Antikváriumok polcain, könyvtáraink
kínálatában (különösen az
Országos Széchényi Könyvtárra, minden magyar vonatkozású kiadvány gyűjtőjére
gondolunk), néha feltűnnek a
megszokott külsejű könyveinktől kissé különböző, de magyar nyelvű kötetek.
Ezeket kézbe véve nyomban szembe ötlik, hogy a kiadás helye Jeruzsálem, vagy
Tel-Aviv. Sokan nem is tudják, hogy Izraelben viszonylag
számottevő magyar nyelvű könyvkiadás van, hetilapok és egy napilap
is megjelenik nyelvünkön.Néhány hete látott napvilágot Tel-Avivban
Israel Méir Lau, Izrael askenázi főrabbijának fő műve,
helyesebben ennek magyar nyelvű fordítása. A terjedelmes, szép kiállítású,
keménykötésű könyv bizonyosan az olvasók szélesebb körének érdeklődésére
tarthat számot, mint amelyre a szerző előszavában gondolt. A könyvben lapozgatva
olyan fogalmak részletes és szakszerű magyarázatára találunk, amelyek nemcsak a
vallásos zsidó ember gondolatvilágában vannak jelen, hanem az általános
érdeklődésű könyvolvasók, mozi- TV-nézők is időről-időre felfigyelnek rájuk.
Ilyenek a zsidó vallási szokások, a vallásgyakorlás
mozzanatai és eszközei, az ünnepek, a szertartások,
valamint sok-sok olyan jelenség, amelynek néprajzi vonatkozásai, vagy szólásmondások
formájában megörökített részletei Magyarországon többé-kevésbé ismertek. Összegezve, Lau főrabbi könyve a
zsidó vallási törvényeknek, előírásoknak, és mindennek, ami a
zsidó vallással kapcsolatos, mintegy enciklopédiája.
Könyvünk a benne
foglalt sok-sok információt sajátos, de logikus sorrendben tárja olvasója elé. A
vallását gyakorló zsidó embert a “kandi kamera” módszerével követi a
reggeli felkeléstől az esti nyugovóra térésig. Bemutatja a közvetlenül felkelés
után elmondandó imát, az azt követő szertartásos kézöblítést,
majd a közösségben elmondandó reggeli imarendet. Mindeközben
elmondja a fej kötelező befedésének (a kalap, vagy sapka állandó
viselésének) magyarázatát, elgondolkodtatva azon, hogy csupán több
évszázados szokásra, vagy kifejezett vallási előírásra vezethető-e vissza.
Megtudjuk, hogy milyen bibliai előírásból ered a hagyományosan vallásos zsidók
ajtókeretére szögezett “mezuza” (népiesen: mezüze). A zsinagógáról,
mint intézményről, valamint architektúrájáról és berendezéséről
és az ottani szokásokról stb. is sokat megtudhatunk.
I. B. Singer, B.
Malamud és a zsidó életet megörökítő írók sok műve megjelent magyarul. Ezekben
gyakran előforduló fogalmak a “tallit” (talesz), vagyis az imalepel,
a “töfillin”, az imaszíjak, vagy a “kaddis”
nevű ima. Minderől és még sok másról, pl. az étkezési előírásokról
(kaserolás stb.), étkezési szokásokról is minden
lényeges ismeretet elénk tár Lau főrabbi. Aki kevésbé ismeri a zsidó vallást,
bizonyára meglepődik, amikor a szombatról olvas. Nem is gondolta
volna, hogy az évnek ez a hetenként ismétlődő napja a legszentebb ünnep. A szombatra
vonatkozó előírásokról, szertartásokról és szokásokról
ugyanúgy megtalálunk itt mindent, mint az egyéb ünnepekről (Újév,
Engesztelés napja, Sátrak ünnepe stb.) A zsidó naptár, a családi
élet, a házasság, a születés és az elmúlás
különféle tudnivalói is szinte a legapróbb részletekig megismerhetők e könyv
lapjain.
Tel-Aviv, 2000.
488 lap.
Ára:1990 Ft.
Chabad Lubavics
Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület.
Borsányi-Schmidt
Ferenc |