Méltatlanul elfeledve...

Tudományos konferencia az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen

Mindig sok zsidó volt, aki nagyot alkotott a tudomány és kultúra valamely területén. Emléküket megőrizte az emlékezet, de nem mindegyikükét egyenlő mértékben, s ez a mérték talán nem minden esetben felel meg valódi értéküknek, néha a történelem változásai és az utókor befolyásolt ítélete nagyobb hatással van rá, mint kellene.

 

Ez a gondolat vezette Dr. Schőner Alfréd rektort és az egyetem Rektori Tanácsát a Méltatlanul elfeledve című konferencia megrendezésére, amelyet sajnálatos betegsége miatt helyettese, Dr. habil. Staller Tamás nyitott meg, hangsúlyozva az utódok kötelességeit a múlttal szemben.

 

 

2004 november 24-én, a Magyar Tudomány Napján, két szekcióban ült össze a tanácskozás, az elsőben a bölcsészeti tudományok elfeledett művelőinek, a másodikban egykori rabbiknak és tudósoknak állítottak emléket a főleg az egyetem oktatóiból jelentkezett előadók.

Előbbiben, amely az egyetem un. Oktogonális termében Dr. habil. Komoly Judit vezetésével ülésezett, Staller Tamás előadása Szemere Samu filozófusról - akit a jelenlévők közül még többen személyesen ismertek - nyitotta meg a sort, méltatva pályakezdését -három nyelvből szerzett tanári oklevelet! -sokoldalú érdeklődését. A kor nagyjai ismerték és becsülték őt, aki nagy szerepet vállalt a zsidó kulturális és közéletben, többek között intézményi elődünknek, az Izraelita Tanítóképző Intézetnek is igazgatója volt. Egyik vezetője volt az IMIT-nek, a híres Izraelita Magyar Irodalmi Társaságnak, szerkesztette a sokak által olvasott társasági évkönyvet is.

Dr. Borsányi Schmidt Ferenc egyetemi docens Vámbéry Ármint, az orientalista polihisztort mutatta be sok életrajzi adalékkal színesítve tudományos pályaképét. Kiemelte hatalmas nyelvtehetségét, kapcsolatát a tudomány és politika vezető személyiségeivel, bemutatva a korabeli zsidó élet Vámbéry által megismert szintereit, kezdve az Orczy-ház állásbörzeként funkcionáló kávéházaitól. Sajátos kapcsolata volt a kikeresztelkedése ellenére soha meg nem tagadott zsidósággal, új adatokat hallhattunk az általa támogatott korai cionista mozgalomról, beleértve barátságáról Herzl Tivadarral.
(Az előadás itt olvasható)

Dr. Róbert Péter egy.doc. Bernstein Bélát mint történetírót elemezte, akinek legnagyobb műve a szabadságharcban való zsidó részvételről ma is irányadó. Nem hallgatott a mű egykori - nem mindig pozitív - visszhangjáról. Izzó hazafiassága, hangsúlyozott magyarsága nem mentette meg a közös sorstól: hitközségével együtt nem tért vissza Auschwitzból. Művének szigorú kritikusa rabbi-és tudóstársa, Büchler Sándor ugyanígy és ugyanott végezte.  (Az előadás itt olvasható)

 

Sommer László egy.doc Teller Ede és a zsidó oktatás kapcsolatát világította meg helyenként videorészletek segítségével. Jól érzékeltette a pesti zsidó szellemi légkör ösztönző szerepét pályakezdésénél, beszélt nagyszerű emberi vonásairól. Rendszerváltás után felerősödtek kapcsolatai a hazai körökkel, talán nem véletlenül elsősorban a zsidósággal. ( A bemutatott film is a Lauder iskolában tartott fizikaóráját mutatta.)

 

Halmos Sándor egyetemi adjunktus, a debreceni zsidó hitközség vezetője Brück Gyulának, városa zsidó zeneszerzőjének állított emléket, szólva zene és zsidóság kapcsolatáról.   (Az előadás itt olvasható)

 

Dr. Hidvégi Máté címzetes egyetemi tanár Goldmann György szobrász munkásságáról és szomorú sorsáról beszélt, lehetőség szerint illusztrálva azt képekkel és egy kisebb szoborral. Sok zsidó értelmiségi társához hasonlóan, ő is a baloldalon vélte megtalálni az egyetlen utat, a munkásnegyed művésze lett, résztvett a mozgalomban is, életét koncentrációs táborban fejezte be.

 

 

Dr. habil. Komoly Judit elnöki előadása Kardos Lajosról, a pszichológia híres professzoráról sok részletet árult el a nagy tudósról. Egyszerű és szegény felvidéki zsidó család gyermekéből szorgalma és tehetsége révén lett amerikai egyetem professzora, aki hazajött amikor mások menekültek és átélte a Holokausztot. Ma már kevesebbet olvassák és idézik, mint megérdemelné. (Az előadás itt olvasható)

 

Oláh János főiskolai docens Kohlbach Bertalan néprajzi kutatásait méltatta, beszélve szülőhelye, Liptószentmiklós más zsidó szülötteiről is. Kohlbach nemcsak a mi növendékünk volt, de egy évig a testvérintézmény, a breslaui Jüdisch Theologisches Seminar hallgatója is. Temesvári rabbiként és kaposvári majd budapesti középiskolai tanárként jelentős felfedezésekkel gazdagította az etnográfia tudományát. Számos bel- és külföldi folyóirat közölte magvas cikkeit, tanulmányait.

Frölich Róbert főrabbi egy. adj. dandártábornoki rangjához méltó témát választott: a soknemzetiségű Monarchia katonaságának zsidó szegmenseit vizsgálva érdekes előadásában. Nehezen fogadták be a zsidókat a császári hadseregbe, de a kedvező tapasztalatok után megváltozott a vélemény, már a tisztikarban is egyre gyakrabban találkozhatunk zsidókkal, a XX.század elején már minden hatodik tartalékos tiszt zsidó. Említette zsidó tábornokok nevét, kiemelve Hazai Samu hadügyminisztert, külön szólva az első világháború zsidó hőseiről. Sajnos később ezek ez érdemek feledésbe mentek, az antiszemita utókor nem köszönte meg helytállásukat. (Az előadás itt olvasható)

Második szekció a Scheiber Auditoriumban találkozott Staller Tamás rektorhelyettes elnökletével.

Dr. Haraszti György tanszékvezető egyetemi tanár, történész, a Szabolcsi dinasztia első kiemelkedő alakjáról, Szabolcsi Miklósról tartott előadást. Eredeti nevén Weinstein. A névváltoztatást, magyarosítást helyeselte és szorgalmazta. Munkássága az Egyenlőség című lap felvirágoztatásában éri el csúcsát. Jesívát végzett, más iskolába nem járt, autodidakta módon képezte magát. Az Egyenlőség című lapot Bogdányi Mór alapította 1881-ben, a tiszaeszlári per idején. Akkor minden nap megjelent, a fontos esemény valamennyi részletéről beszámoltak. E munkában jelentős szerep jutott Szabolcsi Miksának, aki fontos momentumokat fedezett fel, "rejtélyeket" fejtett meg. Nyíregyházáról ezért kitiltották, véresre is verték. A tiszaeszlári per után a lap hetilappá vált és elszürkült. Szabolcsi 1884-ben mint felelős szerkesztő vette át az újságot,

1886-ban a kiadó tulajdonosa lett, a lap gyors fejlődésnek indult. Népszerű lett. Az egész szerkesztőség belőle és feleségéből állt, de kitünő szerzőgárdát tudott felvonultatni. Hithű zsidóként minden hajnalban tanult, azonban az ortodoxiával szemben fenntartásai voltak. Viszont chászid történeteket rendszeresen közölt. Úgy tudjuk, hogy másfél órát aludt éjszakánként, nem csoda, hogy szívbetegségben hunyt el 1915-ben. Fia, Lajos, a kitűnő író vette át a szerkesztést és a negyvenes évek elején a lap megszünéséig vezette a meghatározó orgánumot. Szabolcsi Miksa másik fia, Bence zenetudósként lett világhírű.

Lichtmann Tamás professzor Pap Károlyt, a magyar zsidó irodalom tragikus sorsú nagy alakját méltatta. Apa és fia címmel tartotta meg értekezését. Pollák Miksa rabbi tudós, műfordító az Országos Rabbiképző Intézetben végezte tanulmányait, bölcsész doktor, egészen a vészkorszakig soproni főrabbi. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki: Arany és a Biblia, Tompa Mihály és a Biblia, Madách és a Biblia gondolatkörből írt tanulmányokat. Ma is sokat forgatják kétnyelvű gazdag magyarázatokkal ellátott imakönyvét, az Avodász Jiszroél-t. Minden zsinagóga polcán megtalálható.
A rabbit a nyugalom, a szorgalmas munka jellemezte, így vele ellentétes jellemű fiával Pap Károly íróval állandósultak a konfliktusok, ami szakadáshoz is vezetett. Az író művészetében az apa-fia szembenállás visszatérő motívum. Pap Károly önkéntes katona az első világháborúban, majd belép a Vörös Hadseregbe, ezért üldöztetés, börtön, emigráció, nyomor az osztályrésze. Németh László igen nagyra becsülte. 1926-tól a Nyugat propagálta műveit. Híres írásai: Megszabadítottál a haláltól, 1932. A nyolcadik stáció, 1933., Azarel, 1937. A két férfi életének befejezése közös, mindkettőt elhurcolják, apja Auswitzból, fia Bergen Belsenből nem tér vissza többé.

Deutsch Gábor főiskolai adjunktus Bernstein Bélát, mint a "status quo" irányzat rabbiját mutatta be.
(Az előadás itt olvasható)

Bernstein Béla rabbitörténész műfordító élettörténetét és munkásságának pasztorális és pedagógiai oldalát ismertette előadása. Nevezett a status quo mozgalom elismert alakjaként is ismertté vált. Várpalotán született 1868-ban, tanulmányait a Budapesti Rabbiképzőben és Breslauban folytatta. Lipcsében bölcsész doktori oklevelet nyert. Szombathelyen 17 évig teljesített szolgálatot. A hitközség a kongresszusi irányzathoz tartozott. Sokra tartotta a gyermeknevelést, ezért több tankönyvet írt. Lefordította Magyarra Mózes öt könyvét, és a Haftorát.
1909-ben elfogadta a nyíregyháziak meghívását és sikeres próbabeszéd után őt választották Nyíregyháza főrabbijává. Az ottani vallási élet meggyőződéséhez közelebb állt. Nyíregyháza jelentősége a tiszaeszlári per idején tanusított egységes felelősségteljes magatartásukra tekintettel megnövekedett. Az iskolát nagyon fontosnak tartotta, imákat személyesen tanította. Az előadó beszélt tanítványaival, akik erre emlékeztek. 1928-ban elnöke lett a nagy vita után megalakult status quo szövetségnek, amelyhez 23 szervezet csatlakozott. 1944 derekáig tagja volt a Szabolcs Megyei Törvényhatósági Bizottságnak. Talán elkerülhette volna a gettósítást, de ő a nyájával tartott. Nem is vitt magával mást, mint sétapálcáját, imaszíját és jegyzetekkel gazdagított Bibliáját. Nem tért haza Auswitzból, ott szenvedett mártírhalált. Templomát távozása után felrobbantották, a nyíregyháziak most is nagy tisztelettel ápolják emlékét.

Forrai Márta Kolbach Bertalan kaposvári éveit idézte fel.
Forrai Márta muzeológus, a kaposvári múzeum munkatársa, bevezetőjében
meghatottan emlékezett meg arról, hogy nemrég még hallgatója volt a Liturgiatörténet szaknak és most alkalma van ugyanazon intézetben előadni.
Mivel Kohlbach Bertalan rabbi, mint tanár Kaposváron tevékenykedett, és munkássága kevéssé ismert, valamint a hitközség anyaga gondatlanság miatt megsemmisült, így élő szóval, talán később a toll eszközével, közzé lehet tenni áldásos tevékenységet. Kohlbach Lipótszentmiklóson született 1866-ban. A Budapesti Rabbiképzőben tanult, de egy évig Breslauban is képezte magát. 1888-ban Pesten bölcsész doktorrá avatták. Középiskolai tanári oklevelet is szerzett.
Temesváron tevékenykedett mint rabbi, a későbbiek folyamán inkább mint pedagógus munkálkodott részben Kaposváron, részint a nagyváradi, illetve pesti gimnáziumokban is okított. Számos cikke jelent meg felekezeti és világi lapokban. Kutatási területe a zsidónépi hagyományok és kölcsönhatása a magyar népi hagyományokra.
Tíz évig a múzeum régészeti gyűjteményeinek őre. Számos emlék a templomban volt tárolva, amelyet a múzeumban szándékozott elhelyezni. A zsinagógát a vészkorszakban felrobbantották, gondos kezek vasvillával kocsira rakva a zsidó temető ravatalozójában halmozták fel az értékeket. Kiválogatni nem engedték, későbbi sorsuk e tárgyaknak ismeretlen.
Az előadás utáni beszélgetésen Katona Antal és Balázs Edit kifejtették, hogy Szombathelyen találkoztak a gyűjtemény egyes darabjaival.

Dr. Hunyadi László a Magyar Tudományos Akadémia doktora, tanszékvezető egyetemi tanár Ishbéthy Mannheim Mose, az első modern magyar-héber szótár szerkesztője munkásságát elemezte.

Szombathelyi Főiskola két oktatója a zsidó családtörténet köréből választották előadásuk tárgyát.

Katona Attila és Szántóné Balázs Edit főiskolai docens kutatásainak területe Vas megye zsidóságának története. Mivel forrásmunka igen kevés létezik, a levéltári anyagok hiányosak, a legtöbb helyen megsemmisítették a hitközségek irattárát, ezért családok életútján keresztül kívánták a szombathelyi zsidó tanácsok és a vészkorszak, valamint az utána következő ellentmondásos időszakot ábrázolni.
A két előadás közös címe: Arcok a ködből. Katona Attila a Hoffmann család sziluettjét bogozta ki a homályból Hoffmann János naplója és feljegyzései alapján. Hoffmann Ignácról, Ábrahámról szólva képet kapunk foglalkozásaikról, munkájukról, hivatásról. A múltról és közelmúltról kapunk tájékoztatást.
Balázs Edit a Heimler családról ír,
(Az előadás itt olvasható) Heimler Jenő naplója, valamint a Vas Megyei sajtó anyaga alapján. Dr. Heimler Ernő a szegények ügyvédje, élete tárul elénk. Lényegében képet kapunk 1872-től napjainkig egy zsidó polgári család viszontagságairól. Dr. Heimler Ernő a szobathelyi cionista szervezet megalakítója volt és a szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alakja, utcanév is őrzi Szombathelyen az emlékét.
A két család sorsa eléggé tipikus, sok bennük a hasonló vonás, mégis egyedi. Ha megtalálnánk a levéltári vagy hitközségi anyagokat, az egyéni vallomásokra akkor is szükség volna, mert megerősítik vagy éppen cáfolják az iratokból nyert következtetéseket és így a kutatóknak és az Olvasónak a hitelességet

Mindkét szekcióban teljesítették a kitűzött - kegyeleti és tudományos szempontból egyaránt fontos - célt: emléket állítottak a méltatlanul elfeledett zsidó tudósoknak!

2004. december 11
Róbert Péter - Deutsch Gábor