2008. május 18 - 25

Ezen a héten Mózes III. könyvének záró hetiszakaszát olvassák fel a zsinagógában. Címe: Bechukotáj, jelentése: Jelentése: törvényeink szerint. Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy, ha megtartják az Örökkévaló rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik, "üldöznek majd öten közületek százat, százan közületek tízezret".

Az egyiptomi rabszolgaságban

Béke lesz és nyugalom és a Gondviselés jár majd Izrael városaiban, utcáiban, mert azért vezette ki népét Egyiptomból, hogy összetörje jármát, ne legyenek rabszolgák.

Felegyenesedve járjanak útjaikon.
A Tóra-felolvasó tompított hangon azt is tudtul adja, ha nem hallgatnak a szóra, akkor büntetés következhet: betegség, vereség, éhínség, vadállatok, ostrom és száműzetés. A sötétségben azonban ott a fény, a remény, mert a Teremtő megemlékezik a szövetségről, amelyet ősapáinkkal, Jákobbal, Izsákkal, Ábrahámmal kötött, hogy Ő lesz Izrael Istene.

Kivonulás Egyiptomból
/Szarajevói Hagada/

Ezért is volt a kivonulás Egyiptomból, mert ennek így kell lennie. Szó esik még az emberek, férfiak, nők, gyermekek becsértékéről is. Az elsőszülött gyermeket 30 napos korában ki kellett váltani a kohanitától 5 ezüst sekelért (Mózes II. 13:11.). E szidra szerint ennyi volt egy gyermek becsértéke.

 

A Leviticus, vagyis a papok könyvének záró heti szakasza.

A könyv igen sok törvényt tartalmaz, nyilván azért, hogy azok szerint éljünk. Így jó az egyénnek és embertársainknak. A zárószakasz előbb azt sorolja, mi történik, ha betartjuk a rendelkezéseket, parancsolatokat. Akkor az eső a maga idejében fog esni, kellő mennyiségben, nem lesz aszály, de árvíz sem, valamint jég sem veri el a lábon álló termést. "Eszitek majd a kenyeret jóllakásig". Béke lesz az országban. Álmotok senki és semmi nem zavarja. Sem ember, sem állat, sem zivatar, vagy földrengés. Ellenség nem törhet be az országba. Ha mégis, "üldözni fogtok öten közületek százat, száz közületek akár tízezret is. Szapora gyermekáldásban lesz része a népnek és elhelyezem a hajlékomat köztetek". Ez azt jelenti, hogy a templom nem egy üres építmény, hanem az Ö...való kedves találkozóhelye lesz híveivel, szolgáival. Senki nem helyezhet a népre jármot. Szabadságban lesz részük az embereknek. De ha nem a törvények szerint jár el a nép, akkor az intések sora következik, amely nem ejnye-bejnye, hanem nehezen leírható és felolvasandó erős megpróbáltatások. Az imaházakban tompított hangon szokták felolvasni, de azért úgy, hogy értse meg mindenki. Mert a szónak súlya van. De nem térhetünk ki előle, bizony végig kell hallgatni, amit idézni is nehéz.
- azok uralkodnak majd rajtatok, akik gyűlölnek
- megfutamodtok, amikor nem indokolt,
- sorvadás, láz, betegség kínoz majd benneteket.
- a föld nem adja majd fának a gyümölcsét
- tíz asszony süti majd kenyerét egy kemencében.

Csupán néhány mondatot emeltünk ki az intések közül, közöttük egy-egy szózuhatag csokor között a felszólítás: ha még ezek után sem hallgattok a szóra, akkor még erősebb megpróbáltatás következik. De a befejezés az, hogy az Ö...való megemlékezik arról a szövetségről, amelyet őseinkkel kötött a javunkra. És továbbra is a nép gondviselője, örökkévalója marad.

A szidra záró része a becsértékekről szól. Ha valaki felméri maga vagy családtagja értékét, hogy annyit ajánljon fel szent célokra, megtudjuk, hány sekelt ér egy személy, nemre és korra való tekintettel. Számunkra fontos egy hónapos fiúgyermek értéke (amely öt ezüst sekel) mert az elsőszülött fiúgyermeket ki kell váltani a mai napig a kohéntól harminc napos korában. Hacsak valamelyik szülője, apja vagy anyja nem kohén vagy lévi.

Sokan kérdezhetik a fent felsorolt erős intelmek nem magyarázzák-e a pogromokat vagy magát a vészkorszakot. Egyenes a válasz: nem. Ez az Ö...való titkai közé tartozik. Az ilyen események mentén jámbor közösségek pusztultak, nagy rabbik és ártatlan gyermekek. Ezt nem lehet sem magyarázni, sem menteni, sem felelősséget áthárítani. Talán csak annyit, ha a gonoszság elszabadul, annak pusztítás az eredménye. De nem szabad, hogy elszabaduljon. A legjobb az volna, ha nem lenne gonoszság. És bűnbakkereső indulatok.

Deutsch Gábor
2008


CSÜGGEDÉS A SZÍVBEN...ÜLDÖZŐ NINCS

"És akik megmaradnak közületek, csüggedést adok szívükben ellenségeik országaiban és egy elfujt falevél zöreje is "üldözi" őket és megfutamodnak előle, ahogy futnak az emberek a kard elől és elesnek, bár nincs üldöző. És elbotlanak egyik a másikban, mint a kard elől (menekülők) és üldöző nincs és nem tudtok megállni ellenségeitek előtt. És elvesztek a népek között és fölemészt benneteket ellenségetek országa..." (3. Mózes, 26, 36-38).

Közel 2000 éve olvassák a zsidók ezeket a szavakat, amelyek a Figyelmeztetés (Tochéchá) szavaiból vétetnek, de valahogy nem figyelnek oda, nem fogják fel hogy róluk van szó, se nem azt hogy mit üzen nekik a Tóra. Pedig az üzenet egyértelmű és világos: a Tóra itt közli a kétoldali szerződés teljes szövegét, beleértve a büntető szankciókat, amelyek szerződésszegés esetén lépnek életbe.

A szakasz dióhéjban minden földi jót, alapvető jólétet és biztonságot helyez kilátásba, ha Izrael népe a Tóra szerint éli életét és betartja az isteni parancsolatokat. Ebben az esetben nem lesz aszály, de lesz jó és bő termés; ellenséges hadak még átvonulni sem merészelnek a zsidók országán (még békés szándékkal sem!) és ha netán háború törne ki – 5 zsidó fog száz ellenséges katonát megfutamítani "és 100 – tízezret"(uo. 8). Mindez hogy ha "törvényeim szerint jártok el és parancsolataimat teljesítitek" (uo. 3).

A szankciók borzalmai fokozatosan következnek be – mondja a Tóra a továbbiakban. Ha ti így – én is így. Ha megvetitek – és elvetitek – törvényeimet, és undorral fordultok el tőlük, jönnek a betegségek: szemet elhomályosító és lelket gyötrő sorvadás (egyfajta lelki betegségek?); terméseteket az ellenség eszi meg, majd "megvernek ellenségeitek és uralkodni fognak rajtatok - - - akkor is menekültök, ha senki nem üldöz" (16-17).

Ezzel még koránt sincs vége az előre jelzett borzalmaknak. A vége – az ország pusztulása, a népesség deportálása – maga a Holokauszt. "Városaitokat rommá teszem és szentélyeiteket elpusztítom - - - úgy elpusztítom én az országot, hogy még azok (az ellenségeitek) is, akik ott fognak (utánatok) lakni – megborzadnak tőle. Titeket pedig szétszórlak a nemzetek között..." (uo. 31-33).

A szétszórás után jön a kiirtás, a genocidium, az autodafék, a keresztesek, Chmelnichki, Istóczy, Hitler, Szálasi – és Auschwitz, a végállomás, ahonnan már lehet látni a krematórium gomolygó füstjét.

Hogyan lehetséges hogy a zsidók nem vettek tudomást a Figyelmeztetésről? Nem vették komolyan? Vagy esetleg nem tudtak róla? Hiszen ott van a Tórában, ami a kezünkben van már több mint 3000 éve?

Ennél valószínűbb hogy nem hittek benne. Mi Mózes-vallású németek vagyunk – mondták ott ahol kezdődött a zsidóság "reformja". Mi Mózes-vallású magyarok vagyunk – mondták nálunk a díszmagyart öltő bárók és egyéb méltóságosok. Ugyan kérem – mondták – minket ez nem érint, minket a Főméltóságú Úr nem enged bántani.

Akik hittek benne, akik tartották a Tóra szellemét és betűit – a hűséges kisebbség – a többség vétkéért lakolt. Szerződésszegés esetén a büntetés kollektív. Ezek azon csodálkoz(hat)nak, hogy egyáltalán valaki életben maradt Isten nagy haragja után.

* * *

Ez azonban szintén nem kérdés, mivel a válasz ott van a borzalmas ítéletet hordozó sorok között Hiszen – mondja a Tóra – ha magukba szállnak akkor megemlékezem szövetségemről, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákovval és megemlékezem az Országról. "De még amikor ellenségeik földjén lesznek is , nem vetem meg és nem utálom meg őket annyira, hogy végkép (teljesen) megsemmisítsem őket, felmondván szövetségemet velük, mert (hiszen) én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük" (uo. 44).

Íme a könyörületes Isten, Izrael Istene, nem mondja fel és nem bontja fel szövetségét, a hűtelen, szerződésszegő zsidókkal. Nem semmisíti meg őket teljesen, hagy egy írmagot nekik, hogy újabb és újabb esélyt adjon, hátha észre térnek. Hátha "észreveszik" hogy a Szerződés, a Brit, kétoldalú és őket is kötelezi.

Ez a Figyelmeztetés kétszer jelenik meg a Tórában, itt és Mózes ötödik könyvében. Ott még egyértelműbb, még borzalmasabb a vég. Aki nem figyelt fel rá itt – észrevehette ott. Ez a Holokauszt forgatókönyve, amit csak a hülye nem ért meg és csak az ignorens ignorál.

Az Örökkévaló nem "szégyelli" könyörületességét. Indokolásában szerepel a három ősapa, akiknek érdeme sokat nyom a latban. No meg, valljuk meg, van itt egyfajta "személyes" érdek is. Istenünk ezt sem tagadja el. Ő, áldott legyen a neve, "hazabeszél": "Hiszen én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük", nem tehetem meg, hogy totális büntetést hozzak rájuk, ahogy megérdemelnék, hogy írmagjuk sem maradjon. Nem cserélhetem fel őket egy más néppel, ahogy ezt egyik prófétám, Hóséá ajánlotta. "Hiszen visszaemlékezem az őseikkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom országából, a népek szeme láttára, hogy Istenük legyek..."! (uo. 45). Az Isten nem teheti meg hogy teljesen felmondja a másik fél által felrúgott szerződést. Őt ez mégis kötelezi. Mert könyörületes Ő.

Naftali Kraus
2008

   

  KOMMENTÁR

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
   

BECHUKOTÁJ

AZ IGAZI BÉKE

Hetiszakaszunk két részre oszlik. Az első részben a Tóra kilátásba helyezi mindazt a jót, amit Izráel élvezni fog, ha követi az isteni parancsokat. A második rész az úgynevezett "feddő szakasz" (párásat hátochécha) felsorolja a büntetés elrettentő válfajait, ha az Országában élő nép elhagyja Istenét. (Leviták, 26. fejezet)
Az első, az "áldások" része, az Ország és a nép békéjét helyezi kilátásba. A Tóra által leírt béke az igazi béke, annak minden tényezőjével. Gazdasági, anyagi jólét, félelem nélküli élet, biztonság és megelégedettség tölti el a lakosság szívét és semmi sem áll útjába, az emberi boldogságnak.

"Békét adok az Országban, és feküsztök és nem féltek, kiirtom a vadállatokat Országotokból, és nem vonul át kard az Országotokon. (Lev. 6/6.)
Megsokasodtok és betöltöm a veletek kötött frigyet. És az ő termését eszitek, amíg az új termés ki nem szorítja azt." (U.o. /9-10.)
A gazdasági és anyagi jóléten túl Izráel szellemi élete is virulni fog. Nem lesz szükség dorgálásra és fenyítésre, mert "Izráel, a Tóra és Isten egyek lesznek" (Talmud). A hetiszakasz ezt a gondolatot fejezi ki a következő mondatban: "Hajlékomat köztetek helyezem el... veletek járok és én leszek a ti Istenetek, ti pedig az én népem." (U.o. /11-12.)
Az előbb említett talmudi és a hetiszakaszból idézett mondat Izráel népi létét függővé teszi a benne lakozó szellemiségtől. Sem az Ország birtoklása, sem az anyagi javak nem biztosítják Izráel létét és békéjét. Zsidó nép nem lehet zsidó hit nélkül, Izráel nem lehet csak egy a sok nép közül. A bennünk lakozó hit, a Törvény által követelt erkölcs velejárója az igazi békének. "Ha törvényeim szerint éltek"(Lev. 26/3.), így szól a hetiszakasz első mondata. Alapfeltétele ez a félelem nélküli életnek, a fizikai jólétnek és Izráel békéjének.
A hetiszakasz második, ú.n. "feddő" része Izráel bűneinek következményeit sorolja fel. De a sok kilátásba helyezett elrettentő szenvedés ellenére a Tóra biztosítja a zsidó nép örök létét. A legnagyobb büntetés az Országból való száműzetés lehet, de sohasem pusztulás. "De ha ellenségei országában lesz is a nép, nem döntöm őket végső pusztulásba, nem szegem meg a velük kötött frigyet, mert én vagyok az ő Istenük és megemlékezem az ősök kel kötött szövetségről." ("Brit risonim" - u.o. /44-45.)
Ha megvizsgáljuk a közel 2000 éves zsidó történelmet a Második- Szentély pusztulása után, valóban csodálatra méltó és egyedülálló jelenség népünk fennmaradása. Nagy népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, még akkor is, ha saját földjükön éltek. (Babilon, Asszíria, Római Birodalom, stb.) A számban kicsi Izráel szétszórva a világ minden táján fizikai és szellemi vonatkozásban nemcsak fennmaradt, hanem képes volt újból felépíteni hazáját, kultúráját, nemzeti életét!

A fennmaradás csodája nem kisebb Izráel életében, mint a Zsidó Állam felállítása. És minek köszönhető ez a történelmi jelenség? Nemcsak Isten volt hű az ősi szövetséghez, hanem népünk is hű maradt zsidó identitásához.
És nem lényeges, ha ortodox vagy egyéb áramlat formájában, akár a vallás negligálásában is (chilonim). A zsidó identitás érzése erősebb volt az inkvizíciónál, az egyéni érvényesülés asszimiláló hatásánál, a zsidó nép zsidó maradt a gálutban. (Túlnyomó többségében.)

A "Smá Jiszráél” -lel ajkukon máglyára menők az inkvizíció korában, vagy a varsói, krakkói, stb. gettó hősi lázadói, a budapesti cionisták életmentő, bravúros tevékenysége, mind részesei a zsidó nép csodálatos fennmaradásának biztosításában. Zsidónak lenni azt jelentette, hogy akár cionista, akár vallási formában azonosulni az ősök által ránk hagyott örökséggel. Jona próféta a viharos tengeren öntudatosan közölte az idegen hajósokkal: "ivri anochi" héber vagyok, ki az egy Istent imádja. (Jona 1/9.) Izráel népe fennmaradt, mert tagjai zsidónak vallották magukat, ha különféle módon is.

Népünk egyharmadát kiirtották a II. világháború során. Nem volt rá példa az emberiség történetében. De csodák csodája, a pokolból megmenekülteknek volt erejük és hitük - új életkezdéséhez. Az új életet az Országba való visszatéréssel kezdték. Részt vettek annak megalapításában és védelmében. ők maguk, majd utódaik, a második és harmadik nemzedék hősies harcokban biztosították az Ország és a népfüggetlenségét.
Ötven év után most a békéért harcolunk. Hetiszakaszunk fent idézett mondata szerint "Békét adok Országotokban, félelem nélkül lakoztok benne és kard nem megy át Országotokon." Jezsájás próféta örök szavai: "Söar jásuv" - a maradék visszatér hazájához és hitéhez (Jes. 10/21.), hogy részesüljön az igazi béke áldásában.

  

   Copyright © ORZSE.HU, 2008.
Az oldalainkon található anyagok, információk bármilyen felhasználása csak a szerző(k) előzetes, írásbeli engedélyével történhet.

Vissza