A katasztrófa és a hősiesség napja:
jom hásoá velágvurá

A jom hásoá vehágvurá szavak jelentése: a katasztrófa és a hősiesség napja.

Főleg a diaszpórában a rövidebb alakot szokás használni: jom hásoá = a katasztrófa napját.

soá szó, mely a Tanahból ered, több jelentéssel is bír, pl.: szerencsétlenség, csapás, megsemmisítés, miként Jesájá könyvében (X,3), vagy a Zsoltárokban (LXIII,10) olvashatjuk.

E napnak a másik, a nagyvilágban jobban ismert elnevezése: a holokauszt napja.

A holokauszt szó szintén a Tanahból, annak görög nyelvű fordításából (Szeptuaginta) ered. E helyütt e görög szó égő-, vagy egészen elégő áldozat értelemmel bír (M.I. VIII,20 és Zsoltárok LI,21), és átvitt értelemben azt jelenti: "ami tűzben pusztult el."

Másik, csak Izraelben használt neve e napnak a jom hásoá umered hágetáot, a katasztrófa és a gettófelkelés (emlék)napja, mert 1943. április 19-én (5703. niszán 14-én, tehát peszáh előestéjén) a varsói gettóban megkezdődött a közel egy hónapig (május 15-ig) tartó kilátástalan, de mégis hősies fegyveres harc Mordeháj Anielewicz és Jichák Zuckermann vezetésével a német csapatok ellen. A felkelés elbukott, de a gettó halálraítélt zsidó lakói megmutatták hősiességüket és fegyverrel a kezükben haltak meg.

Az áldozatok mellett e hősiességre is emlékeztet ez a nap, melyet Izrael Állam parlamentje, a Knesszet nyilvánított emléknappá, és rendelt el megemlékezést niszán 27-én, mert 1943. május 3-án, (niszán 27) ölték meg a németek a felkelés vezetőit.

Az országos megemlékezést Jeruzsálemben tartják a Jád Vásémben, mely emlékhelyet 1953-ban alapítottak a meggyilkoltak emlékét megőrizni. Ilyenkor szokás emlékmécseseket gyújtani, böjtölni, gyászimákat mondani, egy időre elgondolkodni, elképzelni az elképzelhetetlent. Izraelben az állami zászlót félárbócra engedik és szirénák zúgása emlékeztet az áldozatokra, miközben megáll az élet, leáll a közlekedés. A soá következtében a zsidóság egyharmada elpusztult és a megmaradt közösségek addigi szerkezete teljesen átalakult. A soá előtt Európában volt a diaszpóra központja, itt éltek szellemi vezetői is. Mindez megszűnt és a vezető szerepet az észak-amerikai és a palesztinai zsidóság vette át még Izrael országának megalapítása előtt. Részlet a mártírok emlékére mondott imából:

"Irgalmas I.-ten! (É.- l málé ráhámim!)
Adj nyugodalmat dicsőséged sugarai közt szeretteink lelkének, kik meghaltak, mert zsidók voltak.
Irgalom Atyja, védőszárnyaid oltalmába fogadd be őket örök időkre.
Foglald megszenvedett lelküket az örök élet kötelékébe, örök békességben legyen részük…"

A fenti írás Oláh János: Judaisztika, (Budapest, Gabbiano Print Kft, 2009) című kötetében jelent meg.

 

A varsói gettófelkelés évfordulóján, niszán hó 27-én (ebben az évben április 24.) tartják meg Izraelben minden évben a holokauszt és a hősiesség emléknapját, melyen a soá hatmillió zsidó áldozatára emlékeznek.

A dátumot 1951-ben választotta ki a Kneszet, és azóta ez a nap a nyitánya annak az egyhetes ünnepségsorozatnak, melynek záróakkordja az egy héttel később ünnepelt jom háácmáut, a függetlenség napja. Ha niszán 27. péntekre esik, akkor egy nappal előrehozzák, ha pedig vasárnapra, akkor egy nappal eltolják, hogy ne ütközzön a szombattal.

A jom hásoát este a hivatalos fáklyagyújtás nyitja meg az izraeli holokauszt múzeumban, a Jád Vásemben. A központi ünnepség idején a zászlókat félárbocra eresztik, politikusok és más közszereplők jelennek meg, az elnök és a miniszterelnök is beszédet mond, a főrabbik részéről pedig imák hangzanak el. A hat fáklyát hat holokauszt-túlélő gyújtja meg, szimbolikusan emlékezve a soá mintegy hatmillió zsidó áldozatára.

A nap következő fontos momentuma a sokak számára ismert jelenet: pontosan délelőtt 10 órakor felbőgnek a légvédelmi szirénák az egész országban. (Ez a sziréna egyenletes hangú, így különböztetik meg az emlékezés hangját a valódi riasztástól, amely hullámzó hangon szól.) Ekkor két teljes percre szó szerint megáll az élet - az utakon autózók is félrehúzódnak, és utasaik kiszállnak a kocsijukból, és néma vigyázzállásban adózik szinte mindenki az áldozatok emlékének.

A jom hásoá ugyan munkanap, de az állami oktatási intézményekben többnyire a megemlékezésnek szentelik a tanítási időt: holokauszt túlélők mesélnek arról, hogy mi történt velük a soában, színielőadást tartanak, vagy filmet néznek. A katonai bázisokon és más közintézményekben is megemlékezéseket tartanak. A törvény meghatározza, hogy ezen a napon a rádió és a televízió adásainak is ezt a témát kell körüljárniuk, csak szomorú zenéket játszhatnak, a szórakozóhelyeknek pedig zárva kell tartaniuk. A középületeken egész napra félárbocra eresztik a zászlókat.

Vissza