JOM
KIPPUR
Ha van a zsidó vallásban jelentősége
egy eszmének, úgy az a megtérés, a hibák, a bűnök elhagyása, illetve azok
jóvátétele. És ha van ennek az eszmének hagyományos kifejezője, úgy az Jom Kippur
napja.
"Ezen a napon megengeszteli
bűneiteket és megtisztultok az Örökkévaló színe előtt" (Lev. 16/30).
Bölcseink fontos magyarázatot fűztek e mondathoz. Az Isten ellen elkövetett vétkeket
(vallási törvények) kiengeszteli Jom Kippur. De az ember ellen elkövetett bűnöket e
nap nem engeszteli ki, csak ha előbb jóváteszi azt. Ha loptál, csaltál, térítsd
vissza, ha megsértettél embert, engeszteld ki, ha haszonlesésből megtévesztettél
embert, világosítsd fel és térítsd meg kárát. Ez az igazi megtérés. Nem a böjt
és az ima, hanem a cselekedetek teszik jóvá a bűnt.
Mindennél jobban fejezi ki ezt a
gondolatot az e napra rendelt prófétai szakasz (Háftárá).
A próféta korholó beszédében idézi a
nép panaszát: "Miért nem látod, hogy böjtöltünk, sanyargattuk testünket és
nem veszed tudomásul?" A próféta feddő válaszában így szól: "Hiszen
perlekedés közepette böjtöltök és veritek melleteket... Hát ILYEN böjtöt
kívánok én?! Testi sanyargatást, hajlongásokat, gyászruhát? Ezt nevezitek böjtnek
és Isten napjának? Olyan böjtöt követelek én, melyben megszűnik a gonosztevés és
mások leigázása. Szegd meg kenyered az éhezővel, adj otthont a hajléktalannak,
öltöztesd fel a ruhátlant. Csak ekkor lesz számodra hajnalhasadás és sebek
gyógyulása" (Jes. 58/3-9).
A zsidó ember "Szent Nap"-nak
nevezi Jom Kippurt. Valóban "megszenteli" magát az e napra való
felkészüléssel. Haragosok kibékülnek, a sértő fél bocsánatot kér a sértettől
és az ünnep áhítatának, imáinak keretében sok fogadkozás születik meg az új, a
jobb és igazabb élet elérésében.
Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a
bensőséges áhítat csúcspontját az est beköszöntekor, a Kol Nidré estén éri el.
A Kol Nidré szövege nem ima.
Háromszor ismétli a kántor, hogy
feloldja a közösséget a múlt és az eljövendő fogadalmaktól.
A szöveg tartalma miatt sok támadás ért
minket. "Lám, a zsidó nem köteles betartani adott szavát". Az igazság az,
hogy a RÁNK KÉNYSZERÍTETT FOGADALMAKRÓL van szó, mint például a hitehagyásról, a
kereszténységhez való betérésről az inkvizíció idején (egyesek szerint). Az ilyen
"fogadalmak" valóban nem köteleznek... Talán a szöveghez fűződő
szomorú-síró dallam az, ami megmagyarázza a hozzá fűződő, szívet markoló
érzelmeket. A Kol Nidré szövege után mindjárt a Tórabeli idézet hangzik fel:
"És megbocsáttatik Izrael egész gyülekezetének és a köztük lakozó idegennek,
mert nem szándékosan vétkezett a nép".
A nap során megemlékezünk halottainkról
is (jizkor). Ez a szokás még örömünnepeink alkalmával is fennáll, hát még ezen a
napon, amikor az élők is halotti ruhába öltöznek (kittl). A halottakra való
emlékezés nemcsak a múlt tiszteletét jelenti, hanem az ősök örökségének
folytatását is. Külön fejezetet szentelünk a régmúlt és a közelmúlt
vértanúinak felemlítésével. E napon felsoroljuk a Bár Kochba lázadás tíz
vértanújának (ászárá hárugá málchut) neveit, akiket a rómaiak kivégeztek a
lázadás, leverésekor. Élükön a legendás Rabbi Akiva áll. Ugyancsak külön imát
mondunk az Országért elesett katonák és ezrek emlékéért. Külön emlékezünk a 24
évvel ezelőtt kitört Jom Kippuri Háború (1973) számos áldozatára.
Jom Kippur az a nap, amikor a világ
zsidósága Los Angelestől Izraelig és Izraeltől Japánig együtt érez az ősi imák
és dallamok hallatára. A bűnbánó napokon a különböző népek és országok
vezetői is köszöntenek minket mintegy érezvén, hogy Izrael e napon megtisztulni
készül, hogy a múlt mártíromságát a szabad, igaz és szebb jövő váltsa fel.
A nap befejezésekor a Neila imánál
zsúfolt templomok előtt fújják meg a sófárt és kiáltják háromszor: "Jövő
évben a megváltott és újjáépített Jeruzsálemben ünnepelünk!" |