1.
A szefárd (nép)zene fogalma, rövid kutatástörténet
A szefárd zsidó zene sokszerűségének,
történetének bemutatása a zenetörténeten és a folklóron túlmutató
megközelítést kíván. A zsidó, és ezen belül a szefárd zsidó
történelem, a vallás ismerete mellett a környező népek folklórja,
népi és magaskultúrája, a zsidó vallás, történelem, nyelvek ismerete
nem egyszerűen elmélyíti a megértést, hanem valamilyen szinten
elkerülhetetlen is. A szefárd zene alapjai között ott találjuk az
arab, török, balkáni és spanyol zenét, az európai klasszikus zenét;
a középkori arab, zsidó és ibériai mű- és népköltészetet, a
zsinagógai liturgiát. Megértéséhez a kulturális kontextus, a ladino/judeoespañol
nyelv ismerete ugyanennyire szükséges.
Illusztrációként igyekeztem két olyan dalt választani, amely a
leginkább mutatja be ezt a sokszínűséget. Az első dal az 1492-es
spanyolországi kiűzetés előtti románcirodalom késői, tizenkilencedik
századi továbbélését prezentálja, amely azonban a modern spanyol
történelemből veszi témáját, és amely a témából fakadó asszociáció
alapján a zsidó liturgiát kísérő darabbá válhatott, a másik egy
népszerű Verdi-dallam kölcsönzése, amely ladino szövegével
napjainkig az egyik legnépszerűbb szefárd dal.
A szefárd zene túlnyomórészt folklórt,
vagy folklorizált zenét jelent, bár a szefárd zenekultúrának is
voltak olyan képviselői, mint például
Mario Castelnuovo-Tedesco (1895-1968) vagy Alberto Hemsi
(1898-1975), akiknek tevékenysége nagyjából Kodály vagy Bartók
munkásságához hasonlítható. A „folkór” szó használata felveti
a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán szefárd, illetve zsidó folklór,
vagy inkább a környező népek népi kultúrájának hebraizált
változatáról van szó? A magam részéről létező, és önállóan létező
folklórnak tartom a zsidó népi kultúrát, hiszen létezik egy olyan
népi hagyomány, ami megfelel a kívánt kritériumoknak; azaz létezik
szóban megőrzött és szóbeli úton terjedő tradíció, amelyek egy része
valóban a környező népek hagyományainak átvétele, illetve azok
judaizált változata. Más esetekben viszont a nem zsidó világ
magaskultúrájának vagy a zsidó vallás, a vallásos hagyomány
elemeinek folklorizációjáról beszélhetünk. Az utóbbihoz mindenképpen
hozzá kell tennünk, hogy a zsidó vallásban a szóbeli hagyománynak
eredendően kitüntetett szerepe van, és bár természetesen nem akkora,
mint az Írott Tannak, a szóbeliség mindenképpen ismerős közege a
zsidó hagyománynak.
A szefárd népköltészetet és népzenét a
19. században kezdték gyűjteni, bár a 16-17. századból ismeretesek
bizonyos népköltészeti szövegeket is megőrző kódexek. A tudatos
gyűjtés először Marokkóban, majd a török birodalom területén vette
kezdetét. Az úttörőmunka Don Ramón Menéndez Pidal (1869-1968)
filológus, történész, folklorista, középkor-kutató nevéhez fűződik,
aki 1896 és 1956 között több mint kétezer szöveget és
dallamlejegyzést gyűjtött össze archívumában, a tángeri José
Benoliel segítségével, és komoly hálózatot épített ki – zsidókból és
nem zsidókból – Bécstől a Balkánig és Marokkóig. A katonatiszt
Manuel Manrique de Lara (1863-1929), zenészként és muzikológusként
volt egyik legkomolyabb segítője. Az általuk összegyűjtött
népköltészeti anyag ma a madridi Archivo Menéndez Pidal
tulajdona, és a világ legnagyobb szefárd népköltészeti gyűjteménye.
Az ő munkájukat folytatták a muzikológus Idelssohn, a
románcirodalmat kutató Mose Attias, a Romancero sefaradi.
Romanzas y cantes populares en judeo-español című
gyűjtemény közreadója, valamint Samuel G.
Armistead, és Joseph H. Silverman; akiknek szintén a románcirodalom
a fő szakterületük, vagy napjainkban Liliana Treves Alcalay, aki
előadóként kutatja a szefárd zenét.
A
népdalok többségének eredete a 13-18. századi időszakba nyúlik
vissza. Jó néhánynál középkori spanyol gyökereket feltételezhetünk,
de a 19. században is születtek új dalok, románcok. A dallamok
gyűjtésén túl feldolgozásuk is elkezdődött a 19. század végén, a
legismertebb dalciklusok Manuel Valls 10 Szefárd dala, Manuel García
Morante 12 dalt tartalmazó gyűjteménye, és a két legjelentősebb
Castelnuovo-Tedesco: Coplas és Alberto Hemsi: Coplas
Sefardies című zongorakíséretes feldolgozása. A két utóbbi a
legkorábbi zsidó dalfeldolgozások közé tartozik, miként Ravel héber
dalfeldolgozásai is.
Az újabb kutatások nem csak a spanyol nyelvű területek, kultúrák
(Dél-Amerika, Karib-térség, szefárdok) zenei anyagának komparatív
vizsgálatára terjednek ki, hanem az európai zenetörténet
kontextusaira is. Dobszay László kutatásai szerint több gregorián
dallam szefárd dalok dallamaival mutat rokonságot, ez egyes szefárd
dallamok (kora)középkori eredetét bizonyítja. Megemlíti, hogy
gregorián eredetű, zsoltártípusú népdalunk, a Szivárvány havasán
és a zsidó zene közötti párhuzamokra már Kodály is felhívta a
figyelmet.
Ugyanakkor nagyon nehéz elválasztani egy zsidó vagy arab dallam
esetében, hogy mi az, ami zsidó, mi az, ami arab, ugyanúgy, ahogyan
a flamenco – és általában – a spanyol népzene esetében is
gyakorlatilag megfejthetetlen, hogy mit tekinthetünk arab, zsidó,
cigány, ibériai hatásnak. Sokan ezért inkább a Földközi-tenger
partvidékének közös dallamkincséről beszélnek, és azt a lehetőséget
az 1492 után kifejlődött dallamok egy részének esetében is szem
előtt tarthatjuk. Dobszay idézett cikkében zenei univerzálékról
beszél, de az ő véleményét támasztja alá Alfréd Sendrey és Mildred
Norton David’s Harp: The story of Music in Biblical Times
című kötetében is.
Egy
dallam datálása azonban még korántsem jelenti azt, hogy a szöveg
korát is meghatároztuk. Egy-egy szöveg többször is változtathatott
dallamot az évszázadok során, amit nem tudunk visszakövetkeztetni,
de egy filológiailag bizonyíthatóan 18. század előtti, mégis 19.
századi dallamra énekelt dal esetében két feltételezés lehetséges,
az egyik, hogy csak a 19. században vált népdallá, a másik, hogy a
régi dallamot új váltotta fel. A szöveg nyelvészeti elemzése
támpontokat adhat, de félre is vezethet, mivel a népdalok szövege az
adott közösség igényei szerint változik. A külső hatások megismerése
mellett ezért is van szükség egyéb, a néprajzon túli tudományok
eredményeinek interdiszciplináris ismeretére is.
2. A
szefárd népdal zenéjének és szövegének forrásai
A
szefárd zsidó népköltészet nyolc fő forrásból táplálkozik. Az első
természetesen a Biblia, a Talmud, az imák és a liturgia. A különféle
ünnepekhez köthető népköltészet (kabbalat sabbat – szombatfogadás,
esküvő, gyász stb.) elsődleges forrása a liturgia, a liturgikus
irodalom. Számos népdal mesél el bibliai történeteket, mint például
a Kuando el Rey Nimrod (Mikor Nimród király) című dal.
A második az 1492 előtti korszak zsidó költészete, Jehuda Halevi,
Salamon ibn Gabirol, Mose ibn Ezra, akiknek versei nemcsak a
liturgiába kerülhettek be, de a liturgián, vagy más forrásokon
keresztül a népköltészetbe is. Hasonló jelenségre példa a magyar
irodalomból Petőfi, vagy Amadé László verseinek folklorizálódása.
A Dunas ibn Labratnak tulajdonított Dror jikra című vers
folklorizálódásának példája a jemeni zsidók között énekelt változat
is. A harmadik az arab költészet, folklór főként a világi költészet
tematikájára, ezen belül is a szerelmi költészetre hatott. A
negyedik csoportba tartozik a középkori elsősorban ibériai
műköltészet, trubadúrlíra (péédául a Avre tu puerta serrada,
Nyisd ki bezárt ablakod), a románcköltészet, és részben a 16-17.
századi románcirodalom. A 16-17. században az inkvizíció elől
menekülő conversók
új románcokkal is gazdagították a szefárd irodalmat, erre példa a
Fernando Rojas azonos című művében is feldolgozott Celestina-téma,
és néhány románcot már magának Rojasnak a műve inspirált.
Az
ötödik csoportba tartoznak az ibériai népköltészet műfajai, mint a
cantiga de amigo (barátdal). Több, a 17-19. századi
időszakokból származó dalt, szöveget ismerünk, holott ebben az
időszakban Spanyolország és a marokkói, illetve keleti szefárdok
közötti kapcsolatok korlátozottak voltak. Mindez azt támaszthatja
alá, hogy a cantiga de amigo műfaja már a kiűzetés között is ismert
volt, mind a zsidók és a nem zsidók között. Samuel Armistead és
Moshe Attias komparatív vizsgálatai egy-egy románc szefárd,
spanyolországi, sőt kubai változatai között ezt az élénk középkori
kölcsönhatást, és ennek megőrzését bizonyítják. Például az
Arboleda, arboleda (Liget, liget) kezdetű románcnak
tucatnyi változata is ismert a szefárd világban, de Spanyolországban
és Dél-Amerikában is.
Valószínűleg a szintén népszerű Morenika (Mór leány)
című dal is egy ibériai népdal, szövegét El duque de Moscovia
(Moszkva nagyhercege) című darabjában Lope de Vega is
feldolgozta. A hatodik csoportot a környező török és balkáni népek
folklórja képviseli, amelynek hatása elsősorban a világi jellegű
népköltészetre, azon belül is a szerelmi tematikára terjedt ki.
Jelentős a zenére tett befolyás is, gyakran találkozunk balkáni,
különösen bolgár, görög motívumokkal. Erre példa az Una noche
bodre de la mar (Egy éjszaka a tengerparton) kezdetű dal.
A 19.
századtól kezdődően egyre inkább számottevő a nyugati hatás is, sok
szefárd dal ma ismert formája erre az időszakra datálódik. Ennek
következménye a hetedik csoportba tartozó nyugati elemek
megjelenése. A legismertebb példával a későbbiekben részletesen
foglalkozunk, ez az Adio kerida (Isten veled, kedvesem)
kezdetű dal. A szefárd népzene néha egyházi dallamokat is
adaptált, a már említett Kuando el Rey Nimrod című dal zenéje
a Cantigas de Nuestra Seňora (Miasszonyunk énekei)
című egyházi ének dallama, nagyjából X. Alfonz (1245-1280)
uralkodásának idejéből. Nyolcadikként említendőek a történelmi
események híres emberek (zsidó személyiségek, spanyol történelmi
alakok) tettei. Közkedvelt népdal hősei Hanna és hét fia (Los
siete hijos de Hanna, Hanna hét fia), akik nem voltak hajlandóak
istenként tisztelni Antiochust, s ezért a király megölette őket,
vagy Sol Hachuel (Sol la tzadika, Igaz Sol), akit Fezben,
1834-ben kivégeztek, miután hiába próbálták rákényszeríteni, hogy
muzulmán hitre térjen. De megénekelték a modern spanyol történelem
alakjainak, például Mariana Pinedának – akinek történetét García
Lorca is megírta azonos című drámájában – vagy XII. Alfonznak (Alfonsito)
sorsát is – az utóbbi románccal szintén részletesen foglalkozunk.
3.
A fő műfajok
A
műfajok meghatározásánál három szempontot kell figyelembe venni. A
három legfontosabb műfaj, a coplák, a cancionerók és a románcok közé
gyakran nehéz éles határvonalat húzni, különösen a cancionero és a
coplas, illetve a coplas és a románc között mosódhatnak el a
határok. Másrészt, miként a legtöbb népi kultúra esetében, ez
esetben is számolnunk kell a folklorizálódás jelenségével, a magas-
és a népi kultúra közötti átjárással. Gyakran a szerző neve homályba
vész, de az is előfordulhat, hogy egy szöveg vagy egy dallam annyi
metamorfózison megy át, és annyi változata születik, hogy
tulajdonképpen önálló darabokról beszélhetünk. Harmadjára sok
kutató ezzel a hármas felosztással nem ért egyet, például Liliana
Treves Alcalay
külön műfajként tekint a gyászénekekre, amelyeket általában a
cancionerók közé sorolnak, illetve szefárd műfajként említi a
nemcsak a szefárd irodalomra jellemző pijjutokat is.
COPLA/COMPLA
A
copla paraliturgikus, verses, vallásos és didaktikus jellegű ének.
Ugyanakkor, miként fent jeleztem, pontos definíciója nehézséget
jelent. Elena Romero szerint: „coplas son aquellos textos poéticos
sefardíes que los autores y los receptores (…) han venido
tradicionalmente denominado ’coplas.’”.
A legfőbb különbség a másik két műfajhoz képest, hogy a copla
sokkal inkább kapcsolódik a zsidó hagyományhoz, és a coplák közül
tartozik a legkevesebb a népköltészet körébe. Narratív vagy leíró
jellegűek, ritkán líraiak, és tematikájuk kizárólag vallásos
tematika, és ez a tulajdonsága – Liliana Treves Alcalay
megfogalmazásában – legerősebben fejezi ki „la dualità del mondo
sefardita che si esprime in spagnolo e si sviluppa all’interno della
realtà ebraica.”.
Utalásokból tudjuk, hogy a
koraközépkori Spanyolországban is írtak coplákat, de az első ránk
maradt szövegek a 17. századból valók. A 19. század előtti coplákat
régi, míg a 19. századbelieket új copláknak nevezzük, a legismertebb
szerzők R. Hajjim Jom-Tov Magula vagy Abraham Toledo voltak, de sok
19. század előtti copla szerzője ismeretlen, vagy eleve népi
alkotás. A copla-költészet tematikája ünnepekhez, az ünnepi
liturgiához és népszokásokhoz, erkölcsi értékekhez kapcsolódik,
ennek alapján az Arias Montano Intézet kutatóinak felosztása
szerint beszélhetünk az alábbi csoportokról. Az elsőbe tartoznak a
paraliturgikus coplák, amelyek között például kinákat,
gyászénekeket is találhatunk. A hagiografikus coplákban
megénekelt hősök lehetnek bibliai személyiségek (József), történelmi
alakok, egy-egy közösség tisztelt alakjai (Sol Hachuel), neves
rabbik, a történet elbeszélő csoportba pedig olyan koplák
tartoznak, amelyek a szefárd közösségekkel történt eseményeket,
híreket mesélik el. Különleges csoport az ún. siónidák
csoportja, amely a Szentföldre tett zarándoklatokat énekli meg, és a
Jeruzsálem iránti vágyat fejezi ki, Jeruzsálem szépségét
magasztalja, és a Templom lerombolásáról szól. Utóbbi esetben a tisa
be av-i (a Szentély pusztulására emlékező gyásznap) liturgia szerves
része.
ROMÁNCOK
A
románc a középkori spanyol irodalom egyik legjellegzetesebb műfaja,
sőt, egyesek szerint az ír, skót, francia és német balladaműfaj is a
spanyol románcokból származik.
A jelenleg ismert legrégebbi románcok az 1400-as évekből származnak,
de valószínűleg keletkezésük egy évszázaddal korábbi időszakra
nyúlik vissza. A románcok általában egy gestát, egy drámai
történetet mesélnek el. és népi vagy hagyományos gyökerekből
táplálkoznak. A drámai szituáció két erő harca miatt következik be.
A románc a szefárd irodalomban egészen a soáig fennmaradt, és új
darabokkal bővült. A szefárd románcirodalom egy része egy-egy
spanyol románc átvétele vagy átköltése, a többi viszont eredeti,
zsidó tematikájú. Ennek alapján léteznek régi, 16. század közepe
előtti, és új, 16. század közepe utáni románcok.
A
műfaj főleg szóbeli, így leginkább ez felel meg a népköltészet
kritériumainak, és a legtöbb románc szerzője ismeretlen. Az első
nyomtatott szefárd románckiadások a 16. századból származnak. Az
eredeti szefárd románcok egyaránt kapcsolódnak a vallásos élethez,
az ünnepekhez, a magánélet eseményeihez, mint a halál vagy a
születés, a zsidó és a világtörténelem eseményeihez, a mindennapi
élethez, de a románcok között számtalan bölcsődalt is találunk. Ez
az utóbbi momentum egy fontos sajátosságra mutat rá, a liturgián
kívüliségre, ami a copláktól elkülönítheti a műfajt. A románcokat
sokszor ünnepekhez kapcsolódóan adták elő, de nem a zsinagógákban,
nem a rítus részeként, hanem az azokat kísérő, főleg női
összejöveteleken. Ezért a románcirodalom gyakran kapcsolódik az
esküvőhöz, születéshez, gyászhoz, tehát azokhoz az eseményekhez,
amelyek hagyományosan erősebben kapcsolódnak a nők életéhez.
A
valószínűleg a 16. század előttről származó Los siete hijos tiene
Hana a makkabeusok győzelme előtti időszak híres történetét
meséli el, a hitéért meghaló Hannának és hét fiának történetét, míg
a későbbi románcokra Mariana Pineda történetét elmesélő románc a
példa, amely spanyol átvétel. De idetartozik másik részletesebben
bemutatandó példánk, a népszerű, fiatalon elhunyt király sorsát
megörökítő Alfonsito. Ezen tulajdonságának köszönhetően a
szefárd irodalom számtalan olyan, eredetileg spanyol románcot is
megőrzött, amelyet a spanyol irodalom már-már elveszettnek hitt
(ilyen például az eredeti Celestinarománc vagy a Raquel
lastimosa), így a spanyol irodalomtörténészek és zenetörténészek
gyakran tanulmányozzák a szefárd románcokat.
CANCIONERO/CANTICA
A
cancionero (más néven cantica) a három közül a legnépszerűbb
műfaj, és talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy a
cancionero-irodalom szolgáli a szefárd irodalom legszebb
darabjaival. A szerelmi líra szempontjából ez a műfaj tekinthető a
leggazdagabbnak, a vallásos témájú költemények közül a cancionerók a
személyességükkel tűnnek ki.
Az
eddigiekhez hasonlóan a cancionero műfaja is még a kiűzetés előtt
keletkezett, azonban a másik két lírai műfajnál erőteljesebben
szívta magába a külső hatásokat. Dallamvilágát tekintve is a
cancionero zenei világa a legkozmopolitább jellegű. Gyakran ugyanazt
a dallamot arabos vagy éppen törökös díszítésekkel éneklik, és a
cancionerókhoz adoptálnak legszívesebben „idegen” dallamokat,
például operarészleteket, környező népek dalait, divatos slágerek
dallamait.
Hangulatviláguk, tematikájuk sokszínű, kifejezheti az elhagyott
szerelmes keserveit, a beteljesedett szerelmet; a gyászt; vannak
köztük katonadalok (a török askerlik-műfaj átvételeként) és
bölcsődalok, siratók, és személyes fohászok. Az élet különféle
eseményeit is szívesen éneklik meg a cancionerókban a születést, a
brit milát, a halált, de leggyakrabban az esküvőket (cantiga
de boda). A legkülönbözőbb témájú cancionerókat Paloma Diaz-Mas
is felhasználásuk szerint csoportosítja,
annak alapján, hogy milyen ünnep eseményeihez kapcsolódhatnak (1.
születés, brit mila, gyermekkor, 2. esküvő, 3. liturgia, 4. halál,
gyász).
4.
KÉT PÉLDA A SZEFÁRD ZENÉRE ÉS DALIRODALOMRA
1.
ALFONSITO
Az
eredetileg spanyol románc először a marokkói, majd a keleti
szefárdok között is gyorsan elterjedt. Mint említettük, a
románcirodalom középkori, kiűzetés előttről származó műfaj, amely a
szefárdoknál évszázadokkal később is virágzott, új témákkal,
darabokkal bővült, és a 19. században, amikor megélénkültek a
kapcsolatok Spanyolország és a szefárdok között, akkor az újkori
spanyol történelem eseményei is megjelentek benne. Így az alábbi
románc pontosan példázza egy archaikus műfa j fennmaradásának és
megújulásának folyamatait.
A
románc XII. Alfonz spanyol királyról (1857-1885) szól. Alfonz az
1868-as forradalmat követően, amely anyját, II. Izabella királynőt
(1830-1904) elmozdította a trónról, Párizsban, majd Bécsben és
Angliában nevelkedett, és 1874-ben került trónra. A fiatal király a
kor szokásaival, és különösen a spanyol etikett szigorával
szembemenve 1878-ban szerelemből nősült, anyja ellenkezése ellenére,
s ezzel kivívta a nép szimpátiáját. Maria Mercedes azonban néhány
hónap házasság után meghalt tífuszban. XII. Alfonz anyja
követelésére újranősült, s három gyermeke született – a későbbi
uralkodó, XII. Alfonz, a jelenlegi uralkodó, II. János Károly
nagyapja, csak Alfonz halála után –, és 28 éves korában, tuberkolózisban halt meg. Állapota romlásában valószínűleg a Maria
Mercedes halálát követő depresszió is szerepet játszott. A
romantikus szerelmi történet hamar népszerű témává vált a spanyol
népi irodalomban. Az Alfonsito a Donde vas, Alfonso XII.
című spanyol románc szefárd változata, különféle változatai
Marokkóban, Dél-Amerikában is ismertek.
A
románc azonban még egy jelenségre hiteles példa. A dal ugyanis a
szefárd irodalomban a tisa be-av-i gyásznap és a általában a gyász
kísérőjévé vált. Mint említettük, a románcok általában a zsinagógán
kívüli összejövetelekhez kötődtek, és zömében női irodalomnak
számítottak. Az
Alfonsito
témája a gyász, a veszteség, így az asszociáció lehetővé teszi, hogy
a személyes fájdalmat, vagy a közösség gyászát kifejezze, akár a
Templom pusztulásáról, akár egy szeretett személy elvesztéséről van
szó.
A
dallamvilág a spanyol románcok dallamvilágába illeszkedik, sem arab,
sem török vagy balkáni motívumokkal nem szokták díszíteni. Az
általam ismert feldolgozások vagy gitárkíséretes vagy modern,
európai zenekari adaptációk. A gitárkíséret a dal autentikusságát
erősíti.
De los arboles de fruta
Despunta el melokoton,
I de los reyes d’Espanya
Alfonsito de Borbon.
Donde vas tu Alfonsito
Donde vas tu por ay?
Voy en bushka de Mersedes
Ke ayer tadre yo no la vi.
Si Mersedes esta muerta
Muerta este ke yo la vi.
Siete dukes la yoraban
Todos por amor de ti.
Al entrar en el palasio
Una sombra negra vi,
Kuanto mas me arretiraba
Mas se aserkaba pá mi.
No te asustes Alfonsito,
No te asustes tu de mi,
Ke soy tu esposa Mersedes
Ke te vengo a despedir.
Si eres mi esposa Mersedes
Echa los brazos a mi.
Los brazos ke t’abrazaban
A la tierra se los dí.
Yora yora tu Alfonsito
Y no deshes de yorar,
Ke reina komo Mersedes
No volvieran a kazar. |
Barackot érlel a fákon,
barackot érlel a nyár,
a Bourbon dinasztiából
Alfonz sarjad, új király.
Hová sietsz, Alfonsito,
hová mégy oly hevesen?
Mercedest kell megkeresnem,
tegnap óta nem lelem.
De ha Mercedes halott már,
halott, bizony láttam én!
Hét herceg is megsiratta,
mind miattad sírt szegény.
Beléptem a palotába,
fekete árny jött elém,
minél közelebb ért hozzám,
úgy hőköltem messze én.
Ne félj tőlem, Alfonsito,
ne menekülj, én vagyok:
Mercedes, a feleséged.
Búcsúzzunk, mert meghalok.
Ha asszonyom vagy, Mercedes,
a karodat fond körém!
A karom, mi ölelt téged,
a földé már, nem enyém.
Sírjál, sírjál, Alfonsito,
könnyed ne apadjon el,
oly királynét, mint Mercedes
többé nem lelhetsz te fel!”[14] |
2. ADIO
KERIDA (ISTEN VELED, KEDVESEM)
Második példánk egy cancionero, az
egyik legnépszerűbb ebből a műfajból. Dallama Violetta Valéry
áriájának (Addio, del passato…) változata Verdi Traviata
című operájának negyedik felvonásából. Az operában Violetta
szerelmétől, Alfredtól búcsúzik, akiről a férfi apjának kérésére, a
fiú húgáért mondott le, mert a lány elvesztheti jövendőbelijét, ha
annak családja megtudja, hogy Alfred egy kurtizánnal él együtt.
Violetta ugyanakkor az élettől is búcsút vesz, mivel betegsége egyre
súlyosbodik.
A szefárd dal szintén a búcsúról szól, és szintén megtalálható benne a lemondás
az életről, de ennek inkább a hűtlen kedves kegyetlensége az oka, aki
megmérgezte az elhagyott szerelmes életét.
A dal
keletkezésével kapcsolatban két elmélet született. Az egyik elmélet
szerint az ária népszerű volt a szefárdok között is, a másik szerint
Verdi egy szefárdi dallamot dolgozott fel. Az utóbbi elmélet
támogatói arra hivatkoznak, hogy Verdi Milánóban jó barátságban volt
egy szefárd családdal. Az előbbi elméletet képviselő kutatók szerint
viszont nagyobb az esélye annak, hogy az ária folklorizálódott,
hiszen ilyen átvételekre számtalan példát ismerünk nem csak a
szefárd, hanem általában a zsidó kultúrából. A Vilna című
jiddis dal például Donizetti Szerelmi bájital című
operájából, Nemorino híres románcának dallamára épül (Una furtiva
lagrima…), de ismerünk a Carmen gyerekkórusára írt, és
Rodoszon énekelt szefárd dalt is. A legismertebb példa az izraeli
himnusz, a HaTikva dallama, amelyet szerzője N.H. Imber vagy
Smetana Moldva című művének, vagy egy, Smetana által is
feldolgozott népdalnak felhasználásával írt. Matilda Koen-Sarano is
a Traviata-eredet mellett foglalt állást.
A milánói születésű kutató szerint Milánóba csak az első világháború
után érkeztek szefárd zsidók Törökországból, Görögországból,
Rodoszról. Ez az érv önmagában nem igazán meggyőző, mivel Milánóban
ideiglenesen is élhetett szefárd család, viszont Koen-Sarano
ismertet egy bolgár forrást, ami ha nem is tekinthető perdöntőnek,
de mindenképpen meggyőző történettel szolgál a dal kialakulásával
kapcsolatban. Egy, a szófiai zsidó közösség éves értesítőjében
megjelent cikk azt állítja, hogy a dallamot egy Julie Cohen nevű
szófiai lány adaptálta, aki partizánként halt meg a második
világháborúban. A visszaemlékezés szerzője, Julie ismerőse, Mois
Dekalo szerint az operáért rajongó lány kezdte el először egy ismert
szefárd dal szövegét az ária dallamára énekelni. A történet talán
csak legenda, és tudományos értelemben aligha tekinthető
bizonyítéknak, de pontos illusztrációja annak a folyamatnak, hogy
egy régi szöveg hogyan találkozik egy, a magaskultúrából származó
dallammal, s az hogyan folklorizálódik.
Tu madre kuando te paryó,
I te kitó al mundo,
korasón, eya no te dyo,
para amar sigundo.
Adiyó adyó kerida,
non kero la vida,
me l’amargates tú.
Va búchkate otro amor
aharva a otras puertas,
va búchkate otro ardor,
ke para mi sos muerta.
Adiyó … |
Mikor anyád megszült téged,
mikor világra jöttél,
nem kaptál te tőle szívet,
hogy bárkit is szeressél.
Isten veled, kedvesem,
mit sem ér az életem,
megmérgeztél engemet.
Más szerelmet keressél,
kopogtass csak másoknál,
más csókokban reméljél,
mert számomra meghaltál. |
BIBLIOGRÁFIA:
SZÖVEGEK:
Armistead,
Samuel G.; Silverman; Joseph H. (1971) The Judeo-Spanish ballad
Attias, Moshe (1961),
Romancero
sefaradi. Romanzas y cantes populares en judeo- espaňol.
Instituto Zewi, Universidad Hebrea, Edicion Kyriat-Sefer: Jerusalem
Koen-Sarano, Matilda (é.n), ’Adio
kerida Julie’, in:
www.orbilat.com/languages/spanish-Ladino/Society_and_Culture/Adio_kerida-Julie.html
Romero, Elena (1988) Coplas
sefardies – Primera Selección. Ediciones El Almendro: Córdoba
Treves-Alcalay, Liliana (2006), Canti de corte e di judería,
La Giuntina: Firenze
Treves-Alcalay, Liliana (2000), Melodie di un esilio. La
Giuntina: Firenze
SZAKIRODALOM, SZEFÁRD TÖRTÉNELEM ÉS
KULTÚRA; NÉPRAJZ
Alborg, Juan (1997),
Historia de la literatura española. II/I Siglos de Oro. Madrid
Alvar, Carlos; Mainer, José Carlos;
Rosa, Navarro (2002) A spanyol irodalom rövid története.
Nemzeti Tankönyvkiadó: Budapest
Benbassa, Esther-Rodrigue, Aron
(2003), A szefárd zsidók története. Osiris: Budapest
Boer, den Harm (1996) La literatura
sefardí de Amsterdam. Alcalá, instituto internacional de
Estudios sefardíes y Andalusíes – Universidad de Alcalá: Alcalá
Diaz-Mas, Paloma (1997), Los
sefardíes. Historia, lengua y cultura. Riopiedras: Barcelona
Dobszay László, „’Szent híd’: A zsidó liturgikus ének és a gregorián
kapcsolata”, in:
Muzsika, 1996. június
Hassán,
Iacob M., Benito Izqiuerdo, Ricardo (2001),
Judíos en la
literatura
española.
Ediciones de la Universidad de Castilla-La Mancha: Madrid
Küllős,
Imola (2005), „Amadé László verseinek folklorizációja”, in:
Szemerkényi, Ágnes
(szerk.) Folklór és irodalom
Lowenstein, Steven M. (2000), The Jewish Cultural Tapestry.
Oxford University
Press: Oxford-New York,
Malka, Victor (1986), Les juifs
sépharades, Presses Universitaries de France: Paris
Mazower, Mark (2004), Salonica –
City of the Ghosts – Christians, Muslims and Jews 1430-1950.
Harper
Peremiczky, Szilvia (2006)
„Los israelitas españoles (?) – A szefárdok egy története”, in:
http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/
Pulido, dr. Ángel (1992) Los
israelitas espaňoles y el idioma castellano. Riopiedras: Barcelona
Sendrey, Alfréd; Norton, Mildred (1963), David’s Harp: The
story of Music in Biblical Times. The New American Library of
World Literature: New York
NÉHÁNY
HONLAP
(NB:
Néhány közülük nem tudományos igényű, inkább csak érdekessége miatt
szerepel a listán.),
www.sephardim.com
www.onelist.com/subscribe.cgi/Apellidos-Sefarditas
www.sefarad.org
www.sephardichouse.org/komunita.html
www.sephardicconnect.com
http://ladinokomunita.tripod.com/muestralingua
www.shalomsefarad.com
www.jewishglobe.com/Morocco
http://www.seforimonline.org/
http://inicia.es/de/ladino/
http://www.sephardicstudies.org/
http://www.orbilat.com/Languages/Spanish-Ladino/index.html
http://www.jewishworldreview.com/0798/ladino1.asp
http://www.aki-yerushalayim.co.il/
http://www.legadosefardi.net/ladino.htm
http://www.savethemusic.com/ladino/index.html
http://www.cryptojews.com/
www.kulanu.org
http://www.ladino-biu.com/SiteFiles/1/15/6441.asp
http://www.americansephardifederation.org/
Lásd: Pulido, dr. Ángel (1992) Los israelitas espaňoles
y el idioma castellano. Riopiedras: Barcelona, pp. 73-5
Attias, Moshe (1961), Romancero sefaradi. Romanzas y cantes
populares en judeo-espaňol. Instituto Zewi,
Universidad Hebrea, Edicion
Kyriat-Sefer: Jerusalem és Armistead, Samuel G.; Silverman;
Joseph H. (1971) The Judeo-Spanish ballad chapbooks of Jacob
Joná. University of California Press, Berkeley: Los Angeles,
London
Treves Alcalay, Liliana (2006), Canti di corte e di judería,
Giuntina: Firenze, p. 44
„a szefárd világ kettősségét, amely spanyolul fejezi ki magát,
és a zsidó valóságon belül fejlődik.” Treves Alcalay, i.m, p. 43
Diaz-Mas, Paloma (1997), Los sefardíes. Historia, lengua y
cultura. Riopiedras: Barcelona, pp. 159-64
Hasonló
funkciót tölt be az El Testament del Gato (Macska úr
testamentuma) című tréfás-tragikus gyerekrománc is, amely
szintén mint endecha, azaz kinot, gyászdal épült
be a szefárd köztudatba.
Az ária eredeti szövege: Addio, del passato bei sogni ridenti, /
Le rose del volto già son pallenti; / L'amore d'Alfredo pur esso
mi manca, / Conforto, sostegno dell'anima stanca / Ah, della
traviata sorridi al desio; / A lei, deh, perdona; tu accoglila,
o Dio, / Or tutto finì. / Le gioie, i dolori tra poco avran fine,
/ La tomba ai mortali di tutto è confine! / Non lagrima o fiore
avrà la mia fossa, / Non croce col nome che copra quest'ossa! /
Ah, della traviata sorridi al desio; / A lei, deh, perdona; tu
accoglila, o Dio. / Or tutto finì! Magyarul: Ég véled, boldog
órák / Rég elszállt szép álma... / Oly halvány az orcám, / A
szívem oly árva! / Ó, mért nem jön Alfréd, / Csak őt várom
immár; / Kínomra más vigasz nincs már; / Más vigasz nincs
már!... / Ah, Isten, halld meg: / Bűnös lányod sóhajt hozzád, /
Fogadd be megtört lelkét - / mennybéli jóság! / Ó, minden,
minden véget ért, / Ó, minden, minden véget ért!
(Lányi Viktor fordítását Oberfrank
Géza dolgozta át.)
Eredeti szöveg: in: Treves-Alcalay, Liliana (2006), Canti de
corte e di judería, La Giuntina: Firenze, p. 56.
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása
|