200 ÉVE SZÜLETETT LÖW LIPÓT

"Emlékét őrzik hit, haza és tudomány..."[1]

Megnyitó beszéd. Elhangzott: Szeged 2011. május 22-én, a SZZSH Dísztermében, Löw Lipót születésének 200. évfordulójának emlékére rendezett konferencián

Az 1900-as évek első évtizedeiben a Zsidó  Plutarchos című kötetében Venetiáner Lajos Löw Lipót emlékének tanulmányt szentel. Munkásságának analizisében többek közt, egy - immár klasszikussá nemesedett - mondatot citál. Így szól az eredeti Lőw-i idézet: " ...Szólj a magyarhoz az ő nyelvén, ha gyengén is, megért és szavad visszhangzik rokonszenves kebelében"[2]

A fiatal rabbi 1845-ben írta le ezeket, a sorokat és az óta eltelt sok-sok évtized.

A 200 évvel ezelőtt született zseniális ember, Lőw Lipót álma és reménye megvalósult?

 

Mindig megdöbbent az a pillanat, amikor belépek a szegedi zsinagógába.

Ez így van az 1960-as évek óta, amikor néhai Dr. Schindler József főrabbinál itt tanultam Szegeden.[3]

Így volt, amikor beiktattak a szegedi rabbiszékbe.[4]

A keleti falon a frigyszekrény oldalai mentén, az aranyozott, festett oszlop illúzióját keltő, háttérből, két szó domborodik ki.

Az egyik oldalon az olvasható Jáchin, a másikon Boáz.[5]

A zsidó hagyomány szerint az ókori Jeruzsálemi Szentély két oszlopon állt. Az egyiknek a neve: Jáchin, a másiknak, Boáz. Amikor Lőw Immánuel Baumhornnal[6] megépíttette a világ talán legszebb zsidó templomát, tudatosan iratta fel erre a két "oszlopra" e jellegzetes szavakat.

A világ többek között e két pilléren is alapszik.

Igaz, ez az üzenetértékű világlátás, mármint a szegedi zsinagóga összetett szimbólum rendszere, számos más alternatív gondolkodást is lehetővé tesz.[7]

Jáchin és Boáz, ez a két elnevezés, szimbólumként is hat a későbbi korok exegetája számára. A szegedi zsidóság világában két "oszlop" volt, amelyre majd egy évszázadon keresztül odafigyelt a világ, és amelyre építeni lehetett.

Lőw Lipót és Lőw Immánuel.

Két személyiség, akiknek neve belevésődött a magyarországi zsidóság legnagyobbjai közé.

Dr. Csongor Győző Lőw Immánuel szegedi emléktáblája felavatásán mondotta: "Íme, Löw Lipóté a kezdeményezés, s Lőw Immánuelé az örökség ebből a nagy munkából. Az oroszlánrész. A görög közmondás így példáz: "….- Egyet, de oroszlánt!"

S íme, nekünk, szegedieknek jobb sorsunk kettőt is adott az oroszlánokból…" [8]

Családi gyökerei, a Gólem legenda atyjához a prágai Jehúda Löwe ben Bezalélhez  vezetnek vissza.[9]  A morvaországi kis faluban, ahol a hagyomány szerint született, egyetlen zsidó család élt: a Löw família. Különös véletlen, vagy isteni akarat (?), hogy innen indul el egy különleges tehetség.  Elkerülve Magyarországra, a zsidóság egyenjogúságának lesz élharcosa, domináns személyisége.

A két Löw neve megkerülhetetlen,  ha a magyarországi neológ zsidóság kialakulását kutatjuk. A hősiesen viselkedő Lőw Lipóté és vértanúvá lett gyermekéé Lőw Immánuelé.[10]

Érdemes szólni a Lőwök szegedi megjelenítéséről, a különböző művészi-vizuális emlékeken.

A szegedi zsidó temetőben egymás mellett pihen Lipót és Immánuel.

A sírkövükön lévő feliratoknak üzenet értéke van.

A szegedi zsinagógába lépve baloldalon és jobboldalon mintegy másfél méter magas márványtábla látható. Az egyik Lőw Lipótnak, a másik Lőw Immánuelnek állít emléket.

Lőw Lipótét 1911-ben, tehát a centenárium évében avatták fel.

A harmadik hely, a Díszterem, melynek falán, két oldalon a két Lőw festmény tekint le ránk. Jobbra Lőw Lipót, és baloldalon Lőw Immánuel. A kettő közé helyezték el elődeink a 20. századi magyar zsidóság kiemelkedő rabbija, a fiatalon elhunyt Schindler József képét.

Lőw Immánuel irja:

"A síremlék felavatása után következett a hitközség nagy termében azon életnagyságú arckép leleplezése, melyet Löw Tóbiás[11] ajánlott fel a hitközség számára. Az életnagyságú arckép művészi kivitelű és Rákosi Nándor[12] által másoltatott a család birtokában levő, s Csillag Lajos[13] által 187O-ben festett, szintén életnagyságú eredetiről." [14]

És van egy negyedik hely is, a rabbi szobában, ahol két buste található. Az egyik Lőw Lipót patinázott gipsz mellszobra,[15] a másik Lőw Immánuelé.

Amikor belépek, azt látom, hogy egymásra néznek...

Löw Lipót korábban, amikor úgy érzi, hogy a tudása messze nem teljes, elmegy Pozsonyba, az akkori zsidóság szellemi centrumába, ahol a zsidó tudományok világa áthatotta lelkületét, de emellett a pozsonyi evangélikus líceumban is tanul. Majd Pesten és Bécsben az egyetemen bővíti tudását. Négy rabbitól szerzi a szmichát.[16] Az egyik a pesti zsidóság emblematikus alakja Schwab Löb, aki egyébként szintén morvaországi.[17] Sorsuk annyiban is közös, hogy ’48-ban Svábot és Löwöt is letartóztatják. Sorsuk össze is forr, mivel Lőw Lipót, Sváb Löw gyönyörű, Leontin nevű leánygyermekét elveszi feleségül, és szerelmük gyümölcse nem kevesebb, mint hét gyermek. Leontin nagyon fiatalon, alig harminc évesen halt meg. Naplója, igazi csemege, kultúrtörténeti különlegesség.[18]

 

Löw Lipót három őrhelye: Nagykanizsa, Pápa és Szeged.

Drámai élmény az életemben, hogy pályám első szónoklatát Nagykanizsán tartottam. Abban a zsinagógában, amelyben Löw Lipót prédikált az 1840-es években. A Morvaországból jött, magyarrá lett rabbi templomában.

E tiszta szándékú, nemes lelkű személyiségnek az élete nemcsak akadályokkal volt körülvéve, hanem ellenségeskedésekkel is.

Működését hol a tehetségtelenség, hol a tehetetlenség gátolja és akadályozza.

Máskor diadal és dicsőség öleli körül.

Löw első célja, hogy meg kell magyarítani a szószéket. A mai korban nem érzékeljük e gondolat nagyságát, bátorságát. Addig kevesen prédikáltak Magyarországon, zsinagógában, magyarul.[19]

A szószék megmagyarítója egyértelmüen Löw Lipót.

Az a személyiség, aki beszédét 1844-ben mondja el magyarul először, és ’45-ben már meg is jelenik nyomtatásban.[20] Úgy tervezi, hogy ebből egy folyóirat lesz "Magyar Zsinagóga" címmel. Minő érdekesség, hogy egy rabbi[21] újra indítja 1900-ban, majd a 21. században, szinte napjainkban, Budapesten újból életre kell az új folyam ugyanezen a címen. [22]

Löw az oktatásban is mást kíván,  megérti, hogy a fiataloknak, iskolát, sőt ipari iskolát is teremteni kell. Az oktatásban javasolt reformjai a magyar pedagógia történetének nélkülözhetetlen elemei.

Nagyon fontosnak érzi a zsidó tudományok mellett a világi stúdiumok elsátítását. Néhány évtizeddel később, a vele eszmeileg messze nem hasonló gondolkodású Chájim Náchmán Bialik is felteszi a kérdést: mi lesz egyszer akkor, ha a jesívák zárt légköréből az a mérhetetlen sok tehetség, amely ott összpontosul, kiszabadul és a társtudományok segítségével, beépül a világ tudományosságába? [23]

Lőw Lipót nem nemzetiségi, hanem vallási, felekezeti alapon képzeli el a zsidóságot.

Ennek szószólója egy életen át. Célja, hogy minél többet tanuljanak a fiatalok a világi stúdiumokból is. Bezárva egy gettóba, fizikai vagy szellemi értelemben, nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet élni. Gondolata sikert arat egyik oldalon, a másikon ellenségeskedést von maga után. Kénytelen elmenni Kanizsáról és egy újabb helyet választ, Pápát.

Hite és reménye, hogy megváltozik minden.

Pápa a maga lelkületével őrá is hat. Tanított a helyi teológián, héber nyelven...

Lebilincselő beszéddel avatja fel azt a templomot, amely a Dunántúl egyik legszebb zsinagógája. 1846 az avatás keltezése…[24]

 

Pápa után Szeged következik, a kettő között ott van a ’48-as szabadságharc. Tábori lelkészként szívvel-lélekkel-lelkesítő szavaival áll az igaz ügy mellé.

Sellyén elmondott beszéde a maga nemében teljesen egyedülálló retorikai bravúr.[25]

"Ezen beszéd  július hóban tartatván, azonnal megjelent nyomtatásban. A szerző "a pápai nemzetőröknek, nagyra becsült vitéztársainak" ajánlotta volt. Nyomtatott Pápán, a ref. Iskola betüivel, 1848."[26]

Korábban egy kicsit összekülönbözik Kossuth-tal. Válaszol az államférfi hipotéziseire és vállalja öntudatosan a maga zsidóságát és a beolvadást nem pontosan, úgy képzeli el, mint minden idők egyik legnagyobb magyar politikusa, Kossuth Lajos. Az emancipáció megrögzőtt hive, de egyben a vallási tradicó -flexibilisen gondolkodó- elkötelezettje.

Szegedre kerül, és életének második szakaszában itt végre nyugalma, van. Második feleségével szintén boldogságban él és ebből a szerelemből is nem kevesebb, mint hét gyermek születik, tehát összesen tizennégy. Minden gyermeke sikeres. Van közöttük belgyógyász professzor, korabeli igazságügy miniszterhelyettes, mi több New York egyik ismert és elismert akkori ügyvédje.

Egyik kimunkálója és előkészítője az emancipációnak 1867-ben.

Megalapítója a Ben Chananja folyóiratnak, amely tudományos munkásságának egyik fontos eleme.[27] "Egy egész könyvtárra való művet írt össze, s a legnehezebb teológiai kérdést is oly tiszta és világos modorban tárgyalta, mint előtte soha senki.  A napi kérdéseket a tanügy és a teológia terén, és majdnem minden ez ügyben felmerülő problémát a Ben Chananja című kiváló lapjában beszélte meg, s eme nagy munkálatban 150 jeles tudós volt segitségére.  E szakirat fekölelt dogmatikát, etikát, szertartástant, zsidó történelmet, filológiát, bibliai exegézist, régiségtant, emancipationalis törekvéseket, hatósági rendelkezéseket, községi és tanügyi irodalmi szemlét. A Ben-Chananja úgy a bel-, mint a külföldön el volt terjedve, s munkatársai révén európai színvonalon állott."[28] - írja Irsai Gábor, pont 100 esztendővel ezelőtt, a legtekintélyesebb magyar nyelvű zsidó periodikában

Hadd szóljak tudományos munkái közül egyről, a Hámáftéách-ról amely a mai napig alapmunka.[29] A halachikus irodalom interpretációs részének mai tudományosságunk szerint is megkerülhetetlen része.[30]

Az emancipáció mellett a polgárosodás elkötelezett híve.

Apologetikus alkat, hite, meggyőződése védelmében bátran szembeszáll vallási és világi méltóságokkal.

Pápai müködése alatt Szentírás-magyarázó egyletet alapított, s szombatonként tanította a tudásra szomjazókat.

Átalakította az istentiszteletet, "rendet, méltóságot" és közösségi áhítatott teremtve falai közé. Híve az orgonajátéknak, a karéneknek.

Rögzítette a helyi szokásokat, melyeket ma is követ egykori közössége.

Zsinagógai ünnepélyeken emlékezik meg az ország nagyjairól.

Új felfogást képvisel a homiletikában, aktív részese Szeged társadalmi életének.

Csábító külföldi álláslehetőségeket utasít vissza, hogy a Tisza-parti városban maradhasson.

Gyakran kikérik háláchikus álláspontját, responzumaiban nyilvánul meg a tradíció iránti elkötelezettsége, egyben nyitottsága.

 

Amikor elhunyt az akkor egyetlen megjelenő szegedi napilap címlapon két szót írt mindössze gyászkeretben: Löw meghalt.[31]

A temetésén elhangzott beszédek önálló kötetben is megjelentek.

Halálának félévszázados évfordulóján minden idők talán legnagyobb hatású orátora, Hevesi Simon így ír:

"Fölidézzük hatalmas egyéniségének képét, lelkünk láthatárán látjuk oroszlánfejét, szemének, lelkének kisugárzó erejét. Érdemeinek fényén és a múltnak nagy törekvéseinek emlékén elandalogva, melyet a szeretet mirtusa és a bánat fűzfaága vesz körül, feléje nyújtjuk és odahelyezzük emléke elé."[32]

Ő volt a magyar történelem egyik legizgalmasabb, legdrámaibb időszakának, a reformkornak a rabbija.


[1] Megnyitó beszéd. Elhangzott: Szeged 2011. május 22-én, a SZZSH Dísztermében, Löw Lipót születésének 200. évfordulójának emlékére rendezett konferencián

[2] Venetianer Lajos - Fischer Gyula - Blau Lajos: Zsidó Plutarchos I. Löw Lipót, Roesser Gábor, Zunz Lipót, Népszerû zsidó könyvtár, 10, Budapest, 1919. p.16.

[3] Schindler József: 1918-1962

[4] Beszéd Schöner Alfréd beiktatásán, in: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek, szerk.: Kőbányai János, Katona Ferenc, Múlt és Jövő, 1994. pp. 211-214.

[6] Baumhon Lipót, Magyarország legnagyobb zsinagóga építésze: 186O-1932

[7] Például: a zsinagóga négy tartóoszlopán Ávot traktátusa I. fejezetéből származó szavak olvashatók:

[8] Dr. Csongor Győző: Lőw Immánuel emlékezete, in: Évkönyv, kiadja a Magyar Izraeliták Orságos Képviselete, szerkeszti: Scheiber Sándor. Budapest, 197O. p. 255. (szójáték: Löwe-oroszlán, a szerk.)

[9] Jehuda Löwe ben Becalel (152O-16O9), a MAHARAL, a 16. század legnagyobb háláchistája.

Lőw Imánuel, Kulinyi Zsigmonddal együtt  írta meg történeti munkáját, s ebben egy külön fejezetet szentel édesapja, Löw Lipót életének.

Ez a fejezet tekintendő, az azóta keletkezett Löw portrék alapjának. Ebben, a 2. jegyzetben héber nyelven, precizen levezeti családfáját egészen MÁHÁRÁL-ig, in:  Löw Immánuel-Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig, Szeged, 1885. p. 173.

A családfa  magyar fordítását közli Hidvégi Máté Löw Lipót emlékezete című tanulmányában, in: Löw Lipót beszédei. Összegyüjtötte és az utószót írta Hidvégi Máté, Múlt és Jövő Kiadó, 1999. p. 215.

[10] Dr. Róbert Péter , az OR-ZSE docense kutatta a korabeli - Löw Lipótra vonatkozó - sajtót. Ebből idézünk:

"A Délmagyarország 1911-es és 1925-ös évfolyamai nem emlékeztek meg Löw évfordulóiról. A Szegedi Zsidó Hitközség 1910/11. évi iskolai értesítője utal Lőwinger Adolf hitoktató Löw-emléktáblát avató beszédére. (Az emléktábla ma már nincs meg?).

Természetesen az Egyenlőség írt Lőwről:

 1911. május 21.21.szám.3-4.lapon Irsai Gábor Lőw Lipót második születésnapjáról címmel értekezik.

Csatlakozik hozzá Groszmann Zsigmond: Lőw Lipótné Schwab Leontin naplójából. 5-6. lap.

Halála 50. évfordulójára Hevesi Simon Lőw emlékének címmel írt rövid méltatást az Egyenlőség 1925. október 10-i számának 11.oldalán.

1911-ben Lőw centenáriumán a szegedi hitközség közgyűlésen emlékezett meg néhai rabbijáról. A meghívottak között voltak az ország minden tájáról hitközségek képviselői, Bánóczi József feltehetőleg a Rabbiképzővel közös Izr. Tanitóképzőt képviselte, de ezt nem tüntetik fel. Meghívtak keresztényeket is szép  számmal: államtitkárokat, papokat, ott volt Szeged polgármestere.

A Szeged történetével foglalkozó munkák gyakran említik Löw bátorságát, más források szabadságharc alatti érdemeit és ezekért való meghurcoltatását emelik ki. Pápai, első magyar zsinagógai beszédére főleg a zsidó források hivatkoznak.

Az a szubjektív érzés alakulhat ki a Lőwwel foglalkozó irodalom tanulmányozása közben, hogy igyekeznek fiával együtt méltatni, akinek hosszabb pályája és deportáláskor beteljesedett sorsa némileg háttérbe szorította az apát."

[11] Löw Tobiás, Löw Lipót fia, helyettes igazságügyminiszter, (1844-188O)

[12] Rákosi Nándor, festőművész (1832-1884)

[13] Csillagi Lajos, festőművész (1828-19O3)

[14] Löw Lipót-Kulinyi Zsigmond... i.m. p. 248.

[15] Telcs Ede (1872-1948) alkotása

[16] Négy rabbitól van rabbinikus engedélye (hátárá), hogy rabbiként tevékenykedhessen.

[17] Schwab Löb, főrabbi (1792-1857) 

[18] Groszmann Zsigmond az Egyenlőség 1911. május 21. számában magyar forditásban tesz közzé szemelvényeket a naplóból, Lőw Lipotné Schwab Leontin naplójából címen. A folyóirat mellékletében így ír a szerző: "Schwab  Leontin 1823. június 15-én született a morvaországi Gewitschben.  Még atyjának posznitzi rabbisága idejében bejáratos volt hozzájuk Lőw Lipót, a nagyratörő ifjú papjelölt, ki rajongó szeretettel volt eltelve tanítója és atyai jóbarátja, Schwab Lőb iránt....Megkéri s 1842. június 23-án, Pesten, nőül is veszi Leontint."

- A Lőw-Kulinyi szerkesztett könyv külön érdekessége Lőw Lipót "forradalmi naplója". Lásd: Löw-Kulinyi....pp. 192-200.

[19] - Az első magyar nyelvű drását feltételezhetően Krakauer Salamon 1817- ben mondta el Magyarországon, Nagykőrösön. Száz évvel később beszédét facsimilében újra kiadták Nagykőrösön, a 150 éves ünnepen Krakauer beszéde másodszor is megjelent hasonmás kiadásban.

- Hidvégi Máté, Löw Lipót beszédei című kötetének záró tanulmányában más rabbikat jelöl meg, akik a magyar nyelvet elsőként vitték fel a zsinagógai szószékre.

[20] Nyomtatásban megjelent beszédét a korabeli magyar nyelvű sajtóban, a Pesti Divatlapban, 1845 nyárelő 19. számában impresszív szavakkel méltatták.

[21] Lebovits József, községkerületi rabbi, Baranyamágocson 1899-ben indítja útjára a homiletikai folyóiratot.

[22] MAGYAR ZSINAGÓGA ÚJ FOLYAM, főszerk. Schöner Alfréd, szerk. Oláh János, OR-ZSE, Budapest, 2009

[23] Chájim Náhmán Bialik,  ;  1873. január 9. -  1934. július 4., a modern héber költészet géniusza, A talmudista c. versében, (Patai József fordításában) így ír:

"..Még jól tudom, mily dús-erôs a Mag, 
amely haragvó földetekben ével, 
s tudom mily áldást hozna ránk a Nap, 
ha rátok sütne áldó melegével, 
s a vidám, boldog búza hogy ömölne, 
ha szétfújná egy jó szél a ködöt 
és minden utat tisztára söpörne 
az Élet és a Jesiva között!"
                                          

[24] - "... ülnek a férfiak és az első és a második emeleten (két emelet van) ott ülnek a nők."

Beszédét megőrzi az utókor és nem utolsó sorban Hidvégi Máté kötete. Zsinagógánk hivatása, in: i.m. pp: 25-41

- Különleges szónóki képessége gyorsan terjed. Így érthető, hogy sok zsinagógát ő avatott fel. Többek között: Hodmezővásárhely (1857), Nagyvárad (1861), Ó-Kanizsa (1862), Székesfehérvár (1864), stb.

[25] Az Isten velünk vagyon! Tábori beszéd, tartatott Sellyén, 1848, július hóban, in: Löw Lipót beszédei... i.m.  p. 59.

[26] Lásd. In: Löw Lipót beszédei...i.m. p.59.

[27] Lőw Immánuel könnyvében a folyóiratról így ír: " A kiadás körüli sokszerű teendőket s a correcturát fiai, leginkább Sámuel és később Tivadar végezték". i.m. p. 221.

[28] Egyenlőség, 1911. május 21.

[29] A Löw Lipótra utaló irodalmat Hidvégi Máté gyüjtötte össze. Lásd: L.L beszédei...i.m. pp.232-234.

Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden, Bába Kiadó, Szeged, 2003. című kötetében  is összeállította a Löw Lipótra vonatkozó irodalmat.

[30] Főbb tudományos munkái: Die Graphischen Requisiten (1870-71) és Die Lebensalter in der Jüdischen Literatur (1875). A harmadik, Der Synagogale Ritus című kötet részleteit csak 1884-ben, halála után adták ki.

Immánuel, édesapja kisebb, összegyűjtött munkáit adta ki: Gesammelte Schriften I-IV, Szeged, 1899-1900 címen.

Első, teljességre törekvő bibliográfiáját Immánuel gyüjtötte össze és adta ki.

Hat oszlopon nyugvó síremlékén tudományos munkáit is feltüntették:  Reform des rabbinischen Ritus 1839,  Zur Gesichte der Juden in Ungarn 1846, Hamafteach 1855, Ben Chananja 1858-1867, Zsidó eskű 1868, Zsinagógai beszédek 1870, Der jüdische Kongress 1871, Graphische Requisiten und Erzeugnisse 1870, Die Lebenstalter in der jüd. Literatur 1875.

[31] A Szegedi Híradó, 1875. október 15-i, 124. számában keretes címmel ("Lőw meghalt!") közölte a "csapást, mely a tudományos világot, a hazát, de elsősorban városunkat érte".

[32] Hevesi Simon: Löw Lipót emlékének, in. Egyenlőség, 1925. október 10

Schőner Alfréd
2011.07.27