Megemlékezés a Jókai utcában

1945.január 7-ének éjszakáján a nyilasok rátörtek a Jókai utca 1.szám alatti ún. svéd védett házra, ahol mintegy 300 zsidó remélt menedéket találni üldözői elől.

Miután a velük együttműködő házmester lezárta az óvóhely vasajtaját, amelyen keresztül más pincékbe tudtak volna menekülni, az aljas akció teljes sikerrel járt.

Egyébként az érvényes légoltalmi előírások értelmében az óvóhely belső átjáró ajtaját nyitva kellett volna tartani! A házmester "túlbuzgalmának" köszönhetően csak kb. 20 lakó tudott elrejtőzni, főleg fiatalok akik pl. a világitóudvarban kapaszkodva várták ki a gyilkosok távozását.

A többieket a Városház utcai nyilas parancsnokságra kisérték. Innen a nőket és gyermekeket Wallenberg közbelépésére a gettóba vitték – a svéd diplomata ennek fejében átadta nekik a védett házak élelmiszerkészletének nagy részét – a férfiakra tragikus sors várt.

Miután megkínozták, éjszaka csoportokban a Dunához vitték és agyonlőtték őket.

Emléküket tábla őrzi a lépcsőházban és a ház homlokzatán, amelynél minden januárban megemlékeznek az áldozatokról. Így volt ez idén is.

Tavaly elmaradt a hivatalos emlékezés, de a túlélők közül négyen, köztük Fellegi Ádám zongoraművész lerótták tiszteletüket szenvedéseik színhelyén.

Január 10-én Terézváros önkormányzata és a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. hívott tiszteletadásra, amelyen megjelentek a MAZSIHISZ vezetői és hitközségi képviselők is.

Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Dokumentációs  Központ és Emlékhely igazgatója beszédében hangsúlyozta az emlékezés fontosságát a szörnyű időkről, amelyeknek nem szabad megismétlődni soha többé.

Utána Fekete László főkántor adta elő az Él molém Rahamimot, majd Kerekes Béla főkántorral mondták a jelenlevők a kádist. Elhelyezhették a tisztelet kavicsait és az emlékező virágokat, elsőnek az izraeli követség konzulasszonya és Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ igazgatója.

 Lélekhez szóló szép ünnepség volt…

Róbert Péter
2012.01.12