Áldások is lesznek a heti szidrában: "És rád szállnak mindeme áldások és
elérnek téged, ha hallgatsz Örökkévaló Istened szavára." (28.2.).
A Háfec Háim mondja ennek kapcsán: "Számos áldásban részesíthet a Teremtő,
de az áldások közül a legnagyobb az "ha hallgatsz Örökkévaló Istened
szavára". Boldog lehet az, aki ebben az áldásban részesül, hiszen aki
erre érdemessé válik, az a világ összes áldását magáénak tudhatja".
Áldásokat is fogunk, de átkokból kicsit többet olvasunk a héten,
összesen 98 (kilencvennyolc) darabot, ajvé. A guri rebbe mondta: "Az a
szokás, hogy a hászene után a férjet és a feleséget egy héten át
ünnepeljük, minden nap két szeudá-t tartunk az ifjú pár tiszteletére. Az
étkezések végén elhangzik az esküvőn is előírt hét áldás, a sevábrohesz
.
Ha a hét során elmondott áldásokat összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy
összesen 98 áldás hangzik el. Ezek a bróhék, melyeket annak örömén
mondunk, hogy új zsidó család születik, kiegyenlítik a Ki Távó párásában
található 98 átkot, és az áldások ereje semmisé teszi az átkokét."
"És az Örökkévaló hozzád parancsolja az áldást, kamráidba" (28:8). E
vers kapcsán jegyzi meg a Talmud (Taanit 8b): "Ráv Jichák mondta: áldás
csak a szem elől elrejtett tárgyakon található, a láthatóakon nem, mert
a nyilvános csodák rendkívül ritkák…Ha valaki belép, hogy lemérje a
búzáját, ezt az áldást kell mondania: "Áldott vagy (..), hogy megáldod
kezünk munkáját. Ha már elkezdte a mérést, akkor ezt az áldást kell
mondani: Áldott, aki áldást küld e halom búzára. Ha már lemérte és csak
utána mondott áldást, az hiába mondottnak számít, mert nincs bróhe a
lemért, megmért, vagy megszámlált tárgyakon, csak azokon, melyek a szem
elől rejtve vannak.
"És ha nem hallgatsz majd Örökkévaló Istened szavára, hogy megőrizd és
megcselekedd minden parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked
parancsolok, akkor jönnek rád mindezen átkok és elérnek téged" (28:16).
Rásinak köszönhetően tudjuk, hogy nem egyszeri döntésről szól itt a
Tóra, hanem egy folyamatról, melynek első lépése a tanulás elhagyása.
Ebből következően az első felfelé vezető lépés a tanulás elkezdése
lehet.
Ehhez kapcsolódik a talmudi (Menáhot 99b) gondolat: "Rabbi Joszé
szavaiból megtanulhatjuk, hogy aki egy-egy fejezetet tanul reggel és
este, az megtartja a parancsolatot: "ne távozzanak a Tóra e szavai
ajkadról" (Jozsua 1:8).
Rabbi Johanán mondta Rabbi Simon ben Joháj nevében: ha csak a Smá-t
elmondja valaki reggel és este, akkor is megtartja a parancsot. De ezt a
szabályt tilos egy tanulatlan embernek elárulni. Rává azt mondja: nem,
pont fordítva: micva elmondani e szabályt egy tanulatlan embernek".
"És az Örökkévaló mondatta ma veled, hogy leszel az ő választott népe
(ám szegulá), amint szólt hozzád és megőrzöd minden parancsolatát"
(26:18). Az utóbbi évezredek egyik legtöbb félreértésre alkalmas
kifejezése az ám szegulá, választott nép fogalma.
A téma kapcsán egy nehezen félreérthető véleményt szeretnék bemutatni
ma: hatalmas a különbség, ha a fogalmat vallási kötelezettségnek
rendeljük alá, vagy ha e kötelességektől függetlenül, tisztán
kiváltságként értelmezzük. Aki a zsidó nép kapcsán úgy használja az ám
szegulá fogalmát, hogy eltekint annak kizárólagos vallási tartalmától,
az a választott nép kifejezést a rassziszmus eszközévé teszi. "A zsidó
nép egyedisége nem tény, hanem egy törekvés, Izrael szentsége nem a
valóság, hanem egy feladat".
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |