Kúnos Ignác "zsidó családban született, apja Debrecenben volt kereskedő. Középiskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd 1879-ben a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be, és főként nyelvészeti előadásokat hallgatott.
Bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelét 1882-ben szerezte
meg. A Magyar Tudományos Akadémia és a pesti izraelita hitközség anyagi támogatásával 1885-től öt éven keresztül Konstantinápolyban élt, ahol a török nyelv és kultúra tanulmányozására fordította
idejét (törökös neve Kadir efendi volt).
1890-ben kinevezték a Budapesti Tudományegyetemre a török filológia
magántanárává, ahol 1902-től címzetes nyilvános rendkívüli tanárként
oktatott. Ugyancsak 1890-ben lett a Budapesti Kereskedelmi Akadémia keleti tanfolyamán a török nyelv tanára."
Az 1891 és 1896 között megjelent Diner-Dénes József és Katona Lajos
által alapított Élet című folyóirat munkatársa volt. "1899–1919 között az újonnan szervezett, a Kelet felé irányuló
külkereskedelem szakembereit képző Keleti Kereskedelmi Akadémia munkáját irányította igazgatóként. 1919-től 1922-ig a budapesti
egyetem közgazdaság-tudományi karába integrált, Keleti Intézet néven
működő akadémia igazgatói tisztét töltötte be, majd 1922-től a török
nyelv előadó tanáraként oktatott tovább az egyetemen. 1925 és 1926
nyarán a török kormány meghívására az
isztambuli és az
ankarai egyetem vendégprofesszora volt, 1925-ben ő szervezte meg az
isztambuli egyetem folklorisztikai tanszékét. "
Kúnos Ignác néprajzi gyűjtésen (középen, karba tett kézzel)
1912-ben
Jelen dolgozatomban egy, a Kúnos által gyűjtésében megjelenő, a
törökök által már rég elvesztett területet, Budát elsirató népdalt
szeretném közelebbről megvizsgálni és azt történelmi kontextusba
helyezni.
Mielőtt ezt tenném fontos megismerni Adakálét, ezt a Románia (akkor
még Magyarország) és Szerbia közötti kis szigetet, mely egészen
1968-ben bekövetkezett (a Vaskapu-erőmű építése miatti) elárasztásáig, és emiatti megszűnéséig megőrizte török jellegét, és
melynek lakossága több mint két évszázad távlatából is még a távoli
Budát siratta.
Az egykor volt sziget földrajzilag igen hasonlított a mi budapesti
Margit-szigetünkre. Hosszan elnyúló területe 1,8 km és 400 m széles
volt (a Margit-sziget adatai: 2,5 km és 500 m). Időjárását kemény,
széljárásos telek, sok havazás és a befagyott Duna jellemezte.
Tavasszal viszont kivirult a sziget, akác, nyárfa és fügefa,
mindenféle kerti virágok, főleg magnólia, rózsa és orgona virágzott.
Termékeny földjén különböző gyümölcsöket, szőlőt, búzát, kukoricát
és dohányt termesztettek. A sziget a Monarchia alatt élte
virágkorát, amikor is új épületek, virágos ligetek és parti sétányok
keletkeztek. A természeti szépségekben párját ritkító szigetet
turisták is szívesen látogatták. Lakóinak száma – Kúnos Ignác
ottjártakor (1891) – mintegy 500-550 lehetett.
A
sziget bevonult a magyar irodalomtörténetbe is. Jókai Mór talán
legnépszerűbb regényének, az Aranyembernek (1872) «Senki
szigete» ugyanis azonos a mi Adakále szigetünkkel. Jókai több
alkalommal járt a szigeten, és az itt tapasztaltak alapján írta meg
a regény megejtően szép részleteit.
Ada-Kále bazárja, 1912
A sziget a történeti forrásokban többféle néven szerepel. Török neve
Ada-Kale (ritkábban Ada-Kala vagy Ada Kalesi), ami a török ada
’sziget’ és kale ’vár, erődítmény’ összekapcsolásából keletkezett,
jelentése «Szigetvár» vagyis ’szigeten épült vár, erődítmény’.
Gyakran találkozhatunk az Ada-Kaleh alakkal is, ami a románban
alakult ki. Régebben Ada-i Kebir alakban is előfordult, ennek
jelentése «A nagy/hatalmas/ erős vár/erődítmény». Német neve Karlfried, franciául Carolina volt. Orsovához való közelsége okán –
főleg magyar forrásokban – előfordul Régi-Orsova, Új Orsova, Orsova
szigete néven is. Kúnos Ignác Ada-Kále alakban írta, én pedig a
törökben összevont Adakale – kiejtve Adakále – alakban használom.
Kúnos Ignác 1890-ben végzett széleskörű etnográfiai kutatásokat
Adakále szigetén, s ezeknek során török népdalokat és népmeséket
gyűjtött. A gyűjtésben segítőtársa volt az adakálei Mehmed Fehmi
tanító. Kúnos első, kisebb cikke már ugyanebben az évben megjelent,
s azokat a mánikat tartalmazza, amelyek későbbi, általunk
bemutatandó anyagunkban is szerepelnek („Türkische Gedankenlieder”
aus Ada-Kale. In: Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. II.
18901892, S. 51-55).
1906-ban jelent meg munkánk anyagát képező nagyobb kiadása, az
adakálei népdalok gyűjteménye (Ada-Kálei török népdalok. Budapest,
1906). Bár jelenleg nem foglalkozunk vele, meg kell még említenünk
az Adakáléban gyűjtött népmeséit is (Türkische Volksmärchen aus
Adakale. Leipzig, 1907). Kúnos Ignác ezekkel a munkáival megmentette
az utókor számára a később eltűnő Adakále folklorisztikai értékeit.
"A történeti háttérű népdalok bennünket leginkább érdeklő
csoportjáról kell még végezetül megemlékeznünk. A három ország
határánál meghúzódó Adakále fontos stratégiai pontja volt a nyugat
fele törekvő oszmánoknak. A vidini és belgrádi várak közt itt volt a
legfontosabb sánczerösség, és mint egyik őrszeme a dunai
vilájeteknek, fontos szerepe volt a török hódoltság történetében.
Mintegy mérföldköve a már meghódolt Keletnek és a még meghódítandó
nyugotnak. És a mint hogy Sztambul volt a rúmbeli iszlám világ
kalifai szent helye, azonképpen volt a frenkek földjén is egy erősen
sóvárgott végvára, melyhez harczi dicsőségeiknek legmerészebb
reményét kötötték. Mintegy végső czéljához annak a világbirodalmi
eszmének, melynek szolgálatában százados harczokat folytattak. E
végváruk Budavára volt, a török világ Budinja,. És ismét csak az
adakálei kis néptöredék volt az, melynek naiv hangú
népdalköltészetébe beleillesztve találjuk azt a történeti eseményt,
melynek központja Budavára eleste volt. «Bájos Budánk a németek
kezében», siratják a nótájuk minden egyes versszakában. Mintha az a
hullámgyűrű,. mely a hanyatlóban levő törökséget egyre jobban
sodorta vissza a Kelet felé, ott akadt volna meg Adakále sánczainál,
és egy kesergő moraj alakjában fagyott volna népdallá. Mert csak úgy
érthető, hogy az egész törökségben csakis az adakáleieknél
maradt meg Budavára elestének népdalba foglalt
emléke.
Buda elfoglalása 1868-ban. Ismeretlen művész alkotása
A valamivel több, mint egy évszázada gyűjtött művet, melynek eredete
népdal lévén sokkal régebbre, vélhetően Buda elfoglalásáig nyúlik
vissza, szeretném összevetni egy a szóban forgó hadművelet
szemtanúja, Schulhof Izsák által írott gyászdallal. A gyászdal
héberül többször megjelent,
magyarul azonban legjobb tudomásom szerint csak a Schulhof által
saját énekéhez fűzött magyarázata látott napvilágot. Így fellelhető fordítás hiányában jelen dolgozatban e Gyászdal saját
fordításomban olvasható.
Budavára nótája (Budin türküsü)
Ne énekelj fülemüle, nyár és tavasz lett, fülemüle sóhajtása szívem
sebezte, rózsa vétel eladásnak ideje megjött.
R. Elvette a német bájos Budánkat.
Forrásoknál abdeszt
nem
vehető lett, a dsámikban ima nem mondható lett, a sok népes vidék
mind pusztaság lett.
Buda városának hosszú bazárja, közép helyen Mehmed szultán dsámija,
a Kábához hasonlít az alakja.
Budában a fővezér lánya vagyok, anyámnak s atyámnak két szeme
vagyok, kalitban táplált festett bárány vagyok.
Löportorony kigyúlt, eszünk vesztettük, a szultáni dsámik sorra
elégtek, ártatlan gyermekek tűzbe pusztultak
A végvárak között Buda legelső, vérrel van a földje köve átgyúrva,
cserkesz zászlótartó a fö vértanú.
Kible
felől három ágyú dördült el, csütörtökön volt a nap elsötétült,
péntek napja volt hogy Buda elesett.
Gyászdal
Íme üdvömre van a keserűség, a keserűség;
És Nagy hangon kiáltok és így szólok, sírva és könnyekkel, háborgó
szívvel:
Jaj nekem válságomban, jaj nagy fájdalmamban és szenvedésemben,
népem leányának a kegyetlené lett, jaj nekem mert bűnöztem.
Jaj nekem, mert szívem megszakadt, jaj nagy szenvedésemben és
fájdalmamban, szemem világa adósságom miatt elvétetett, jaj nekem,
mert vétkeztem.
Jaj nekem, lelkem megrázkódtatása miatt, jaj e nagy és rossz ítélet
miatt, jaj nekem mert a pap lánya meghalt, jaj nekem, mert
vétkeztem.
Jaj nekem, kedvesemet, galambomat, gyönyörűségemet megölték, nagyon-nagyon belebetegedtem e csapásba, jaj nekem
egyetlen fiam halála miatt, kit úgy szerettem, jaj nekem, mert
bűnöztem.
Jaj nekem, mert könnyeim elkoptatták szemeimet, jaj nekem, mert
bűnöm miatt kétszeresen lakolok, jaj nekem mert száműzettetett
lelkem barátja, hasam gyümölcse, jaj nekem, mert vétkeztem.
Jaj nekem, mert az Örökkévaló keze sújtott le rám, vizek vettek
körül engem,
jaj nekem, mert újholdkor halálnak kötelei ijesztettek,
vadállat ette meg, szétszaggattatott a fiam.,
jaj nekem, mert bűnöztem.
Jaj nekem, mert nyögök megtört derékkal,
jaj nekem, mert nem voltam fiam érdemes arra, hogy fiam arcát
életében lássam, jaj nekem mert vízpatakoktól folyik szét szemem,
jaj nekem mert vétkeztem.
Jaj nekem, mert fölszállt a halál ablakainkba,
jaj nekem, mert kezek, melyek Ézsau kezei választották el kettőnket,
jaj nekem, mert nem adatott pihennünk, nyakunkon üldöztek minket,
jaj nekem bűnöztem.
Jaj nekem, mert ábrázatom elsötétült, kialudt a Napom és a Fényem,
jaj nekem mert reményem a lélek kilehelése és elveszett kenyerem, a fiú a főpap lányával szerencsétlenné tettek,
jaj nekem, mert bűnöztem.
Budavára nótájának elemzése, valamint a közte és Schulhof gyászdala
között fellelhető párhuzamok
Budavár el-, illetve a keresztény Európa szemszögéből nézve
visszafoglalása 1686. június 18-án kezdődött és másfél
hónapra rá, szeptember
2-án ért véget. Június közepe pont az időszak, melyet az adakálei
népnyelv költőien a "rózsa vétel eladásnak"nevez, vagyis amikor a
"rózsapiacok"üzemelnek.
A fülemüle sóhajtása vonatkozhat a Schulhof által megörökített
furcsa dolgokra, melyek a pusztulást vetítették előre: "Budán valami
különös dolog történt 1684-ben: rengeteg, furcsa rikoltozó madár
jelent meg a városban, és elkergették a régen ott fészkelő
madarakat. Nem támadták meg a honos madarakat, de azok elmenekültek
onnan."
A két ének között mindenképpen felfedezhetőek különbségek is. Ezek
közül véleményem szerint a legnagyobb, hogy Schulhof gyászdala
sokkal komorabb, gyászosabb hangvételű. Ez betudható annak, hogy
szemben az adakalei népdallal, melyet Buda elvesztésétől térben és
időben messze jegyzett fel Kúnos Ignác, a Gyászdal közvetlenül a
történtek után íródott, Schulhof közvetlen családjának tragikus
elvesztése után.
Ami viszont a Gyászdalból érthető módon hiányzik: a budai dzsámik és
a bennük az iszlám alapján elmondott imák és muzulmán szertartások
megszűnése fölötti siránkozás. A vallási különbségeken túl ennek
véleményem szerint az az oka, hogy zsidók annyira sohasem tartották
sajátjuknak Budát, mint a törökök. Az iszlám szerint minden hely,
amit a muzulmánok valaha elfoglaltak, az iszlámé, amíg a zsidóságban
Izrael földje az csupán, melyek a többi országtól teljesen eltérő
szentséggel rendelkezik. Ez is magyarázhatja azt, hogy Schulhof nem
magának Budának, hanem saját családjának elvesztése miatt
siránkozik.
"Budában a fővezér lánya vagyok "- olvashatjuk Budavára nótájában,
míg a Gyászdalban a szerző felesége, mint főpap lánya jelenik meg, de szemben az adakálei népdallal, nem egyes szám első,
hanem harmadik személyben, mint Schulhof megölt felesége.
"…anyámnak s atyámnak két szeme vagyok "-mondja a magáról török
fővezér lánya. "Jaj nekem, mert ábrzatom elsötétült, kialudt a Napom
és a Fényem"- foglalta szavakba fájdalmát Schulhof, amikor
elveszítette két "szeme fényét": feleségét és lányát.
Budavára nótája kitér olyan történelmi tényekre – a harcok
lefolyása, annak időpontja, zászlótartó kiléte, stb. - melyek
Schulhofnak óriási személyes fájdalmai közepette nem voltak
fontosak. Épületeket ő máshol is fog találni, felesége és fia
azonban örök veszteség.
"…ártatlan gyermekek tűzbe pusztultak " – énekelte meg a török
népdal, és akár Schulhof budai hittestvéreire is gondolhatott, akik,
miután a zsinagógába menekültek, az oda behatoló német muskétások
és magyar huszárok (...) lemészároltak".
Bár Buda el- illetve visszafoglalása csak szeptember 2-án ért véget,
mely hétfői napra esett (és a héber naptár szerint 5446 elul 13-át
írtak)
a Budavár nótájában szereplő csütörtöknek és pénteknek is
jelentősége volt az ostrom során. Ezt írja Don Francisco Fabro
Bremundán nevű szemtanú, akiről csak annyit tudunk, hogy spanyol
tábori lelkészként vett részt Buda ostromában::"…29-én hajnalban újabb kísérlet: 5000 szpáhi és lovas janicsár támad,
fogatolt könnyűtüzérségi ütegektől kísérve. A keresztények becsalják
őket a mai Városmajor területére, ott koncolják fel őket a falakról
bámuló török várvédők szeme előtt." És ami pénteket illeti::
"Augusztus 30-án bevonul Scherfenberg erdélyi hadteste, 12 000 jól
táplált, pihent harcos - todos frescos y descandos.
Zászlókkal, kürttel, dobbal keresztezik a hajóhidat. Szintén
beérkezőben van, erőltetett menetben, az 1200 főt számláló svéd
egység, amelyet XI. Károly király mint Bremen és Pommern
hercege bocsátott a császár rendelkezésére.
760 gyalogos, 240 huszár, 100 dragonyos sorol be a circumvallatio mentén.".
Epilógus
Érdekes, hogy Kúnos Ignác, akinek nagyban köszönhetjük a már nem
létező török közösség népdalvilágának és általában néprajzának
megismerését, a második világháború végóráiban, Budapest ostroma során halt meg.
Nem tudhatjuk, hogy az általa gyűjtött népdalok eszébe juthattak-e
utolsó óráiban, de mindenesetre rámutathatunk különbségekre és
hasonlóságokra:
Zsidó szemmel Buda új ostromlói felszabadítói és nem elfoglalói
voltak a városnak. E két ostrom közötti párhuzamként annyit lehet
megemlíteni, hogy 1686-ban és 1945-ben németek voltak a zsidók –
Schulhof szavaival élve – fájdalmának és szenvedésének okozói,
úgyhogy talán megnyugodva hunyhatta le a szemét, mert – az adakálei
népdalt parafrazálva – elvették a némettől bájos Budánkat.
Felhasznált irodalom
·
Kakuk Zsuzsa: Adakálei török népdalok : Kúnos Ignác gyűjtését
versbe szedte Kakuk Zsuzsa / szerk. Bartha Júlia, Mark
Egyesület: Karcag, 2015
·
Magyar néprajzi lexikon / főszerk. Ortutay Gyula, Budapest :
Akadémiai Kiadó, 1977-1982
·
Ada-Kálei török népdalok: gyüjtötte, forditással és jegyzetekkel
ellátta Kúnos Ignácz. In:
Értekezések a nyelv és széptudomány köréböl,
Magyar Tudományos Akadémia:
Budapest, 1906
·
é÷ĺúéŕě
éäĺăä âřéđĺĺěă:
ńôř
úĺěăĺú
çëîé
éůřŕě , ÷ěĺćů : ăôĺń ĺĺééđůčééď, 1924
·
Magyar
Tudom>ányos Akadémia.
Judaisztikai Kutatócsoport: Héber Kútforrások Magyarország és a
Magyarországi Zsidóság Történetéhez. 18. Század , Hungaria
Judaica: Budapest. 2008.
·
Haraszti György: Két világ határán, Budapest : Múlt es Jövő, 1999.
·
Galántai
Ervin: Buda ostroma, 1686 - spanyol szemmel
In: Budapesti Negyed 29-30. 2000/3-4. - EPA ESZK,
[2016. Január11.], http://epa.oszk.hu/00000/00003/00023/galantay.html
" irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóirat, majd
hetilap. Bp.-en jelent meg 1891–1896 között. Első szerkesztői
Katona Lajos és Vikár Béla voltak. Katona kiválása után Vikár
határozta meg a lap arculatát, majd 1894-től Lenkei Henrik
került előtérbe. Az Ethnographia és az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn mellett a magyar néprajz korabeli legfontosabb fóruma. Katona
Lajoson és Vikár Bélán kívül az Élet munkatársa volt:
Diner-Dénes József, Herman Ottó, Herrmann Antal, Jankó János, Kunos Ignác, Lyka Károly, Pikler
Gyula, Pulszky Ágost, Vajda János, Wlislocki Henrik, a
későbbiekben Mezőfi Vilmos és Somló Bódog is."
(Magyar néprajzi lexikon / főszerk. Ortutay Gyula, Budapest :
Akadémiai Kiadó, 1977-1982)
Lásd pl.: é÷čúéŕě éäĺăä âřéđĺĺěă: ńôř úĺěăĺú çëîé éůřŕě , ÷ěĺćů :
ăôĺń ĺĺééđůčééď1924
„És történt elul havának 13 napján, egy hétfőn – nem erre mondta az Írás, hogy
jó! – hogy még délben is mélységesen sötét, komor nap volt. És
íme nagy jajveszékelés … támadt a városban mivel a császár …
katonái … nekirontottak a falaknak. Tudomásukra jutott … hogy a
töröknek azok a csapatai, amelyek a falat őrzik … elmentek, hogy
kipihenjék magukat.–
írja a szemtanú. (Lásd Raj-Vasadi 2002. 55. Valamnt Schulhof 1979. 35-39.)
Farnadi-Jerusálmi Márk |