Deutsch Gábor, az OR-ZSE oktatója nagyon termékeny író, könnyedén forgatja a tollat. Eddig nyolc önálló kötettel és rengeteg kisebb írással szerzett örömet a zsidó kultúra barátainak. Akik olvasták valamelyik könyvét, szinte várják, mikor vehetik kézbe következő alkotását, s ő .nem is várakoztatja meg őket, jönnek munkái, amelyek semmilyen tekintetben nem okoznak csalódást. Legújabb könyve "…virágzik mint a pálma…" folytatja a sort, a zsidó hagyomány kincseinek megismertetését, megemlékezve a múlt zsidó alakjairól, nagy szeretettel mutatva be a (még!) köztünk élő embereket, hiszen a zsoltárból vett cím igazolja, igaz emberek ők akik megérdemlik ezt, valamint a zsidó élet helyszíneit, működő vagy sajnos már elcsendesült zsidó házakat, zsinagógákat. Hangvétele könnyed, mesélő, szórakoztat, nemcsak tanít.

Könyve első részében, amelynek címe Látványosság nélkül, a zsidó mindennapok alakjainak vallomását, élményeit gyűjti össze, sok családtörténettel – de messze meghaladva egy szokványos "mispohológia" kereteit. Egyaránt feltűnnek a lapokon egyszerűbb, szorgalmas kétkezi munkából élő emberek és kulturális, tudományos teljesítményeik által híressé lett emberek. Nem írom, hogy zsidók, mert pl. Nagy Károly jogász is, aki fáradhatatlanul hirdeti az igazságot a tiszaeszlári vérvád máig ható rágalmával szemben, kap egy remek jellemzést, ahogy Barkó Endre a gödöllői egyetem professzor- dékánja is.

 Sokan már nem Magyarországon élnek, közülük a legtöbben Izraelt választották az átélt szenvedések után, de megihlette a szerzőt a grúz őrnagy sorsa is, aki kalandos élete alkonyán lett a Hegedűs utcai zsinagóga állandó híve. Sokan közismertek, gondoljunk csak a népszerű „Córesz bácsira”, ismert írók, mint Sándor Iván, vagy a zsidó gimnázium nagytehetségű, de különc matematikatanárára.

Helyszínek is megjelennek, ahol „hősei” éltek, imádkoztak és dolgoztak. Ezzel mintegy átvezet a második részbe amely Az ég kapuja címet viseli és a vallási élet múltját és jelenét tárja elénk, jelezve a problémákat, nem hallgatva el a nehézségeket sem. Intézményekkel találkozunk, amelyek az óvodától a temetőig kísérik a zsidó ember életútját, a fővárosban és vidéken egyaránt, sok település ma már nem tartozik Magyarországhoz.

Sok tanulságot adnak ezek az írások, amelyeket Deutsch Gábor nem von le, meghagyja az olvasónak a következtetések leszűrését. Mennyi mindenre kiterjed figyelme!

Egyes közösségek virágzása és hanyatlása éppúgy helyet kap mint a rabbik házasodási szokásai, bizony elmúltak már azok az idők, amikor falusi zsidók még ökölharcot vívtak a Tórához szólítás megtiszteltetéséért. Olyan különlegességekről szól, mint egy dunántúli első világháborús hadifogolytábor zsidó hitélete. Izig-vérig pedagógusként sokat ír zsidó iskolákról, tollát nagy szeretet és tárgyismeret vezérli.

Nagy lépés ez a Gabbiano kiadónál megjelent könyv a közelmúlt zsidó krónikájának összeállításában, a szóbeli vallomások a nemzedékek emlékezetét viszik tovább benne.

Érdekes és hasznos olvasmány, méltó folytatása Deutsch Gábor korábbi könyveinek. Reméljük még néhány hasonlót olvashatunk tőle!
 

Róbert Péter
2012.08.20