|
Ungvári Tamás:
A halhatatlanság
enciklopádiája |
Enciklopédia,
a köznapi beszédben inkább változatait használjuk a régi görög
kifejezésnek, de mindig elismerésünket fejezzük ki vele. Könyvvel
kapcsolatban a XVIII. századi francia előd óta az átfogó, sok
ismeretet adó munkákat jelöljük e szóval. Ungvári Tamás már harmadik
könyve címében jelöli meg ezt a műfajt és nem kelt csalódást az
olvasóban.
A halhatatlanság enciklopédiája a Scolar kiadó gondozásában jelent
meg, a szerző századunk magyar alakjainak hosszú sorát gyűjti össze
és élvezetes módon hozza közel korunk emberéhez. Széles a skála,
változatos a lista.
Széll Kálmán - aki a könyv megírásakor még nem kapta vissza budai
terét - kezdi a sort, amelyet viszont valami rejtélyes logika
szerint Gárdos Miklós, majd közvetlen utána Vámbéry Ármin folytat,
Varannai Auréllal egy oldalon.
1919 forradalmi alakjairól, mint Pogány József, tudunk meg
érdekességeket, Korda György Churchill barátja volt. Bosnyák Zoltán
a rosszemlékű "zsidókutató" emlékét Kutrucz Gizella porolja le,
Rajkot és Justus Pált saját elvtársaik hurcolják meg. Surányi Miklós
könyveit ma már kevesebben olvassák mint megérdemelné.
Külön érdem, hogy nagy figyelmet szentel a családi viszonyoknak, a
néha meglepő keveredéseknek, sejtetve bizonyos "értelmiségi
endogámiát".
Második fejezete Az alvilág természettörténete címet viseli és ennek
megfelelően a diktatúrák térnyerésének keserű korszakáról szól.
Rejtő Jenő sorsa előlegezi Szerb Antal végzetét, akinek özvegyét
Darvas József miniszter nem volt hajlandó fogadni. Tormay Cecil
kétségtelen antiszemitizmusa még szelektív: lapjában zsidó írókat is
közöl. Balázs Bélának és Lukács Györgynek még a nőügyeit is
szellőzteti.
Ritoók Emma sajátos pályáját ismertetve idézi doktorandus hallgatónk
Kozma György megállapítását. Nem hagyja ki a negatív figurákat sem,
Horváth Béla 1942-es cikke a zsidó irodalmárokról gyakorlatilag
feljelentést jelentett, halálos következményekkel. Cziffra György
életébe is jócskán beleszólt a történelem, a két világháború, majd a
diktatúra.
Nagy szeretettel ír Karády Katalinról. Persze ezek a nevek, csak az
írások főszereplői, rengeteg mellékfigura jelenik meg a lapokon, s
ők néha vetélkednek érdekességben a mindenki által ismert
hírességeknél. Jó példa erre Szekeres György, a francia ellenállás
őrnagya, aki idehaza börtönbe kerül.
A Zárórészben személyes emlékeit halássza ki a fejezetcímben
említett "múltnak kútjából". Családtörténet, de egyúttal magyar
történelem ez a harmadik rész, sok-sok szereplővel Ők nagyrészt a
magyar kultúra érdemes képviselői, akiket néha becenéven említ, pl .
Déry Tibort "öreg pelikánként" aposztrofálja. Megjelennek
slágerszerzők, beszámol skóciai szellemi közösségben töltött
heteiről, emléket állit a ma már sajnos elfeledett Telekes Béla
költőnek, utolsó oldalakon már jelen kulturális problémáiról
nyilatkozik. Záró írásában felteszi a kérdést: Ki vagyok én?
Nem válaszol rá, és mi sem. Az biztos, hogy szükség van rá, ahogy
élményt adó könyveire is!
Róbert Péter |
|
|