Laura Papo Bohoreta
(Sarajevo 1891.3.15 – Sarajevo, 1941)
Bevezetés
Laura Papo Bohoreta neve szinte ismeretlen. Pedig ő az,
akinek nagyban köszönhető, hogy ma a szefárd kultúráról
beszélnek, írnak, hogy a zsidó – spanyol nyelv nem
felejtődött el. Írónő, dramaturg, anya. Az ismert Gordana
Kuić,
Az eső
illata a Balkánon szerzőjének nagynénje. Bohoreta 1924-től
csak zsidó- spanyol nyelven írt, a szefárd zsidók ibériai
félszigetről kiűzött nyelvén.
Általánosságban a szefárdokról
A szefárd szó eredeti jelentése héberül
"nyugati ország",
mert azoknak a zsidóknak, akik az Ibériai félszigetre
érkeztek, nyugati irányba esett. Mai jelentése
Spanyolország.
A 1492 március 31-én
Kasztíliai IzabellaésAragóniai
Ferdinándaz
Alhambra ediktumban a zsidókat választás elé állította: vagy
áttérnek a katolikus hitre, vagy július 31-ig el kell
hagyniuk a spanyol területeket.
Azokat, akik nem tértek át és nem hagyták el
Spanyolországot, megölték. Az áttérteket, a "conversos"-t
állandóan ellenőrizték, hogy titokban tartják-e saját
szokásaikat.[1]
A második Szentély lerombolása óta napjainkig a zsidók
megtartották identitásukat. A legjelentősebb időszak a
zsidók számára az Ibériai félszigeten az arab fennhatóság
alatt volt. Gazdasági, kulturális fejlődésre volt lehetőség
a zsidó nyelv és irodalom újjászületése mellett. Az arab
kultúra hatása a XIII. században Andalúziából áttolódott a
keresztény központok felé, így Toledóba, Barcelónába. A
filozófia, teológia, tudományok területén a legjelentősebb
személy Maimonidész volt. A zsidók fontos szerepet töltöttek
be, mint fordítók arabról héberre, latinra, ladinóra.
[2]A XIV. században megjelent az
antiszemitizmus, majd a kényszerű megkeresztelkedés.
Kiűzetés
1492-ben Spanyolországból, 1497-ben Portugáliából űzték ki a
zsidókat. Mindez Nyugat Európa utolsó ütése volt a zsidókra.
129o-ben Angliából, 1394-ben Franciaországból, számos német
városból a XIV. században űzték ki őket. A XVI. század
közepére Németország, illetve Olaszország egyes részeitől
eltekintve, Európában nem voltak zsidók.
Mikor II.Bajazid Szultán ( 1481-1512) a zsidók
spanyolországi kiűzetéséről értesült, a következőket
jelentette ki:
"Nevezhetjük-e az ilyen királyt bölcsnek és intelligensnek?
Elszegényíti saját hazáját, míg az enyémet meggazdagítja"[3]
A zsidókat az Ottomán Birodalomban tehát szívesen fogadták.
A XVI. sz.-ban a zsidóknak köszönhetően virágzott a
birodalom. Nyelvtudásuk, diplomáciai ismereteik sikeres
üzleteltek hoztak nekik a keresztény Velencével. Egyes
országok elkezdték visszahívni a kiűzött zsidókat. Európa
megerősödésével a XVII. sz.-ban az Oszmán Birodalom ereje
hanyatlani kezdett, más utak is megnyíltak a Mediterrán
helyett, megjelentek az angol, holland, francia kereskedők,
új kikötők nyíltak, Amsterdamban, Hamburgban, Londonban. A
nyugati országok megerősödtek,míg a keletiek
elszegényedtek, velük együtt a szefárdok is elmaradtak
gazdaságilag, politikailag Nyugat-Európa mögött.
Szefárdok Boszniában
A XVI. sz.ban alakultak meg az első szefárd közösségek a
Balkánon. (Solun, Carigrad, Ferara). A nyugati kultúrától
való elvágódás és a török befolyás hatottak a szefárd
kultúra hanyatlására. Minden a meditációról szólt, illetve a
Biblia és a Talmud kommentálásáról.
Gyengült az írásos tradíció, megerősödött a szóbeli
hagyományok átadása. Mindez a zsidó-spanyol népnyelven. A
XIX. századig a szakrális volt az egyetlen irodalom. Mint
ilyen tartotta magát a XX. század közepéig.
A kiűzetéstől a XIX. sz. második feléig a szefárd iskolák
azonos elvek alapján működtek: csak a fiúgyermeket
taníttatták, az iskolában héberül tanultak, az eredeti
szöveget ladinora fordították, matematikát és hittant
tanultak. Az iskolák többsége vallási volt. A tanulóknak
ezért nem volt világi tárgyakból tudásuk. A rabbik
kommentárokat írtak, megénekelték a zsidóság nemzeti hőseit,
de inkább mitológiai, mint történelmi háttérrel.
A bosznia szefárdok, akik
főleg Szarajevóban éltek, kereskedők, iparosok, orvosok. "Čifutana“[4]>
negyedben laktak. A XIX. században egyéb boszniai városokban
is megtelepedtek. Aktívabbak lettek a politikai életben, a
közhivatalokban. Az irodalom csak a XIX. sz. végén , XX.
sz. elején kezdett világiasodni. Az írott és a szóbeli
tradíció egyesítésének fontossága aktuálissá vált. Nagy
változások vették kezdetüket. 1878.ban Bosznia az Osztrák –
Magyar Monarchia része lett. Megváltozott a szefárdok
gazdasági és kulturális helyzete. A nyugati kultúra
befolyása láthatóvá vált.
1878-ban megnőtt az askenázi zsidók száma, akiknek külön
zsinagógájuk volt, külön szokásaik, külön temetőjük.
A szefárdok konzervatizmusa
legjobban a világi oktatásban volt érhető nyomon: későn
kezdődött a gyermekek iskoláztatása, nem volt szefárd újság,
sem irodalom, sem művészet...
Kulturális változások
A XIX. XX. század fordulóján változás állt be. A La
Benevolencija[5]
nevezetű egyesület 1894- ben alakult, ezzel egy időben pedig
a magasan képzett szefárdok első generációja is megjelent. A
La Benevolencija humán és karitatív egyesület, mely
Szarajevóban működött, hozzásegítette a fiatalokat a
továbbtanuláshoz. Bécsbe, Gráczba, Prágába, később pedig
Zágrábba, Belgrádba küldte őket.
E fiatal kiművelt fők aztán visszatértek hazájukba és
újonnan szerzett tudásukkal gazdagították közösségüket. A
közösség múzeumot alapított, kinyomtattak egy héber
nyelvtankönyvet, kollégiumot alapítottak. Könyvkiadással is
foglalkoztak.
A La Benevolencija- ban aktívan közreműködő boszniai
"feminista“, Laura Papo Bohoreta könyvét, La Mužer Sefardi
de Bosna ( Szefárd nő Boszniában) az egyesületnek szentelte.
Eredeti kézírásban ez áll : " A la Benevolencija, valerosa
amiga del progreso"
[6]
A La Benevolencija mellett egyéb kulturális társaságok is
működtek. A La Lira az ének és zene megőrzését tűzte ki
céljául. Énekes-táncos esteket és spanyol románc esteket
szerveztek Szarajevóban. A vegyeskar a rabbik ellenzését
váltotta ki. A színkör, La Matatja különösen aktív volt.
Laura Papo Bohoreta darabjait vitte színre: 193o-ban a
szociális jellegű drámát, Esterka néven, 1931-ben Avia de
ser ( Volt valamikor), Ožos mios, (Szemeim) 1933-ban Shuegra
ni de baro buena. ( Az anyós még sárból sem jó)
Egyéb kultúrális egyesületek: La Glorija, Tarbut, Safa Brura
zsidó klub, Esperansa. Az utóbbit 1924-ben alapították a
Zágrábban tanuló boszniai szefárd diákok.
A Holokauszt és a boszniai szefárdok kulturális örökségének elnyomása
A fasiszta megszállás alatt Boszniában 16000 zsidó élt,
ebből kb. 12000 szefárd.
[7] A megszállt Bosznia és Hercegovina a
"
Független Horvát Állam“ területe lett. Csak Szarajevóban 12000 zsidó lélek élt. A genocídium, mely a zsidó lakossággal
kezdődött Bosznia Hercegovinában, pillanatok alatt
megváltoztatta a zsidók életét. Először gazdaságilag
lehetetlenítették őket el, majd munkatáborokba küldték őket.
A túlélők azok közül kerültek ki, akik a nácik hatalomra
kerülése előtt elhagyták Jugoszláviát, bujkáltak, illetve
az 40 zsidó, aki túlélte a koncentrációs táborokat…[8]
A fentiekben vázolt háttérben, az "országban, mely a
nyugatot lélegzi be és a keletet lélegzi ki“[9]
jelent meg.
Laura Papo Bohoreta
(1891- 1942).
Sokoldalú írónő volt. Verseket, drámákat, rövid
történeteket, novellákat, esszéket írt. Hat nyelven beszélt.
Egy drámán kívül, amit francia nyelven írt, minden műve
zsidó - spanyol nyelven jelent meg.[10]
Színházi darabjaiban különös hangsúlyt fektetett a szefárd
folklórra. Drámáiban bőségesen megtalálhatóak a románcok,
szefárd dalok, hagyományos családi összejövetelek, különböző
ünnepek leírása. Laura Papo Bohoreta nagyban előremozdította
a szefárd örökséget, annak kultúráját, tradícióját,
folklórját, nyelvét.
Laura Papo a Bohoreta írói álnevet használta, mely
legidősebb lányt jelent. Ennek a névnek a felvételére az
sarkalta, hogy kritikáját fejezze ki a konzervatív
világnézettel szemben. Első írásában, mikor a Laura Papo
Bohoreta aláírást használta kifejtette azon nézőpontját,
hogy a modern nő képes eltartani családját munkájával. Ennek
a nézetének élő példája volt. Műveltségének köszönhetően
férje súlyos pszichés megbetegedése után családfenntartóvá
vált. Az Alliance Francaise-tól diplomát szerzett, amivel
hivatalosan oktathatta a francia nyelvet és irodalmat.
Élete célja volt a feledéstől megmenteni azokat a
hagyományokat, amik lassan, de biztosan eltűnőben voltak. A
románcok, dalok munkáiban eszközök voltak ahhoz,hogy
közönségéhez utat találjanak a húszas évek Szarajevójában,
amely több évszázados török uralom után izoláltan állt és
elmaradottan várta a megszállást,vagy másképp - a
felszabadítást, amit az Osztrák-Magyar Monarchia hozott.
Isztanbulban és Párizsban való tartózkodása alatt megértette
a világirodalmi művek olvasása közben, hogy a népeknek
fontos a saját örökségük. Annak ápolása, a feledéstől való
megóvása. Mindez ellentétben állt az akkori boszniai
felfogással, ami mindent, ami nyugatról jött előtérbe
helyezett a saját értékeivel szemben, sőt, lecsökkentette
azt.
Ezekre rámutatott darabjaiban, melyek címe: Hermandat-
Madrasta-el nombre le abasta, (Testvériség-Mostoha-a név
önmagáért beszél ) Esterka.
Elsődleges célja a didaktikus-feminista oktatás volt.
Életét annak szentelte, hogy a fiatalok megértsék, hogy a
tradíció ápolható és megőrizhető a modern időkben is.
Különös hangsúlyt fektetett a szefárd nők jövőjére. Előtérbe
a fiatalokat helyezte, akiknek nehéz volt összeegyeztetni a
hagyományokat a haladó világgal. Segítséget nyújtott abban,
hogy a modern világban is sikerüljön nekik a hagyományok
megőrzése, de közben ne legyenek elmaradottak. Ugyanakkor
nem hagyta figyelmen kívül az idősebb nőket sem, akikről úgy
tartotta, hogy annak ellenére, hogy a változásokat nehezen
fogadják el, mégis minden körülmények között meg tudnak
élni.
Bohoreta majdnem minden művében a fiatal nőkhöz szólt.
[11] Miután az idősebb korosztály
írástudatlan volt, azon kívül sok fiatal lánynak kellett a
munkát előtérbe helyeznie a tanulással szemben, az írónő
munkáiban leggyakrabban románcokat használt fel, szóbeli
hagyományt, mely generációról generációra adódott át
anyáról gyermekeire.
Egyszerűen írt, könnyen érthető nyelven, annak ellenére,
hogy sokoldalú, olvasott, művelt asszony volt aki nyitott
volt a kultúrára, szívesen fordított. Műveltségét mégis
szinte elrejtette, a lehető legegyszerűbb nyelven
fogalmazott. Ezzel is az volt a célja, hogy fiatal közönsége
megértse őt. Drámáin keresztül hirdette a művelődés, tanulás
fontosságát. Olvasásra buzdított, gondolkozásra az új,
modern időkről, de közben észben tartva a tradíciót, a
gyökerek ápolását. Épp ez az oka annak, hogy ez a művelt
asszony színházi darabjaiban annyi folklorikus elemet
használt. A románcok, közmondások, dalok mindenkiig
eljutottak, gyerekekig, fiatalokig, öregekig.
A románcok és dalok mellett drámáiban gyakran táncoltak is,
ezért bátran állíthatjuk, hogy Bohoreta volt az első
boszniai nő, aki mai értelemben vett musical-t komponált .
Dialógusaiban a dal, a tánc, a gitár, illetve zongora
kíséret egyaránt kivette a részét.
Bohoreta feminizmusa
LauraPapo Bohoreta Linda Namer című drámájában azokról az
igazságtalanságokról szólt, amik behatárolták a szegény
sorsú fiatal lányokat. Arra ösztönözte őket, hogy tanuljanak
és ne legyenek rászorulva a legrosszabbul fizetett munkákra,
ne legyenek rászorulva férjükre, apjukra, vagy bátyjukra.
Feminizmusa pozitív alapokra épített : iskoláztatás, majd a
nők szerepe közösségükben. Egy nő lehet egyszerre jó anya,
jó feleség, háziasszony és ugyanakkor intellektuális téren is
megvalósíthatja magát.
A munka nem kényszer, hanem önmegvalósítás, a férfi és a női
munka értéke között egyenlőséget kell tenni. Bohoreta
megelőzte korát.
Összegzés
Laura Papo Bohoreta ma is aktuális és haladó eszméket
követett és hirdetett. A náci borzalmak sem őt,sem fiait nem
kímélték. 1942-ben hunyt el egy katolikus kórházban, ahol
testvére bújtatta. Ez a művelt asszony felismerte, hogy a
tanulás, a műveltség, a korral való haladás nem zárja ki a
hagyományok megőrzésének generációról generációra való
átadásának fontosságát.
Ken guarda para otros guarda- Aki őriz, másnak őriz
Laura Papo Bohoreta másokért élt, a szefárd hagyományok
őrzője és átadója volt. Műveiben leírta a szefárd nőt annak
hagyományaival.
A jövő szefárd tudományokkal való foglalkozóinak feladata,
hogy tovább vigyék, kutassák, őrizzék ezt a hagyományt és a
nyelvet, annak minden szépségével megőrizzék, így tartva
életben azt.
Felhasznált irodalom:
Tomaić Večerina, Jagoda ( 2016): Bohoreta Najstarija Kći,
Zagreb: Bet Israel
Vidaković Petrov, Krinka ( 1986): Kultura španskih Jevreja
na jugoslovenskom tlu. Sarajevo: Svjetlost
Ruah Hadas Hadaša (2015): Glasilo Židovske vjerseke
zajednice Bet Israel – listopad – Broj 32
[1]
Elie Kedouire (1992): Spain and the Jews- The Sepharadi
Experience: 1492 and after. London: Thames and Hudson.
[2]
Krinka Vidaković-Petrov
(1986): Kultura španskih Jevreja na jugoslavenskom tlu.
Sarajevo: Svjetlost
[3]
Aron Rodrigue (1992) : The Sepharadim in the Otoman
Empire. London: Thames and Hudson, pg. 24
[6]
Benevolenciának, a haladás bátor barátnőjének"- Laura Papo Bohoreta ( 2oo5) : Sefardska
žena u Bosni, Sarajevo: Connectum ( fordította és sajtó
alá rendezte dr. Muhamed Nezirović)
,38.old.
[7]
Az adatok szerzők szerint különböznek. Esad Čengić
összesen 16 ooo zsidóról beszél, míg Muhamed Kreso 12
ooo ről. "Sarajevski Jevreji u II. Svjetskom ratu", Sefarad 92, str. 177-185
[8]
Esad Čengić ( 1992) : "Sarajevski Jevreji u II.
Svjetskom ratu", Sefard 92, str. 177.
[10]
A zsidó –spanyol ,vagy judeospanyol a beszélt nyelvet
jelentette. A ladinó az írásban fordított szent
szövegekre vonatkozott korábban, amiket a héber
eredetiről fordítottak ladinóra. A mai nyelvhasználatban
a ladinó a beszélt nyelvre is vonatkozik.
[11]
Aviva de ser ( Volt valamikor), Hermandat – Madrasta –
el nombre le abasta ( Testvériség – Mostoha – a név
önmagért beszél), Tiempos pasados ( Elmúlt idők),
Elvira, Esterka