" felharsan a sófár..." |
A héten a zsinagógákban felolvasott
hetiszakasz címe: Nicávim, jelentése:itt állok. Közelednek az ünnepek, a reggeli
imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Az Újév előtti héten
recitáljuk ezt a hetiszakaszt. Mózes halála napján maga elé gyűjti népét, nemcsak
azokat, akik akkor éltek, hanem azokat, akik már eltávoztak és azokat is akik
születni fognak. Tehát minket is! A mi lelkünk is ott sorakozott Mózes előtt.
"Azzal, aki itt van, itt állva velünk ma, az Örökkévaló színe előtt, és
azzal is, aki nincs itt ma velünk". Figyelmeztet Mózes, hogy igéi betarthatók, a
földön találhatók, akarat kekll megtartásukhoz és akkor választjuk az életet.
|
Sábát mevárchim az elnevezése minden szombatnak, melyet egy új hónap
első napját is magába foglaló hét követ. Ennek alapján a mostani sábesz
is lehetne sábát mevárchim, hiszen jövő pénteken este tisri veszi
kezdetét, azonban mégsem az, hiszen tudjuk jól, nem egyszerűen új hónap,
hanem újesztendő köszönt ránk.
A hagyományos magyarázat szerint azért
nem hirdetünk ilyenkor, hogy összezavarjuk a Sátánt, és legalább az
ünnepen ne legyen módja vádaskodni ellenünk. A kevesebb jóindulattal
megfogalmazott, kissé életszerűbb kifejtés arra épít, hogy a többi hónap
kezdete ugyan nem foglalkoztatja testvéreinket különösebben, de legalább Ros Hásáná igen, ezért eljönnek a zsinagógákba, amivel
- teszem hozzá -
ugyancsak összezavarják a Sátánt.
Bölcseink szerint a zsoltárban (81:4)
is láthatunk utalást arra, hogy ne hirdessük ki tisri hónapját:
"fújjatok sófárt újholdkor, holdtöltekor, ünnepünk napjára". A
"holdtöltekor" szó eredetije némi módosítással az "eltakart" jelentést
kapja, ami "világossá" teszi, hogy titokban kell tartanunk az Újév
pontos idejét. "De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt
az esküt"(29:13).
A vizsnyici rebbe, Cháim Meir sokszor beszélt
hallgatóságának az összetartás és egység jelentőségéről. Egyik
dróséjéban ezt a pászukot idézve kifejtette: "a nép körében
tapasztalható széthúzás okán mondta Mózes az Ö-való nevében, hogy "nem
egyedül veletek kötöm ezt a szövetséget".
A szövetséget nem egyénekkel,
hanem a nép egészével kötötte I-sten, vagyis csak és kizárólag abban az
esetben őrizhető, ha a zsidóságon belül egység uralkodik, és közös
akarattal törekednek céljaik megvalósítására. Az őszi ünnepi imáinkban
szerepel a mondat miszerint "(I-sten) aki megvizsgálja a szíveket az
Ítélet Napján".
A következő mondat kommentárja rámutat, hogy nem csak e
vizsgálat alapján hoz döntést sorsunkról a Teremtő. "Béke lesz velem, ha
járok szívem állhatatosságában"(29:18).
A Ktáv Szofer írja: "vannak
köztünk olyanok, akik a rossz ösztön hatására számos bűnt követnek el,
közben azzal vigasztalják magukat és igazolják cselekedeteiket, hogy
kijelentik: a lényeg úgyis a jó szív. Szerintük, aki ennek birtokában
van, annak az Ö-való megbocsátja tetteit. Az ilyen embereket
figyelmezteti Mose rábénu: "nem akar majd az Örökkévaló annak
megbocsátani"(uo. 19).
A zsidó hagyomány meghatározó gondolata, hogy
elsősorban cselekedeteink alapján vagyunk megítélve, a jó szív csak egy
lehetőséget jelent, mely által több micvát hajthatunk végre, de sajnos
csak akkor, ha a fejünket is megfelelő módon használjuk".
A kuzmiri
Rabbi Jechezkél szerint, "aki jó szívvel viseltetik I-sten iránt, az
iránt I-sten is jó szívvel lesz, aki viszont jót tesz, azzal a Teremtő
is jót cselekszik majd". Nem kis különbség. "A rejtettek az Örökkévalóé,
a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké"(29:28). A
"rejtett" (nisztár) kifejezést az igaz emberekre vonatkozóan is szoktuk
használni cádik nisztár, azaz rejtett igaznak nevezve őket.
A kocki
Rabbi Menachem Mendel mondta ennek kapcsán: "a Világ úgy gondolja, hogy
a cádik nisztár elrejti cádik voltát és különleges jótetteit az emberek
elől. Valójában előtte is rejtve marad, hogy ő cádik, nehogy, akár csak
egy pillanatig ő gondolja ezt magáról ". "És mondta nekik: Százhúsz éves
vagyok én ma, nem bírok többé kivonulni, meg bevonulni; az Örökkévaló
pedig azt mondta nekem, nem fogsz átvonulni ezen a Jordánon"(31:2).
Rási
teszi fel a kérdést a Talmud alapján: "lehetséges, hogy elfogyott az
ereje?". Nem tűnik hihetőnek, hiszen a Tóra azt írja Mose rábénu halálát
közvetlenül megelőző állapotáról: "nem homályosodott el szeme és nem
fogyott meg az életnedve"(34:7).
A polnai Rabbi Jákov Joszef magyarázata
elfogadhatónak látszik: "a cádikok természetét az jellemzi ebben a
világban, hogy soha nem állnak egy helyben. Szüntelenül mozgásban van
szellemük, lépcsőfokról lépcsőfokra haladva próbálnak emelkedni a
szentségben, éppen ezért, mikor Mose rábénu úgy érezte, hogy nem tud
tovább emelkedni, akkor világossá vált számára, hogy közeledik a földi
világból való búcsújának ideje. "Akkor szólította Mózes Józsuát, és
mondta neki egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mész
be a néppel az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiknek,
hogy nekik adja, és te adod azt birtokukba"(31:7).
Rási a bölcsek
megjegyzése alapján (Szánhedrin 8a) a következőket fűzi a pászukhoz:
"Mózes így szólt Józsuához: "te mész be a néppel az országba"- a
nemzedék bölcs öregei veled lesznek, véleményük és tanácsuk szerint
legyen minden. De a Szent Áldott Ő ezt mondta Józsuának: "mert te viszed
be Izrael fiait az országba…" (31:23) – akár akaratuk ellenére is,
minden tőled függ!".
Rabbi Elchánán Wasserman tette fel a kérdést:
"hogyan változtatott Mózes az I-sten által Józsua felé intézett
parancson? Válaszában egyértelművé teszi, hogy nincs ellentmondás a két
vers között. "Mindkettő az élő I-sten szava, egyformán igaz és helyes,
hiszen egyik oldalról teljesen egyértelmű, hogy minden nemzedék vezetője
köteles meghallgatni a bölcsek tanácsát, okos észrevételeiket figyelembe
kell venni, és senki nem támaszkodhat kizárólag saját tudására. Viszont
a megfontolásra érdemes vélemények elhangzása után a vezetőnek egyedül,
saját ismereteire, bölcsességére támaszkodva, önállóan kell döntenie. Ha
nem így tesz, akkor nem csak saját tekintélyét rombolja, hanem a
vezetésére bízott embereknek is kárt okoz, mert gyengesége
következményeként "mindenki azt teszi, ami egyenes szemeiben", vagyis
fejetlenség és zűrzavar lesz úrrá népén.
Sábát sálom!
Darvas István
rabbi |