Ungváry Krisztián:
A Horthy-rendszer mérlege
Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
Ungváry
Krisztián, ismert történész, új könyve A Horthy-rendszer mérlege
címet viseli, de tárgyát igazából alcíme - Diszkrimináció,
szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944 -
jelzi. A Jelenkor kiadó és az Országos Széchenyi Könyvtár
gondozásában rövid időn belül immár a 2. kiadás lát napvilágot, és a
testes (649 oldalas) kötet tanúskodik a téma iránti változatlan
érdeklődésről.
A holokauszttal kapcsolatos könyváradat aránylag keveset foglalkozik
a XX. század botrányának szociálpolitikai és gazdasági hátterével.
Ehhez az érzékeny témához nyúl hozzá a könyv történészi
alapossággal, de ugyanakkor érdekfeszítő stílusban. Bevezetőül
áttekinti a kutatás főbb irányvonalait, némelyikkel vitatkozik is.
Érdekes párhuzamot von Bibó és Sartre álláspontja között.
Utána 17
fejezetben kíséri el a gyűlölet kibontakozását és szörnyű
rombolását. Rövid szellemtörténeti bevezető után bemutatja a hazai
zsidóság XIX - XX. századi gazdasági és társadalmi helyzetét, és az
ekkor kialakuló faji alapú gondolkodást a kormányzat részéről, majd
néhány fejezetben a szociálpolitika magyar helyzetét is taglalja.
Hivatkozik nemcsak politikusokra, tudósokra, hanem írókra, pl.
Herczeg Ferencre is.
Sok adatot olvashatunk beiskolázási arányokról,
a zsidó lakosság csökkenő összetételéről, de a virilista adórendszer
által biztosított befolyásáról. Előfordulnak tévedések: pl. Salm
Hermann prónaysta tisztet zsidónak minősíti, Egan Ede halálával
kapcsolatban átveszi az antiszemita verziót, Vázsonyi Vilmos
igazságügyi és nem belügyminiszter volt.
Nagyon részletes Gömbös és
Imrédy kormányzatának bemutatása, széles társadalmi körképet kapunk
az 1938-41 közötti folyamatokról, bemutatva a radikális
,,megoldások” elméleti hirdetőit. Nem hallgatja el a későbbi
tömeggyilkos, Endre László közigazgatási szervezőkészségét és
szociális érzékenységét. (Előbbihez 1944-ben százezrek halála
fűződik!)
Kutatja a népi írók ellentmondásos magatartását.
Eddigieknél részletesebben foglalkozik a magyar rasszisták sváb
kisebbség ellenes terveivel. Teleki miniszterelnökségének tárgyalása
után 3 alfejezet szól a ,,faji-nemzeti őrségváltás” folyamatáról.
Kénytelen leszögezni, hogy a magyar zsidótörvények szigorúbbak a
németnél, és ellenük egy nagyon szűk értelmiségi elit tiltakozott
csak. Többekről - köztük Bárdossyról - megállapítja, hogy
személyesen nem voltak antiszemiták, Méhely Lajos professzor, a
magyar fajelmélet atyja, a numerus clausus kijátszásával juttatott
be zsidó hallgatókat az egyetemre, egyiknek a tandíját is kifizette.
Érdekes Jány Gusztáv ellentéte Nagybaconi Nagy Vilmossal az erdélyi
bevonulás során a zsidó lakosok kérdésében. Több fejezetet szentel
Kállay Miklós kormányának, aki alatt a 4. zsidótörvény már az
1944-es kifosztás jogfosztó előjátékának minősül.
Az állampolgárság
nélküli zsidók kitelepítése és Kamenyec-Podolszk már a gyilkolás
kategóriájába tartozik, pedig a németek 1942 júniusáig nem követelik
a magyar zsidók deportálását.
Noha többször elmarasztalja Horthyt,
de elismeri, hogy 1944-ig szabotálta a zsidókra vonatkozó német
,,igény” kielégítését. Megpróbálja összevetni a magyar és német
deportálási tervek megegyező és különböző vonásait, de kénytelen
1944-ről a magyar hatóságok túlbuzgóságát vádolni. Amennyiben a
zsidó lakosság kiszállítását csak a németek által kért ütemben
hajtják végre, minimum negyedmillió magyar zsidó életben maradhatott
volna!
Döbbenetes tényeket és részleteket olvashatunk a
deportálásról, pl. az első vonat elindításához a magyar
belügyminisztérium ünnepi meghívókat küldött ki német és magyar
személyiségeknek. Sajnos, már ismert a csendőr brutalitás
hozzájárulása az áldozatok szenvedéseihez. Nem hallgatja el, hogy a
vidéki zsidóság deportálása bizonyos ideiglenes árcsökkenéssel és
feketepiac megszűnésével járt. Talán ez is hozzájárult az
üzletek-lakások megszerzése mellett a szomszédok közönyéhez!
Külön fejezetet kap a zsidóság kifosztása, a rablott vagyon
begyűjtése és elosztása.
Utószavában kénytelen hangsúlyozni a magyar állam és a lakosság egy
részének kétségbevonhatatlan felelősségét a holokauszt magyarországi
végrehajtásában.
Valóságos monográfiája Ungváry Krisztián könyve a magyar zsidóság
történetének a XX. század első felében, a munka alaposságát jelzi a
terjedelmes bibliográfia, a forrásjegyzék és a névmutató is. Ki kell
emelni a rengeteg lábjegyzetet, amelyek minden említett szereplő és
esemény hátterét megvilágítva járulnak hozzá e szomorú korszak
megismertetéséhez.
Sok újat ad az olvasónak ez a kiváló munka!
Érdemes elolvasni!
Róbert Péter
2013.12.28