Flesch István:
Örmények, törökök, kurdok.
Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország


Egyre többet hallhatunk, olvashatunk az első világháború közelgő századik évfordulójáról. Ennek a világégésnek része volt a törökországi örmények tragédiája, amelyről annak idején a világ nem értesült és a mindenkori török kormányok igyekeztek letagadni, vagy legalább kisebbíteni.

Sajnos a ködösítés nem volt sikertelen. Utalhatok A magyar tüzér c. 1938-as kiadványra, amely a török hadszíntérre utalva írja: "Az örmények esküdt ellenségei voltak a török birodalomnak…Teljesen megbízhatatlanok voltak és belőlük került ki a legtöbb áruló és kém. Főként pénzért állandóan lázongtak, sok-sok fegyvert rejtegettek." Ezért: "Djemal pasa radikálisan igyekezett megoldani az örmény kérdést…" Ez a "megoldás" milliós nagyságrendű tömeggyilkosságba torkollott!

Flesch István külpolitikai újságíró már régóta foglalkozik az újkori török történelem eseményeivel. Egyik könyve Törökország második világháború alatti zsidómentési akcióit mutatta be (Az isztambuli menedék). A Corvina kiadónál megjelent új munkája egy másik, de a török vezetés által elkövetett szörnyű bűnről szól: Örmények, törökök, kurdok. Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország címmel. Nemcsak a tömeggyilkosság előkészítését és lebonyolítását mutatja meg a joggal borzadó olvasónak, hanem az utótörténetet, az emlékezést majd egy évszázad óta gátló hivatalos mesterkedéseket, a sűrű homályt, amely az utóbbi időben mintha kezdene oszladozni…

Nehezen meghatározható Flesch István könyvének műfaja. Aktuális eseményekkel kezdi, a népirtásra emlékeztető törökországi értelmiségiek meggyilkolásával, szociológiailag elemzi a török társadalmat, különös tekintettel a vidéki tömegeket uraló "mély államra", de történészi alapossággal írja le az örmények első világháborús tragédiáját is. Ennek a vagyonos és művelt kisebbségnek a sorsa gyakran mutat hasonlóságot a zsidókéval Megdöbbentő a belőlük szervezett munkaszolgálatos alakulatok példája, amelyeket a török hadvezetés módszeresen pusztulásra ítélt. Itt is deportálás, meggyilkolásuk előtt kifosztás várt az áldozatokra, de akadtak –sajnos kevesen, akik megpróbáltak menteni közülük. Külön fejezetet szentel azoknak, "akik szembefordultak az árral". Sor kerül a "háborús bűnösök felelősségre vonására" de többségük nem állt bíróság elé.

Elgondolkoztató, hogy a mészárlás idején a török területen tartózkodó szövetséges német csapatok, tisztek és diplomaták milyen közönyösen fogadták a keresztények legyilkolását. Még a háború utáni emlékezéseik is igyekeznek mentegetni a gyilkosokat. Ugyanakkor zsidó értelmiségiek felhívták a világ figyelmét az örményekkel történt gyalázatra. Werfel világhírű regénye, a Musa Dagh negyven napja sikerét nem csökkentette, hogy íróját a török sajtóban csak "szégyentelen zsidónak" nevezték.

Manapság is rosszízű vita folyik a meggyilkolt örmények számáról, az események hátteréről, de azért olvashatunk önkritikusabb török véleményeket is.

Címével ellentétben jóval kevesebbet foglalkozik a napjainkban oly jelentős kurd problémával, de a közölt adatok nagyon érdekesek. Ki tudja pl. hogy Erdogan török kormányfő békítő verset szavalt kurdoknak?

Értékes és tartalmas munka, talán fokozná olvasmányosságát, ha képeket is találnánk benne.

Érdemes elolvasni!

Róbert Péter
2013.10.22