Méltatlanul elfeledve...
Tudományos
konferencia az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen |
Mindig sok zsidó volt, aki nagyot alkotott a tudomány és kultúra
valamely területén. Emléküket megőrizte az emlékezet, de nem
mindegyikükét egyenlő mértékben, s ez a mérték talán nem minden
esetben felel meg valódi értéküknek, néha a történelem
változásai és az utókor befolyásolt ítélete nagyobb hatással van
rá, mint kellene.
Ez a gondolat
vezette Dr. Schőner Alfréd rektort és az
egyetem Rektori Tanácsát a Méltatlanul elfeledve című
konferencia megrendezésére, amelyet sajnálatos betegsége miatt
helyettese, Dr. habil. Staller Tamás nyitott
meg, hangsúlyozva az utódok kötelességeit a múlttal szemben.
2004 november
24-én, a Magyar Tudomány Napján,
két szekcióban ült össze a tanácskozás, az elsőben a bölcsészeti
tudományok elfeledett művelőinek, a másodikban egykori rabbiknak
és tudósoknak állítottak emléket a főleg az egyetem oktatóiból
jelentkezett előadók.
Előbbiben, amely
az egyetem un. Oktogonális termében Dr. habil. Komoly
Judit vezetésével ülésezett,
Staller Tamás előadása Szemere Samu
filozófusról - akit a jelenlévők közül még többen személyesen
ismertek - nyitotta meg a sort, méltatva pályakezdését -három
nyelvből szerzett tanári oklevelet! -sokoldalú érdeklődését. A
kor nagyjai ismerték és becsülték őt, aki nagy szerepet vállalt
a zsidó kulturális és közéletben, többek között intézményi
elődünknek, az Izraelita Tanítóképző Intézetnek is igazgatója
volt. Egyik vezetője volt az IMIT-nek, a híres Izraelita Magyar
Irodalmi Társaságnak, szerkesztette a sokak által olvasott
társasági évkönyvet is.
Dr.
Borsányi Schmidt Ferenc egyetemi docens Vámbéry
Ármint, az orientalista polihisztort mutatta be sok
életrajzi adalékkal színesítve tudományos pályaképét. Kiemelte
hatalmas nyelvtehetségét, kapcsolatát a tudomány és politika
vezető személyiségeivel, bemutatva a korabeli zsidó élet Vámbéry
által megismert szintereit, kezdve az Orczy-ház állásbörzeként
funkcionáló kávéházaitól. Sajátos kapcsolata volt a
kikeresztelkedése ellenére soha meg nem tagadott zsidósággal, új
adatokat hallhattunk az általa támogatott korai cionista
mozgalomról, beleértve barátságáról Herzl Tivadarral.
(Az előadás itt olvasható)
Dr.
Róbert Péter egy.doc. Bernstein Bélát mint
történetírót elemezte, akinek legnagyobb műve a szabadságharcban
való zsidó részvételről ma is irányadó. Nem hallgatott a mű
egykori - nem mindig pozitív - visszhangjáról. Izzó
hazafiassága, hangsúlyozott magyarsága nem mentette meg a közös
sorstól: hitközségével együtt nem tért vissza Auschwitzból.
Művének szigorú kritikusa rabbi-és tudóstársa, Büchler Sándor
ugyanígy és ugyanott végezte.
(Az előadás itt olvasható)
Sommer
László egy.doc Teller Ede és a zsidó oktatás
kapcsolatát világította meg helyenként videorészletek
segítségével. Jól érzékeltette a pesti zsidó szellemi légkör
ösztönző szerepét pályakezdésénél, beszélt nagyszerű emberi
vonásairól. Rendszerváltás után felerősödtek kapcsolatai a hazai
körökkel, talán nem véletlenül elsősorban a zsidósággal. ( A
bemutatott film is a Lauder iskolában tartott fizikaóráját
mutatta.)
Halmos
Sándor egyetemi adjunktus, a debreceni zsidó hitközség
vezetője Brück Gyulának, városa zsidó zeneszerzőjének
állított emléket, szólva zene és zsidóság kapcsolatáról. (Az előadás itt olvasható)
Dr.
Hidvégi Máté címzetes egyetemi tanár Goldmann
György szobrász munkásságáról és szomorú sorsáról beszélt,
lehetőség szerint illusztrálva azt képekkel és egy kisebb
szoborral. Sok zsidó értelmiségi társához hasonlóan, ő is a
baloldalon vélte megtalálni az egyetlen utat, a munkásnegyed
művésze lett, résztvett a mozgalomban is, életét koncentrációs
táborban fejezte be.
Dr. habil.
Komoly Judit elnöki előadása Kardos Lajosról,
a pszichológia híres professzoráról sok részletet árult el a
nagy tudósról. Egyszerű és szegény felvidéki zsidó család
gyermekéből szorgalma és tehetsége révén lett amerikai egyetem
professzora, aki hazajött amikor mások menekültek és átélte a
Holokausztot. Ma már kevesebbet olvassák és idézik, mint
megérdemelné.
(Az előadás itt olvasható)
Oláh
János főiskolai docens Kohlbach Bertalan
néprajzi kutatásait méltatta, beszélve szülőhelye,
Liptószentmiklós más zsidó szülötteiről is. Kohlbach nemcsak a
mi növendékünk volt, de egy évig a testvérintézmény, a breslaui
Jüdisch Theologisches Seminar hallgatója is. Temesvári rabbiként
és kaposvári majd budapesti középiskolai tanárként jelentős
felfedezésekkel gazdagította az etnográfia tudományát. Számos
bel- és külföldi folyóirat közölte magvas cikkeit, tanulmányait.
Frölich
Róbert főrabbi egy. adj. dandártábornoki rangjához
méltó témát választott: a soknemzetiségű Monarchia
katonaságának zsidó szegmenseit vizsgálva érdekes
előadásában. Nehezen fogadták be a zsidókat a császári
hadseregbe, de a kedvező tapasztalatok után megváltozott a
vélemény, már a tisztikarban is egyre gyakrabban találkozhatunk
zsidókkal, a XX.század elején már minden hatodik tartalékos
tiszt zsidó. Említette zsidó tábornokok nevét, kiemelve Hazai
Samu hadügyminisztert, külön szólva az első világháború zsidó
hőseiről. Sajnos később ezek ez érdemek feledésbe mentek, az
antiszemita utókor nem köszönte meg helytállásukat.
(Az előadás itt olvasható)
Második szekció a Scheiber Auditoriumban találkozott Staller
Tamás rektorhelyettes elnökletével.
Dr.
Haraszti György tanszékvezető egyetemi tanár,
történész, a Szabolcsi dinasztia első kiemelkedő alakjáról,
Szabolcsi Miklósról tartott előadást. Eredeti nevén
Weinstein. A névváltoztatást, magyarosítást helyeselte és
szorgalmazta. Munkássága az Egyenlőség című lap
felvirágoztatásában éri el csúcsát. Jesívát végzett, más
iskolába nem járt, autodidakta módon képezte magát. Az
Egyenlőség című lapot Bogdányi Mór alapította 1881-ben, a
tiszaeszlári per idején. Akkor minden nap megjelent, a fontos
esemény valamennyi részletéről beszámoltak. E munkában jelentős
szerep jutott Szabolcsi Miksának, aki fontos momentumokat
fedezett fel, "rejtélyeket" fejtett meg. Nyíregyházáról ezért
kitiltották, véresre is verték. A tiszaeszlári per után a lap
hetilappá vált és elszürkült. Szabolcsi 1884-ben mint felelős
szerkesztő vette át az újságot,
1886-ban a kiadó tulajdonosa lett, a lap gyors fejlődésnek
indult. Népszerű lett. Az egész szerkesztőség belőle és
feleségéből állt, de kitünő szerzőgárdát tudott felvonultatni.
Hithű zsidóként minden hajnalban tanult, azonban az ortodoxiával
szemben fenntartásai voltak. Viszont chászid történeteket
rendszeresen közölt. Úgy tudjuk, hogy másfél órát aludt
éjszakánként, nem csoda, hogy szívbetegségben hunyt el 1915-ben.
Fia, Lajos, a kitűnő író vette át a szerkesztést és a negyvenes
évek elején a lap megszünéséig vezette a meghatározó orgánumot.
Szabolcsi Miksa másik fia, Bence zenetudósként lett világhírű.
Lichtmann
Tamás professzor Pap Károlyt, a magyar zsidó
irodalom tragikus sorsú nagy alakját méltatta. Apa és fia címmel
tartotta meg értekezését. Pollák Miksa rabbi tudós, műfordító az
Országos Rabbiképző Intézetben végezte tanulmányait, bölcsész
doktor, egészen a vészkorszakig soproni főrabbi. Kiterjedt
irodalmi munkásságot fejtett ki: Arany és a Biblia, Tompa Mihály
és a Biblia, Madách és a Biblia gondolatkörből írt
tanulmányokat. Ma is sokat forgatják kétnyelvű gazdag
magyarázatokkal ellátott imakönyvét, az Avodász Jiszroél-t.
Minden zsinagóga polcán megtalálható.
A rabbit a nyugalom, a szorgalmas munka jellemezte, így vele
ellentétes jellemű fiával
Pap Károly íróval állandósultak a konfliktusok, ami
szakadáshoz is vezetett. Az író művészetében az apa-fia
szembenállás visszatérő motívum. Pap Károly önkéntes katona az
első világháborúban, majd belép a Vörös Hadseregbe, ezért
üldöztetés, börtön, emigráció, nyomor az osztályrésze. Németh
László igen nagyra becsülte. 1926-tól a Nyugat propagálta
műveit. Híres írásai: Megszabadítottál a haláltól, 1932. A
nyolcadik stáció, 1933., Azarel, 1937. A két férfi életének
befejezése közös, mindkettőt elhurcolják, apja Auswitzból, fia
Bergen Belsenből nem tér vissza többé.
Deutsch
Gábor főiskolai adjunktus Bernstein Bélát,
mint a "status quo" irányzat rabbiját mutatta be.
(Az előadás itt olvasható)
Bernstein
Béla rabbitörténész műfordító élettörténetét és
munkásságának pasztorális és pedagógiai oldalát ismertette
előadása. Nevezett a status quo mozgalom elismert alakjaként is
ismertté vált. Várpalotán született 1868-ban, tanulmányait a
Budapesti Rabbiképzőben és Breslauban folytatta. Lipcsében
bölcsész doktori oklevelet nyert. Szombathelyen 17 évig
teljesített szolgálatot. A hitközség a kongresszusi irányzathoz
tartozott. Sokra tartotta a gyermeknevelést, ezért több
tankönyvet írt. Lefordította Magyarra Mózes öt könyvét, és a
Haftorát.
1909-ben elfogadta a nyíregyháziak meghívását és sikeres
próbabeszéd után őt választották Nyíregyháza főrabbijává. Az
ottani vallási élet meggyőződéséhez közelebb állt. Nyíregyháza
jelentősége a tiszaeszlári per idején tanusított egységes
felelősségteljes magatartásukra tekintettel megnövekedett. Az
iskolát nagyon fontosnak tartotta, imákat személyesen tanította.
Az előadó beszélt tanítványaival, akik erre emlékeztek. 1928-ban
elnöke lett a nagy vita után megalakult status quo szövetségnek,
amelyhez 23 szervezet csatlakozott. 1944 derekáig tagja volt a
Szabolcs Megyei Törvényhatósági Bizottságnak. Talán elkerülhette
volna a gettósítást, de ő a nyájával tartott. Nem is vitt
magával mást, mint sétapálcáját, imaszíját és jegyzetekkel
gazdagított Bibliáját. Nem tért haza Auswitzból, ott szenvedett
mártírhalált. Templomát távozása után felrobbantották, a
nyíregyháziak most is nagy tisztelettel ápolják emlékét.
Forrai
Márta Kolbach Bertalan kaposvári éveit idézte
fel.
Forrai Márta muzeológus, a kaposvári múzeum munkatársa,
bevezetőjében meghatottan emlékezett
meg arról, hogy nemrég még hallgatója volt a Liturgiatörténet
szaknak és most alkalma van ugyanazon intézetben előadni.
Mivel Kohlbach Bertalan rabbi, mint tanár Kaposváron
tevékenykedett, és munkássága kevéssé ismert, valamint a
hitközség anyaga gondatlanság miatt megsemmisült, így élő
szóval, talán később a toll eszközével, közzé lehet tenni
áldásos tevékenységet. Kohlbach Lipótszentmiklóson
született 1866-ban. A Budapesti Rabbiképzőben tanult, de egy
évig Breslauban is képezte magát. 1888-ban Pesten bölcsész
doktorrá avatták. Középiskolai tanári oklevelet is szerzett.
Temesváron tevékenykedett mint rabbi, a későbbiek folyamán
inkább mint pedagógus munkálkodott részben Kaposváron, részint a
nagyváradi, illetve pesti gimnáziumokban is okított. Számos
cikke jelent meg felekezeti és világi lapokban. Kutatási
területe a zsidónépi hagyományok és kölcsönhatása a magyar népi
hagyományokra.
Tíz évig a múzeum régészeti gyűjteményeinek őre. Számos emlék a
templomban volt tárolva, amelyet a múzeumban szándékozott
elhelyezni. A zsinagógát a vészkorszakban felrobbantották,
gondos kezek vasvillával kocsira rakva a zsidó temető
ravatalozójában halmozták fel az értékeket. Kiválogatni nem
engedték, későbbi sorsuk e tárgyaknak ismeretlen.
Az előadás utáni beszélgetésen Katona Antal és Balázs Edit
kifejtették, hogy Szombathelyen találkoztak a gyűjtemény egyes
darabjaival.
Dr.
Hunyadi László a Magyar Tudományos Akadémia doktora,
tanszékvezető egyetemi tanár Ishbéthy Mannheim Mose, az
első modern magyar-héber szótár szerkesztője munkásságát
elemezte.
Szombathelyi Főiskola két oktatója a zsidó családtörténet
köréből választották előadásuk tárgyát.
Katona Attila és Szántóné Balázs Edit
főiskolai docens kutatásainak területe Vas megye zsidóságának
története. Mivel forrásmunka igen kevés létezik, a levéltári
anyagok hiányosak, a legtöbb helyen megsemmisítették a
hitközségek irattárát, ezért családok életútján keresztül
kívánták a szombathelyi zsidó tanácsok és a vészkorszak,
valamint az utána következő ellentmondásos időszakot ábrázolni.
A két előadás közös címe: Arcok a ködből. Katona Attila a
Hoffmann család sziluettjét bogozta ki a homályból
Hoffmann János naplója és feljegyzései alapján.
Hoffmann Ignácról, Ábrahámról szólva képet kapunk
foglalkozásaikról, munkájukról, hivatásról. A múltról és
közelmúltról kapunk tájékoztatást.
Balázs Edit a Heimler családról ír, (Az előadás itt olvasható)
Heimler Jenő naplója, valamint a Vas Megyei sajtó anyaga
alapján. Dr. Heimler Ernő a szegények ügyvédje, élete
tárul elénk. Lényegében képet kapunk 1872-től napjainkig egy
zsidó polgári család viszontagságairól. Dr. Heimler Ernő a
szobathelyi cionista szervezet megalakítója volt és a
szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alakja, utcanév is őrzi
Szombathelyen az emlékét.
A két család sorsa eléggé tipikus, sok bennük a hasonló vonás,
mégis egyedi. Ha megtalálnánk a levéltári vagy hitközségi
anyagokat, az egyéni vallomásokra akkor is szükség volna, mert
megerősítik vagy éppen cáfolják az iratokból nyert
következtetéseket és így a kutatóknak és az Olvasónak a
hitelességet
Mindkét szekcióban teljesítették a kitűzött - kegyeleti és
tudományos szempontból egyaránt fontos - célt: emléket
állítottak a méltatlanul elfeledett zsidó tudósoknak!
2004. december 11
Róbert Péter - Deutsch Gábor |