Dr. Peremiczky Szilvia :
A ROMÁNCTÓL A TRAVIÁTÁIG – A SZEFÁRD ZSIDÓ ZENE


1.    A szefárd (nép)zene fogalma, rövid kutatástörténet

 A szefárd zsidó zene sokszerűségének, történetének bemutatása a zenetörténeten és a folklóron túlmutató megközelítést kíván. A zsidó, és ezen belül a szefárd zsidó történelem, a vallás ismerete mellett a környező népek folklórja, népi és magaskultúrája, a zsidó vallás, történelem, nyelvek ismerete nem egyszerűen elmélyíti a megértést, hanem valamilyen szinten elkerülhetetlen is. A szefárd zene alapjai között ott találjuk az arab, török, balkáni és spanyol zenét, az európai klasszikus zenét; a középkori arab, zsidó és ibériai mű- és népköltészetet, a zsinagógai liturgiát. Megértéséhez a kulturális kontextus, a ladino/judeoespañol nyelv ismerete ugyanennyire szükséges.[1] Illusztrációként igyekeztem két olyan dalt választani, amely a leginkább mutatja be ezt a sokszínűséget. Az első dal az 1492-es spanyolországi kiűzetés előtti románcirodalom késői, tizenkilencedik századi továbbélését prezentálja, amely azonban a modern spanyol történelemből veszi témáját, és amely a témából fakadó asszociáció alapján a zsidó liturgiát kísérő darabbá válhatott, a másik egy népszerű Verdi-dallam kölcsönzése, amely ladino szövegével napjainkig az egyik legnépszerűbb szefárd dal.   

 

A szefárd zene túlnyomórészt folklórt, vagy folklorizált zenét jelent, bár a szefárd zenekultúrának is voltak olyan képviselői, mint például Mario Castelnuovo-Tedesco (1895-1968) vagy Alberto Hemsi (1898-1975), akiknek tevékenysége nagyjából Kodály vagy Bartók munkásságához hasonlítható. A „folkór” szó használata felveti a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán szefárd, illetve zsidó folklór, vagy inkább a környező népek népi kultúrájának hebraizált változatáról van szó? A magam részéről létező, és önállóan létező folklórnak tartom a zsidó népi kultúrát, hiszen létezik egy olyan népi hagyomány, ami megfelel a kívánt kritériumoknak; azaz létezik szóban megőrzött és szóbeli úton terjedő tradíció, amelyek egy része valóban a környező népek hagyományainak átvétele, illetve azok judaizált változata. Más esetekben viszont a nem zsidó világ magaskultúrájának vagy a zsidó vallás, a vallásos hagyomány elemeinek folklorizációjáról beszélhetünk. Az utóbbihoz mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy a zsidó vallásban a szóbeli hagyománynak eredendően kitüntetett szerepe van, és bár természetesen nem akkora, mint az Írott Tannak, a szóbeliség mindenképpen ismerős közege a zsidó hagyománynak.

 

A szefárd népköltészetet és népzenét a 19. században kezdték gyűjteni, bár a 16-17. századból ismeretesek bizonyos népköltészeti szövegeket is megőrző kódexek. A tudatos gyűjtés először Marokkóban, majd a török birodalom területén vette kezdetét. Az úttörőmunka Don Ramón Menéndez Pidal (1869-1968) filológus, történész, folklorista, középkor-kutató nevéhez fűződik, aki 1896 és 1956 között több mint kétezer szöveget és dallamlejegyzést gyűjtött össze archívumában, a tángeri José Benoliel segítségével, és komoly hálózatot épített ki – zsidókból és nem zsidókból – Bécstől a Balkánig és Marokkóig. A katonatiszt Manuel Manrique de Lara (1863-1929), zenészként és muzikológusként volt egyik legkomolyabb segítője. Az általuk összegyűjtött népköltészeti anyag ma a madridi Archivo Menéndez Pidal tulajdona, és a világ legnagyobb szefárd népköltészeti gyűjteménye. Az ő munkájukat folytatták a muzikológus Idelssohn, a románcirodalmat kutató Mose Attias, a Romancero sefaradi. Romanzas y cantes populares en judeo-español című gyűjtemény közreadója, valamint Samuel G. Armistead, és Joseph H. Silverman; akiknek szintén a románcirodalom a fő szakterületük, vagy napjainkban Liliana Treves Alcalay, aki előadóként kutatja a szefárd zenét.

 

A népdalok többségének eredete a 13-18. századi időszakba nyúlik vissza. Jó néhánynál középkori spanyol gyökereket feltételezhetünk, de a 19. században is születtek új dalok, románcok. A dallamok gyűjtésén túl feldolgozásuk is elkezdődött a 19. század végén, a legismertebb dalciklusok Manuel Valls 10 Szefárd dala, Manuel García Morante 12 dalt tartalmazó gyűjteménye, és a két legjelentősebb Castelnuovo-Tedesco: Coplas és Alberto Hemsi: Coplas Sefardies című zongorakíséretes feldolgozása. A két utóbbi a legkorábbi zsidó dalfeldolgozások közé tartozik, miként Ravel héber dalfeldolgozásai is.[2] Az újabb kutatások nem csak a spanyol nyelvű területek, kultúrák (Dél-Amerika, Karib-térség, szefárdok) zenei anyagának komparatív vizsgálatára terjednek ki, hanem az európai zenetörténet kontextusaira is. Dobszay László kutatásai szerint több gregorián dallam szefárd dalok dallamaival mutat rokonságot, ez egyes szefárd dallamok (kora)középkori eredetét bizonyítja. Megemlíti, hogy gregorián eredetű, zsoltártípusú népdalunk, a Szivárvány havasán és a zsidó zene közötti párhuzamokra már Kodály is felhívta a figyelmet.[3] Ugyanakkor nagyon nehéz elválasztani egy zsidó vagy arab dallam esetében, hogy mi az, ami zsidó, mi az, ami arab, ugyanúgy, ahogyan a flamenco – és általában – a spanyol népzene esetében is gyakorlatilag megfejthetetlen, hogy mit tekinthetünk arab, zsidó, cigány, ibériai hatásnak. Sokan ezért inkább a Földközi-tenger partvidékének közös dallamkincséről beszélnek, és azt a lehetőséget az 1492 után kifejlődött dallamok egy részének esetében is szem előtt tarthatjuk. Dobszay idézett cikkében zenei univerzálékról beszél, de az ő véleményét támasztja alá Alfréd Sendrey és Mildred Norton David’s Harp: The story of Music in Biblical Times című kötetében is.[4]

 

Egy dallam datálása azonban még korántsem jelenti azt, hogy a szöveg korát is meghatároztuk. Egy-egy szöveg többször is változtathatott dallamot az évszázadok során, amit nem tudunk visszakövetkeztetni, de egy filológiailag bizonyíthatóan 18. század előtti, mégis 19. századi dallamra énekelt dal esetében két feltételezés lehetséges, az egyik, hogy csak a 19. században vált népdallá, a másik, hogy a régi dallamot új váltotta fel. A szöveg nyelvészeti elemzése támpontokat adhat, de félre is vezethet, mivel a népdalok szövege az adott közösség igényei szerint változik. A külső hatások megismerése mellett ezért is van szükség egyéb, a néprajzon túli tudományok eredményeinek interdiszciplináris ismeretére is.

 2. A szefárd népdal zenéjének és szövegének forrásai

 

A szefárd zsidó népköltészet nyolc fő forrásból táplálkozik. Az első természetesen a Biblia, a Talmud, az imák és a liturgia. A különféle ünnepekhez köthető népköltészet (kabbalat sabbat – szombatfogadás, esküvő, gyász stb.) elsődleges forrása a liturgia, a liturgikus irodalom. Számos népdal mesél el bibliai történeteket, mint például a Kuando el Rey Nimrod (Mikor Nimród király) című dal. A második az 1492 előtti korszak zsidó költészete, Jehuda Halevi, Salamon ibn Gabirol, Mose ibn Ezra, akiknek versei nemcsak a liturgiába kerülhettek be, de a liturgián, vagy más forrásokon keresztül a népköltészetbe is. Hasonló jelenségre példa a magyar irodalomból Petőfi, vagy Amadé László verseinek folklorizálódása.[5] A Dunas ibn Labratnak tulajdonított Dror jikra című vers folklorizálódásának példája a jemeni zsidók között énekelt változat is. A harmadik az arab költészet, folklór főként a világi költészet tematikájára, ezen belül is a szerelmi költészetre hatott. A negyedik csoportba tartozik a középkori elsősorban ibériai műköltészet, trubadúrlíra (péédául a Avre tu puerta serrada, Nyisd ki bezárt ablakod), a románcköltészet, és részben a 16-17. századi románcirodalom. A 16-17. században az inkvizíció elől menekülő conversók[6] új románcokkal is gazdagították a szefárd irodalmat, erre példa a Fernando Rojas azonos című művében is feldolgozott Celestina-téma, és néhány románcot már magának Rojasnak a műve inspirált.

 

Az ötödik csoportba tartoznak az ibériai népköltészet műfajai, mint a cantiga de amigo (barátdal). Több, a 17-19. századi időszakokból származó dalt, szöveget ismerünk, holott ebben az időszakban Spanyolország és a marokkói, illetve keleti szefárdok közötti kapcsolatok korlátozottak voltak. Mindez azt támaszthatja alá, hogy a cantiga de amigo műfaja már a kiűzetés között is ismert volt, mind a zsidók és a nem zsidók között. Samuel Armistead és Moshe Attias komparatív vizsgálatai egy-egy románc szefárd, spanyolországi, sőt kubai változatai között ezt az élénk középkori kölcsönhatást, és ennek megőrzését bizonyítják. Például az Arboleda, arboleda (Liget, liget) kezdetű románcnak tucatnyi változata is ismert a szefárd világban, de Spanyolországban és Dél-Amerikában is.[7] Valószínűleg a szintén népszerű Morenika (Mór leány) című dal is egy ibériai népdal, szövegét El duque de Moscovia (Moszkva nagyhercege) című darabjában Lope de Vega is feldolgozta. A hatodik csoportot a környező török és balkáni népek folklórja képviseli, amelynek hatása elsősorban a világi jellegű népköltészetre, azon belül is a szerelmi tematikára terjedt ki. Jelentős a zenére tett befolyás is, gyakran találkozunk balkáni, különösen bolgár, görög motívumokkal. Erre példa az Una noche bodre de la mar (Egy éjszaka a tengerparton) kezdetű dal.

 

A 19. századtól kezdődően egyre inkább számottevő a nyugati hatás is, sok szefárd dal ma ismert formája erre az időszakra datálódik. Ennek következménye a hetedik csoportba tartozó nyugati elemek megjelenése. A legismertebb példával a későbbiekben részletesen foglalkozunk, ez az Adio kerida (Isten veled, kedvesem) kezdetű dal. A szefárd népzene néha egyházi dallamokat is adaptált, a már említett Kuando el Rey Nimrod című dal zenéje a Cantigas de Nuestra Seňora (Miasszonyunk énekei) című egyházi ének dallama, nagyjából X. Alfonz (1245-1280) uralkodásának idejéből. Nyolcadikként említendőek a történelmi események híres emberek (zsidó személyiségek, spanyol történelmi alakok) tettei. Közkedvelt népdal hősei Hanna és hét fia (Los siete hijos de Hanna, Hanna hét fia), akik nem voltak hajlandóak istenként tisztelni Antiochust, s ezért a király megölette őket, vagy Sol Hachuel (Sol la tzadika, Igaz Sol), akit Fezben, 1834-ben kivégeztek, miután hiába próbálták rákényszeríteni, hogy muzulmán hitre térjen. De megénekelték a modern spanyol történelem alakjainak, például Mariana Pinedának – akinek történetét García Lorca is megírta azonos című drámájában – vagy XII. Alfonznak (Alfonsito) sorsát is – az utóbbi románccal szintén részletesen foglalkozunk.

 

 

3. A fő műfajok

 

A műfajok meghatározásánál három szempontot kell figyelembe venni. A három legfontosabb műfaj, a coplák, a cancionerók és a románcok közé gyakran nehéz éles határvonalat húzni, különösen a cancionero és a coplas, illetve a coplas és a románc között mosódhatnak el a határok. Másrészt, miként a legtöbb népi kultúra esetében, ez esetben is számolnunk kell a folklorizálódás jelenségével, a magas- és a népi kultúra közötti átjárással. Gyakran a szerző neve homályba vész, de az is előfordulhat, hogy egy szöveg vagy egy dallam annyi metamorfózison megy át, és annyi változata születik, hogy tulajdonképpen önálló darabokról beszélhetünk.  Harmadjára sok kutató ezzel a hármas felosztással nem ért egyet, például Liliana Treves Alcalay[8] külön műfajként tekint a gyászénekekre, amelyeket általában a cancionerók közé sorolnak, illetve szefárd műfajként említi a nemcsak a szefárd irodalomra jellemző pijjutokat is.

 

COPLA/COMPLA

 

A copla paraliturgikus, verses, vallásos és didaktikus jellegű ének. Ugyanakkor, miként fent jeleztem, pontos definíciója nehézséget jelent. Elena Romero szerint: „coplas son aquellos textos poéticos sefardíes que los autores y los receptores (…) han venido tradicionalmente denominado ’coplas.’”.[9] A legfőbb különbség a másik két műfajhoz képest, hogy a copla sokkal inkább kapcsolódik a zsidó hagyományhoz, és a coplák közül tartozik a legkevesebb a népköltészet körébe. Narratív vagy leíró jellegűek, ritkán líraiak, és tematikájuk kizárólag vallásos tematika, és ez a tulajdonsága – Liliana Treves Alcalay megfogalmazásában – legerősebben fejezi ki „la dualità del mondo sefardita che si esprime in spagnolo e si sviluppa all’interno della realtà ebraica.”.[10]

 

Utalásokból tudjuk, hogy a koraközépkori Spanyolországban is írtak coplákat, de az első ránk maradt szövegek a 17. századból valók. A 19. század előtti coplákat régi, míg a 19. századbelieket új copláknak nevezzük, a legismertebb szerzők R. Hajjim Jom-Tov Magula vagy Abraham Toledo voltak, de sok 19. század előtti copla szerzője ismeretlen, vagy eleve népi alkotás. A copla-költészet tematikája ünnepekhez, az ünnepi liturgiához és népszokásokhoz, erkölcsi értékekhez kapcsolódik, ennek alapján az Arias Montano Intézet kutatóinak felosztása szerint beszélhetünk az alábbi csoportokról. Az elsőbe tartoznak a paraliturgikus coplák, amelyek között például kinákat, gyászénekeket is találhatunk. A hagiografikus coplákban megénekelt hősök lehetnek bibliai személyiségek (József), történelmi alakok, egy-egy közösség tisztelt alakjai (Sol Hachuel), neves rabbik, a történet elbeszélő csoportba pedig olyan koplák tartoznak, amelyek a szefárd közösségekkel történt eseményeket, híreket mesélik el. Különleges csoport az ún. siónidák csoportja, amely a Szentföldre tett zarándoklatokat énekli meg, és a Jeruzsálem iránti vágyat fejezi ki, Jeruzsálem szépségét magasztalja, és a Templom lerombolásáról szól. Utóbbi esetben a tisa be av-i (a Szentély pusztulására emlékező gyásznap) liturgia szerves része.

 

ROMÁNCOK

 

A románc a középkori spanyol irodalom egyik legjellegzetesebb műfaja, sőt, egyesek szerint az ír, skót, francia és német balladaműfaj is a spanyol románcokból származik.[11] A jelenleg ismert legrégebbi románcok az 1400-as évekből származnak, de valószínűleg keletkezésük egy évszázaddal korábbi időszakra nyúlik vissza. A románcok általában egy gestát, egy drámai történetet mesélnek el. és népi vagy hagyományos gyökerekből táplálkoznak. A drámai szituáció két erő harca miatt következik be. A románc a szefárd irodalomban egészen a soáig fennmaradt, és új darabokkal bővült.  A szefárd románcirodalom egy része egy-egy spanyol románc átvétele vagy átköltése, a többi viszont eredeti, zsidó tematikájú. Ennek alapján léteznek régi, 16. század közepe előtti, és új, 16. század közepe utáni románcok.

 

A műfaj főleg szóbeli, így leginkább ez felel meg a népköltészet kritériumainak, és a legtöbb románc szerzője ismeretlen. Az első nyomtatott szefárd románckiadások a 16. századból származnak. Az eredeti szefárd románcok egyaránt kapcsolódnak a vallásos élethez, az ünnepekhez, a magánélet eseményeihez, mint a halál vagy a születés, a zsidó és a világtörténelem eseményeihez, a mindennapi élethez, de a románcok között számtalan bölcsődalt is találunk. Ez az utóbbi momentum egy fontos sajátosságra mutat rá, a liturgián kívüliségre, ami a copláktól elkülönítheti a műfajt. A románcokat sokszor ünnepekhez kapcsolódóan adták elő, de nem a zsinagógákban, nem a rítus részeként, hanem az azokat kísérő, főleg női összejöveteleken. Ezért a románcirodalom gyakran kapcsolódik az esküvőhöz, születéshez, gyászhoz, tehát azokhoz az eseményekhez, amelyek hagyományosan erősebben kapcsolódnak a nők életéhez.     

 

A valószínűleg a 16. század előttről származó Los siete hijos tiene Hana a makkabeusok győzelme előtti időszak híres történetét meséli el, a hitéért meghaló Hannának és hét fiának történetét, míg a későbbi románcokra Mariana Pineda történetét elmesélő románc a példa, amely spanyol átvétel. De idetartozik másik részletesebben bemutatandó példánk, a népszerű, fiatalon elhunyt király sorsát megörökítő Alfonsito. Ezen tulajdonságának köszönhetően a szefárd irodalom számtalan olyan, eredetileg spanyol románcot is megőrzött, amelyet a spanyol irodalom már-már elveszettnek hitt (ilyen például az eredeti Celestinarománc vagy a Raquel lastimosa), így a spanyol irodalomtörténészek és zenetörténészek gyakran tanulmányozzák a szefárd románcokat.

 

 CANCIONERO/CANTICA

 

A cancionero (más néven cantica) a három közül a legnépszerűbb műfaj, és talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy a cancionero-irodalom szolgáli a szefárd irodalom legszebb darabjaival. A szerelmi líra szempontjából ez a műfaj tekinthető a leggazdagabbnak, a vallásos témájú költemények közül a cancionerók a személyességükkel tűnnek ki.

 

Az eddigiekhez hasonlóan a cancionero műfaja is még a kiűzetés előtt keletkezett, azonban a másik két lírai műfajnál erőteljesebben szívta magába a külső hatásokat. Dallamvilágát tekintve is a cancionero zenei világa a legkozmopolitább jellegű. Gyakran ugyanazt a dallamot arabos vagy éppen törökös díszítésekkel éneklik, és a cancionerókhoz adoptálnak legszívesebben „idegen” dallamokat, például operarészleteket, környező népek dalait, divatos slágerek dallamait.

 

Hangulatviláguk, tematikájuk sokszínű, kifejezheti az elhagyott szerelmes keserveit, a beteljesedett szerelmet; a gyászt; vannak köztük katonadalok (a török askerlik-műfaj átvételeként) és bölcsődalok, siratók, és személyes fohászok. Az élet különféle eseményeit is szívesen éneklik meg a cancionerókban a születést, a brit milát, a halált, de leggyakrabban az esküvőket (cantiga de boda). A legkülönbözőbb témájú cancionerókat Paloma Diaz-Mas is felhasználásuk szerint csoportosítja,[12] annak alapján, hogy milyen ünnep eseményeihez kapcsolódhatnak (1. születés, brit mila, gyermekkor, 2. esküvő, 3. liturgia, 4. halál, gyász).

 

 

4. KÉT PÉLDA A SZEFÁRD ZENÉRE ÉS DALIRODALOMRA

 

1. ALFONSITO

 

Az eredetileg spanyol románc először a marokkói, majd a keleti szefárdok között is gyorsan elterjedt. Mint említettük, a románcirodalom középkori, kiűzetés előttről származó műfaj, amely a szefárdoknál évszázadokkal később is virágzott, új témákkal, darabokkal bővült, és a 19. században, amikor megélénkültek a kapcsolatok Spanyolország és a szefárdok között, akkor az újkori spanyol történelem eseményei is megjelentek benne. Így az alábbi románc pontosan példázza egy archaikus műfa j fennmaradásának és megújulásának folyamatait.

 

A románc XII. Alfonz spanyol királyról (1857-1885) szól. Alfonz az 1868-as forradalmat követően, amely anyját, II. Izabella királynőt (1830-1904) elmozdította a trónról, Párizsban, majd Bécsben és Angliában nevelkedett, és 1874-ben került trónra. A fiatal király a kor szokásaival, és különösen a spanyol etikett szigorával szembemenve 1878-ban szerelemből nősült, anyja ellenkezése ellenére, s ezzel kivívta a nép szimpátiáját. Maria Mercedes azonban néhány hónap házasság után meghalt tífuszban. XII. Alfonz anyja követelésére újranősült, s három gyermeke született – a későbbi uralkodó, XII. Alfonz, a jelenlegi uralkodó, II. János Károly nagyapja, csak Alfonz halála után –, és 28 éves korában, tuberkolózisban halt meg. Állapota romlásában valószínűleg a Maria Mercedes halálát követő depresszió is szerepet játszott. A romantikus szerelmi történet hamar népszerű témává vált a spanyol népi irodalomban. Az Alfonsito a Donde vas, Alfonso XII. című spanyol románc szefárd változata, különféle változatai Marokkóban, Dél-Amerikában is ismertek.

 

A románc azonban még egy jelenségre hiteles példa. A dal ugyanis a szefárd irodalomban a tisa be-av-i gyásznap és a általában a gyász kísérőjévé vált. Mint említettük, a románcok általában a zsinagógán kívüli összejövetelekhez kötődtek, és zömében női irodalomnak számítottak. Az Alfonsito témája a gyász, a veszteség, így az asszociáció lehetővé teszi, hogy a személyes fájdalmat, vagy a közösség gyászát kifejezze, akár a Templom pusztulásáról, akár egy szeretett személy elvesztéséről van szó.[13] 

 

A dallamvilág a spanyol románcok dallamvilágába illeszkedik, sem arab, sem török vagy balkáni motívumokkal nem szokták díszíteni. Az általam ismert feldolgozások vagy gitárkíséretes vagy modern, európai zenekari adaptációk. A gitárkíséret a dal autentikusságát erősíti.

 

De los arboles de fruta

Despunta el melokoton,

I de los reyes d’Espanya

Alfonsito de Borbon.

 

Donde vas tu Alfonsito

Donde vas tu por ay?

Voy en bushka de Mersedes

Ke ayer tadre yo no la vi.

 

Si Mersedes esta muerta

Muerta este ke yo la vi.

Siete dukes la yoraban

Todos por amor de ti.

 

Al entrar en el palasio

Una sombra negra vi,

Kuanto mas me arretiraba

Mas se aserkaba pá mi.

 

No te asustes Alfonsito,

No te asustes tu de mi,

Ke soy tu esposa Mersedes

Ke te vengo a despedir.

 

Si eres mi esposa Mersedes

Echa los brazos a mi.

Los brazos ke t’abrazaban

A la tierra se los dí.

 

Yora yora tu Alfonsito

Y no deshes de yorar,

Ke reina komo Mersedes

No volvieran a kazar.

Barackot érlel a fákon,

barackot érlel a nyár, 

a Bourbon dinasztiából

Alfonz sarjad, új király.

 

Hová sietsz, Alfonsito,

hová mégy oly hevesen?

Mercedest kell megkeresnem,

tegnap óta nem lelem.

 

De ha Mercedes halott már,

halott, bizony láttam én!

Hét herceg is megsiratta,

mind miattad sírt szegény.

 

Beléptem a palotába,

fekete árny jött elém,

minél közelebb ért hozzám,

úgy hőköltem messze én.

 

Ne félj tőlem, Alfonsito,

ne menekülj, én vagyok:

Mercedes, a feleséged.

Búcsúzzunk, mert meghalok.

 

Ha asszonyom vagy, Mercedes,

a karodat fond körém!

A karom, mi ölelt téged,

a földé már, nem enyém.

 

Sírjál, sírjál, Alfonsito,

könnyed ne apadjon el,

oly királynét, mint Mercedes

többé nem lelhetsz te fel!”[14]

 2. ADIO KERIDA (ISTEN VELED, KEDVESEM)

 Második példánk egy cancionero, az egyik legnépszerűbb ebből a műfajból. Dallama Violetta Valéry áriájának (Addio, del passato…) változata Verdi Traviata című operájának negyedik felvonásából. Az operában Violetta szerelmétől, Alfredtól búcsúzik, akiről a férfi apjának kérésére, a fiú húgáért mondott le, mert a lány elvesztheti jövendőbelijét, ha annak családja megtudja, hogy Alfred egy kurtizánnal él együtt. Violetta ugyanakkor az élettől is búcsút vesz, mivel betegsége egyre súlyosbodik.[15] A szefárd dal szintén a búcsúról szól, és szintén megtalálható benne a lemondás az életről, de ennek inkább a hűtlen kedves kegyetlensége az oka, aki megmérgezte az elhagyott szerelmes életét.

 A dal keletkezésével kapcsolatban két elmélet született. Az egyik elmélet szerint az ária népszerű volt a szefárdok között is, a másik szerint Verdi egy szefárdi dallamot dolgozott fel. Az utóbbi elmélet támogatói arra hivatkoznak, hogy Verdi Milánóban jó barátságban volt egy szefárd családdal. Az előbbi elméletet képviselő kutatók szerint viszont nagyobb az esélye annak, hogy az ária folklorizálódott, hiszen ilyen átvételekre számtalan példát ismerünk nem csak a szefárd, hanem általában a zsidó kultúrából. A Vilna című jiddis dal például Donizetti Szerelmi bájital című operájából, Nemorino híres románcának dallamára épül (Una furtiva lagrima…), de ismerünk a Carmen gyerekkórusára írt, és Rodoszon énekelt szefárd dalt is. A legismertebb példa az izraeli himnusz, a HaTikva dallama, amelyet szerzője N.H. Imber vagy Smetana Moldva című művének, vagy egy, Smetana által is feldolgozott népdalnak felhasználásával írt.  Matilda Koen-Sarano is a Traviata-eredet mellett foglalt állást.[16] A milánói születésű kutató szerint Milánóba csak az első világháború után érkeztek szefárd zsidók Törökországból, Görögországból, Rodoszról. Ez az érv önmagában nem igazán meggyőző, mivel Milánóban ideiglenesen is élhetett szefárd család, viszont Koen-Sarano ismertet egy bolgár forrást, ami ha nem is tekinthető perdöntőnek, de mindenképpen meggyőző történettel szolgál a dal kialakulásával kapcsolatban. Egy, a szófiai zsidó közösség éves értesítőjében megjelent cikk azt állítja, hogy a dallamot egy Julie Cohen nevű szófiai lány adaptálta, aki partizánként halt meg a második világháborúban. A visszaemlékezés szerzője, Julie ismerőse, Mois Dekalo szerint az operáért rajongó lány kezdte el először egy ismert szefárd dal szövegét az ária dallamára énekelni. A történet talán csak legenda, és tudományos értelemben aligha tekinthető bizonyítéknak, de pontos illusztrációja annak a folyamatnak, hogy egy régi szöveg hogyan találkozik egy, a magaskultúrából származó dallammal, s az hogyan folklorizálódik.

 

Az Alfonsito dallamvilágához hasonlóan a különböző feldolgozásokat török, arab vagy balkáni motívumokkal nem szokták díszíteni, az előadásmód általában zenekari, gyakran gitár-, esetleg zongorakíséretes.

 

Tu madre kuando te paryó,

I te kitó al mundo,

korasón, eya no te dyo,

para amar sigundo.

 

Adiyó adyó kerida,

non kero la vida,

me l’amargates tú.

 

Va búchkate otro amor

aharva a otras puertas,

va búchkate otro ardor,

ke para mi sos muerta.

 

Adiyó …

Mikor anyád megszült téged,

mikor világra jöttél,

nem kaptál te tőle szívet,

hogy bárkit is szeressél.

 

Isten veled, kedvesem,

mit sem ér az életem,

megmérgeztél engemet.

 

Más szerelmet keressél,

kopogtass csak másoknál,

más csókokban reméljél,

mert számomra meghaltál.[17]

 BIBLIOGRÁFIA:

 SZÖVEGEK:

 Armistead, Samuel G.; Silverman; Joseph H. (1971) The Judeo-Spanish ballad

chapbooks of Jacob  Joná. University of California Press, Berkeley: Los Angeles,  London

Armistead, Samuel G.; Silverman; Joseph H., Katz, Israel J. (2005), Folk Literature of the Sephardic Jews Voulme 5. – Judeoespañol Ballads from Oral Tradition. Juan de la Cuesta: Newark. Delaware

Attias, Moshe (1961), Romancero sefaradi. Romanzas y cantes populares en judeo-  espaňol. Instituto Zewi, Universidad Hebrea, Edicion Kyriat-Sefer: Jerusalem

Koen-Sarano, Matilda (é.n), ’Adio kerida Julie’, in: www.orbilat.com/languages/spanish-Ladino/Society_and_Culture/Adio_kerida-Julie.html

Romero, Elena (1988) Coplas sefardies – Primera Selección. Ediciones El Almendro:   Córdoba

Treves-Alcalay, Liliana (2006), Canti de corte e di judería, La Giuntina: Firenze

Treves Alcalay, Liliana (1997), Canti della diaspora – raccolti, tradotti e interpretati

  Vol. 3.  La Giuntina: Firenze

Treves-Alcalay, Liliana (1992), Sefarad – Cinquecento anni di storia, musica e

  tradizioni  degli ebrei spagnoli, La Giuntina: Firenze

Treves-Alcalay, Liliana (2000), Melodie di un esilio. La Giuntina: Firenze

 

SZAKIRODALOM, SZEFÁRD TÖRTÉNELEM ÉS KULTÚRA; NÉPRAJZ

 

Alborg, Juan (1997), Historia de la literatura española. II/I Siglos de Oro. Madrid

Alvar, Carlos; Mainer, José Carlos; Rosa, Navarro (2002) A spanyol irodalom rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó: Budapest

Benbassa, Esther-Rodrigue, Aron (2003), A szefárd zsidók története. Osiris:   Budapest

Boer, den Harm (1996) La literatura sefardí de Amsterdam. Alcalá, instituto internacional de Estudios sefardíes y Andalusíes – Universidad de Alcalá: Alcalá

Diaz-Mas, Paloma (1997), Los sefardíes. Historia, lengua y cultura. Riopiedras:    Barcelona

Dobszay László, „’Szent híd’: A zsidó liturgikus ének és a gregorián kapcsolata”, in: Muzsika, 1996. június

 Hassán, Iacob M., Benito Izqiuerdo, Ricardo (2001), Judíos en la literatura    española. Ediciones de la Universidad de Castilla-La Mancha: Madrid

Küllős, Imola (2005), „Amadé László verseinek folklorizációja”, in: Szemerkényi,   Ágnes (szerk.) Folklór és irodalom

Lowenstein, Steven M. (2000), The Jewish Cultural Tapestry. Oxford University    Press: Oxford-New York,

Malka, Victor (1986), Les juifs sépharades, Presses Universitaries de France: Paris

Mazower, Mark (2004), Salonica – City of the Ghosts – Christians, Muslims and Jews 1430-1950. Harper

Peremiczky, Szilvia (2006) „Los israelitas españoles (?) – A szefárdok egy története”, in: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/

Pulido, dr. Ángel (1992) Los israelitas espaňoles y el idioma castellano. Riopiedras: Barcelona   Sendrey, Alfréd; Norton, Mildred (1963), David’s Harp: The story of Music in Biblical Times. The New American Library of World Literature: New York

 

NÉHÁNY HONLAP

(NB: Néhány közülük nem tudományos igényű, inkább csak érdekessége miatt szerepel a listán.), 

 

www.sephardim.com

www.onelist.com/subscribe.cgi/Apellidos-Sefarditas

www.sefarad.org

www.sephardichouse.org/komunita.html

www.sephardicconnect.com

http://ladinokomunita.tripod.com/muestralingua

www.shalomsefarad.com

www.jewishglobe.com/Morocco

http://www.seforimonline.org/

http://inicia.es/de/ladino/

http://www.sephardicstudies.org/

http://www.orbilat.com/Languages/Spanish-Ladino/index.html

http://www.jewishworldreview.com/0798/ladino1.asp

http://www.aki-yerushalayim.co.il/

http://www.legadosefardi.net/ladino.htm

http://www.savethemusic.com/ladino/index.html

http://www.cryptojews.com/

www.kulanu.org

http://www.ladino-biu.com/SiteFiles/1/15/6441.asp

http://www.americansephardifederation.org/


[1] A judeoespañol vagy ladino nyelvnek még több elnevezése ismert, de ez a kettő a leggyakoribb. A nyelv az 1492-ben Spanyolországból kiűzött zsidók nyelve, amely ennek megfelelően egy közép-kasztíliai nyelvváltozat. A nyelv azonban már a kiűzetés előtt sem volt egységes, léteztek dialektusok. Ezek később is megmaradtak, illetve új dialektológiai különbségek alakultak ki, attól függően, hogy az adott közösség a török birodalomban vagy Marokkóban élte-, illetve magán a keleti ladinónak nevezett, török területeken beszélt nyelvnek is voltak változatai, mivel nem csak török, hanem területtől függően bolgár, vagy akár szerb, román, görög hatások érték a nyelvet.. A 19. században a marokkói ladinót a spanyol hódítás után főleg spanyol hatások érték, ami nagyon gyorsan a nyelv rehispanizációjához vezetett, míg a keleti ladinót erős francia és olasz befolyás alakította. 

[2] Mélodies Hébraїques, 1914

[3] Dobszay László, „’Szent híd’: A zsidó liturgikus ének és a gregorián kapcsolata”, in: Muzsika, 1996. június

[4] Sendrey, Norton (1963), i.m

[5] Az utóbbival kapcsolatban lásd: Küllős, Imola (2005), „Amadé László verseinek folklorizációja”, in: Szemerkényi, Ágnes (szerk.) Folklór és irodalom

[6] Conversók (konevrtiták), azaz Spanyolországban és Portugáliában a kényszer hatására megkeresztelkedett zsidók, közülük sokan évszázadokon át titokban megőrizték hitüket. Különösen az 1492-es kiűzetés idején keresztelkedtek meg tömegesen, majd a 16-17. században, az inkvizíció üldöztetéseinek hatására sok converso is elhagyta a félszigetet.

[7] Lásd: Pulido, dr. Ángel (1992) Los israelitas espaňoles y el idioma castellano. Riopiedras: Barcelona, pp. 73-5 Attias, Moshe (1961), Romancero sefaradi. Romanzas y cantes populares en judeo-espaňol. Instituto Zewi, Universidad Hebrea, Edicion Kyriat-Sefer: Jerusalem és Armistead, Samuel G.; Silverman; Joseph H. (1971) The Judeo-Spanish ballad chapbooks of Jacob Joná. University of California Press, Berkeley: Los Angeles, London

[8]  Treves Alcalay, Liliana (2006), Canti di corte e di judería, Giuntina: Firenze, p. 44

[9] „A coplák azok a szefárd költői szövegek, melyeket szerzőik, befogadóik hagyományosan coplának neveztek.” Romero, Elena (1988), Coplas sefardíes – Primera selección, Ediciones El Almendro: Córdoba, pp. 9-10

[10] „a szefárd világ kettősségét, amely spanyolul fejezi ki magát, és a zsidó valóságon belül fejlődik.” Treves Alcalay, i.m, p. 43

[11] Treves Alcalay, Liliana (1997), Canti della Diaspora – raccolti, tradotti e interpretati. Giuntina: Firenze, pp.62-6.

[12] Diaz-Mas, Paloma (1997), Los sefardíes. Historia, lengua y cultura. Riopiedras: Barcelona, pp. 159-64

[13] Hasonló funkciót tölt be az El Testament del Gato (Macska úr testamentuma) című tréfás-tragikus gyerekrománc is, amely szintén mint endecha, azaz kinot, gyászdal épült be a szefárd köztudatba.

 

[14] Ladányi-Turóczy Csilla fordítása

[15] Az ária eredeti szövege: Addio, del passato bei sogni ridenti, / Le rose del volto già son pallenti; / L'amore d'Alfredo pur esso mi manca, / Conforto, sostegno dell'anima stanca / Ah, della traviata sorridi al desio; / A lei, deh, perdona; tu accoglila, o Dio, / Or tutto finì. / Le gioie, i dolori tra poco avran fine, / La tomba ai mortali di tutto è confine! / Non lagrima o fiore avrà la mia fossa, / Non croce col nome che copra quest'ossa! / Ah, della traviata sorridi al desio; / A lei, deh, perdona; tu accoglila, o Dio. / Or tutto finì! Magyarul: Ég véled, boldog órák / Rég elszállt szép álma... / Oly halvány az orcám, / A szívem oly árva! / Ó, mért nem jön Alfréd, / Csak őt várom immár; / Kínomra más vigasz nincs már; / Más vigasz nincs már!... / Ah, Isten, halld meg: / Bűnös lányod sóhajt hozzád, / Fogadd be megtört lelkét - / mennybéli jóság! / Ó, minden, minden véget ért, / Ó, minden, minden véget ért! (Lányi Viktor fordítását Oberfrank Géza dolgozta át.)

 

[16] Lásd: Koen-Sarano, Matilda (é.n), ’Adio kerida Julie’, in: www.orbilat.com/languages/spanish-Ladino/Society_and_Culture/Adio_kerida-Julie.html; L’Annual Vol. XXI. Sofia 1986, Social cultural and Educational Association of the Jews int he People’s Republic of Bulgaria Central Board

 

[17] Eredeti szöveg: in: Treves-Alcalay, Liliana (2006), Canti de corte e di judería, La Giuntina: Firenze, p. 56. Ladányi-Turóczy Csilla fordítása

 

 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz