Molnár Krisztina:
Rási lányai
(Rashi's daughters)

A zsidó női költészet és írásművészet új kezdete
Női költészet a középkor végén és a kora-újkorban

 *

 A női irodalom alapjait, hagyományait, és ókori kezdetét - mindamellett, hogy ismerünk asszír és egyiptomi forrásokból is nőket, akik írtak (1) - két fő irány és két kultúra határozza meg. A Biblia asszonyainak irodalma, mint Mirjam tánca és éneke, Hanna imája, Deborah éneke, majd később a görög kultúra női költészete, legismertebb képviselőjeként Sappho, akit Platon egyszerűen csak a "tizedik múzsaként" nevezett. (2) Ez a háttér a személyes példák tekintetében éppúgy, mint szellemtörténetileg, nagyon fontos.

A női költészetnek, írásbeliségnek azonban itt, az ókor vége felé nagyjából vége is szakad, és a középkor kezdetével hatalmas csend köszönt be, majdnem totális passzivitás érzékelhető, és ezzel együtt óriási űr támad a költészetben. Igaz, nem csak női részről. A poétika férfirészről is a suttogás szintjére süllyed. 9-10 évszázad telik el abban a csendben, viszonylagos némaságban, amikor hallgatnak a múzsák, vagy csak egy-két kivételezett küldötthöz néhány halk szóban intéznek üzeneteket. (3)

Ennek okai sokfélék, amelyeket most nem tárgyalhatunk, nem bonthatunk ki, pedig az érdekes és hasznos volna.

(*)

Ide tartozna még annak tárgyalása, hogy miben rejlik a költészet és tudomány relációja és e kettőnek összefüggései, a költészet trancszcendenshez való kapcsolata, a kettő közti viszonyulások, és azoknak meghatározható pontjai, maga a dinamika, ami ebben a kapcsolatban van, és ebből fakadóan is a női próza, irodalom elválása és különbségei a hagyományos férfi-poétikától, - illetve maga a kérdés, hogy tehető-e egyáltalán ilyen különbségtétel, ha igen, akkor miért igen, vagy ha nem, akkor éppen miért nem?! - mert úgy vélem ezek a vonatkozások mind köthetőek lehetnek a középkor időszakos csendjéhez, és talán ok-okozati rendszerben is magyarázhatják azt.

Most azonban mindössze csak két megállapításra szorítkozhatunk:

- Ez az évezred a kereszténység megerősödésének, és az iszlám születésének időszaka, a honfoglalásoké, területszerzéseké, a nagy birodalmak újjászerveződésének korszaka, a berendezkedésé, a népek, nemzetek kialakulásáé, noha még nagyon messze vagyunk a nemzetállam fogalmától. (4)

(**).

A korszak meghatározása és határolása egyébként is fontos feladat ebben a kérdésben. A sokféle történelemszemlélet közül szükséges kiválasztanunk melyiket fogadjuk el, hiszen az sem egyértelmű, hogy mit tekintünk középkornak, a vélemények ebben is megoszlanak. Rendszerint középkornak nevezzük az i. sz. 282- Diocletianus adóreformja -, és 1452- a bizánci birodalom összeomlása, illetve 1492. Amerika felfedezése közti időszakot -, de tudjuk, hogy sok történész a középkor idejének kezdetét a római birodalom bukásától i. sz. 456 -tól, számítja, végét pedig 1282-től a firenzei Gibelin győzelemtől, az első állam megalakulásában határozza meg.

. - Az okok meghatározása nélkül is tény az, hogy az irodalom, és különösképpen a női irodalom az időszámítás kezdetével mintha csak a várandósság állapotába került volna, csendben és rejtetten várja gyermekeinek megszületését. Egészen a XI. századig. (5)

Korszakolásban tehát, - a női irodalom és írásművészet szempontjából, - az újkor határát a XI- XII. század fordulójára tehetjük, és itt húzhatjuk meg annak határát, ebben az időszakban.

Ez Rási kora (1040 - 1105) amely még mindenképpen a középkorra tehető, de annak sok szempontból a legvégére. Mégis indokolt a női írásművészet új kezdetét ebben a korszakban elhelyezni, mert amint azt látni fogjuk, ekkor valóban valami új kezdődik a nők számára. Többen, másként, és máshogyan vesznek részt ettől kezdve az irodalom "művelésében", - a nők, asszonyok szemmel láthatóan "megtalálják a helyüket", és partneri viszonyba kerülnek a mindenkori kortárs férfi írókkal, írástudókkal, visszahozva ezzel az antikvitás alapvető értékeit, amit hosszú évszázadokig nem láthattunk Európában.

Ez a korszak, - a női irodalom megszületése, újjászületése, - a XI. században kezdődik és a XVI-XVII. század közötti időszakig tart.

A XI. századi Európában még nyugalom van, ha a felszín alatt már feszültségek húzódnak is, de még a keresztes hadjáratokon innen vagyunk, az arab világ, az iszlám, kultúrájában, különféle tudományágaiban is a fénykorát éli, az Almohádok hódító hadjáratain is innen vagyunk még, Észak Afrikában, és az Ibériai félszigeten is, (6) most békesség honol Európa déli - délnyugati részén, egészen fel a Rajna vidékéig.

Európa-szerte élnek már zsidó közösségek a városokban, ahol gettók még nincsenek, legfeljebb csak elkülönült városrészek vannak, sokszor a folyók partjainak határaival, de viszonylag szoros, közvetlen kapcsolattartással keresztények és zsidók között.

A kereskedők és tudósok, gondolkodók ebben a században szabadon utaznak, alkotnak, gondolkodnak.

Arab- muszlim filozófusok, (7) (akkor még vannak), zsidó rabbik, gondolkodók, tanítók még békében élnek együtt a keresztény városokban is, - a XI-XII. század fordulója talán az utolsó békességgel definiálható kor, ez a nem egészen 100 év, egy ritka, különleges időszak a zsidóság történelmében.

Ekkor születik meg szülei egyetlen gyermekeként Rabbi Shlomo Yitzhaki (Rási, vagy angol átírásban: Rashi) Troyes-ban, Franciaország északi részén Champagne tartományban.

(***)

Rashi-ról: A T'nach-hoz, de főként a Chumash-hoz, (Mózes könyve I-V.) írt kommentárjait használjuk ma is, a Babilóniai Talmudban 30 cikkelyt írt, (ez majdnem lefedi a Talmud teljes tartalmát), responzum gyűjteménye teljes jogi, művelődéstörténeti kordokumentum, nyugodtan elmondható, hogy Rashi nélkül a mai judaizmus, a rabbinikus judaizmus nem lenne elképzelhető, talán nem is létezne, nem maradt volna fenn. A XIV. században a spanyol Rabbi Menahem ben Zerah írja róla: "Nélküle a talmudot elfelejtette volna Izrael "Az Európai zsidóságot szellemileg a mai napig az Ő tanítása határozza meg, a teljes zsidó modernitásnak Ő az alapja. Édesanyja bátyja a mainz-i rabbi. A fiatal fiú Worms-ban és Mainz-ban tölti gyermek- és ifjúkorának tanulóéveit.

 Rási 17 évesen megnősül, de 25 éves koráig még Wormsban tanul és csak évente háromszor a nagyünnepekre megy haza a feleségéhez. 25 évesen költözik Troyes-ba véglegesen. A nagyobb Worms-i közösség után Troyes-ban nagy a csend, nincs jesiva, nincsenek tanítványok. Van azonban munka. A zsidó közösségen belül már ebben az időben is minden rabbi és tanító rendelkezik polgári foglalkozással, - gazdálkodik Rási is, szőlőt termeszt. A keresztény lakossággal kapcsolatokat épít, jó kapcsolatokat, ésszerű döntvényeit, javaslatait a város akkori vezetése is elfogadja.

(****)

Az ő "találmánya" volt elsőként az is, hogy a városka kereskedői hétvégén megosztott nyitvartartással tartsák meg ünnepeiket, teljes békességben. Szintúgy az ő első rendeletei között található, hogy a nem kóser hús eladható a keresztényeknek, (addig ki kellett dobni, meg kellett semmisíteni) ezt a rendeletet kifejezetten azért hozza, hogy a szegényebb zsidókat, akiknek egy-egy állat nem kóserré nyilvánítása kész gazdasági katasztrófát jelentett sokszor ne sodorja még nyomorúságosabb helyzetbe.

 Rási szociális érzékenysége a női sors tekintetében is működik. A kicsi zsinagógába, aminek ő a vezetője, a nőket is beengedi, és nem csupán a nagy ünnepekre, és nem csak azért, mert a közösség kicsi, hanem azért, mert mindennek T'nach-i (8) alapját megtalálja és látja. Felismeri, hogy a nők, asszonyok számára ugyanúgy megengedett minden micva és rítus megtartása, a vallásgyakorlásban való részvétel, mint a férfiak számára, egyetlen különbség, hogy a nőknek ez nem parancsban, törvényben rejtett Tórai kötelessége, hanem szabadon választható, Isten iránti szeretetből való cselekedet. Ő az első, aki kijelenti, hogy a nők a vallás gyakorlásától vagy annak bármely részétől nincsenek eltiltva, a korlátozás számukra nem korlát, hanem éppen ellenkezőleg! Engedmény. A T'nach alapján a jó rabbi levonja a következtetést: A nők számára nem tiltott, hanem egyszerűen csak nem kötelező részt venni a rítusokban, mert az túl sok terhet róna rájuk, hiszen a nők életének egy adott szakaszában minden időt felemészt a gyereknevelés és a családról való közvetlen gondoskodás.

Rási az első, aki mindezt felismeri és nem tesz mást, mint felszabadítja a nőket arra, hogy a közösség sokkal aktívabb tagjai legyenek. Ez óriási dolognak számított az adott korban, példátlan volt és egyedülálló. Ezáltal a zsidó közösségben élő nők számára nem csak a szerepvállalás lehetőségei nőttek meg, amelyhez természetesen végre nagyobb fokú megbecsültség társult, de jó előre és hosszú távon kinyíltak számukra a szellemi kapuk is. Sőt. Ez a mentalitás, és az ebből fakadó gondolatok a más vallású közösségeknek is a modernitás felé mutatott utat.

Természetesen ezekből a döntvényekből akkor is sok vita keletkezett, de Rabbi Slomo Yitzaki hajthatatlanul dolgozott, írt, és gondolkodott. Érveit a Tórából származtatja és sorakoztatja fel, ami ellenállhatatlanná teszi azokat. (9 )

* Rási lányainak története

Miközben közösséget épít és tanítványokra vár, dolgozik tovább, és leginkább várja saját fiú leszármazottait, akikből azonban nem születik egy sem. Helyettük érkezik három leánygyermek:

Joheved, Mirjám, Ráchel. (10 )

Mindhárom lány tanult asszony lett, és apja tanítványaihoz ment férjhez. Az ő fiaikból lettek azok a toszafistának (11) nevezett tudósok, akik további kiegészítéseket írtak a Talmudhoz. (*****)

 - Rashi elsőszülött lányának Johevednek 4 fia, és két lánya született. Legnagyobb fiuk Smuel, akit Rashbam néven ismert, a Bibliához írt kommentárokat, legkisebb fiuk Jákov lett a legismertebb, Őt Rabbénu Tám néven idézzük, ő alapított saját jesivát és lett az askenázi zsidó közösség vezetője.

- Mirjám hozzáment a szintén apja által tanított  későbbi toszafista Judah ben Natanhoz, és egyik fiuk Yom Tov a párizsi jesiva feje lett, lányuk pedig Alwina a nagyanyja Dolce-nak aki  a Worms-i Eleazar felesége volt.

- Ráchel a legkisebb lány és Eliezer házasságából született fia Shemiah szintén vezető tudós rabbi lett, de Ráchelről még azt is tudhatjuk, hogy apja megbízta egy Talmudi törvénnyel kapcsolatos kérdés responzumjának megírásával.

*Mindez nem spontán történt, csak úgy, természetes egyszerűséggel vagy véletlenül, persze, hogy nem!

Hogyan történhetett akkor hát?

Elképzelhetjük, tudhatjuk is. (12 )

Miután Rási hosszú éveken át vár fiú utódra, tanul és ír, - az alatt a lelki nyomás alatt teszi ezt, hogy tudja mindez mit sem ér, ha nem adhatja át tudását! (13)  Harmadik gyermekének születése éjszakáján egy hirtelen ötlettől vezérelve tesz egy próbát legnagyobb lányával, aki testvérét várva szintén éppen ébren van. Az akkor kilenc éves Joheved lányát, akinek értelme és éles esze már néhány éve feltűnt neki, maga mellé ülteti, olvastatja, s kérdéseket intéz hozzá egy Talmudi traktátus szövegét illetően. Őt magát is meglepik a logikailag tiszta és érett válaszok, s ezen az éjszakán az újabb leánygyermek mellett egy, talán már régóta megfogant és dédelgetett elképzelés is megszületik. Egy elképzelés, amihez nagy bátorság kell!

  A kor szokásától teljesen idegen módon (elítélt és megvetett módon!) - az Apa tanítani kezdi a leányait! (14)

Hosszú ideig titokban teszi, majd később teljesen nyíltan vállalja is ezt, - nőket tanít. Megküzd közvetlen környezete ellenző magatartásával, a közösség értetlenségével, sokak szembenállásával, és méltósággal, hittel, mérhetetlen szeretettel tanítja lányait. (15 )

Ma már látható: a merész kezdeményezés gyönyörű gyümölcsöket termett!

A lányok tovább tanítják fiaikat, de nem csupán ezzel foglalkoznak, részt vesznek férjeik munkájában is. A responzumok nőkkel kapcsolatos részeihez ők is válaszokat fűznek, a Máchzorban ők írják a családi élet hagyományaihoz kötődő szokások nagy részét, az áldások szövegeit rögzítik, ünnepekről naplószerűen, de pontosan és részletesen emlékeznek meg. (16 )

Rási után lányainak tevékenysége, világossága is, a közvetlen családon túl is, messzi korra előre kinyitja a szellemi kapukat, és megteremti azt a hangulatot, amelyben a nők egyre aktívabb szerepet vállal(hat)nak, először az iratok másolásában, diktált vagy elbeszélt szövegek lejegyzésében, majd a könyvkiadásban, és nem sokkal később saját megfogalmazott érzéseik, gondolataik világra hozatalában is. A folyamat beindult és megállíthatatlan. Még akkor is, ha újabb történelmi kataklizmák következnek, és látszólag minden ellene hat a kialakuló szellemi ébredésnek

A keresztes hadjáratok már Rási halála után megkezdődnek. (17). A zsidókat kiűzik Franciaországból (18), akik Itália és Konstantinápoly felé menekülnek, és itt, ezeken a területeken le is telepszenek. Később csatlakoznak hozzájuk, sajnálatos módon követik spanyol (19) és portugál (20) sorstársaik, akik közül sokan Hollandia felé menekülnek. (21)

Itáliában ekkor tart a humanizmus kora a csúcspont felé Dante, Petrarca, Boccaccio újítja meg a költészetet és a lírát, óriási ablakot nyitva az egészen másfajta friss levegőjű poétikának, mint amit addig az egyházi költészet, és a kolostorok írástudói képviseltek. A vágánsköltészeten és a lovagi trubadúrlírán innen, az éteri tisztaságot keresve, de teli életszeretettel és az élet dicséretével születik meg a szonett, mint műfaj, és érkezik el a reneszánsz, mint korszak. A nők és asszonyok azonnal reagálnak minderre, a szellemi áramlatok egyike sem hagyja őket érintetlenül, és a humanizmus, később pedig a reneszánsz sem áll meg a gettó falain kívül.

*

A többiek, a követők, akiknek mindez a megteremtett szellemi önállóság már készen, vagy félig készen megadatott, egyenként is érdemesek arra, hogy életrajzi részletességgel megemlékezzünk róluk, itt, most csak rövid felsorolásban:

- Irakban élt rabbi Smuel ben Ali lánya, aki ismert volt az Írásokban való jártasságáról.

- Mirjam, Benahya lánya ismert szöveg-másoló, író volt,

- Estellina Conat Mantovában, akit az első női "kiadónak" és "nyomdásznak" (22) ismer az irodalomtörténet (valószínűleg egyik szó sem megfelelő az akkori állapotokra, helyesebb talán a kiadó-iratterjesztő kifejezést).

- Giustina Levi-Perotti  (23) Rómában élt, és akit néhány irodalomtörténész nagyvonalúan csak úgy nevez "Petrarca költőtársa", néhány másik pedig még a létezését is megkérdőjelezi, pedig versei, ha nem is nagy számban, de fennmaradtak. A XVI. századi forrásokból úgy tudjuk, hogy két levelet is írt Petrarchának, köztük egy szonettet, amelyre szintén szonett formában választ is kapott. (24)

- Rosa Lévi 1510-ben szintén szonettet ír Luigi Grotto költőnek. (25)

- Pomona de Modene tudományos levelezést folytatott Rabbi David Immolával

- Fioretta de Modene nagyon jártas volt a Zohárban, és Rambamról is írt egy tanulmányt.

- Benvenida Abravanel, akit a nápolyi király a saját lánya mellé nevelőnőnek fogadott, naplószerű jegyzeteket készített

- Dona Gracia Nasi, élénk levelezést folytatott, és nagyon sokat tett a zsidó közösségért szponzorációban is. (26)

- Deborah Ascarelli Velencében élt, és verseket publikált olasz nyelven (27)

- Sarah Copio Sullam szintén velencei asszony, aki válaszul egy pap "zaklatására" költői tanulmányt írt a lélek hallhatatlanságáról, melynek elejére és végére, mintegy illusztrációként két szonettet is csatolt. (28)

*

Látnunk kell, hogy milyen nagyszerű nők, remek asszonyok születtek, jelentek meg, tűntek fel egy olyan korban, amely fölé fenyegetően borult az ottomán birodalom terjeszkedni vágyó hatalmi, és térnyerő hódításai, az iszlám terpeszkedésével egyetemben, kis szünettel a keresztes hadjáratok után, a pestisjárványok, vérvádak, pogromok, és kiűzetések között. A gettók létrejöttével, és a világtól való bezárkózással egy időben történik meg, hogy a zsidó nők számára kinyílnak a közösségeken belül, és "internacionálisan" is a szellemi kapuk, és a megnyilatkozás számukra lehetségessé válik. Fontos megemlíteni, hogy mindez nem csupán a gazdag réteget érintette, papok, és írástudók lányai előtt is nyitva állt az út a tanulásra, és az írásban való önkifejezésre. Asszonyok egymás közt interkontinentális levelezést is folytatnak, részt vesznek a kereskedelmi és vallási életben egyaránt. (29) Levelezést ismerünk konstantinápolyi és olasz asszonyok közt, hogy most csak egyetlen példát hozzunk.

*

Ha kitekintünk a befogadó országok kulturális életére, akkor azt látjuk, hogy a keresztény nők körében is van írásbeliség, de az ebben a korban a főurak, és királyi családok leányait érinti, szinte kizárólagos érvénnyel, valamint a kolostorbéli apácákat.

- Kottaner Ilona Wolfram Péter nemes leánya, (? - 1470) aki Luxemburgi Erzsébet komornája volt, tudott magyarul, de emlékiratait németül írta, memoárjai az első német nyelven fennmaradt magyarországi emlékirat, nem csak politikai, de művelődéstörténeti emlék is, napló jellegű.

- Szilágyi Erzsébet ( 1410-1484 ), akinek történelmi - politikai tevékenysége leveleiből ismert

- Telegdy Kata ( 1550-1599 ) őt tartjuk hivatalosan az első magyar költőnőnek, egyetlen verses levele maradt fenn, ebben hangot ad ironikusan annak a pásztorregény-világképnek, amely szerinte ezidőtájt a magyar valóságot meghatározta. Leveleit Kisvárdáról írta Báthori István főispán feleségének.

- Esterházy Magdolna a pozsonyi alispán lánya volt és szintén leveleket írt. "Egy ismeretlenhez", majd később 1597-ben Görgey Istvánhoz, és 1609-ben, Révay Péterhez 

- Sövényházi Márta a margitszigeti zárdában rendtársai között másolja az evangéliumi szakaszokat, valamint lejegyzi a verses formájú Katalin-legendát 1529-31 között, amit az Érsekújvári kódex őrzött meg

- Ráskay Lea ugyanennek a kolostornak könyvtárosa volt, szintén kódex-másoló, öt kódexben maradtak fenn általa másolt iratok, többek közt a Margit legenda is. Ő 1529-ben elmenekült, elrejtve, elmenekítve az értékesebb könyveket.

Látható és egyszerű különbségtétel tehető az írás műfajában. A középkor végén, majd később a reneszánszban született keresztény asszonyok rendszerint politikai érdekeltségű levelezést folytattak, illetve kódexeket másoltak, de csak elvétve található egy-két személyes érzelmeket megjelenítő vers és próza.

*

Muszlim részről elmondható, hogy van női költészet a középkor végén, és a kora-újkorban, különösen Spanyolországban, az iszlám fénykorában, és még azon túl is, egy ideig. A muszlim nők verselnek, a szabadok és a rabnők egyaránt,

Cordoba, Sevilla, Granada és más városok palotáiban. Az erre vonatkozó források részletesek, és megemlítik, hogy kezdetben a nők egymásnak mondott verseiket memorizálva őrizték meg, és mint népénekek maradtak fenn (a kifejezés természetesen nem megfelelő, de a lényeget tekintve igaz), az asszonyok verseit-dalait később jegyezték le, sokszor férfiak. A muszlim női költészet szinte kizárólag a szerelemről és az élet szépségéről szól.

- Hafsa bint-al Havy ar- Rakuniyya XII. századi költeményeinek nagy része egy granadai költőhöz szól, szerelmes versek

- Wallada bint- al Mustakfi a cordobai kalifa lánya volt, irodalmi kérdésekben nagyon jártas volt, a XI. század elején szalont vezetett Ibn Zaydun költő rabul ejtette a szívét és egymásnak is írtak verseket

- Ai a bint Ahmad ben Muhammad ben Quadim szintén a XI században írt, róla Ibn Khajján azt írja hogy: "... észben, tudásban, ismeretben, és nyelve tisztaságában senki sem vetekedhetett vele...."

*

Talán nem helyes, országok közti párhuzamokat hozni, húzni, és külön területeken vizsgálni az irodalmi sajátosságokat, mint hogy magyar területről hozzunk keresztény példákat, Spanyolországból a muszlim részt és Itália nagy részéről a zsidó női irodalmat, mert tudományos szempontból sokkal illeszkedőbb lenne, ha egy azonos országon belül vizsgálhatnánk ezt a kérdést, és azonos területen belül tehetnénk összehasonlításokat, - talán egyszer erre lesz lehetőség! Most azonban egészen egyszerűen nem találni megfelelő mennyiségű anyagot. Nem létezik forrás például Magyarországon XI-XVI. századig zsidó és muszlim női irodalomra vonatkozóan, - itt csak keresztény részről lehet fellelni írásos emlékeket, és valószínűleg ez ennyiben is marad.

Nagyobb eséllyel indulhatnánk talán Itália felé, olasz területre, ha keresztény női irodalmat szeretnénk kutatni és azt összehasonlításban vizsgálni a zsidó irodalommal ugyanebben a korban, de ez sem biztos. Ha összehasonlító jelleggel szeretnénk vizsgálni multikultúrában a női irodalmat annak kialakulásakor, tehát a kora-újkorban, akkor a legteljesebb képet talán Spanyolország területéről nyerhetnénk, a XI. századtól egészen a XV. század közepéig az 1492-es kiűzetésig.

De általában véve, - és így ott is - nagyon hiányosak a források, a Talmud és könyvégetések, a pogromok mérhetetlen pusztítást okoztak e tekintetben is! Spanyol származású zsidó női költők és műveik csak a XVII. században kerültek elő Hollandiából.

A megcsúszó korszakok, a galutban való szinte folyamatos vándorlás és áthelyezett életterek miatt a kora újkori női irodalom csak nehezen vizsgálható, az anyag sem túl sok, ami megmaradt.

De arra mindenesetre elegendő, hogy érzékeltesse azt a hangulatot, ami alapot nyer ekkor, ami máig meghatározó a költészetben, és ami ezért nagyon jelentőségteljes!

A nőket újra és végleg eljegyzi az irodalom, magához fogadja az írásművészet, akik megnyílnak a világ számára ebben a kapcsolatban, hogy befolyással legyenek arra, hogy megszépítsék azt, és hogy termővé tegyék az addig szikkadt, kopár szellemi földeket.

A zsidó női költészet Rási lányaival született újjá, a kora-újkor alkotásain keresztül pedig új értelmet nyert, amelyet azóta is őriz és értékként hordoz.

Az alkotó asszonyok ettől a korszaktól kezdve írnak, visszanyerve Hannah, Deborah, Mirjam szellemi pozícióját, és ezeket a nőket soha nem egy elfajult judeo-feminista elv és érzület vezeti, hanem az Isten iránti szeretet és rendszerint egy nagyszerű férfi iránt érzett szerelem. Így van ez ma is. Hogy egy kicsit is tehessenek valamit, a költőnők tanulnak és írnak.

***

Jegyzetek és források:

1. Babilóniában, a III. évezredben Mezopotámia területén akkád asszonyok már himnuszokat írtak pl. Enhedouana, Sargon király leánya a háborúkról és a szerelemről írt hosszú költeményt Inanna győzelme Ebih felett címmel- ez számít a női költészet legrégebbről fennmaradt leletének, majd ezután az asszír birodalomból kőtáblán fennmaradt írott szövege Inib-Sarrinak, Zimri-Lim leányának

Jean Bottero Samuel Noah Kramer: Lorsque les diuex faisent l'homme, Mythologie mésopotamienne, Paris, Gallimard, 1989. pp. 220-221

Egyiptomban szintén történeti források alapján tudható, hogy már a II. évezredben az asszonyok, nők, egyenrangú félként vettek részt az írásművészetben.

Book of poets from Antiquity to now, 1980 Willis Barnstone, New York, Schokenbook in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. pp. 38-39.

2. Sappho (VII-VI. század i. e.) kilenc kötet versét ismerjük, és annak ellenére, hogy Leszbosz szigetén élt, és női kapcsolatai voltak, életét mégiscsak egy férfi miatt veszítette el

3. Banu Qurayza, Kashmuna, Smuel Ha'Nagid, Dounash asszonya, Tudeliai Benjámin

4. a nemzetállam fogalmának létrejötte a mai hagyományos értelmezések alapján az újkorra tehető. (XVIII- XIX.) század

5. már a kairói genizában található töredékek is tanúsítják a nők, asszonyok műveltségén túl azt is, hogy levél-irodalom a responzum irodalom keretében általánosan létezett. Tanítónők rendszeresen fordultak tanácsért, segítségért rabbikhoz, beszámoltak problémáikról, sokszor irodalmi igényességgel, de ez költészet kategóriájába nem illeszthető be érthető módon.

6. mindkét történelmi kataklizmaként is definiálható hódító hadjáratsorozat a XII-XIII. században zajlott

7. Al-Ghazzali,...

8. T'nach = a héber Biblia, a keresztény értelemben vett Ószövetség: A Tóra, a Próféták és a Levelek  héber kezdőbetűiből való mozaikszó

9. Simon Schwarzfuchs, Rashi de Troyes, Paris, Albin Michel, 1991.

10. Maggie Anton: Rashi's Daughters

11. Toszafot = hozzátoldást jelent, gyakorlatilag értelmezésbeli kommentár, sokszor szómagyarázat, etimológiai alapossággal

12. Maggie Anton: Rashi's Daughters

13. Bibliai parancs Izrael fiai számára: "Add tovább gyermekednek, nemzedékről nemzedékre!". A "Sma Jiszrael"-nek, Izrael hitvallásának szövegében: "tanítsd meg fiaidat!" (Mózes 2. és 5. könyve)

14. A Talmudot nők akkoriban nem tanulták, ha nem is volt hivatalosan tiltott számukra, nem volt szokás, azt a nők számára túlságosan nehezen értelmezhetőnek tartották akkoriban.

15-16. Maggie Anton: Rashi's Daughters

17.  a három keresztes hadjárat időpontjai:

18. 1392,

19. 1492.

20. 1496.

21. belőlük lettek a marannusok, akik látszat szerint áttértek a keresztény hitre, de az alapvető zsidó hagyományokat megőrizték, legalább annyit mindenkor, hogy titokban megtartották a szombatot, és nem ettek disznóhúst.

22. S. Henri, E.Taiz, Written out of History p. 117. in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. p. 59.

23. Encyclopedia Judaica, és Joseph B. Sermoneta: "Lévi-Perotti Giustina, Encyclopedia Judaica, 11:120 in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. p. 67.

24. Ez pedig a 7. szonett Petrarca Daloskönyvében a: La gola, el sonno e l'otioso piume kezdetű.

25. Howard Adelman, " Finding Women's voices in Italian Jewish Literature, in Judith Baskin, Women of the World, Jewish Women and Jewish Writing, Detroit, Wain State University Press, 1994, p. 63.

26. Cecil Roth, Dona Gracia Nasi, fordította angolról franciára Claude Bonnafont, Paris, Liana Levi, 1990.

27. Pellegrino Ascarelli, debora Ascarelli poetessa, Rome, Sindicato Italiano Arti Grafiche, 1925 in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. p. 71.

28. Encyclopedia Judaica, és Ernest David, Sara Copia Sullam: Une héroine juive au XVIIème. siecle, Paris, Lib. Wittersheim et Cie, 1877. in: Michele Bitton: Poétesses et lettrées juives. Une mémoire éclipsée, Édition Publisud, Paris 1999. p. 75. etc.

29. Pier Desiderio Pasolini, Caterina Sforza, Rome, 1893. cité par S. Henry et E. Taiz, Written out of History p. 143 et p. 272. note 9.

Vissza a TUDOMÁNY-hoz