|
A Tóra elkezdi a három Ősatya - Ábrahám, Izsák és Jákob - életének
részletes bemutatását. Tíz hetiszakaszon keresztül, Mózes első könyvének
végéig követhetjük figyelemmel sorsuk alakulását. Az Istentől kapott
felszólítás hatására elinduló Ábrámmal új fejezet nyílt az emberiség
számára.
A Talmud azt írja (Ávodá zárá 9a): "kezdetét vette a Tóra korszaka".
"Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba,
melyet én neked mutatok." (12:1). A Misná-ban (Ávot 5:3) olvasható, hogy
Ábrahámnak tíz próbatételen kellett átesni élete során. E próbatételeket
keretbe foglalja a leh-lehá kifejezés, hiszen az első és az utolsó
(Izsák megkötözése) is e felszólítással vette kezdetét.
"És nagy néppé teszlek, megáldalak és naggyá teszem neved, hogy áldássá
légy" (12:2). Rabbi Simon ben Lákis mondta Isten Ábrahámnak mondott
áldása kapcsán: "nagy néppé teszlek" - ez beteljesedett az Ámidá első
mondatában, amikor a zsidók ezt mondják: "Ábrahám Istene".
"Megáldalak" - ez beteljesedett ugyanott, amikor azt mondják: "Izsák
Istene", hiszen egy apa számára a legnagyobb áldás, ha a fia nevét
megörökíti az utókor.
"Naggyá teszem nevedet" - ez is beteljesedett ugyanott, amikor azt
mondják: "Jákob Istene" - vagyis a későbbi leszármazottak is Isten útján
maradtak" (Peszáhim 117b).
Hetiszakaszunk tudósít Ábrahám ősatya és Sára ősanya Erec Jiszrael-ben
tett utazásáról. Rabbi Cvi Elimeleh Sapira írta: "egy híres cádiktól
hallottam, hogy az Izrael területén való lakás jutalma nagyobb, ha
valaki már volt ott és elhagyta a földet, és ezt követően tér vissza
oda.
A második alkalommal jobban megízlelhető a szentség, mint az első
esetben. Honnan tudjuk ezt? Ábrahámtól...". Honnan veszi kiváló
mesterünk, hogy Ábrahám már járt Izraelben a Tóra által párásánk elején
említett útját megelőzően? A válasz megadásához segítséget kapunk Rabbi
Jisszáhár Slomo Teichtel–től: "Ábrahámnak nem ez volt az első látogatása
Izrael földjén.
A szidra második felében (15:8-21) olvashatunk a "darabok között kötött
szövetségről" (brit bén hábetárim), amely öt évvel korábban volt, mint a
hetiszakasz elején leírt utazás. A szövetségkötés után Ábrahám hazatért,
és öt esztendő elteltével, hetvenöt éves korában tért vissza az
Országba".
Korábban írtam, de nem árt megismételni: a tórai elbeszélések nem
feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást ("éjn mukdám umeuhár
bátórá"- nincs korábbi és későbbi a Tórában).
"Ávrámmal pedig jót tett miatta, és lettek juhai, marhái, szamarai,
szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi" (12:16). A Talmud (Bává
Meciá 59a) megjegyzi: "Rabbi Helbo mondja: "ügyeljen a férfi különösen,
hogy a feleségének járó tiszteletet biztosítsa, mert csak általa jön
áldás az ember házára, amint írva van: "Ávrámmal pedig jót tett miatta".
Ezt magyarázta Rává Mehoza lakóinak némileg leegyszerűsítve:
"tiszteljétek asszonyaitokat, hogy meggazdagodjatok".
"Ítéljen az Örökkévaló, köztem és közted"! (16:5). E mondatot az
egyébként indokoltan kiborult Száráj mondja hites férjének, a Talmud (Ros
Hasana 16b) emlékeztet, hogy próbáljuk meg a lehetetlent, és még
indokoltan kiborult állapotban is próbáljuk megválogatni szavainkat.
"Rabbi Jichák mondta: "három dolog idézi fel az ember bűneit. Ha egy
összedőlni készülő fal mellé ül, ha úgy imádkozik, hogy kifejezetten
elvárja imája elfogadását, illetve - és minket ez érint most leginkább -
ha valaki egy vitás ügy elbírálását Isten elé "utalja".
A Gemárá szerint, aki ilyet tesz/beszél ("Ítéljen az Örökkévaló köztem
és közted") az kap először büntetést, még akkor is, ha esetleg igaza
van.
"És mondta: Hágár, Száráj szolgálója, honnan jössz és hova mész? És
felelt: Száráj, úrnőm elől menekülök" (16:8). Abban a pillanatban,
amikor az angyal Száráj szolgálójának nevezi Hágárt, akkor a megszólítás
nem teljesen pontos, hiszen Hágár épp szökevény és nem szolgáló
státuszban van. Akár le is állhatna vitatkozni, de nem teszi.
Ennek kapcsán írja a Talmud (Bává Kámmá 92b): "Ráv mondta Rabba bar Mari
nevében: honnan következtetnek a bölcsek arra, hogy ha az embert a
haverja szamárnak nevezi, tegyen nyerget a hátára"?
Igen, Hágár példáját hozza válasznak a rabbi, minket pedig emlékeztet,
hogy lényegtelen problémák, csacska felvetések kapcsán nem érdemes
energiát pazarolni a biztos folytatást garantáló válaszadásra.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Darvas
István
rabbi |
