Agnes Dadon:

BOHORETA

 

Laura Papo Bohoreta
 (Sarajevo 1891.3.15 – Sarajevo, 1941)


 Bevezetés

Laura Papo Bohoreta neve szinte ismeretlen. Pedig ő az, akinek nagyban köszönhető, hogy ma a szefárd kultúráról beszélnek, írnak, hogy a zsidó – spanyol nyelv nem felejtődött el. Írónő, dramaturg, anya. Az ismert Gordana Kuić, Az eső illata a Balkánon szerzőjének nagynénje. Bohoreta 1924-től csak  zsidó- spanyol nyelven írt, a szefárd zsidók ibériai félszigetről kiűzött nyelvén.

 Általánosságban a szefárdokról

A szefárd szó eredeti jelentése héberül  "nyugati ország", mert azoknak a zsidóknak, akik az Ibériai félszigetre érkeztek, nyugati irányba esett. Mai jelentése Spanyolország.

A  1492 március 31-én Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd az Alhambra ediktumban a zsidókat választás elé állította: vagy áttérnek a katolikus hitre, vagy július 31-ig el kell hagyniuk a spanyol területeket. Azokat, akik nem tértek át és nem hagyták el Spanyolországot, megölték. Az áttérteket, a "conversos"-t állandóan ellenőrizték, hogy titokban tartják-e saját szokásaikat.[1]

A második Szentély lerombolása óta napjainkig a zsidók megtartották identitásukat. A legjelentősebb időszak a zsidók számára az Ibériai félszigeten az arab fennhatóság alatt volt. Gazdasági, kulturális fejlődésre volt lehetőség a zsidó nyelv és irodalom  újjászületése mellett. Az arab kultúra hatása a XIII. században Andalúziából áttolódott a keresztény központok felé, így Toledóba, Barcelónába. A filozófia, teológia, tudományok területén a legjelentősebb személy Maimonidész volt. A zsidók fontos szerepet töltöttek be, mint fordítók arabról héberre, latinra, ladinóra. [2]A XIV. században megjelent az antiszemitizmus, majd a kényszerű megkeresztelkedés.

 Kiűzetés

1492-ben Spanyolországból, 1497-ben Portugáliából űzték ki a zsidókat. Mindez Nyugat Európa utolsó ütése volt a zsidókra. 129o-ben Angliából, 1394-ben Franciaországból, számos német városból a XIV. században űzték ki őket. A XVI. század közepére Németország, illetve Olaszország egyes részeitől eltekintve, Európában nem voltak zsidók.

Mikor II.Bajazid Szultán ( 1481-1512) a zsidók spanyolországi kiűzetéséről értesült, a következőket jelentette ki:

"Nevezhetjük-e  az ilyen királyt bölcsnek és intelligensnek? Elszegényíti saját hazáját, míg az enyémet meggazdagítja"[3]

A zsidókat az Ottomán Birodalomban tehát szívesen fogadták. A XVI. sz.-ban a zsidóknak köszönhetően virágzott a birodalom. Nyelvtudásuk, diplomáciai ismereteik sikeres üzleteltek  hoztak nekik a keresztény Velencével. Egyes országok elkezdték visszahívni a kiűzött zsidókat. Európa megerősödésével a XVII. sz.-ban az Oszmán Birodalom ereje hanyatlani kezdett, más utak is megnyíltak a Mediterrán helyett, megjelentek az angol, holland, francia kereskedők, új kikötők nyíltak, Amsterdamban, Hamburgban, Londonban. A nyugati országok megerősödtek,míg a keletiek elszegényedtek, velük együtt a szefárdok is elmaradtak gazdaságilag, politikailag Nyugat-Európa mögött.

 Szefárdok Boszniában

 A XVI. sz.ban alakultak meg az első szefárd közösségek a Balkánon. (Solun, Carigrad, Ferara). A nyugati kultúrától való elvágódás és a török befolyás hatottak a szefárd kultúra hanyatlására. Minden a meditációról szólt, illetve a Biblia és a Talmud kommentálásáról.

Gyengült az írásos tradíció, megerősödött a szóbeli hagyományok átadása. Mindez a zsidó-spanyol népnyelven. A XIX. századig a szakrális volt az egyetlen irodalom. Mint ilyen tartotta magát a XX. század közepéig.

A kiűzetéstől a XIX. sz. második feléig a szefárd iskolák azonos elvek alapján működtek: csak a fiúgyermeket taníttatták, az iskolában héberül tanultak, az eredeti szöveget ladinora fordították,  matematikát és hittant tanultak. Az iskolák többsége vallási volt. A tanulóknak ezért nem volt világi tárgyakból tudásuk. A rabbik kommentárokat írtak, megénekelték a zsidóság nemzeti hőseit, de inkább mitológiai, mint történelmi háttérrel.

 A bosznia szefárdok, akik főleg Szarajevóban éltek, kereskedők, iparosok, orvosok. "Čifutana“[4]>   negyedben laktak. A  XIX. században egyéb boszniai városokban is megtelepedtek. Aktívabbak lettek a politikai életben, a közhivatalokban.  Az irodalom csak a XIX. sz. végén , XX. sz. elején kezdett világiasodni. Az írott és a szóbeli tradíció egyesítésének fontossága aktuálissá vált. Nagy változások vették kezdetüket. 1878.ban Bosznia az Osztrák – Magyar Monarchia része lett. Megváltozott a szefárdok gazdasági és kulturális helyzete. A nyugati kultúra befolyása láthatóvá vált.

1878-ban megnőtt az askenázi zsidók száma, akiknek külön zsinagógájuk volt, külön szokásaik, külön temetőjük.

 A szefárdok konzervatizmusa legjobban a világi oktatásban volt érhető nyomon: későn kezdődött a gyermekek iskoláztatása, nem volt szefárd újság, sem irodalom, sem művészet...

Kulturális változások

 A XIX. XX. század fordulóján változás állt be. A La Benevolencija[5] nevezetű egyesület 1894- ben alakult, ezzel egy időben pedig a magasan képzett szefárdok első generációja is megjelent. A La Benevolencija humán és karitatív egyesület, mely Szarajevóban működött, hozzásegítette a fiatalokat a továbbtanuláshoz. Bécsbe, Gráczba, Prágába, később pedig Zágrábba, Belgrádba küldte őket.

E fiatal kiművelt fők aztán visszatértek hazájukba és újonnan szerzett tudásukkal gazdagították közösségüket. A közösség múzeumot alapított, kinyomtattak egy héber nyelvtankönyvet, kollégiumot alapítottak. Könyvkiadással is foglalkoztak.

A La Benevolencija- ban aktívan közreműködő  boszniai "feminista“,  Laura Papo Bohoreta könyvét, La Mužer Sefardi de Bosna ( Szefárd nő Boszniában) az egyesületnek szentelte. Eredeti kézírásban ez áll : " A la Benevolencija, valerosa amiga del progreso" [6]

A La Benevolencija mellett egyéb kulturális társaságok is működtek. A La Lira az ének és zene megőrzését tűzte ki céljául. Énekes-táncos esteket  és spanyol románc esteket szerveztek Szarajevóban. A vegyeskar a rabbik ellenzését váltotta ki. A színkör, La Matatja különösen aktív volt. Laura Papo Bohoreta darabjait vitte színre: 193o-ban a szociális jellegű drámát, Esterka néven, 1931-ben Avia de ser ( Volt valamikor), Ožos mios, (Szemeim) 1933-ban Shuegra ni de baro buena. ( Az anyós még sárból sem jó)

Egyéb kultúrális egyesületek: La Glorija, Tarbut, Safa Brura zsidó klub, Esperansa. Az utóbbit 1924-ben alapították a Zágrábban tanuló boszniai szefárd diákok.

A Holokauszt és a boszniai szefárdok kulturális örökségének elnyomása

A fasiszta megszállás alatt Boszniában 16000 zsidó élt, ebből kb. 12000 szefárd. [7] A megszállt Bosznia és Hercegovina a " Független Horvát Állam“ területe lett. Csak Szarajevóban 12000 zsidó lélek élt. A genocídium, mely a zsidó lakossággal kezdődött Bosznia Hercegovinában, pillanatok alatt megváltoztatta a zsidók életét.  Először gazdaságilag lehetetlenítették őket el, majd munkatáborokba küldték őket. A túlélők azok közül kerültek ki, akik a nácik hatalomra kerülése előtt elhagyták Jugoszláviát, bujkáltak,  illetve az 40 zsidó, aki túlélte a koncentrációs táborokat…[8]

A  fentiekben vázolt háttérben, az "országban, mely a nyugatot lélegzi be és a keletet lélegzi ki“[9] jelent meg.

 

Laura Papo Bohoreta (1891- 1942).

Sokoldalú írónő volt. Verseket, drámákat, rövid történeteket, novellákat, esszéket írt. Hat nyelven beszélt. Egy drámán kívül, amit francia nyelven írt, minden műve zsidó - spanyol  nyelven jelent meg.[10] Színházi darabjaiban különös hangsúlyt fektetett a szefárd folklórra. Drámáiban bőségesen megtalálhatóak a románcok, szefárd dalok, hagyományos családi összejövetelek, különböző ünnepek leírása. Laura Papo Bohoreta nagyban előremozdította a szefárd örökséget, annak kultúráját, tradícióját, folklórját, nyelvét.

Laura Papo a Bohoreta írói álnevet használta, mely legidősebb lányt jelent. Ennek a névnek a felvételére az sarkalta, hogy kritikáját fejezze ki a konzervatív világnézettel szemben. Első írásában, mikor a Laura Papo Bohoreta aláírást használta kifejtette azon nézőpontját, hogy a modern nő képes eltartani családját munkájával. Ennek a nézetének élő példája volt. Műveltségének köszönhetően férje súlyos pszichés megbetegedése után családfenntartóvá vált. Az Alliance Francaise-tól diplomát szerzett, amivel hivatalosan oktathatta a francia nyelvet és irodalmat.

Élete célja volt a feledéstől megmenteni azokat a hagyományokat, amik lassan, de biztosan eltűnőben voltak. A románcok, dalok munkáiban eszközök voltak ahhoz,hogy közönségéhez utat találjanak a  húszas évek Szarajevójában, amely több évszázados török uralom után izoláltan állt és elmaradottan várta a megszállást,vagy másképp - a felszabadítást, amit az Osztrák-Magyar Monarchia hozott.

Isztanbulban és Párizsban való tartózkodása alatt megértette a világirodalmi művek olvasása közben, hogy a népeknek fontos a saját örökségük. Annak ápolása, a feledéstől való megóvása. Mindez ellentétben állt az akkori boszniai felfogással, ami mindent, ami nyugatról jött előtérbe helyezett a saját értékeivel szemben, sőt, lecsökkentette azt.

Ezekre rámutatott darabjaiban, melyek címe: Hermandat- Madrasta-el nombre le abasta, (Testvériség-Mostoha-a név önmagáért beszél ) Esterka.

Elsődleges célja a  didaktikus-feminista  oktatás volt. Életét annak szentelte, hogy a fiatalok megértsék, hogy a tradíció ápolható és megőrizhető a modern időkben is.

Különös hangsúlyt fektetett a szefárd nők jövőjére. Előtérbe a fiatalokat helyezte, akiknek nehéz volt összeegyeztetni a hagyományokat a haladó világgal. Segítséget nyújtott abban, hogy a modern világban is sikerüljön nekik a hagyományok megőrzése, de közben ne legyenek elmaradottak. Ugyanakkor nem hagyta figyelmen kívül az idősebb nőket sem, akikről úgy tartotta, hogy annak ellenére, hogy a változásokat nehezen fogadják el, mégis minden körülmények között meg tudnak élni.

Bohoreta majdnem minden művében a fiatal nőkhöz szólt. [11] Miután az idősebb korosztály írástudatlan volt, azon kívül sok fiatal lánynak kellett a munkát előtérbe helyeznie a tanulással szemben,  az írónő munkáiban leggyakrabban románcokat használt fel, szóbeli hagyományt,  mely generációról generációra adódott át anyáról gyermekeire.

Egyszerűen írt, könnyen érthető nyelven, annak ellenére, hogy sokoldalú, olvasott, művelt asszony volt aki nyitott volt a kultúrára, szívesen fordított. Műveltségét mégis szinte elrejtette, a lehető legegyszerűbb nyelven fogalmazott. Ezzel is az volt a célja, hogy fiatal közönsége megértse őt. Drámáin keresztül hirdette a művelődés, tanulás fontosságát. Olvasásra buzdított, gondolkozásra az új, modern időkről, de  közben észben tartva a tradíciót, a gyökerek ápolását. Épp ez az oka annak, hogy ez a művelt asszony színházi darabjaiban annyi folklorikus elemet használt. A románcok, közmondások, dalok mindenkiig eljutottak, gyerekekig, fiatalokig, öregekig.

A románcok és dalok mellett drámáiban gyakran táncoltak is, ezért bátran állíthatjuk, hogy Bohoreta volt az első boszniai nő, aki  mai értelemben vett musical-t komponált . Dialógusaiban a dal, a tánc, a gitár, illetve zongora kíséret egyaránt kivette a részét.

 Bohoreta feminizmusa

 Laura Papo Bohoreta Linda Namer című drámájában azokról az igazságtalanságokról szólt, amik behatárolták a szegény sorsú fiatal lányokat.  Arra ösztönözte őket, hogy tanuljanak és ne legyenek rászorulva a legrosszabbul fizetett munkákra, ne legyenek rászorulva férjükre, apjukra, vagy bátyjukra. Feminizmusa pozitív alapokra épített : iskoláztatás, majd a nők szerepe közösségükben. Egy nő lehet egyszerre jó anya, jó feleség, háziasszony és ugyanakkor intellektuális téren is megvalósíthatja magát.

A munka nem kényszer, hanem önmegvalósítás, a férfi és a női munka értéke között egyenlőséget kell tenni. Bohoreta megelőzte korát.

Összegzés

Laura Papo Bohoreta ma is aktuális és haladó eszméket követett és hirdetett. A náci borzalmak sem őt,sem fiait nem kímélték. 1942-ben hunyt el egy katolikus kórházban, ahol testvére bújtatta. Ez a művelt asszony felismerte, hogy a tanulás, a műveltség, a korral való haladás nem zárja ki  a hagyományok megőrzésének generációról generációra való átadásának fontosságát.

Ken guarda para otros guarda- Aki őriz, másnak őriz

Laura Papo Bohoreta másokért élt, a szefárd hagyományok őrzője és átadója volt. Műveiben leírta a szefárd nőt annak hagyományaival.

 A jövő szefárd tudományokkal való foglalkozóinak feladata, hogy tovább vigyék, kutassák, őrizzék ezt a hagyományt és a nyelvet, annak minden szépségével megőrizzék,  így tartva életben azt.


Felhasznált irodalom:

Tomaić Večerina, Jagoda  ( 2016): Bohoreta Najstarija Kći, Zagreb: Bet Israel

Vidaković Petrov, Krinka ( 1986): Kultura španskih Jevreja na jugoslovenskom tlu. Sarajevo: Svjetlost

Ruah Hadas Hadaša (2015): Glasilo Židovske vjerseke zajednice Bet Israel – listopad – Broj 32


[1] Elie Kedouire (1992): Spain and the Jews- The Sepharadi Experience: 1492 and after. London: Thames and Hudson.

[2] Krinka Vidaković-Petrov (1986): Kultura španskih Jevreja na jugoslavenskom tlu. Sarajevo: Svjetlost

[3] Aron Rodrigue (1992) : The Sepharadim in the Otoman Empire. London: Thames and Hudson, pg. 24

[4] Törökül zsidót jelent

[5] jótékonyság

[6] Benevolenciának, a haladás bátor barátnőjének"- Laura Papo Bohoreta ( 2oo5) : Sefardska žena u Bosni, Sarajevo: Connectum ( fordította és sajtó alá rendezte dr. Muhamed Nezirović) ,38.old.

[7] Az adatok szerzők szerint különböznek. Esad Čengić összesen 16 ooo zsidóról beszél, míg Muhamed Kreso 12 ooo ről. "Sarajevski Jevreji u II. Svjetskom ratu", Sefarad 92, str. 177-185

[8] Esad Čengić ( 1992) : "Sarajevski Jevreji u II. Svjetskom ratu", Sefard 92, str. 177.

[9]  Večerina Tomaić, Jagoda (2016) : " Bohoreta Najstarija Kći“ , Bet Israel, 7.old.

[10] A zsidó –spanyol ,vagy judeospanyol a beszélt nyelvet jelentette. A ladinó az írásban fordított szent szövegekre vonatkozott korábban, amiket a héber eredetiről fordítottak ladinóra. A mai nyelvhasználatban a ladinó a beszélt nyelvre is vonatkozik.

[11] Aviva de ser ( Volt valamikor), Hermandat – Madrasta – el nombre le abasta ( Testvériség – Mostoha – a név önmagért beszél), Tiempos pasados ( Elmúlt idők), Elvira, Esterka

Dadon Ágnes
2017.01.22

BACK  PRINT



BACK