2008. május 18 - 25 |
|
Ezen a héten Mózes III.
könyvének záró hetiszakaszát olvassák fel a zsinagógában. Címe: Bechukotáj,
jelentése: Jelentése: törvényeink szerint. Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy, ha megtartják az
Örökkévaló rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik,
"üldöznek majd öten közületek százat, százan közületek tízezret".
|
Az egyiptomi rabszolgaságban |
Béke lesz és nyugalom és a Gondviselés
jár majd Izrael városaiban, utcáiban, mert azért vezette ki népét Egyiptomból, hogy
összetörje jármát, ne legyenek rabszolgák.
Felegyenesedve járjanak útjaikon.
A Tóra-felolvasó tompított hangon azt is tudtul adja, ha nem hallgatnak a szóra, akkor
büntetés következhet: betegség, vereség, éhínség, vadállatok, ostrom és
száműzetés. A sötétségben azonban ott a fény, a remény, mert a Teremtő
megemlékezik a szövetségről, amelyet ősapáinkkal, Jákobbal, Izsákkal, Ábrahámmal
kötött, hogy Ő lesz Izrael Istene.
|
Kivonulás Egyiptomból
/Szarajevói Hagada/ |
Ezért is volt a kivonulás Egyiptomból, mert
ennek így kell lennie. Szó esik még az emberek, férfiak, nők, gyermekek
becsértékéről is. Az elsőszülött gyermeket 30 napos korában ki kellett váltani a
kohanitától 5 ezüst sekelért (Mózes II. 13:11.). E szidra szerint ennyi volt egy
gyermek becsértéke.
A Leviticus,
vagyis a papok könyvének záró heti szakasza.
A könyv igen sok törvényt tartalmaz, nyilván azért, hogy azok szerint
éljünk. Így jó az egyénnek és embertársainknak. A zárószakasz előbb azt
sorolja, mi történik, ha betartjuk a rendelkezéseket, parancsolatokat.
Akkor az eső a maga idejében fog esni, kellő mennyiségben, nem lesz
aszály, de árvíz sem, valamint jég sem veri el a lábon álló termést.
"Eszitek majd a kenyeret jóllakásig". Béke lesz az országban. Álmotok
senki és semmi nem zavarja. Sem ember, sem állat, sem zivatar, vagy
földrengés. Ellenség nem törhet be az országba. Ha mégis, "üldözni
fogtok öten közületek százat, száz közületek akár tízezret is. Szapora
gyermekáldásban lesz része a népnek és elhelyezem a hajlékomat
köztetek". Ez azt jelenti, hogy a templom nem egy üres építmény, hanem
az Ö...való kedves találkozóhelye lesz híveivel, szolgáival. Senki nem
helyezhet a népre jármot. Szabadságban lesz részük az embereknek. De ha
nem a törvények szerint jár el a nép, akkor az intések sora következik,
amely nem ejnye-bejnye, hanem nehezen leírható és felolvasandó erős
megpróbáltatások. Az imaházakban tompított hangon szokták felolvasni, de
azért úgy, hogy értse meg mindenki. Mert a szónak súlya van. De nem
térhetünk ki előle, bizony végig kell hallgatni, amit idézni is nehéz.
- azok uralkodnak majd rajtatok, akik gyűlölnek
- megfutamodtok, amikor nem indokolt,
- sorvadás, láz, betegség kínoz majd benneteket.
- a föld nem adja majd fának a gyümölcsét
- tíz asszony süti majd kenyerét egy kemencében.
Csupán néhány mondatot emeltünk ki az intések közül, közöttük egy-egy
szózuhatag csokor között a felszólítás: ha még ezek után sem hallgattok
a szóra, akkor még erősebb megpróbáltatás következik. De a befejezés az,
hogy az Ö...való megemlékezik arról a szövetségről, amelyet őseinkkel
kötött a javunkra. És továbbra is a nép gondviselője, örökkévalója
marad.
A szidra záró része a becsértékekről szól. Ha valaki felméri maga vagy
családtagja értékét, hogy annyit ajánljon fel szent célokra, megtudjuk,
hány sekelt ér egy személy, nemre és korra való tekintettel. Számunkra
fontos egy hónapos fiúgyermek értéke (amely öt ezüst sekel) mert az
elsőszülött fiúgyermeket ki kell váltani a mai napig a kohéntól harminc
napos korában. Hacsak valamelyik szülője, apja vagy anyja nem kohén vagy
lévi.
Sokan kérdezhetik a fent felsorolt erős intelmek nem magyarázzák-e a
pogromokat vagy magát a vészkorszakot. Egyenes a válasz: nem. Ez az
Ö...való titkai közé tartozik. Az ilyen események mentén jámbor
közösségek pusztultak, nagy rabbik és ártatlan gyermekek. Ezt nem lehet
sem magyarázni, sem menteni, sem felelősséget áthárítani. Talán csak
annyit, ha a gonoszság elszabadul, annak pusztítás az eredménye. De nem
szabad, hogy elszabaduljon. A legjobb az volna, ha nem lenne gonoszság.
És bűnbakkereső indulatok. |
Deutsch Gábor
2008 |
|
CSÜGGEDÉS A SZÍVBEN...ÜLDÖZŐ NINCS
"És akik megmaradnak
közületek, csüggedést adok szívükben ellenségeik országaiban és egy
elfujt falevél zöreje is "üldözi" őket és megfutamodnak előle, ahogy
futnak az emberek a kard elől és elesnek, bár nincs üldöző. És
elbotlanak egyik a másikban, mint a kard elől (menekülők) és üldöző
nincs és nem tudtok megállni ellenségeitek előtt. És elvesztek a népek
között és fölemészt benneteket ellenségetek országa..." (3. Mózes, 26,
36-38).
Közel 2000 éve olvassák a zsidók ezeket a szavakat, amelyek a
Figyelmeztetés (Tochéchá) szavaiból vétetnek, de valahogy nem figyelnek
oda, nem fogják fel hogy róluk van szó, se nem azt hogy mit üzen nekik a
Tóra. Pedig az üzenet egyértelmű és világos: a Tóra itt közli a
kétoldali szerződés teljes szövegét, beleértve a büntető szankciókat,
amelyek szerződésszegés esetén lépnek életbe.
A szakasz dióhéjban minden földi jót, alapvető jólétet és biztonságot
helyez kilátásba, ha Izrael népe a Tóra szerint éli életét és betartja
az isteni parancsolatokat. Ebben az esetben nem lesz aszály, de lesz jó
és bő termés; ellenséges hadak még átvonulni sem merészelnek a zsidók
országán (még békés szándékkal sem!) és ha netán háború törne ki – 5
zsidó fog száz ellenséges katonát megfutamítani "és 100 – tízezret"(uo.
8). Mindez hogy ha "törvényeim szerint jártok el és parancsolataimat
teljesítitek" (uo. 3).
A szankciók borzalmai fokozatosan következnek be – mondja a Tóra a
továbbiakban. Ha ti így – én is így. Ha megvetitek – és elvetitek –
törvényeimet, és undorral fordultok el tőlük, jönnek a betegségek:
szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadás (egyfajta lelki
betegségek?); terméseteket az ellenség eszi meg, majd "megvernek
ellenségeitek és uralkodni fognak rajtatok - - - akkor is menekültök, ha
senki nem üldöz" (16-17).
Ezzel még koránt sincs vége az előre jelzett borzalmaknak. A vége – az
ország pusztulása, a népesség deportálása – maga a Holokauszt.
"Városaitokat rommá teszem és szentélyeiteket elpusztítom - - - úgy
elpusztítom én az országot, hogy még azok (az ellenségeitek) is, akik
ott fognak (utánatok) lakni – megborzadnak tőle. Titeket pedig
szétszórlak a nemzetek között..." (uo. 31-33).
A szétszórás után jön a kiirtás, a genocidium, az autodafék, a
keresztesek, Chmelnichki, Istóczy, Hitler, Szálasi – és Auschwitz, a
végállomás, ahonnan már lehet látni a krematórium gomolygó füstjét.
Hogyan lehetséges hogy a zsidók nem vettek tudomást a Figyelmeztetésről?
Nem vették komolyan? Vagy esetleg nem tudtak róla? Hiszen ott van a
Tórában, ami a kezünkben van már több mint 3000 éve?
Ennél valószínűbb hogy nem hittek benne. Mi Mózes-vallású németek
vagyunk – mondták ott ahol kezdődött a zsidóság "reformja". Mi
Mózes-vallású magyarok vagyunk – mondták nálunk a díszmagyart öltő bárók
és egyéb méltóságosok. Ugyan kérem – mondták – minket ez nem érint,
minket a Főméltóságú Úr nem enged bántani.
Akik hittek benne, akik tartották a Tóra szellemét és betűit – a hűséges
kisebbség – a többség vétkéért lakolt. Szerződésszegés esetén a büntetés
kollektív. Ezek azon csodálkoz(hat)nak, hogy egyáltalán valaki életben
maradt Isten nagy haragja után.
* * *
Ez azonban szintén nem
kérdés, mivel a válasz ott van a borzalmas ítéletet hordozó sorok között
Hiszen – mondja a Tóra – ha magukba szállnak akkor megemlékezem
szövetségemről, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákovval és megemlékezem az
Országról. "De még amikor ellenségeik földjén lesznek is , nem vetem meg
és nem utálom meg őket annyira, hogy végkép (teljesen) megsemmisítsem
őket, felmondván szövetségemet velük, mert (hiszen) én vagyok az
Örökkévaló, az ő Istenük" (uo. 44).
Íme a könyörületes Isten, Izrael Istene, nem mondja fel és nem bontja
fel szövetségét, a hűtelen, szerződésszegő zsidókkal. Nem semmisíti meg
őket teljesen, hagy egy írmagot nekik, hogy újabb és újabb esélyt adjon,
hátha észre térnek. Hátha "észreveszik" hogy a Szerződés, a Brit,
kétoldalú és őket is kötelezi.
Ez a Figyelmeztetés kétszer jelenik meg a Tórában, itt és Mózes ötödik
könyvében. Ott még egyértelműbb, még borzalmasabb a vég. Aki nem figyelt
fel rá itt – észrevehette ott. Ez a Holokauszt forgatókönyve, amit csak
a hülye nem ért meg és csak az ignorens ignorál.
Az Örökkévaló nem "szégyelli" könyörületességét. Indokolásában szerepel
a három ősapa, akiknek érdeme sokat nyom a latban. No meg, valljuk meg,
van itt egyfajta "személyes" érdek is. Istenünk ezt sem tagadja el. Ő,
áldott legyen a neve, "hazabeszél": "Hiszen én vagyok az Örökkévaló, az
ő Istenük", nem tehetem meg, hogy totális büntetést hozzak rájuk, ahogy
megérdemelnék, hogy írmagjuk sem maradjon. Nem cserélhetem fel őket egy
más néppel, ahogy ezt egyik prófétám, Hóséá ajánlotta. "Hiszen
visszaemlékezem az őseikkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom
országából, a népek szeme láttára, hogy Istenük legyek..."! (uo. 45). Az
Isten nem teheti meg hogy teljesen felmondja a másik fél által felrúgott
szerződést. Őt ez mégis kötelezi. Mert könyörületes Ő.
Naftali
Kraus
2008
|
|
|
|
KOMMENTÁR |
|
Részlet Menáchem Meron: Az élő
Biblia című könyvéből |
|
BECHUKOTÁJ
AZ IGAZI BÉKE
Hetiszakaszunk két részre oszlik. Az
első részben a Tóra kilátásba helyezi mindazt a jót, amit Izráel élvezni fog, ha
követi az isteni parancsokat. A második rész az úgynevezett "feddő szakasz"
(párásat hátochécha) felsorolja a büntetés elrettentő válfajait, ha az
Országában élő nép elhagyja Istenét. (Leviták, 26. fejezet)
Az első, az "áldások" része, az Ország és a nép békéjét helyezi
kilátásba. A Tóra által leírt béke az igazi béke, annak minden tényezőjével.
Gazdasági, anyagi jólét, félelem nélküli élet, biztonság és megelégedettség
tölti el a lakosság szívét és semmi sem áll útjába, az emberi boldogságnak.
"Békét adok az Országban, és
feküsztök és nem féltek, kiirtom a vadállatokat Országotokból, és nem vonul át
kard az Országotokon. (Lev. 6/6.)
Megsokasodtok és betöltöm a veletek kötött frigyet. És az ő termését eszitek,
amíg az új termés ki nem szorítja azt." (U.o. /9-10.)
A gazdasági és anyagi jóléten túl Izráel szellemi élete is virulni fog. Nem lesz
szükség dorgálásra és fenyítésre, mert "Izráel, a Tóra és Isten egyek
lesznek" (Talmud). A hetiszakasz ezt a gondolatot fejezi ki a következő mondatban:
"Hajlékomat köztetek helyezem el... veletek járok és én leszek a ti Istenetek,
ti pedig az én népem." (U.o. /11-12.)
Az előbb említett talmudi és a hetiszakaszból idézett mondat Izráel népi létét
függővé teszi a benne lakozó szellemiségtől. Sem az Ország birtoklása, sem az
anyagi javak nem biztosítják Izráel létét és békéjét. Zsidó nép nem lehet
zsidó hit nélkül, Izráel nem lehet csak egy a sok nép közül. A bennünk lakozó
hit, a Törvény által követelt erkölcs velejárója az igazi békének. "Ha
törvényeim szerint éltek"(Lev. 26/3.), így szól a hetiszakasz első mondata.
Alapfeltétele ez a félelem nélküli életnek, a fizikai jólétnek és Izráel
békéjének.
A hetiszakasz második, ú.n. "feddő" része Izráel bűneinek
következményeit sorolja fel. De a sok kilátásba helyezett elrettentő szenvedés
ellenére a Tóra biztosítja a zsidó nép örök létét. A legnagyobb büntetés az
Országból való száműzetés lehet, de sohasem pusztulás. "De ha ellenségei
országában lesz is a nép, nem döntöm őket végső pusztulásba, nem szegem meg a
velük kötött frigyet, mert én vagyok az ő Istenük és megemlékezem az ősök kel
kötött szövetségről." ("Brit risonim" - u.o. /44-45.)
Ha
megvizsgáljuk a közel 2000 éves zsidó történelmet a Második- Szentély pusztulása
után, valóban csodálatra méltó és egyedülálló jelenség népünk fennmaradása.
Nagy népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, még akkor is, ha saját
földjükön éltek. (Babilon, Asszíria, Római Birodalom, stb.) A számban kicsi Izráel
szétszórva a világ minden táján fizikai és szellemi vonatkozásban nemcsak
fennmaradt, hanem képes volt újból felépíteni hazáját, kultúráját, nemzeti
életét!
A fennmaradás csodája nem kisebb Izráel
életében, mint a Zsidó Állam felállítása. És minek köszönhető ez a történelmi
jelenség? Nemcsak Isten volt hű az ősi szövetséghez, hanem népünk is hű maradt
zsidó identitásához.
És nem lényeges, ha ortodox vagy egyéb áramlat formájában, akár a vallás
negligálásában is (chilonim). A zsidó identitás érzése erősebb volt az
inkvizíciónál, az egyéni érvényesülés asszimiláló hatásánál, a zsidó nép
zsidó maradt a gálutban. (Túlnyomó többségében.)
A "Smá Jiszráél” -lel ajkukon
máglyára menők az inkvizíció korában, vagy a varsói, krakkói, stb. gettó hősi
lázadói, a budapesti cionisták életmentő, bravúros tevékenysége, mind részesei a
zsidó nép csodálatos fennmaradásának biztosításában. Zsidónak lenni azt
jelentette, hogy akár cionista, akár vallási formában azonosulni az ősök által
ránk hagyott örökséggel. Jona próféta a viharos tengeren öntudatosan közölte az
idegen hajósokkal: "ivri anochi" héber vagyok, ki az egy Istent imádja. (Jona
1/9.) Izráel népe fennmaradt, mert tagjai zsidónak vallották magukat, ha különféle
módon is.
Népünk egyharmadát kiirtották a II.
világháború során. Nem volt rá példa az emberiség történetében. De csodák
csodája, a pokolból megmenekülteknek volt erejük és hitük - új életkezdéséhez.
Az új életet az Országba való visszatéréssel kezdték. Részt vettek annak
megalapításában és védelmében. ők maguk, majd utódaik, a második és harmadik
nemzedék hősies harcokban biztosították az Ország és a népfüggetlenségét.
Ötven év után most a békéért harcolunk. Hetiszakaszunk fent idézett mondata szerint
"Békét adok Országotokban, félelem nélkül lakoztok benne és kard nem megy át
Országotokon." Jezsájás próféta örök szavai: "Söar jásuv" - a
maradék visszatér hazájához és hitéhez (Jes. 10/21.), hogy részesüljön az igazi
béke áldásában. |
|
|
Copyright © ORZSE.HU, 2008.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a
szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet. |
|
|