Rabbi Hanina megállapítása szerint (Bráhot 33b): "minden Isten kezében
van, kivéve az istenfélelmet". A mester tórai versből (5Mózes 10:12)
következtet: "Mit kíván Örökkévaló Istened tőled? Csak azt, hogy féld
Örökkévaló Istened"!
A pászuk alapján úgy tűnhet, hogy az istenfélelem "csekély dolog", ami
egyrészt téves állítás, másrészt maga Rabbi Hanina cáfolja: "azt mondta
Rabbi Hanina Rabbi Simon ben Joháj nevében: nincs Isten kincsestárában
más, csak istenfélelem, amint írva van: "az Örökkévaló félelme a kincse"
(Jesája 33:6).
Az ellentmondást feloldja a Talmud: "ha valakitől egy olyan nagy eszközt
kérnek, melynek birtokában van, akkor az kicsinek tűnik számára, ha
olyan kicsi eszközt kérnek, amellyel nem rendelkezik, akkor az nagynak
látszik neki". Vagyis aki nagyon féli Istent, annak könnyű félni Őt, aki
kevésbé féli annak nehezebb félni a Teremtőt.
"És szeret téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed…" (7.13.).
Bölcseink szerint a Tórában két helyen találjuk az uvéráh
,
azaz a "megáldja" kifejezést. Egyszer itt, egyszer Smot könyvében,
(23.25), ahol a következő olvasható: "és megáldja kenyeredet és
vizedet".
Ezzel arra utal a Tóra, hogy e két bróhe, a gyermekekre és a
megélhetésre vonatkozó áldások kiegészítik, teljessé teszik egymást.
Természetesen más módon is megáldhatja az Örökkévaló az embert, szerető
társsal, tehetséggel, jó tulajdonságokkal, de e két áldás szerencsés
esetben egy időben, egymást kiegészítve érkezik.
Miként a zsoltárban (128. 2-4) olvassuk: "Kezed szerzeményeit midőn
eszed, boldog vagy és jó dolgod van. Feleséged akár a gyümölcstermő
szőlőtő házad belsejében, gyermekeid akár olajfacsemeték asztalod körül.
Íme, bizony így áldatik meg a férfi…".
"Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba…" (8.7).
Mestereink megszámolták, hogy a párásában hét alkalommal áll az ország
szó. Ebből azt tanulták, hogy a Tóra így utal Isten Ábrahámnak tett
ígéretére, mely szerint a jövőben hét néptől fogják elhódítani az
Országot.
A hetes számhoz kapcsolódik a következő pászuk is, melyben részletezi a
Tóra, hogy milyen természeti kincsekben gazdag az a föld, melynek Izrael
gyermekei a birtokosai: "oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és
gránátalma, oly országba, hol olajfa és méz van". A hétféle növényre
vonatkozó előírás szerint fontosabbak az itt említett növények az összes
többinél.
Ha az ember asztalán kétféle növény található, melyekre ugyanolyan
áldást kell mondani, akkor elsőbbséget élvez az, amely az itt
felsoroltak között található. A hét növény között a mondatban elfoglalt
helyük határozza meg az áldások és a fogyasztás sorrendjét.
"És midőn eszel és jóllaksz, áldd Örökkévaló Istenedet ama jó országért,
melyet neked adott" (8:10). A háláhá alapján nem szabad elrakni a
terítőt és a kenyeret az asztalról egészen a bencsolás végéig. Az
előírást a radini Rabbi Jiszráel a következőkkel magyarázta: "legyen
mindenki számára egyértelműen felismerhető, hogy az Örökkévalót áldjuk
végtelen jóságáért, mellyel ételt biztosít minden teremtményének.
Továbbá azért, hogy ne "üres dologra" (semmire) mondjuk az áldást, ott
hagyunk egy darab kenyeret, hogy arra vonatkozzon a bencsolás".
"és amit tett Dátánnal és Ábirámmal, Eliov, Rúbén fiának fiaival, hogy
fölnyitotta a föld az ő száját és elnyelte őket, házaikat, sátraikat és
minden lényt, mely hozzájuk tartozott, egész Izrael közepette" (11:6).
Mestereinknek feltűnt, hogy Mose rábénu nem említi az ügy központi
szereplőjének nevét. Egyes feltevések szerint Koráh azért maradt ki a
felsorolásból, mert jó útra tért fiait nem akarta Mózes megszégyeníteni
apjuk tettének felidézésével.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |