A
peszáchi Hágádá a világ egyik legrégibb zsidó könyve. A kiadások
számát, illetve a példányszámot illetően talán még a Bibliánál
is elterjedtebb. Mióta a nyomdát feltalálták, se szeri, se száma a
különböző nyelvekre lefordított Hágádáknak, amelyek illusztrálva
vagy anélkül, magyarázatokkal ellátva vagy csak a szövegre
szorítkozva, a világ minden részében napvilágot láttak. Nincs olyan
zsidó - még ha a zsidó Biblia soha a kezében nem volt is, a széles
Talmud- és Midrás-irodalomról már nem beszélve -, aki legalább
egyszer-kétszer életében nem ült volna a terített széderasztal
mellett, és ne forgatta volna megilletődötten az általa érthető
nyelvre
lefordított Hágádát. Magyar nyelvre fordított Hágádá is van nem
kevés.
Ki írta?
A legérdekesebb és egy ennyire elterjedt műnél szinte hihetetlen,
hogy senki nem tudja, ki írta a Hágádát. Az évszázadok során
kialakított kompilációnak nincs szerzője.
Nem lehetne mégis kideríteni, ki írta a Hágádát?
Először talán kérdezzük meg, mi is az a Hágádá: így talán kiderül,
ki írta, mikor és miért.
|
Hágádá a XIV
századból |
|
A hágádá "elbeszélést" jelent. A Tóra előírja, hogy minden zsidó
köteles elbeszélni, továbbadni fiainak az egyiptomi kivonulás
csodálatos történetét. Ennek a micvának, vallási parancsolatnak
nyilvánvalóan nemzeti jellege van, hiszen az egyiptomi kivonulás
ünnepe a zsidó nép őstörténetének sarkalatos pontja. A zsidók ősidők
óta betartják ezt a parancsolatot: évről évre szorgalmasan
mesélik fiaiknak a szabadulás történetét, amely valamikor a bibliai
szövegre szorítkozott, később pedig a szájhagyomány által
bővült és variálódott.
A Második Szentély első éveiben a Nagy Gyülekezet tagjai
megszövegezték a fontosabb imákat (mint például a napi tizennyolc áldás), és ezzel lefektették a zsidó imarend alapjait. Ugyanez a
kollektíva írta le a Hágádá szövegét. Ehhez csatolták a Misná és a
párhuzamos halachikus irodalom részleteit és más, például
gyakorlati, utasításait. Ily módon kristályosodott ki a Hágádá írott
szövege, legalábbis a "Rábán Gámliél mondta" kezdetű részig.
|
Középkori Hágádá |
|
Más, tudományos, vélemények szerint néhány középkori betoldás
kivételével a gáoniták korában rögzítették végleg a teljes
szöveget, amelyben ekkor még nem szerepelt a chád gádjá és más
pijutok, amelyek Maimonides Hágádájában nincsenek említve.
A válasz tehát az, hogy nem lehet egy valakit szerzőként
feltüntetni.
A Hágádá szövege a zsidó nép szellemiségét tükrözi. Az
első,
maival majdnem azonos Hágádá-szöveg a 9. században élt Ámrám gáon
imakönyvében található. Száz évvel később Száádjá gáon
imakönyvében jelenik meg a Hágádá szövege. Ennek nagy része
megtalálható a Mechiltá című ággádikus midrási műben is.
|
Egy
lap a Kaufmann Hágádából |
|
A tizenöt jelszó
A Hágádá önmagát magyarázza: részletes használati utasításaival a
széderest forgatókönyvéül szolgál. Az első oldalon található a
szédertál képe, rajta a három pászka, a sült hús, a chároszet, a
keserű gyökér, a kemény tojás, a kárpász, a széder
nélkülözhetetlen kellékei.
Ezután a tizenöt "jelszó" felsorolása
következik: a héber szavak magukban foglalják a széder minden
mozzanatát, kezdve a kiddussal, folytatva a kézmosással, a kárpász –
hagyma,retek vagy krumpli - fogyasztásával, a középső
pászka kettétörésével, hogy elérkezzék a széder lényegéhez, a
mágidhoz, vagyis az elbeszéléshez, az egyiptomi kivonulás
történetének előadásához. Ami eddig történt, a számos jelképes
esemény, amely egész évben hiányzik a zsidó asztali rendből,
csak arra szolgál, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse, és
megkérdezhessék:
Má nistáná? Miben különbözik ez az éjszaka az év többi éjszakájától
?
Az erre adott válasz a Hágádá.
|
Egy
lap a
Szarajevói Hágádából |
|
A nyomtatás feltalálásáig kézzel írott, illetve másolt Hágádák
voltak forgalomban, természetesen korlátozott példányszámban. Az
első nyomtatott Hágádát a spanyolországi A1chigarában adták ki
1482-ben. Ezt követte a művészien illusztrált Hágádák sora:
Konstantinápolyban 1515-ben, Prágában 1526-ban, Amszterdamban
1695-ben jelentek meg a ma már könyvészeti ritkaságoknak
számító kiadások. Azóta napjainkig rengeteg illusztrált Hágádá
jelent meg, különböző magyarázatokkal, kommentárokkal, sőt nem
egy még humoros kiszólásokat is tartalmaz.
"Töltsd ki haragodat"
A Hágádá a zsidó nép Istenbe vetett bizodalmát és a megváltásba
vetett töretlen hitét sugározza. Ez az isteni ígéret az, amelyben a
zsidó akkor is bízik, amikor az égbolt sötét, és úgyszólván
kilátástalan a helyzet.
"Ez az ígéret az, mely érvényben volt őseink számára és érvényes a
mi számunkra is. Mert nemcsak egy ellenség támadt ellenünk,
hanem minden időben, minden nemzedékben ránk törnek, hogy
eltöröljenek bennünket a föld színéről, de az Örökkévaló megment
bennünket, és kiszabadít kezeik közül!" Aki ismeri a zsidó
történelmet, az jól tudja, hogy ebben a keserű megállapításban nincs
semmi túlzás. Az elmúlt évszázadok üldözései ékesen bizonyítják,
hogy a Hágádá állítása történelmi tény.
|
Egy
francia Hágádá |
|
Abarbanel mélyenszántó magyarázatában száz kérdést tesz fel a
Hágádával kapcsolatban. Válaszai a legkompetensebb
kommentárját adják ennek a mély értelmű, de amellett népszerű ősi
zsidó műnek. Egyik kérdése magának a kivonulásnak a célját
és értelmét firtatja: mit értünk el azzal, hogy az Örökkévaló
kivezette őseinket Egyiptomból? Ahogy a Hágádá mondja: "Ha nem
vezetett volna ki bennünket Egyiptomból, még ma is a fáraó
rabszolgái lennénk." Hátha jobb lenne nekünk ott, mint ma itt? Fogas
kérdés. Abarbanel így válaszol: ha nem vonulunk ki Egyiptomból, nem
kaptuk volna a Tórát, és nem lennénk nép.
Ezek szerint a Tóra birtoklása és a zsidó nemzeti lét minden
szenvedést megér.
* * *
Az ünnepi vacsora után, mikor elmondtuk az asztali áldást,
emelkedett hangulatban, kinyitjuk az ajtót, és ismét megemlékezünk
azokról, akiknek életcéljuk a zsidókat bántani, üldözni, irtani.
Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek [el]
téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül!
Mert elemésztette Jákobot, és lakóhelyét elpusztították. (Zsoltárok 79:6-7.)
Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod
érje utol őket! (Zsoltárok 69:25.)
Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket eged alól! (Siralmak 3:66.)
|
Az
izraeli hadsereg
Hágádája 1948-ból |
|
Egyesek szerint ezt a három bibliai versből álló kifakadást,
amelyben a zsidók legalább egyszer egy évben "megmondták a
véleményüket" bántalmazóiknak, a középkor üldözései, vérvádjai és
keresztes "vitézkedései" során illesztették a Hágádá
szövegébe. Az ajtónyitás egyben azt is sugallja, hogy az Őrködés
éjszakáján nem félünk véleményünket ország-világ előtt
kinyilvánítani, nem menekülünk el Ausztriába és nem bújunk el..
Egy újkori kommentátor észrevette, hogy az "elemésztette Jákobot"
egyes számban van, míg az egész passzus, mind a három
versben, többes számban beszél ("népek", "birodalmak" stb.).
Ennek okát kutatva arra a keserédes megállapításra jut, hogy a népek
megállás nélkül civakodnak, háborúskodnak egymással, és
nincs egyetértés közöttük. Csak amikor arról van szó, hogy Jákobot -
a zsidókat - kell "elemészteni", bántani, irtani, akkor a népek
elfelejtik veszekedéseiket, a nézeteltérések eltűnnek, és mind
egyetért azzal, amit a zsidókkal tenni kell- egyes számban, testvéri
egyetértésben! (Or Jesárim)
|
Marc Chagall: Széder |
|
Jövőre Jeruzsálemben!
A széderestet lezáró egymondatos kijelentés, amely így szól: "Jövőre
Jeruzsálemben!", jókívánság, ima, vágyálom és gyakorlati
program egyszerre. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit jelent
számára. Volt idő, amikor csupán álom volt.
Ma megvalósítható gyakorlati célkitűzés. Hadd reméljük, hogy nem
marad puszta szóvirág, sem üres szlogen, sem pusztába
kiáltott szól
Chág száméáeh!
2007.április 2
Naftali Kraus -Izrael
|