SVÁT HÓNAP

   


A harminc napos svát hónap legismertebb ünnepe Tu bi - Svát, a fák újéve, a hó 15. napján. A tu tet 9 táv 6 = 15. Lehetne Hámisá Ászárt mondani, az is 15, de akkor a héber betűkkel a Teremtő nevét említenénk. Izraelben a rügyfakadás (chánátá) befejeződik, a virágzás és gyümölcsérés korszaka következik. Van, aki hét gyümölcsöt fogyaszt ilyenkor, utalva Mózes V. könyvében említett kiemelt növényekre: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó, datolya (méz). Mások 15 fajta gyümölcsöt esznek, tekintve az ünnep elnevezésére, illetve dátumára. Izraelben ilyenkor fákat ültetnek. Éled a természet. Helyes olyan növényt kóstolni, amelyet azon évben még nem ettünk. Sokan ilyenkor a János-fa gyümölcsét választják, keménysége miatt ritkán eszik, bár jó édes. Egész évben kerüljük, pedig ez az önzetlenség gyümölcse. Ugyanis 70 év után ad először termést, mégis található a Jánosfa, mert aki ülteti, a jövő nemzedékére gondol.

Beszéljünk a hónap kiemelkedő szombatjairól, illetve nevezetes szombatjáról. Svát 13-án Pársát Besáláh szidráját olvassuk, amelyben a vörös tengeri élet szerepel, ezért e napot a Dal Szombatjának nevezzük.

Svát hó 20-án Jitró szidrájában a tízparancsolatot recitálja az olvasás mestere, a bál kóré. A tíz igét állva hallgatjuk meg. Ilyenkor kötelessége minden zsidó férfinak és nőnek a templomba elmenni a fontos szavakat meghallgatni. A Teremtő kivezette Izrael fiait az egyiptomi rabságból, megadva a szabadságot, majd biztosította a mindennapi élethez szükséges fizikai feltételeket, az élelmet manna formájában, forrásból nyerték őseink a friss vizet, ezután következett a szináji kinyilatkoztatás, ahol megkapták a legnagyobb ajándékot, a szellemi kincset, a földi lét másik nagy feltételét, a törvényeket. A tíz igén nyugszik a polgári törvénykezés, amelyet a Teremtő Mózes közvetítésével adott az emberiségnek.

A négy nevezetes szombat közül az első a Pársát Sekálim svát hó 25-ére esik. Két nevezetes szombatot ünneplünk Purim előtt, kettőt Purim és Pészach között. Mindenki fél sékellel járult hozzá a Szentély fenntartási költségeihez, a gazdag sem adott többet, a szegény sem kevesebbet, így mindenki magáénak érezhette a jeruzsálemi templomot egyforma joggal és okkal.

Említsünk meg kettőt a hónap jellegzetes halálozási évfordulói közül. Svát hó elsején hunyt el Sík Mózes huszti rabbi, (1807-1879) akit könyve címe után Máhárám Siknek ismer a világ. A Sik név a hagyomány szerint: Izrael neve szent. (Sém Jiszrael Kádos), e mondat kezdőbetűinek összevonásával jött létre a SIK név. A rabbi tanítványa volt a pozsonyi Hátám Szófernak. Előbb Szentgyörgyön működött, mint rabbi, majd 1861-től élete végéig Huszton. Kiterjedt levelezést folytatott kollegáival, az 1868-as kongresszus halkszavú, de befolyásos résztvevőjeként a konzervatívokat, tehát az ortodoxokat támogatta. A chászidizmussal szemben azonban fenntartásai voltak. Fáradhatatlanságáról legendákat regéltek, szinte egész éjszaka világított szobájában a gyertyafény.

Svát 22-én halt meg Simon ben Dávid Oppenheim (1753-1851) pesti rabbi, sírja a Kozma utca 6. szám alatt lévő temető büszkesége. A világ minden tájáról zarándokok keresik fel. Majd 100 évet élt, Prágában tanult, 1789-ben ott publikálta első művét: Ammud ha Sáchár címmel Wahrmann Izrael (1755-1826) első pesti rabbi halála után 3 tagú rabbi-tanács vette át a vezetést Oppenheim mellett Brill Izrael és Kunitzer Mozes voltak a tagjai a tanácsnak. Az Orczy-házban zsinagógákat működtettek, temetőt vásároltak, iskolát építettek, igyekeztek megőrizni a fiatal pesti hitközség egységét.

Deutsch Gábor
2006.01.11

 

Vissza