár
(1864), stb.
Schőner Alfréd
2011.07.27