Klein Ervin csendes, visszahúzódó ember. Bár lényegében 15 éves kora óta áll a hitközség szolgálatában, hangját legfeljebb társaiért vagy tanítványaiért emelte fel. Fél évvel azután, hogy elkezdett zongorázni tanulni, már kántorokat kísért koncerten, harmóniumon zsinagógában. Magáról nehéz szóra bírni. Családjára, szüleire, nagyszüleire, testvéreire büszke. Megtudjuk, hogy nagyapja, Klein Mayer rabbi volt, annak testvére, Klein Ábrahám - akit a zsidó lexikon is megemlít - az Országos Rabbiképzőben oktatott. Apja kereskedéssel, különböző vállalkozásokkal foglalatoskodott, igen szerény körülmények között éltek, erejét megfeszítve arra törekedett, hogy gyermekeit képeztesse.

Ervin korán került az Akadémiára a kiváló zenepedagógus Gát József keze alá, majd Ungár Imre, a világhírű, de világtalan zongorista tanította. Nem akart koncertező művész lenni, mások segítése, kísérete volt számára a fontos. Igényelték is közreműködését. Sokan nem tudják, hogy a második ember, aki ott ül a billentyűk mellett, mennyit tesz a zavartalan produkcióért. Bizonyára sokan emlékeznek a "Ki mit tud?" tévéműsorra. Két tizenéves gyermek lépett fel: a most már világhírű kántor és Ervin. A fiú Rossini-áriát énekelt, Ervin kísérte, tomboló taps és egyöntetű zsűri vélemény jelezte a továbbjutást.

Faggatnánk életéről a kántort, de ő kedvenc témájáról, a családról kíván beszélni. Nála idősebb testvéréről, Kelen Tiborról, a csodálatos tenorról, aki az Operában a Rózsalovag tenor szólójával tűnt ki. Azután aratta a babért itthon és külföldön egyaránt. Mégis Amerikában mint kántor debütált és végleg eljegyezte magát a liturgiával. Rájött, hogy ez az ő világa. Jelen sorok írója hallotta őt a Vasvári Pál utcában egy hazalátogatás alkalmából. Valóban szép hangja mellett az élményt alázata, az ima mondanivalójának hűséges tolmácsolása adta. Sajnos makulátlan hangjával együtt tért korán a sírba.

A fiatalabb fivérek közül az első, Kálmán Tamás, elismert kántor a Bethlen téri templomban. A hitközségi életben is jelentős a szerepe, a Chevra Kadisa igazgatója, ami nagy tapintatot igénylő feladat. A gyászcsapást szenvedő hozzátartozóval foglalkozni, a tisztes temetésről gondoskodni.

A sorban következő fivér Kelen Péter az Opera színpadon maradva nehéz tenor szerepek tucatjait oldotta meg népszerűen, egyszóval igényes és közkedvelt művész lett. Egy versenyen a pesti Operában nem az első helyre sorolta a zsűri, ezért tagjainak szembe kellett nézni a nemtetszését nyilvánító nézők haragjával. Viszont ír lehetett, hogy minden művészi jellegű állami kitüntetést megkapott: Érdemes és Kiváló Művész címet, valamint a Kossuth díjat.

További testvéreiről: Ivánnak kellemes a hangja, kántorkodott is egy ideig a Nagyfuvaros utcában, de a vállalkozások inkább érdekli, azzal is foglalkozik.

Csaba pedig kiváló ökölvívó edző, két világbajnokot már nevelt a nemzetnek. Bizonyára szakértelmével még sok tehetséget juttat a csúcsra. Szerkesztőnek sem volt utolsó. A Ponem című színes lap érdekes vállalkozásnak bizonyult, több támogatást és vásárlót érdemelt volna. Két húga a polgári életben tevékenykedik.

Ezután most már térjünk rá beszélgető partnerünk életének és munkásságának

Klein Judit

 ismertetésére, de Ervin csóválja a fejét, a család még nincs teljesen bemutatva. Két lányáról még nem esett szó. Mindkettő énekét hallhattuk már duettben és külön is, szívesen hallgatta őket a publikum. Külföldön is jártak, Izraelben éltek egy ideig. De Edit inkább "polgári" hivatást választott magának, Judit azonban elvégezte az OR-ZSE Judaisztika tanári szakát, most tanít héber nyelvet és judaisztikát a Scheiber-iskolában. Koncertjein héber és jiddis dalokat ad elő, de a modern, jó értelemben vett jazz sem idegen a számára, pl. Gershwin-számokat is magas színvonalon szólaltat meg. Szép CD-jét is meghallgathatja, aki a vázolt műfajt kedveli.

A család után most már valóban szeretnénk megtudni egyet-mást Klein Ervin pályafutásáról. Magam a Vasvári zsinagóga kultúrtermében találkoztam vele először, amikor a Bethlen téri templom 15-16 tagú gyermekkórusát vezetve olyan sikeres műsort produkáltak, hogy a közönség nem akarta a pódiumról leengedni őket. A főrabbi sopánkodott, mindezt boldogan hallgatja, de még a délutáni ima előtt el szeretné mondani a beszédét, kifuthatnak az időből. Ervin bólogat. A kórus valóban szívügye. Tulajdonképpen nem kamara méretű, csak a helyiség nagysága, illetve szűk volta miatt jöttek ennyién. 35-40 tagú a létszám, külföldön pl. Németországban is kedves vendégek voltak. Izraelben a Nemzetközi Kórus Fesztiválon meglepő volt a szereplésük, nem képzelték el, hogy keleti országokból ilyen magas színvonalú együttest üdvözölhetnek. Feltétlen meg kell említeni a vezetésben résztvevő Mayer Erika nevét.

De részt vett a Goldmark-kórus munkájában is, zongorakíséretére számíthattak. Az éneklést, tehát a kántorkodást dr. Schőner Alfréd rektor-főrabbi unszolására 45 évesen kezdte el. Különösen a tenor hang ilyenkor hanyatlásban van, mert az énekes szakma igen komoly megerőltetést kíván. Nem véletlen az operisták kedvezményes nyugdíjazása. Nem ritka a színpadon vagy annak közelében a földi élet tragikus befejezése. A rektor hangoztatta, hogy Ervin hangja szép, a liturgiai dallamokat jól ismeri, a gyerekeknek, felnőtteknek tanítja is, miért nem áll a pulpitus elé. Másoknak hanyatló az említett évszám, Ervinnek kántori pályafutásának kezdete. Előbb a Dohányban, majd a Hegedűsben bizonyította rátermettségét. Hangját meg is örökítették a Kántor Művészet Magyarországon című nagylemezen. Fekete László, Tóth Emil, Kálmán Tamás társaságában művészi elhívatottságukról és tehetségűkről adtak számot.

 

Klein Ervin tanít

Időközben az OR-ZSE-n megindult a kántorképzés, amelynek ideje is volt. Ez lényegében sikertörténet, mert megközelítően 20 helyen funkcionálnak az egyetem végzettjei vagy hallgatói. Megjegyzi, e szép eredmény Székelyhídi Hajnal érdeme is, aki hihetetlen lelkiismeretességgel végzi a hangképzést, igyekszik a hallgatókból a legtisztább hangzást kihozni. Szolgálatban van szinte egész nap. Ugyanez mondható másokról is, például Ervinről. Ha valaki imádkozás előtt néhány órával betéved a Hegedűs utcai zsinagógába, a kis templom asztalának végén ül és okítja, tanácsokkal ellátja valamelyik fiatal pályatársát. Sokszor promt feladat jut neki, egy ifjú embernek valahol a nagy ünnepek alatt kell feladatot vállalni. Ez olyan, mintha a csúcsot másznák meg, amikor az alap hiányzik. Nem tetszik, de meg kell tenni, hogy a közösség a szent napon ne maradjon kántor nélkül.

Amikor a dallamokról van szó, bizonyára igaza van Kármán Györgynek, a kántorszak feledhetetlen atyjának, aki szerint a Szináj hegyen dallamok is kerültek hozzánk. Sulzer és más nagyok ezen nagy íveket megbízható forrásból alkalmazták munkájukban. De az is igaz, hogy a zsidó zene sokrétű és nem idegen a környezetétől. Ervinnel egymásnak mondunk példákat, hogy egy-egy népdal vagy műdal mennyire tetten érhető a hagyományos liturgiában. Találgatni lehet az okát, még az is elképzelhető, hogy a vidéki kocsmárosnak, - amely zsidó mesterségnek számított - a fia, akinek éles füle lehetett és vállalta az előimádkozást, a mulatozó vagy éppen bánatát borba fojtó legények dalolását hallgatva, önkéntelenül ezen melódiákat szólaltatta meg az imák tolmácsolásakor. Aztán szállt apáról fiúra, messze idegenbe is eljutva. Hallottunk már jókedvű ifjakat talmudi szöveget Purimkor vagy a Tóra ünnepén felszabadultan dalolni. Ha elmondanánk nekik az eredeti szöveget, de meg lennének lepődve!
 

Stern László

Folytatnánk a kérdezősködést, de a csendes kántor tanítványait dícséri hosszú felsorolással, amelyet csak azért nem idézünk, mert félünk, hogy valakit kifelejtünk a sorból. Majd ismét családjáról beszél, anyai részről a Stern-család is rokon, amely kántor família. Ervin nagyapja Stern Izidor a Garay utcában funkcionált, gyermek kórusa is működött. Elbeszélése szerint Garami László igen tisztelt - sajnos már nem élő- barátunk is énekelt ott. A nagyapa fiai mind kántorok lettek. Többen közülük a háborúban elpusztultak, mások a világban szétszéledtek. Azonban Stern Lászlóra, a Nagyfuvaros utcai zsinagóga cházánjára magam is emlékszem. Igen szépen énekelt. Stern Mojsével, a világjáróval, aki szerencsére közöttünk van, gyerekként együtt énekeltünk Kardos Péter főszerkesztő főrabbi társaságában, azonkívül még vagy egy tucat gyerekkel a Kazinczy utcai zsinagóga énekkarában. Hallhattuk Stern Mojset Ervinnel együtt szerepelni egy rendezvényen.

Beszélgetésünk apropóját írásunk végére hagytuk. A csendes kántor 70 éves. Illő, hogy pályafutásáról szót ejtsünk és jó egészséget kívánjunk neki és a sokat emlegetett kedves családjának. Sok élményben, sikerben dús, hasznos és gondoktól mentes éveket kívánunk neki barátai, tanártársai, tanítványai és a templom hívei nevében. Felhatalmazásukat bizonyára nem tagadták volna meg, ha módunk lett volna annyi sok embert felkeresni.

Deutsch Gábor
2012. április 18.