Nagyon sok útikönyv jelent meg már a magyar fővárosról, de Török András Budapest könyve más mint a többiek. Nemcsak terjedelmesebb, de mondanivalója is sokrétűbb elődeinél. Ezt olvasói is felismerték, ezt bizonyítja az a nem véletlen tény, hogy immár a negyedik, bővített kiadása jelenik meg a Park-kiadó gondozásában. Szerzője szerint az útikönyv, a történelemkönyv és a ma divatos kézikönyvek keveréke, a város- és életszeretet tárgyköréből.

Talán leginkább Szerb Antal 1935-ben megjelent Budapesti kalauz Marslakók számára című művével lehet összehasonlítani.

Mielőtt megkezdenénk a sétát, rendhagyó előszavak indokolják meg miért ragadott tollat. Bemutatja a két vezetőnket, akiket stílszerűen Simplicissimus és Complicatus névre keresztel. Az egyikben őt magát tisztelhetjük, a másik a barátja, aki gyakran tesz fel kérdéseket, amelyeket vagy meg tud válaszolni vagy nem, de mindenesetre meggondolkoztatják az olvasót. Egy biztos:

A szerző nagyon szereti Budapestet, meg is indokolja miért!

Gyakorlati tudnivalókat is közöl a történelmi és egyéb nevezetességek mellé, ajánlja a tömegközlekedés igénybevételét. Nem felejtkezik meg a veszteségekről és feladatokról, előbbiek közül a volt zsidónegyed pusztulását tartja a legsúlyosabbnak, utóbbiaknál egy átgondolt programot hiányol. Nem ajánlja a fényképezést, inkább a képeslapok barátja, felsorolja a szálláslehetőségeket és még rengeteg hasznos tanáccsal könnyíti meg a városba látogató dolgát, aki ezek után megkezdheti a könyv nagyobb részét kitevő városnézését. A városnegyedek bemutatása eredeti, személyes hangvételű, sok az idézet, kvízek, az olvasóhoz intézett kérdések élénkítik a könyvet. Felhívja a figyelmet a mindennap látott, de észre nem vett dolgokra, pl. a Vörösmarty szobor apró érdekességeire. Nemcsak a múltról beszél, de felvillan a jelen is, amikor az "egyenmodernizáló gőzhenger" tünteti el múltunk emlékeit és prognosztizálja a Kossuth tér várható változásait. Sokat ír szobrokról, József nádortól kezdve, aki az első köztéri szobor Pesten, Deákon át, akinek emléke a kiegyezés allegóriája lehet, Nagy Imre általa helytelenül megformáltnak tartott szobráig. Sok a kép, ez már önmagában előny,de a képaláírások is szellemesek, találóak. Hozzájárul az élvezhetőséghez a keretes írások nagy száma, amelyek egy-egy témát világítanak meg az olvasó számára. Tárgyuk lehet egy épület, illetve a hozzá fűződő esemény, vagy egy környék, esetleg az ott élő jellegzetes emberek, ismertebb üzletek, előforduló helyzetek. Sok az egyéni, érdekes megfigyelés, pl. a Körút betelepüléséről, ahol vagyoni helyzet teljesen megfordult az évtizedek folyamán. Mélyenszántó megállapításokat tesz – az udvari porolók eltűnésének szociális okairól. Egyes épületek funkcióváltásai tükrözik egy évszázad történelmét, pl. a Ludovika lovardájának mozivá, majd múzeummá alakulása.
Természetesen sok a zsidó vonatkozás, de ez nem meglepő, hiszen Budapest múltja - és reméljük jelene és jövője - sem nélkülözheti a zsidóság említését. Színhelyek, üzletek, polgárok nevei egyaránt erre utalnak. Kezdve a Terézvárosban Singer Adolf (akkor még ez a keresztnév nem keltett rémes emlékeket) "vonalozó intézete" terézvárosi maradványain, vagy a Leitersdorfer (később Lajta, közülük származott a nagy építész) család üzletein, folytatva a zsidónegyed állapotán. Derűs szemléletéből eredően kerüli a vészkorszakra való utalást, de nem hagyja emlités nélkül a Duna partján látható cipős emlékművet.

Könyve végén vendéglátóhelyekre invitálja az elfáradt utazót, lakjon jól, ha megéhezett a sétában. Szellemi táplálékot is ajánl, könyvek felsorolásával, így tovább mélyítheti ismereteit a szép fővárosról.

Tényleg újfajta útikönyvet kapunk kézhez ebben a kívül-belül szép munkában!

Róbert Péter
2013.02.14