Schöner Alfréd
Adalékok a "Harminchat igaz ember" legendájának motívumtörténetéhez
A zsidó hagyomány szerint, minden nemzedékben találtatik 36
igaz ember, aki miatt fennmarad a világ. A jiddis nyelvben az elnevezésük: Lámed Vávnyik.
Az igaz ember gondolata - tudományosan alátámasztott
forrásirodalom nem áll rendelkezésre - már a T'nach irodalmában
megfogalmazódik, például Szodoma és Gomora történetében. Ábrahám meg akarja
menteni a két várost, azzal a feltétellel, ha meghatározott számú cáddikot, azaz igaz embert talál ott. A fogalom megismétlődik Mislé azaz
Példabeszédek könyvében, a 10. fejezet 25. versében, ahol szó szerint a
következő áll héberül:
"..Az igaz ember a világ alapja…
Ez az egyik alapmondat, amelyből a legenda kifejlődik.
Talmudi asszociációkban e megfogalmazás úgy értelmezendő, hogy mintegy 30-45
igaz ember volt, van, illetve lesz a világban.
A Lámed Váv Cádikim, azaz a 36 igaz ember teóriája
első alkalommal a talmudi irodalomban a babilóniai amora, Abbajé megfogalmazásában, Szanhedrin traktátusában találtató.
"Minden nemzedékben a világ 36 igaz ember érdeméért áll
fenn, akiket megérintett az isteni glória jelenléte".
Ennek variense Szuká traktátusában olvasható, ahol a
Jesája-beli forrást is feltüntetik:
A szentírási forrás Jesája könyvének 30. fejezetében a 18.
versét jelöli meg.
אשרי כל חוכי לו
"…boldogok azok, akik Reá várakoznak…"
A לו , azaz
LÁMED, VÁV szó számértéke: 36.
Erre a Jesája-i mondatra vezethető talán - néprajzi, vagy
vallási - szempontból a 36 legendájának bibliai alapja.
A témára vonatkozó alapkutatások közül kiemelkedik Gershom
Scholem, a kabbala
kutatás egyik legismertebb személyiségének tanulmánya: Lámed Váv Cádikim nisztárim bámászoret Jiszráél, azaz A 36
rejtett, igaz ember a zsidó hagyományban.
A harminchat igaz típusát (?), "prototipusát" (?)
kerestem a soát átélő fiatalok között, akik hazát kerestek a kitaszító világban,
akik írták, megálmodták ezt a hággáda-interpretációt, a Cionista hággádát…
A CIONISTA HÁGGÁDÁ
A peszách-esti
olvasmámy kodifikált textusának átalakítása 1945-48 között, Magyarországon
A dolgozat egy kőnyomatos publikáció, amely az 1940-es
évek második felében valószínűleg 1946-ban készült. Nem más ez, mint a hággáda,
a zsidóság ősi, olvasmányos könyve, amelyet Peszách első két estéjén olvasunk
otthonunkban, illetve közösségünkben.
Az elmúlt 700 esztendő illusztrált hággádái magukon
viselték a kort és a kört, amelyben keletkeztek. Az itt elemzendő, az egykori Haovéd Hakibbuci Dror Habonim B’Hungaria kiadásában megjelent unikális kötet is ilyen, amely a háború utáni
újjászerveződő cionista mozgalom népszerűsítő kiadványa lehetett.
"Má nistáná hálájlá háze mikol hálélot? Miben
különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?
Minden más éjjelen egyedül ülünk plugáinkon, háchsáráinkon és éljük
eseménytelen, várakozással teli szürke életünket. De ezen az éjszakán összegyűlt
a mi mozgalmunk nagy-nagy családja, gyerekek, fiatalok és öregek, hogy
megemlékezzünk az egyiptomi kivonulásról, a szabadság ünnepéről, melynek
jegyében napjaink egyiptomi kivonulásáért küzdünk.
Máduá? Miért oly árva és egyedülálló népünk a
többi népek között? Miért üldözik, és miért gyűlölik őt? Meddig vándorol még
talaját vesztetten a gálutban? Feje fölött még az ég sem szabad -
szétszórtan és szétváltan bolyong. Meddig? Meddig? Ád mátáj?
HÁGGÁDÁ SEL PESZÁCH…..PESZÁCHI ELBESZÉLÉS
Miért nem tárják ki országunk kapuit testvéreink előtt, kik
utolsókként maradtak meg a pusztulásból, s a halálból tértek vissza?
Miért hallgat a világ, és miért nem törődik szenvedéseinkkel még
most sem, a háború után? Meddig lesz még Izrael első az áldozatok között, és
utolsó a megváltottak sorában?"
E veretes sorok - pontos impresszum adatok híján -
valószínűleg az 1946-ban kiadott kétnyelvű, héber-magyar kőnyomatos hággádában láttak
napvilágot.
E kötet a holokauszt utáni cionista irodalmi könyvek egyik
jellegzetes alkotása.
Haoved Hakibbuci Dror
Habonim B’Hungaria mozgalom
kiadásában megjelent Hággáda sel Peszách a maga
korában érdekes, elemzésre méltó, szellemi-irodalmi produktum volt.
A modernkori cionizmus ideológiájának gyökerei a 19. század
első évtizedéből táplálkoznak. A zsidóság
sorsformáló, történelmi ideológiája 1800-1948 között új lehetőséget teremtett a
magyarországi zsidóság életében. Az alijázás, egy korábban is már ismert, de
igazán a 19. század végétől egészen napjainkig terjedő időszak élő fogalma. A cionizmus a maga
sokszínűségében egymástól elkülönülő irányzataival, az előbb említett mintegy
tizenöt évtized viharos történelmének integráns része. Fellendülésében,
aláhullásában mindig szerepet játszott a nagypolitika és a
magyarországi zsidóság ortodox és neológ irányzatainak viszonya a
cionizmushoz.
Adalék az illusztrált hággádák történetéhez.
A Hággáda sel Peszách, a hébernyelvű kéziratosság, a
könyvtörténet egyedi jelentőségű irodalmi műfaja. Jelentősen eltér a zsidó
vallásos istentisztelet köznapokon, illetve ünnepeken használatos máchzorjaitól, nem is
beszélve a Mózes öt könyve illusztrációkról, vagy a
zsinagógában liturgiai eseményen használatos báál koré által
felolvasott megilláktól. A zsidó
vallási események kiemelkedő napjain, amikor imakönyvet vagy Tórát vesznek
igénybe a templomi istentiszteleten, e könyvekben, tekercsekben háláchikus, a
Szentírásra visszavezethető okok miatt, semmilyen ábrázolás nem található. A hággáda az előbbiekkel
ellentétben nem tekinthető a zsinagóga szertartási tárgyának, elsősorban azért,
mert azt a zsinagógán kívül, a családi élet eseményein, avagy a közösségi élet
alkalmából, a széder estéken használják. Otthonainkban elfogadott, nagyobbrészt illusztrált könyvek ezek, amelyek a
széder este levezetésének nélkülözhetetlen szertartási kellékei. Az ábrázolás
tilalma, mindenekelőtt a szakrális térre vonatkozik, s így a magánéletben, az
otthonokban mind liturgiai, mind pedagógiai célból, a képes szövegek alkalmazása
nem tűnt elfogadhatatlannak. A Hággáda sel Peszách köteteiben ezért
elfogadható a figurativitás, az artisztikum.
Így lettek a peszáchi hággádák a hébernyelvű kéziratos
irodalom, az illusztrált kéziratos irodalom jellegzetes típusai. E hággádákban a
szövegezésnek, a rögzített textusnak mindig meghatározó jelentősége volt,
azonban a szöveg képi megfogalmazásai magukon viselték a különböző
stílustörténeti korszakok jellegzetes motívumait.
Példaképpen
megemlítem a 14. századból való szarajevói
Hággádát, amelyben a művész külön fejezetet
szentelt a hággáda szövegétől teljesen független illusztrációknak, a szentírási
történetek figurális bemutatásának a világ teremtésétől egészen Mózes haláláig.
E képsorok szereplői a késő gótika formavilágával, s betűket formáló
személyeivel is felhívja magára a figyelmet. A Szarajevói Hággádában is érzékelhető az a kor, amelyben az illusztrált
hággáda kódexe a széder esti asztalokon az olvasó elé került. Hasonlóképpen az
ún. Budapesti Kaufmann hággádához vagy a Madárfejű hággádához, amely németországi műhely munkája.
A példák végtelen sorából megemlítem még az első nyomtatott
hággádát, amelyet Prágában adtak ki a 16. század közepén egy kohanita származású
nyomdász segítségével. A 16. század közepén napvilágot látott mű hátterében a
korabeli Prága városi arculata rajzolódik ki. A hággáda és
a művészettörténet, stílustörténet harmóniáját a későbbiekben is mindig nyomon
követhetjük.
Még néhány példa a modern korból. A 20. század első felében
a kultúrára, s így a művészetre, az illusztrációra is igényt tartó ember
artisztikum iránti vágyát érzékelteti a Budapesten kiadott OMZSA hággádá. A
magyarországi hággáda történet egyik kiemelkedő alkotása a mártírhalált halt
győri főrabbi Roth Emil: Az
őrködés éjszakája című művészeti és tudománytörténeti gazdag jegyzet anyagot
magába foglaló irodalmi remeke.
Hággáda, stílustörténet - a mindennapi élet
nélkülözhetetlen alapelemei. A politika, a hatalom, az ideológia hármas egysége
szinte minden, a különböző korszakokban készített hággádánál egyértelműen kimutatható.
Haoved Hakibucci Dror Habonim B’Hungaria. Rövidítve:
HHH.
A HHH által kiadott, Magyarországon csak egy példányban
megtalálható Hággáda sel Peszáchot is ezen elvek alapján elemezzük. A
kőnyomatos könyvecske - feltételezhetően - 1945 vége és 1948 közepe között
keletkezhetett.
Az eredeti hággáda, amelynek különböző variánsait évszázadokon
keresztül használták, szövegében különböző változásokon ment keresztül.
Törzsszövege az elmúlt évszázadokban azonban nagyobbrészt ugyanaz volt, ugyanaz
ma is. E textusok olvasásakor, értelmezésénél a különböző korok interpretátorai
bemutatták azokat a történeti, politikai összefüggéseket, utalásokat, amelyek
nélkül a hággáda szövegének összefüggései nem lennének érthetőek. Példaképpen
megemlítem a "higgiá z’mán kriát s’má sel
Sáchárit" azaz "eljött a s’má olvasásának ideje" kezdetű hággádai
részt, amely a Bár Kochbá lázadás históriai hátterébe enged betekinteni. Hasonló
történeti háttérrel bír a hággáda textusa mellett rendszeresen megtalálható "útbaigazító" szöveg, amely az esetek egy meghatározó részénél a következőképpen
szól: "balra dőlve iszunk a serlegből." Nem más ez, mint utalás a római korban
élő, szabad, független ember étkezési szokásaira.
A HHH egyértelműen nem vallási ihletettségű, újszerű munka!
Korábban nem, vagy alig ismert irodalmi produktum, amely a Habonim Dror
baloldali-szocialista ideológiai világképet tükrözi. Egyértelmű, hogy a
szerzőpáros Zvi Kohen és Mose Steiner, akiknek a személy és családneve a HHH
utolsó oldalán nehezen kiolvasható, új irodalmi formával próbálkozik. Hiszen a
régi, egészen a Misna korszakáig visszavezethető peszáchi olvasmány szövegét
megváltoztatják! Időnként ugyan megtartják az ősi szöveg irodalmi szemelvényeit,
ám azokat modern irodalmi
válogatással egészítik ki. Így kerülhettek be a HHH-ba Bialik, Rachel
Bluwstein Sela és
Katznelson költeményei, írásai.
A HHH-ban található bibliai idézetek ugyancsak a mozgalmi
célok megvalósítását szolgálják, hogy jó ideológiai felkészültséggel készüljenek
a magyarországi zsidó fiatalok az Új Föld, a leendő Ősújhaza, Erec
Jiszrael, a majdan kikiáltandó Izrael Állama meghódítására. A HHH ideológiai
hátterét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mintegy harminchat oldalnyi egyébként
a klasszikus Hággáda nevét viselő produktumban az Örökkévaló, a Mindenható nevét
legtöbbször kihagyják a szövegből, gyakran megváltoztatva így a
szövegösszefüggéseket. Az eredeti szövegrészben nem mindig az originális
gondolati kapcsolódás kerül bemutatásra.
A HHH ÉS AZ EREDETI HÁGGÁDÁ TEXTUSÁNAK ŐSSZEFÜGGÉSE
Idézetek és kommentár
1. Káddés urhác…Kidus és kézmosás
Az ünnepi est sorrendje kezdődik e két arameus szóval,
utalva a széder esti sorrend forgatókönyvére. Ennek az első két "programpontja"
a kidus (áldásmondás a borra) és a kézmosás.
"Rásiról, a neves
Biblia és Talmud magyarázóról jegyezték fel, hogy egyszer elfelejtette elővenni
a vacsora végén az áfikomant. Annyi
előírása van a szédernek, hogy ügyelnünk kell, hogy el ne tévesszük. Ezt a célt
szolgálták az ilyen versbe szedett rövid összefoglalások.
KÁDÉS URCHÁC….
A kádés urchác… textusáról Róth a következőket írja:
"Hozzávetőleges fordítása a következő: kidus, kézmosás, zöldség, pászkatörés, elbeszélés, kézmosás, kenyér és pászkaáldás,
keserűgyökér, összetevés (a pászkáé és a keserű gyökéré), asztalrendezés, az
elrejtett áfikomant elfogyasztjuk, étkezési áldás, hállél, tetszés
szerinti szövegek."
2. Há
Láchmá Ánjá. Íme, a sanyarúság kenyere.
HÁ LÁCHMÁ ÁNJÁ…IME, A SANYARUSÁG KENYERE
A HHH 8. oldalán található a Há láchmá ánjá kezdetű
egyébként arameus nyelven írt hat sor. Fordítása:
Ez a sanyarúság kenyere, amelyet őseink Egyiptom
országában ettek. Aki éhezik, jöjjön és egyék velünk; kinek szüksége van,
jöjjön, s ünnepelje velünk a pászka ünnepét az idén itt, jövőre Izrael
országában. Ez évben, szolgaságban, jövő évben, szabadságban.
Roth imént idézett könyvének magyarázatában a következőket
találjuk: "Íme, itt a szegény kenyér! Ünnepélyes pillanat ez, amikor a házigazda
és vele együtt a társaság tagjai közül mindenki, aki csak eléri, felemeli a
tálat a pászkákkal együtt, és azt mondjuk: há láchmá, ez a szegény
kenyér. Némely hággáda kiadásban sokáig tartotta magát egy másik szöveg: ke
há láchmá: azaz ilyenfajta volt a szegény kenyér. Nálunk helyesen ez áll: Há láchmá,
azaz: Íme, ez a szegény kenyér."
Ennek az ismeretlen szerzőtől származó pijutnak a
keletkezési ideje nehezen határozható meg. Feltételezések szerint a gáonok
korszakából származik Babilóniából. Az arameus
nyelven íródott liturgiai költemény forrása nem található meg sem a talmudi, sem
a midrás irodalomban. Legkorábban
a legismertebb pájtánok egyikének Ámrám Gáonnak imakönyvében tűnik fel.
3. Má nistáná… …Miben különbözik…?
MÁ NISTÁNÁ…..MIBEN KÜLÖNBÖZIK?
A HHH szövegében - amely az eredeti hággádát idézi, - a 9.
oldalon található a Má nistáná szövege, magyar nyelvű fordítás nélkül.
Utalás jellegű illusztrációk azonban megjelennek a szövegek felső részében a
széder asztal megjelenésével, illetve alul, egy kibuc ruhába öltöztetett fiú
alakjával, aki - talán - a Má nistánát kérdezi? A Má nistáná, a széder esti olvasmány a hággáda legismertebb
része, az úgynevezett árbá kusiot, azaz a négy kérdés.
Keletkezésének forrása a Szentírásra vezethető vissza: Vehigádtá levinchá, azaz
"...és mond el gyermekednek."
4. Bechol Dor Vádor…. Minden nemzedékben…
BECHOL DOR VÁDOR…. MINDEN NEMZEDÉKBEN…
A 18. oldalon olvasható héber textus magyar fordítása a
következő:
"Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha
ő vonult volna ki Egyiptomból, a rabszolgaság házából."
Az oldal középső részén a héber és a magyar szöveget felül
és alul egyaránt illusztráció egészíti ki. A felső téglányban az egyiptomi
kivonulás jelenetei, az alsóban a soá korszakának egyik döbbenetes pillanata,
amikor a meggyötört rabszolgasorba taszított zsidók megszabadulnak a
koncentrációs táborból. A párhuzamosság önmagáért beszél, a felső és az alsó
kompozíció gondolata egyaránt a kivonulás. Itt a Habonim Dror által készített
kiadványban nem szellemi értelemben, hanem a szó fizikai értelmében történő
kiszabadulásról, megszabadulásról, alijáról van szó. Konkrét utalással,
egyértelmű javaslat tétellel. Felszólítás a Szentföldre történő kivándorlásra.
Igen érdekes, korunk egyik legnagyobb rabbinikus
gondolkodójának és kommentátorának rabbi Adin Steinsaltznak héberül megjelent
hággáda kommentárja: "A gálutban élő zsidóságnak is olybá kell tekintenie magát,
mint aki megmenekült Egyiptomból. A megmenekülésnek ugyanis nemcsak fizikai,
hanem a szó szellemi értelmében is nagy jelentősége van."
5. Hászál Szidur Peszách… ... Íme
bevégeztük a peszách emlékét…
HÁSZÁL SZIDUR PESZÁCH… ÍME, BEVÉGEZTÜK A PESZÁCH EMLÉKÉT
A 29. oldal ismételten a hággádából vett szószerinti idézet "Hászál
Szidur Peszách" kezdetű pijut. Magyar fordítása: "Íme,
bevégeztük a peszách emlékét annak rendje szerint. Minden formája és
törvénye szerint. Amint volt szerencsénk azt elrendezni úgy legyen szerencsénk
azt teljesíteni. A Legszentebb ki a mennyekben lakol, emeld fel ismét Izrael
nemzetségét, vezesd vissza Izraelt megváltva, vezesd vissza Cionba örömmel."
A költemény egyébként egy 11. századi Franciaországban élt
pájtán, Joszéf Tov bár Smuel Elem alkotása.
Kétségtelen, hogy miért kerül be a HHH-ba egy 11. századi francia költő szava,
hiszen költeményének végén egyértelmű az utalás: "vezesd vissza Izraelt
megváltva, vezesd vissza Cionba örömmel."
6. L’sáná hábá biJerusálájim…Hállejujá….Jövőre
Jeruzsálemben… Hállejujá
L’SÁNÁ HÁBÁ BIJERUSÁLÁJIM….HÁLLELUJÁ
A hággádából vett idézetek sorában az utolsó oldalon
található e gondolat kvintesszenciája: L’sáná hábá biJerusálájim hállelujá. Magyarul: a következő évben Jeruzsálemben.
A hagyományos szövegösszefüggésben a mondat végéhez illesztik a "hábenujá" azaz a
"felépített" jelzőt. Ez a zsidó teológiai világképben a Messiás eljövetelébe
vetett hit reménye.
A HHH-t és az ehhez hasonló, később készült irodalmi
alkotásokat a majdani kibuci életre készítették. A kibuci
mozgalom dokumentumait a 60-70-es évektől kezdve rendszeresen gyűjtik,
hogy a felejtéstől megóvják a kora-cionisták dallam- és zenei világát. A
kibucoknak önálló vallási (?) nemzeti ünnepségeik voltak. Példaképpen említem
meg a "Nivin
dávrim éláj" című - a HHH 4. oldalán található - költeményt. Éjn Kármel
kibucban erre a dalra táncoltak az ún. kibuci ünnepségeken, a Tekesz
HáOmereken. A későbbiekben a Nivin dávrim
éláj a széder este nyitó dala lett.
A Sávuot és a Peszách ünnepének történeti jellege ezeken a Tekesz Há’Omereken egy gondolati egységben jelennek meg, mintegy
következetesen keverve az egyébként egymástól elkülönülő mezőgazdasági és
történeti háttérrel rendelkező ünnepeket. A hagyományos irodalomban ismert az a
felfogás, hogy a Sávuot mintegy a Peszách "záróünnepének" tekintendő. Jelentős
mértékben hozzájárul e szokás kialakulásához a Sz’firát Há’Omer gondolata
is.
A HHH nyelvezetéről megállapítható, hogy a magyar és a
különböző korokban keletkezett héber nyelven megfogalmazott textusok variációi.
Nyilvánvaló, hogy a misnai, illetve a középkori pájtán által írt költemények,
valamint Chajim Nachman Bialik héber szövegformálásának stílusbeli különbözősége
jól érzékelhető. Ugyanakkor előfordul, hogy a hággáda eredeti héber szövegét
csak magyar fordításban közlik. A textus színességére jellemző, hogy integráns
módon ötvözi a biblikus idézeteket, a misnai, midrás-beli textusokat, vagy az
imakönyv ihlette verseket, mint például a Peszách bát kol kezdetű
verset.
Prózai textúrája szépen megfogalmazott, hivatkozási
kultúrája igen igényes, azonban mindenütt a mozgalmi ideológia célkitűzéseit
helyezi egyértelműen előtérbe.
Irodalom
Friedmann, Mira
1995 Háitur veHáijur bekKitvéi háJád
háJehudim. In: Máchánájim 1995/10.
Komoly Ottó
1992 Cionista életszemlélet. Bethlen Téri Füzetek 2. száma. Felelős
szerkesztő: Mikes Katalin. Kiadja a Bethlen Téri Oneg Sábát Klub, Budapest.
NARKISS, Bezalel
1984 Kitvéi Jád Ivrijim Mecujárim,
Jerusalem. Ivrit: Dáljá Sáhák. Árichá: Dáljá Teszler. Szidur, Hádfászá Uherihá:
Mifálé Defusz KÉTER, Jerusálájim
Novák Attila
1998 Cionizmus érett korban. In: Múlt és Jövő 1998/2-3. 89-106.
2000 Átmenetben - A cionista mozgalom
négy éve Magyarországon (1945-49). Múlt és Jövő Kiadó, Budapest. p. 300
Pietsch, Walter
Chatam Szofertól
Theodor Herzlig (Fordította: Kőszeghy Miklós). In. Walter Pietsch: Reform és ortodoxia. A magyar
zsidóság belépése a modern világba. Múlt és Jövő, Budapest. 84-99.
Parnes, Stephan O. (ed.)
Art of Passover. With essays by Bonni-Dara Michaels
and Gabriel M. Goldstein. Distributed by Macmillan Publishing Company, New York.
Dr. Roth Emil
1941 Az őrködés éjszakája, Peszáchi hággáda. Roth Emil fordításával és
magyarázataival. Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Budapest.
Scheiber Sándor
Történelem
és monda találkozása a Szefira-napok és Lág bá Omer jelentésében és szokásaiban. In: Schöner Alfréd (főszerk.): Sávuot. Tanulmánykötet. (facsimile
kiadás) OR-ZSE, Budapest. 7-11.
1958 THE KAUFMANN HAGGADAH. Facsimile Edition of MS 422 of the Kaufmann Collection in the Oriental Library
of the Hungarian Academy of Sciences. Bp., 1958. (A kötethez tartozik egy angol nyelvű elemzés: THE KAUFMANN HAGGADAH,
by Alexander Scheiber, Budapest, PUBLISHING HOUSE OF THE HUNGARIAN ACADEMY OF
SCIENCE, 1957.)
1985 THE SARAJEVO HAGGADAH. Copyright PROSVETA. This Book was designed
by Ivan NINIC. Printed in Yugoslavia by LJUDSKA PRAVICA, Ljubjana. A facsimile
kiadáshoz tartozik egy művészettörténeti analízis: Werber, Eugen: The Sarajevo
Haggadah, Printed by: Ljudska Pravica, Ljubljana, 1985.
Lásd: http://www.gondola.hu/cikkek/41005
A téma érintőleges
bemutatására már volt kísérlet a Keresztény
Közéleti Akadémia és a Keresztény- Zsidó
Társaság konferenciáján, "A keresztény-zsidó dialógus régi és új
kihívásai" című, 2005. március 10-én tartott
előadásomon. Címe: "A Világ Jámborainak eszméje a hagyományos zsidó irodalomban"
Lásd: http://www.gondola.hu/cikkek/41005
A responzum irodalomban is gyakran
felvetődik a Lámed váv cádikim kérdése. Háráv Uziél Élijáhu 2001-bően így ír:
"
A tálmud korának mestere, tanítója
Az, hogy rá, Istenre várakoznak, azt héberül úgy
mondják, hogy lo, úgy írják le
héberül, hogy lámed-váv.
A lo szó két betűből
áll, lámed-ből és váv-ból. A lámed számértéke
30, a vá-vé 6. Tehát akik Reá várakoznak,
azoknak a számértéke 36.
Gersom Sálom (Solem) 1897-1982. Kabbalakutató, a
19. század egyik kiemelkedő zsidó gondolkodója
A kötet 1986-ban, Tel Avivban jelent meg
E sokrétű téma első részének ilyen jellegű
bemutatása a Szegedi Vallási Néprajzi
Konferencián, 2010. október 7-én hangzott el a
"Vallások, határok, kölcsönhatások" szekció ülésén. A tanulmány megjelent: In: "Feje fölött még
az ég sem szabad…" Elvetélt történelmi
kísérlet a Peszách ünnepi olvasókönyv, a hággáda
kodifikált textusának átalakítására 1945-48-ban,
Magyarországon. In: VALLÁS, KÖZÖSSÉG, IDENTITÁS,
Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár. Bibliotheca
Religionis Popularis Szegediensis. Szerkeszti /
Redict: Barna Gábor, Néprajzi és Kulturális
Antropológiai Tanszék, Szeged, 2012, pp 153-163.
ISBN 978-963-306-164-1 ISSN 1419-1288 Jelen dolgozat a 2010-es konferencián elhangzott és az azonos
szöveggel megjelent publikáció átszerkesztett,
kiegészített, átdolgozott, és képi
illusztrációkkal gazdagított változata.
Idézet a Hággádából. Peszách első két estéjének klasszikus
kérdése. Héberül: Árbá kusijot. Forrása a
Misnában található, Peszáchim traktátusa
10/4-ben.
Plugá: munkások (főleg leendő építőmunkások)
részére szervezett sejtek. Feladatuk: átképzés,
felkészítés az Ország építésére.
Háchsárá: cionista átképző telep. Felkészítő az
ereci életre. Műhelyekkel és kicsi földekkel
rendelkeztek.
Hággáda sel
Peszách, Haoved Hakibbuci Dror Habonim B’Hungaria, Budapest, é.n. p. 13.
Haoved Hakibbuci: a baloldali Haoved mozgalomból
kivált szervezet, a kibuci élet
kizárólagosságának híve.
Baloldali, szocialisztikus cionista mozgalom.
A fent említett -
Haoved Hakibbuci Dror Habonim B’Hungaria - cím,
illetve mondat mindegyik eleme önálló, bővebb,
tudományos, értékelő munkát igényel. Lásd: Dror Habonim and Haoved Hakibbuci. Liskat
Hakeser. Mazkirut. Ejn Charod 1947 October, in:
Kibbuc Lohame Hagettaot, p. 3.
Peszách esti olvasókönyv, amely midrások,
zsoltárköltemények, áldások, imák, pijutok, stb.
gyűjteménye.
A magyarországi cionista mozgalom gyökerei már
Herzl Tivadar előtt erősen kirajzolódtak. A
Magyar Cionista Szövetég azonban csak 1927-ben
alakult meg, amelyet 1947-ben betiltottak. A
rendszerváltás után újjáalakult. Jelenlegi
szervezetei: Hanoar
Hacioni, Hasomer Hacair, Bnei Akiva, Habonim
Dror, Herut, Kidma, Marom, Oneg Sabbat Klub, Oz
Vesalom, WIZO és a Likud.
Az
ortodxiától sem volt idegen a Sivát Cion
gondolata. Eliezer Slomovits így ír Hátám
Szoferről, 2006-ban: "Kevesen
tudják azonban, hogy az ereci gondolatnak hangos
propagálója volt. Az akkoriban alakuló Sivát
Cion (visszatérés a Cion hegyhez) mozgalom
kezdeti lépéseit egyetértően támogatta.
Tanította, hogy Erec Jiszráélba letelepedni az
ország építésében részt venni micva (jótékony
parancsolat). Meggyőző érvei hatására az 1830-as
évek táján csoportok - köztük sok tanítványa -
vándoroltak ki a Szentföldre és alapítottak
településeket."
In: http://www.or-zse.hu/hirdetes/hatamszofer2006.htm
Kiss Erika: Hátám Szófértől MosesMendelssohnig, a
Zsidó Egyetem tanulmányútja,
szerkesztő: Babits Antal, Budapest, 2012. Logos
Kiadó (Sorozat: HISTORIA-DIASPORA XV.),304
oldal.
Lásd:
Róbert Péter, Herzl követőinek lapjai, A
cionista sajtó története Magyarországon
1904-1919, Bethlen.téri füzetek, Budapest,
2012., ISBN 978-963-08-5385-5
Az álijá szó,
"felmenetelt" jelent. Az
Izraelbe való hazatérés, kivándorlás terminus
technicusa. A fogalom már Genezis könyvében
(50.12) is megjelenik.
A témáról lásd: Novák 1998.
Novák 2000.
Lásd: Pietsch 1999. 84-99.
Ünnepi imakönyv, amely különbözik a szidur-tól,
a sábáti-hétköznapi - zsidóságban használatos -
imakönyvtől.
Az ábrázolás tilalma a chumás-okra (Mózes
öt könyve) is szigorúan vonatkozott. Kivételek -
főleg a héber szöveget megelőző lapokon -
ismertek.
Báál koré, vagy báál krijá: Tóra
felolvasó. Az a magasan képzett szakember, aki a
szentírási szöveget előírt dallamon olvassa fel
a zsinagógai istentiszteleten.
Megillá: tekercs. Itt elsősorban a purim ünnepén
felolvasásra kerülő Eszter tekercse.
A tiltás alapja a tízparancsolatban lévő
"Ne
készíts magadnak faragott képet…" igéje.
Peszách ünnepének első, illetve a szétszóratás
országaiban az első és második estje, amikor
teljesítik az Egyiptomból való megszabadulás elbeszélésének előírását (Micvát Szipur
Micrájim).
A hággádák történetéről a legjobb összefoglaló
munka: Yosef Hayim Yerushalmi, Haggadah and History -(1997, Hardcover) ISBN-10:
0827606249 | ISBN-13:
9780827606241
Barcelonában, 1350 körül készült kéziratos
hággáda, a héber illusztrált kéziratosság egyik
legfontosabb alkotása. Lásd: THE
SARAJEVO HAGGADAH 1985
Az OR-ZSE közel hatvanfős delegációja 2011 májusában látogatást tett a
Szarajevói Nemzeti Múzeumban, hogy "eredetiben" tekintse meg a világ leghíresebb hággádáját.
Az útról lásd: http://www.or-zse.hu/velence/szarajevo-guba2011.htm
A Magyar Tudományos
Akadémia Könyvtára Keleti Gyűjteményében őrzött,
14. századból származó héber kézirat.
The Kaufmann Haggadah 1958.
Madárfejű hággáda: Németországban a 13. század
végén írt és illusztrált teljes szövegtartalmat
magába foglaló kézirat. A tízparancsolat-beli
tilalom miatt az alakok nem emberi fejjel
ábrázoltak, hanem - szokatlan módon - madár
fejjel. Innen ered a hággáda elnevezése.
A középkori héber illusztrált kéziratosság leginformatívabb dolgozata: Narkiss 1984.
A héber nyelvű
könyvnyomtatás történelmi eseménye volt, amikor
1526-ban, Prágában rabbi Gerson HaKohen
kiadásában megjelent az első fametszetes,
művészi ízléssel komponált, s gazdag
képzelőerőre valló, illusztrált hággáda. A könyv
számos kiadásban jelent meg, ezek közül hadd
említsük a Jeruzsálemben, 1972-ben napvilágot
látott facsimile publikációt.
(HÁGGÁDÁ) OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő
Akció) Hággáda. Kohn Zoltán rabbi
fordításával és magyarázatával, Munkácsi Ernő
tanulmányával, Göndör Bertalan rajzaival,
Szabolcsi Bence kottáival. Budapest, 1942.
Dr. Roth Emil (Kunszentmárton, 1907.
szeptember 21. - Auschwitz, 1944. június ?).
Emléktábláját a győri zsinagóga bejárati fala
örzi
Roth 1941.
A kötetet az OR-ZSE 2004-ben Borsányi Schmidt Ferenc előszavával
facsimile kiadásban újra megjelentette.
1945 peszáchja előtt még nem készülhetett el,
érthető módon, hiszen akkor még a soá évei
voltak. 1948-ban a két baloldali párt
egyesülésekor megkezdődött a cionista mozgalom
betiltásának időszaka, illetve kikiáltották a
modernkori Izraelt. Az Állam kikiáltása és az
Izraelbe való vándorlás vágya 1948 májusa után
másképpen fogalmazódik meg a korabeli irodalmi
alkotásokban.
A
"S’má" olvasásának rendjét, előírja a
háláchikus irodalom. A közismert, héber mondat
használata az ellenség megtévesztését szolgálta.
Chajim Nachman Bialik (1873-1934) a modern
zsidó-héber nemzeti költészet legnagyobb alakja.
Rachel Bluwstein Sela (1890-1931) a modern héber
poézis jelentős személyisége. A Szentföldre
1909-ben érkezett és Ráchel költőnő néven
vált ismertté.
Berl Katznelson (1987-1944)
Rási, azaz Rabbi
Slomo ben Jicháki (1040-1105 Troyes), francia
kommentátor, a héber nyelvű interpretációs
irodalom legtekintélyesebb személyisége. Lásd: Ágádát Rási, Hááráchá Pársánit Mechudeset
Joszéfá Ráchámán, 1991.
Az áfikoman szó feltehetőleg görög
eredetű és utóételt jelent. A Mesterek
tudni vélik, hogy a szó arameus nyelvi háttérrel
rendelkezik, illetve arameus nyelvű etimológája
is ismert.
Dr. Roth Emil kommentárjában itt a hággáda
elején található kádés, rechác, kárpász…kezdetű
részre gondol, amelyet a hággáda
tartalomjegyzékeként értékelhetünk. Az arameus
és héber szavakból álló kis vers pontosan
határozza meg a széder házigazdájának feladatát
az ünnepi estékre.
In: Dr. Roth Emil, Az őrködés éjszakája Peszáchi
Hággádá. 1941. p. 20.
Pijut: a zsinagógai liturgiai ének egyik típusa.
A hagyományos zsidó istentisztelet textusát,
nyelvi stílusát a középkor történeti háttere
hatja át.
A ποιητής szó héberbe átkerült változata.
Gáonok: a háláchá legminősítettebb képviselői
Babilóniában, illetve a világ zsidóságának
elismert és elfogadott vallási vezetői.
Gáonok korszaka: i. sz. 6. század végétől a 11. század közepéig terjedő
időszak.
Talmud:
"A mózesi törvényektől az 5. század
végéig több mint ezer esztendő jogfejlődését
mutatja be a Talmud, mely a tulajdonképpeni
törvényeken kívül magába foglalja mindazt, ami
különösen az utolsó 500 esztendő alatt a zsidó
szellemet foglalkoztatta: orvostudományt,
történelmet, matematikát, csillagászatot,
példázatokat, mindezeket persze csak úgy, amint
az e körökbe tartozó adatok a törvénykifejtés
során az előadás menetébe alkalmilag
belekapcsolódtak." /Dr. Molnár Ernő/
Midrás: az ókor óta ismert szentírási exegetikai forma, egyben egyedi
jellegű narratív irodalmi forma.
Ráv Amrám
bár Ráv Sesna a Szurai Főiskola
(Babilónia) feje (gáon). (? - 875) A nevével
fémjelzett imakönyvben meghatározta a köz- és
ünnepnapok, valamint a sábáti istentiszteletek
rendjét a barcelonai zsidóság számára. Ámrám
gáon imakönyvében már szerepel a hággáda rendje.
Peszáchim misnájának 10. fejezetéből ismerjük
meg a széder este fogalmi rendszerét. Exodus
13.8. versére vezethető vissza az "elbeszélés"
háláchikus eredete és narratívája: "Vehigádtá
levinchá"… azaz " …mond el gyermekednek!" A Vehigádtá levinchá kifejezés egyértelmű
utalás arra, hogy nemzedékről nemzedékre el kell
mondani gyermekeinknek a kiszabadulás
történetét.
A HHH szövegében több nyelvtani hibát fedezünk fel. Egyik ezen az oldalon
olvasható.
Az idézet a Steinsaltz könyvben, a héber
kötetben szerepel, azonban a kiadásban az
oldalszámot nem jelzik.
Az angol nyelvű kiadás címe: The Passover Haggadah. 1979-ben és
80-ban jelent meg Jeruzsálemben.
Joszef Tov bár
Smuel Elem (980-1050) francia háláchista és
pájtán.
"Ez a rövid kis ének, akárcsak Vájchi Bácháci
Hálájlá a Sábát hágádoli muszáf imából való.
Szerzője: Joszéf ben Sámuel Tov Elen (XI.
század). A Tov Elen héber fordítása a francia
Bon fils-nek. Ez volt ugyanis a családneve.
Észak-Franciaországból Narbonne-ból származott
és Limogesban tanított. A háláhikus irodalom
nagytekintélyű gyűjtője és terjesztője volt.
Kiváló liturgiai költő. Költeményei közül csak
néhány maradt fenn. Egyike ezeknek a Sábbát
hágádoli "Eloché háruchot" kezdetű rész,
amelyen Peszách ünnep törvényeit dolgozta fel
arameus nyelven. Ennek a befejező része ez a kis
egység, amely a 14. században került bele a
német hággádákba." In. OMZSA Hággáda, Budapest
1987, facsimile kiadás, p. 73.
Kibuc: közösségi, teljes vagyoni egyenlőségen
alapuló, szocialisztikus településforma a 19.
századtól Erec Jiszraelben. Az elmúlt
évtizedekben a kibucok gazdasági struktúrája
megváltozott, és alkalmazkodott a
piacgazdasághoz. Az OR-ZSE haifai
vendégprofesszora, Eliezer Slomovits most teszi
közzé azoknak a kibucoknak a történetét,
amelyekben magyarajkú emberek voltak az
alapítók.
A "Tekesz Há’Omer", a "kéve ünnepe", a
bibliai korban a peszách-hoz kapcsolódott, s az
aratás idejéhez kötődött. A Misna pontosan
leírja a szertartás menetét (Széder Kodosim,
Mászechet Menáchot, 10. fejezet, 3. misna).
Egyike a tórai tevőleges micváknak (micvát
ászé). A 20. században a nem vallásos kibucok -
tánccal, énekkel köszöntött - örömnapja.
Scheiber 1999. 7-11. (facsimile kiadás). A kiadvány a
Hehaluc 1946-ban megjelent kötetének
stencilezett kiadása (egyetemi jegyzet).
Ez a pijut a HHH 10. oldalán található.
|