Kúnos Ignác által gyűjtött adakálei török népdal elemzése

Kúnos Ignác "zsidó családban született, apja Debrecenben volt kereskedő. Középiskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd 1879-ben a Budapesti Tudományegyetemre iratkozott be, és főként nyelvészeti előadásokat hallgatott. Bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelét 1882-ben szerezte meg. A Magyar Tudományos Akadémia és a pesti izraelita hitközség anyagi támogatásával 1885-től öt éven keresztül Konstantinápolyban élt, ahol a török nyelv és kultúra tanulmányozására fordította idejét (törökös neve Kadir efendi volt).

1890-ben kinevezték a Budapesti Tudományegyetemre a török filológia magántanárává, ahol 1902-től címzetes nyilvános rendkívüli tanárként oktatott. Ugyancsak 1890-ben lett a Budapesti Kereskedelmi Akadémia keleti tanfolyamán a török nyelv tanára."[1]

Az 1891 és 1896 között megjelent Diner-Dénes József és Katona Lajos által alapított Élet című folyóirat munkatársa volt.[2] "1899–1919 között az újonnan szervezett, a Kelet felé irányuló külkereskedelem szakembereit képző Keleti Kereskedelmi Akadémia munkáját irányította igazgatóként. 1919-től 1922-ig a budapesti egyetem közgazdaság-tudományi karába integrált, Keleti Intézet néven működő akadémia igazgatói tisztét töltötte be, majd 1922-től a török nyelv előadó tanáraként oktatott tovább az egyetemen. 1925 és 1926 nyarán a török kormány meghívására az isztambuli és az ankarai egyetem vendégprofesszora volt, 1925-ben ő szervezte meg az isztambuli egyetem folklorisztikai tanszékét. "[3]

Kúnos  Ignác néprajzi gyűjtésen  (középen, karba tett kézzel) 1912-ben

Jelen dolgozatomban egy, a Kúnos által gyűjtésében megjelenő, a törökök által már rég elvesztett területet, Budát elsirató népdalt szeretném közelebbről megvizsgálni és azt történelmi kontextusba helyezni.

Mielőtt ezt tenném fontos megismerni Adakálét, ezt a Románia (akkor még Magyarország) és Szerbia közötti kis szigetet, mely egészen 1968-ben bekövetkezett (a Vaskapu-erőmű építése miatti) elárasztásáig, és emiatti megszűnéséig megőrizte török jellegét, és melynek lakossága több mint két évszázad távlatából is még a távoli Budát siratta.

Az egykor volt sziget földrajzilag igen hasonlított a mi budapesti Margit-szigetünkre. Hosszan elnyúló területe 1,8 km és 400 m széles volt (a Margit-sziget adatai: 2,5 km és 500 m). Időjárását kemény, széljárásos telek, sok havazás és a befagyott Duna jellemezte. Tavasszal viszont kivirult a sziget, akác, nyárfa és fügefa, mindenféle kerti virágok, főleg magnólia, rózsa és orgona virágzott. Termékeny földjén különböző gyümölcsöket, szőlőt, búzát, kukoricát és dohányt termesztettek. A sziget a Monarchia alatt élte virágkorát, amikor is új épületek, virágos ligetek és parti sétányok keletkeztek. A természeti szépségekben párját ritkító szigetet turisták is szívesen látogatták. Lakóinak száma – Kúnos Ignác ottjártakor (1891) – mintegy 500-550 lehetett.

A sziget bevonult a magyar irodalomtörténetbe is. Jókai Mór talán legnépszerűbb regényének, az Aranyembernek (1872) «Senki szigete» ugyanis azonos a mi Adakále szigetünkkel. Jókai több alkalommal járt a szigeten, és az itt tapasztaltak alapján írta meg a regény megejtően szép részleteit.

Ada-Kále bazárja, 1912

A sziget a történeti forrásokban többféle néven szerepel. Török neve Ada-Kale (ritkábban Ada-Kala vagy Ada Kalesi), ami a török ada ’sziget’ és kale ’vár, erődítmény’ összekapcsolásából keletkezett, jelentése «Szigetvár» vagyis ’szigeten épült vár, erődítmény’. Gyakran találkozhatunk az Ada-Kaleh alakkal is, ami a románban alakult ki. Régebben Ada-i Kebir alakban is előfordult, ennek jelentése «A nagy/hatalmas/ erős vár/erődítmény». Német neve Karlfried, franciául Carolina volt. Orsovához való közelsége okán – főleg magyar forrásokban – előfordul Régi-Orsova, Új Orsova, Orsova szigete néven is. Kúnos Ignác Ada-Kále alakban írta, én pedig a törökben összevont Adakale – kiejtve Adakále – alakban használom.

Kúnos Ignác 1890-ben végzett széleskörű etnográfiai kutatásokat Adakále szigetén, s ezeknek során török népdalokat és népmeséket gyűjtött. A gyűjtésben segítőtársa volt az adakálei Mehmed Fehmi tanító. Kúnos első, kisebb cikke már ugyanebben az évben megjelent, s azokat a mánikat tartalmazza, amelyek későbbi, általunk bemutatandó anyagunkban is szerepelnek („Türkische Gedankenlieder” aus Ada-Kale. In: Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. II. 18901892, S. 51-55).

1906-ban jelent meg munkánk anyagát képező nagyobb kiadása, az adakálei népdalok gyűjteménye (Ada-Kálei török népdalok. Budapest, 1906). Bár jelenleg nem foglalkozunk vele, meg kell még említenünk az Adakáléban gyűjtött népmeséit is (Türkische Volksmärchen aus Adakale. Leipzig, 1907). Kúnos Ignác ezekkel a munkáival megmentette az utókor számára a később eltűnő Adakále folklorisztikai értékeit.[4]

"A történeti háttérű népdalok bennünket leginkább érdeklő csoportjáról kell még végezetül megemlékeznünk. A három ország határánál meghúzódó Adakále fontos stratégiai pontja volt a nyugat fele törekvő oszmánoknak. A vidini és belgrádi várak közt itt volt a legfontosabb sánczerösség, és mint egyik őrszeme a dunai vilájeteknek, fontos szerepe volt a török hódoltság történetében. Mintegy mérföldköve a már meghódolt Keletnek és a még meghódítandó nyugotnak. És a mint hogy Sztambul volt a rúmbeli iszlám világ kalifai szent helye, azonképpen volt a frenkek földjén is egy erősen sóvárgott végvára, melyhez harczi dicsőségeiknek legmerészebb reményét kötötték. Mintegy végső czéljához annak a világbirodalmi eszmének, melynek szolgálatában százados harczokat folytattak. E végváruk Budavára volt, a török világ Budinja,. És ismét csak az adakálei kis néptöredék volt az, melynek naiv hangú népdalköltészetébe beleillesztve találjuk azt a történeti eseményt, melynek központja Budavára eleste volt. «Bájos Budánk a németek kezében», siratják a nótájuk minden egyes versszakában. Mintha az a hullámgyűrű,. mely a hanyatlóban levő törökséget egyre jobban sodorta vissza a Kelet felé, ott akadt volna meg Adakále sánczainál, és egy kesergő moraj alakjában fagyott volna népdallá. Mert csak úgy érthető, hogy az egész törökségben csakis az adakáleieknél maradt meg Budavára elestének népdalba foglalt emléke. [5]

Buda elfoglalása 1868-ban. Ismeretlen művész alkotása

A valamivel több, mint egy évszázada gyűjtött művet, melynek eredete népdal lévén sokkal régebbre, vélhetően Buda elfoglalásáig nyúlik vissza, szeretném összevetni egy a szóban forgó hadművelet szemtanúja, Schulhof Izsák által írott gyászdallal. A gyászdal héberül többször megjelent[6], magyarul azonban legjobb tudomásom szerint csak a Schulhof által saját énekéhez fűzött magyarázata látott napvilágot.[7] Így fellelhető fordítás hiányában jelen dolgozatban e Gyászdal saját fordításomban olvasható.

Budavára nótája (Budin türküsü) [8]

Ne énekelj fülemüle, nyár és tavasz lett, fülemüle sóhajtása szívem sebezte, rózsa vétel eladásnak ideje megjött.
R. Elvette a német bájos Budánkat.
Forrásoknál abdeszt
[9]  nem vehető lett, a dsámikban ima nem mondható lett, a sok népes vidék mind pusztaság lett.
Buda városának hosszú bazárja, közép helyen Mehmed szultán dsámija, a Kábához hasonlít az alakja.
Budában a fővezér lánya vagyok, anyámnak s atyámnak két szeme vagyok, kalitban táplált festett bárány vagyok.
Löportorony kigyúlt, eszünk vesztettük, a szultáni dsámik sorra elégtek, ártatlan gyermekek tűzbe pusztultak
A végvárak között Buda legelső, vérrel van a földje köve átgyúrva, cserkesz zászlótartó a fö vértanú.
Kible
[10]  felől három ágyú dördült el, csütörtökön volt a nap elsötétült, péntek napja volt hogy Buda elesett.

Gyászdal

Íme üdvömre van a keserűség, a keserűség[11]; És Nagy hangon kiáltok és így szólok, sírva és könnyekkel, háborgó szívvel[12]:
Jaj nekem válságomban, jaj nagy fájdalmamban és szenvedésemben, népem leányának a kegyetlené lett, jaj nekem mert bűnöztem.
Jaj nekem, mert szívem megszakadt, jaj nagy szenvedésemben és fájdalmamban, szemem világa adósságom miatt elvétetett, jaj nekem, mert vétkeztem.
Jaj nekem, lelkem megrázkódtatása miatt, jaj e nagy és rossz ítélet miatt, jaj nekem mert a pap lánya  meghalt, jaj nekem, mert vétkeztem.
Jaj nekem, kedvesemet, galambomat, gyönyörűségemet
[13] megölték, nagyon-nagyon belebetegedtem e csapásba, jaj nekem egyetlen fiam halála miatt, kit úgy szerettem, jaj nekem, mert bűnöztem.
Jaj nekem, mert könnyeim elkoptatták szemeimet, jaj nekem, mert bűnöm miatt kétszeresen lakolok, jaj nekem mert száműzettetett lelkem barátja, hasam gyümölcse, jaj nekem, mert vétkeztem.
Jaj nekem, mert az Örökkévaló keze sújtott le rám,  vizek vettek körül engem
[14], jaj nekem, mert újholdkor halálnak kötelei ijesztettek[15], vadállat ette meg, szétszaggattatott a fiam.[16], jaj nekem, mert bűnöztem.
Jaj nekem, mert nyögök megtört derékkal
[17], jaj nekem, mert nem voltam fiam érdemes arra, hogy fiam arcát életében lássam, jaj nekem mert vízpatakoktól folyik szét szemem[18], jaj nekem mert vétkeztem.
Jaj nekem, mert fölszállt a halál ablakainkba[19], jaj nekem, mert kezek, melyek Ézsau kezei választották el kettőnket[20], jaj nekem, mert nem adatott pihennünk, nyakunkon üldöztek minket[21], jaj nekem bűnöztem.
Jaj nekem, mert ábrázatom elsötétült, kialudt a Napom és a Fényem, jaj nekem mert reményem a lélek kilehelése[22] és elveszett kenyerem, a fiú a főpap lányával szerencsétlenné tettek[23], jaj nekem, mert bűnöztem.

Budavára nótájának elemzése, valamint a közte és Schulhof gyászdala között fellelhető párhuzamok

Budavár el-, illetve a keresztény Európa szemszögéből nézve visszafoglalása 1686. június 18-án kezdődött és másfél hónapra rá, szeptember 2-án ért véget. Június közepe pont az időszak, melyet az adakálei népnyelv költőien a "rózsa vétel eladásnak"nevez, vagyis amikor a "rózsapiacok"üzemelnek.

A fülemüle sóhajtása vonatkozhat a Schulhof által megörökített furcsa dolgokra, melyek a pusztulást vetítették előre: "Budán valami különös dolog történt 1684-ben: rengeteg, furcsa rikoltozó madár jelent meg a városban, és elkergették a régen ott fészkelő madarakat. Nem támadták meg a honos madarakat, de azok elmenekültek onnan."[24]

A két ének között mindenképpen felfedezhetőek különbségek is. Ezek közül véleményem szerint a legnagyobb, hogy Schulhof gyászdala sokkal komorabb, gyászosabb hangvételű. Ez betudható annak, hogy szemben az adakalei népdallal, melyet Buda elvesztésétől térben és időben messze jegyzett fel Kúnos Ignác, a Gyászdal közvetlenül a történtek után íródott, Schulhof közvetlen családjának tragikus elvesztése után.

Ami viszont a Gyászdalból érthető módon hiányzik: a budai dzsámik és a bennük az iszlám alapján elmondott imák és muzulmán szertartások megszűnése fölötti siránkozás. A vallási különbségeken túl ennek véleményem szerint az az oka, hogy zsidók annyira sohasem tartották sajátjuknak Budát, mint a törökök. Az iszlám szerint minden hely, amit a muzulmánok valaha elfoglaltak, az iszlámé, amíg a zsidóságban Izrael földje az csupán, melyek a többi országtól teljesen eltérő szentséggel rendelkezik. Ez is magyarázhatja azt, hogy Schulhof nem magának Budának, hanem saját családjának elvesztése miatt siránkozik.

"Budában a fővezér lánya vagyok "- olvashatjuk Budavára nótájában, míg a Gyászdalban a szerző felesége, mint főpap lánya[25] jelenik meg, de szemben az adakálei népdallal, nem egyes szám első, hanem harmadik személyben, mint Schulhof megölt felesége.

"…anyámnak s atyámnak két szeme vagyok "-mondja a  magáról török fővezér lánya. "Jaj nekem, mert ábrzatom elsötétült, kialudt a Napom és a Fényem"- foglalta szavakba fájdalmát Schulhof, amikor elveszítette két "szeme fényét": feleségét és lányát.

Budavára nótája kitér olyan történelmi tényekre – a harcok lefolyása, annak időpontja, zászlótartó kiléte, stb. -  melyek Schulhofnak óriási személyes fájdalmai közepette nem voltak fontosak. Épületeket ő máshol is fog találni, felesége és fia azonban örök veszteség.

"…ártatlan gyermekek tűzbe pusztultak " – énekelte meg a török népdal, és akár Schulhof budai hittestvéreire is gondolhatott, akik, miután a zsinagógába  menekültek, az oda behatoló német muskétások és magyar huszárok (...) lemészároltak"[26].

Bár Buda el- illetve visszafoglalása csak szeptember 2-án ért véget, mely hétfői napra esett (és a héber naptár szerint 5446 elul 13-át írtak[27]) a Budavár nótájában szereplő csütörtöknek és pénteknek is jelentősége volt az ostrom során. Ezt írja Don Francisco Fabro Bremundán nevű szemtanú, akiről csak annyit tudunk, hogy spanyol tábori lelkészként vett részt Buda ostromában:[28]:"…29-én[29] hajnalban újabb kísérlet: 5000 szpáhi és lovas janicsár támad, fogatolt könnyűtüzérségi ütegektől kísérve. A keresztények becsalják őket a mai Városmajor területére, ott koncolják fel őket a falakról bámuló török várvédők szeme előtt." És ami pénteket illeti:[30]: "Augusztus 30-án bevonul Scherfenberg erdélyi hadteste, 12 000 jól táplált, pihent harcos - todos frescos y descandos. Zászlókkal, kürttel, dobbal keresztezik a hajóhidat. Szintén beérkezőben van, erőltetett menetben, az 1200 főt számláló svéd egység, amelyet XI. Károly király mint Bremen és Pommern hercege bocsátott a császár rendelkezésére. 760 gyalogos, 240 huszár, 100 dragonyos sorol be a circumvallatio mentén.".

Epilógus

Érdekes, hogy Kúnos Ignác, akinek nagyban köszönhetjük a már nem létező török közösség népdalvilágának és általában néprajzának megismerését, a második világháború végóráiban, Budapest ostroma során halt meg[31]. Nem tudhatjuk, hogy az általa gyűjtött népdalok eszébe juthattak-e utolsó óráiban, de mindenesetre rámutathatunk különbségekre és hasonlóságokra:

Zsidó szemmel Buda új ostromlói felszabadítói és nem elfoglalói voltak a városnak. E két ostrom közötti párhuzamként annyit lehet megemlíteni, hogy 1686-ban és 1945-ben németek voltak a zsidók – Schulhof szavaival élve – fájdalmának és szenvedésének okozói, úgyhogy talán megnyugodva hunyhatta le a szemét, mert – az adakálei népdalt parafrazálva – elvették a némettől bájos Budánkat.


Felhasznált irodalom

·         Kakuk Zsuzsa: Adakálei török népdalok : Kúnos Ignác gyűjtését versbe szedte Kakuk Zsuzsa / szerk. Bartha Júlia,  Mark Egyesület:  Karcag, 2015

·         Magyar néprajzi lexikon / főszerk. Ortutay Gyula, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1977-1982

·         Ada-Kálei török népdalok: gyüjtötte, forditással és jegyzetekkel ellátta Kúnos Ignácz. In: Értekezések a nyelv és széptudomány köréböl, Magyar Tudományos Akadémia: Budapest, 1906

·         é÷ĺúéŕě éäĺăä âřéđĺĺěă: ńôř úĺěăĺú çëîé éůřŕě , ÷ěĺćů : ăôĺń ĺĺééđůčééď, 1924

·         Magyar Tudom>ányos Akadémia. Judaisztikai Kutatócsoport: Héber Kútforrások Magyarország és a Magyarországi Zsidóság Történetéhez. 18. Század , Hungaria Judaica: Budapest. 2008.

·         Haraszti György: Két világ határán, Budapest : Múlt es Jövő, 1999.

·         Galántai Ervin: Buda ostroma, 1686 - spanyol szemmel In: Budapesti Negyed 29-30. 2000/3-4. - EPA ESZK, [2016. Január11.], http://epa.oszk.hu/00000/00003/00023/galantay.html

 

[1] Kúnos Ignác. In: Wikipédia [2015.01.3.] < https://hu.wikipedia.org/wiki/Kúnos_Ignác >

[2] " irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóirat, majd hetilap. Bp.-en jelent meg 1891–1896 között. Első szerkesztői Katona Lajos és Vikár Béla voltak. Katona kiválása után Vikár határozta meg a lap arculatát, majd 1894-től Lenkei Henrik került előtérbe. Az Ethnographia és az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn mellett a magyar néprajz korabeli legfontosabb fóruma. Katona Lajoson és Vikár Bélán kívül az Élet munkatársa volt: Diner-Dénes József, Herman Ottó, Herrmann Antal, Jankó János, Kunos Ignác, Lyka Károly, Pikler Gyula, Pulszky Ágost, Vajda János, Wlislocki Henrik, a későbbiekben Mezőfi Vilmos és Somló Bódog is." (Magyar néprajzi lexikon / főszerk. Ortutay Gyula, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1977-1982)

[3] Kúnos Ignác. In: Wikipédia [2015.01.3.] < https://hu.wikipedia.org/wiki/Kúnos_Ignác >

[4]  Kakuk 1915, 6-8. o.

[5] Kúnos, 1906, 268-269. o.

[6] Lásd pl.: é÷čúéŕě éäĺăä âřéđĺĺěă: ńôř úĺěăĺú çëîé éůřŕě , ÷ěĺćů : ăôĺń ĺĺééđůčééď1924

[7]  Judaisztikai Kutatócsoport 2008. 829-830. O.

[8] Kúnos 1906, 349-351. o.

[9]  abdeszt (1) – A napi ötszöri ima előtti szertartásos mosakodás. Perzsa eredetű szó, a perzsa āb ’víz’ és dest ’kéz’ összetételéből keletkezett. Mai török alakja aptes. (Kakuk 1905, 98. o.)

[10]  A mohamedán templomok Mekka felé néző oldala. Itt található az imafülke, a mihrāb. Előzménye az arab qible, mai török alakja kıble (Kakuk 1905, 105. o.)

[11] Vö. Jesájá 38:17. " Íme üdvömre van a keserűség, a keserűség; te pedig szeretve mentetted meg lelkemet az enyészet verméből, mert hátad mögé vetetted mind a vétkeimet."

[12] Vö.  Siralmak 1:20. " Lásd, Örökkévaló, hogy meg szorúltam, beleim megtüzesedtek, megfordult szívem én bennem, mert fölötte engedetlen voltam; kivülről öldös a kard, a házban mintha halál volna."

[13] Vö. Énekek éneke 5:2. " Alszom én, de szívem ébren van. Hallga, barátom kopog: nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom"

[14]  Vö.  Jónás 2:4. " Bedobtál engem mélységbe, a tengerek szívébe, s folyam vett körül engem; mind a habjaid és hullámaid átvonultak rajtam!"

[15] Vö.  Zsoltárok 18:5. " Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;"

[16] Vö. 1Mózes 37:33 "És ő fölismerte azt és mondta: Fiamnak köntöse, vadállat ette meg őt szétszaggattatott József!"

[17] Vö. Jechezkel 21:11 "Te pedig, ember fia, nyögj megtört derékkal, és keserűséggel nyögj szemük láttára."

[18] Vö. Siralmak 3:48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.

[19] Vö. Jeremiás 9:20 "Mert fölszállt a halál ablakainkba, bejött palotáinkba, hogy kiirtson gyermeket az utcáról, ifjakat a piacokról"

[20]Vö. 1Mózes 27:22. "És odalépett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához; ez megtapogatta őt és mondta: A hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei. "

 [21]Vö.Siralmak 5:5. "Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk. "

[22]  Vö. Jób 11:20. "De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése".

[23] Vö. Bírák 11:35. "Amikor meglátta a leányát, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Ó, leányom! Porba sújtottál, szerencsétlenné tettél!"

[24]  Raj–Vasadi 2002. 53-54.o. szeptember 2., Schulhof 1979. 13. o.

[25]  Schulhof Izsák felesége valóban papnak, azaz kohénnak, Buda rabbijának, Kohen Efraimnak   volt a lánya.

[26] Haraszti 1999. 88. o.

[27] És történt elul havának 13 napján, egy hétfőn – nem erre mondta az Írás, hogy jó! – hogy még délben is mélységesen sötét, komor nap volt. És íme nagy jajveszékelés … támadt a városban mivel a császár … katonái … nekirontottak a falaknak. Tudomásukra jutott … hogy a töröknek azok a csapatai, amelyek a falat őrzik … elmentek, hogy kipihenjék magukat.– írja a szemtanú. (Lásd Raj-Vasadi 2002. 55. Valamnt Schulhof 1979. 35-39.)

[28] Galántay 2016.

[29]  Csütörtöki nap

[30] Galántay 2016.

[31] Kúnos Ignác. In: Wikipédia [2015.01.3.] < https://hu.wikipedia.org/wiki/Kúnos_Ignác >

Farnadi-Jerusálmi Márk

Vissza