|
Komlós
Aladár és Vihar Béla szerk.:
A
kincsőrző fa. Zsidó mesék és elbeszélésekl |
"Nicht die Kinder bloss speist man
mit Märchen ab" – tanítja Bölcs Nátán: Nemcsak a gyermekek szellemi
étvágyát elégíti ki a mese" -írta az 1940-ben (amint könyvünkben
olvasható: "a nyomdászat 500. évében") Komlós Aladár[1]
és Vihar Béla[2]
által összeállított, Vadász Endre[3]
révén illusztrált, az Országos Izraelita Tanítóegyesület[4]
kiadásában megjelent "A
kincsőrző fa. Zsidó mesék és elbeszélések"
című könyv Előszavában Heller Bernát[5].
Nicht vor dem Kind! - Ne a gyerek
előtt! -mondták szüleink, nagyszüleink gyermekkorunkban, ha
valami olyasmi került szóba, amit úgy véltek, hogy nem ránk
tartozik.
Nos, ezt a Deutsch Gábor úr tulajdonában lévő; a Gabbiano
Print Kft. kiadásában, gondozásában és Winkler Miksa úr anyagi
támogatásával újra kiadott könyvecskét nyugodtan olvashatjuk a
"gyerek előtt", beszélhetünk róla a "gyerek előtt", sőt kívánatos is
volna olvasni a gyermekeknek, olvasnia a gyermekeknek, avagy akár
együtt olvasnunk a gyermekekkel és beszélnünk az itt olvasható
mesékről, elbeszélésekről. Mi több! Kívánatos volna olvasni a
felnőtteknek is! Egyáltalán mindenkinek! Hiszen ez a könyvecske egy
igazán szép könyv, kívül-belül az. Egy "épületes" könyv. E
könyvecskéből okulhat olvasója, meséinek, elbeszéléseinek
hallgatója, hiszen az itt találhatók alkotják a zsidóság "épületének" egyik fundamentumát; az itt olvashatók formálták
évszázadok alatt a zsidó gyermekek gondolatvilágát, és többnyire
azok még felnőttként is emlékeztek ezekre a mesékre, elbeszélésekre,
példázatokra, legendákra.
Ezek, az efféle "épületes" írások,
alakították és gazdagították lelküket és őrizték hitüket, hitüket
Istenben és egy jobb világban, egy mesebeli világban, melynek el
kellene jőnie a valóságban is, hiszen az jó volna mindenkinek, az
igazán szép volna.
Mesekönyvet tart kezében a kedves olvasó, a mese
tradicionális értelmezésében, hiszen a mese egy olyan tanulságos
történet, melyben a jó rendszerint elnyeri méltó jutalmát, a gonosz
pedig meglakol. A meséket a felnőttek találták ki. Voltaképpen
minden kitalált, avagy valóságon alapuló, de kiszínezett történet
egy mese, és azt az ember metafizika iránti igénye hívja életre,
hiszen mindaz, amit érzékszerveinkkel nem érzékelünk, az érzékeinken
túli világ, ha úgy tetszik: mesevilág.
Él bennünk egy vágy, egy
kívánság, egy óhaj, egy igény, hogy létezzen egy olyan világ, ahol
érvényesül a szép és a jó; ahol érvényesülnek az isteni alapelvek. A
mese és az e könyvecskében olvasható zsidó mesék, elbeszélések nem a
valóságról szólnak, hanem a valóságot kívánják alakítani,
befolyásolni.
A szülők, nagyszülők vagy a pedagógusok által
elmondott mesék - túl a bensőséges hangulat mellett - a
személyiségfejlesztést is szolgálják, a gyermek kreativitását és
fantáziáját is kibontakoztatják.
A mesék hallgatása megdolgoztatja a
gyermek képzelőerejét és nem látja el előre gyártott vizuális
élménnyel, sablonokkal, mint napjaink tömegkommunikációs eszközei: a
rajzfilmek, gyerekfilmek, fantasy-filmek. A hagyományos zsidó
irodalomból: midrásokból[6],
Talmudból[7]
vett történetek, elbeszélések "gyermeki nyelvre" fordított
változatai szintén ezt a felettébb kívánatos célt szolgálják: a
személyiségfejlesztést.
Fejlődjön e könyvecske által gyermek és
felnőtt, hiszen itt nincs határ!
Jó olvasást a gyermekeknek! Jó olvasást
a felnőtteknek! "Épüljünk", hogy tudjunk építeni!
Oláh János
[1]
Komlós Aladár: 1892/Alsósztregova – 1980/Budapest. Újságíró,
író, költő, műfordító, irodalomtörténész, tanár.
1928
és
1938,
valamint
1940
és
1944
között magyart és latint tanított a budapesti Zsidó
Gimnáziumban.
1946-tól
egyetemi magántanár,
1949
és1960
között megbízott egyetemi előadó, majd gimnáziumi tanár volt
Budapesten.
1953-tól
az
MTA
Irodalomtörténeti Dokumentációs Központjában dolgozott.
1956-tól
nyugdíjazásáig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének
függetlenített tudományos főmunkatársaként tevékenykedett.
[2]
Vihar Béla: 1908/Hajdúnánás – 1978/Budapest. József Attila-díjas
író, költő, szerkesztő, tanár. Vihar Béla elsőként állított
össze tényfeltáró dokumentumgyűjteményt a holokauszt
eseményeiről és áldozatairól Sárga könyv címmel 1946-ban.
1949-1954 között a Népművelési Minisztériumban a nemzetiségi
művelődésügy referense, 1954-56 között szabadfoglalkozású író.
1956-1959 között a Műterem c. lap olvasószerkesztője. 1959-1968
között az Élet és Irodalom belső munkatársa.
[3]
Vadász Endre: 1901/Szeged – 1944/Budapest. Festő és grafikus.
Heller Ödön, Fényes Adolf voltak a mesterei, majd a
Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Több díjat és
ösztöndíjat nyert, elsősorban grafikáiról, rézkarcairól
ismeretes, több önálló albuma is megjelent.
[4]
Országos Izraelita Tanítóegyesület 1867. alakult. Célja volt "a
zsidó tanítók szellemi nívójának emelése, a magyar nemzeti eszme
ápolása, tanítóözvegyek és árvák segélyezése és betegtanítók
istápolása. Az Országos Izraelita Tanítóegyesület működésének
két nagy eredménye: a tanítói állás megszilárdítása és a magyar
zsidó iskolák teljes megmagyarosítása." -írta a Magyar Zsidó
Lexikon (667. oldal).
[5]
Heller Bernát: 1871/Nagybiccse (Nagybittse) – 1943/Budapest.
Orientalista, irodalomtörténész, folklorista, tanár. 1885-1895
között volt az Országos Rabbiképző Intézet növendéke. 1896-ban
avatták rabbivá. 1922-1935 között az Országos Rabbiképző Intézet
tanára. Főbb kutatási területe a bibliatudomány, a héber
mesekutatás, az iszlám mese-, monda- és legendavilágnak
tanulmányozása, a magyar mesék és mondák kapcsolatainak
vizsgálata és az összehasonlító irodalomtörténet. Jelentős
tárgytörténeti adatokat szolgáltatott a magyar mondákhoz,
valamint klasszikusaink magyarázatához. Bibliográfiája közel 600
tanulmányt tart nyilván.
Lásd bővebben: Dr. Blau Lajos: A
Talmudról. Magyar Zsidó Tudományok 2. kötet. Gabbiano Print
Bt.-Budapest, 2006.
Oláh János |
|
|