Ungváry Krisztián:
A Horthy-rendszer mérlege
Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944


Ungváry Krisztián, ismert történész, új könyve A Horthy-rendszer mérlege címet viseli, de tárgyát igazából alcíme - Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944 - jelzi. A Jelenkor kiadó és az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában rövid időn belül immár a 2. kiadás lát napvilágot, és a testes (649 oldalas) kötet tanúskodik a téma iránti változatlan érdeklődésről.

A holokauszttal kapcsolatos könyváradat aránylag keveset foglalkozik a XX. század botrányának szociálpolitikai és gazdasági hátterével. Ehhez az érzékeny témához nyúl hozzá a könyv történészi alapossággal, de ugyanakkor érdekfeszítő stílusban. Bevezetőül áttekinti a kutatás főbb irányvonalait, némelyikkel vitatkozik is. Érdekes párhuzamot von Bibó és Sartre álláspontja között.

Utána 17 fejezetben kíséri el a gyűlölet kibontakozását és szörnyű rombolását. Rövid szellemtörténeti bevezető után bemutatja a hazai zsidóság XIX - XX. századi gazdasági és társadalmi helyzetét, és az ekkor kialakuló faji alapú gondolkodást a kormányzat részéről, majd néhány fejezetben a szociálpolitika magyar helyzetét is taglalja. Hivatkozik nemcsak politikusokra, tudósokra, hanem írókra, pl. Herczeg Ferencre is.

Sok adatot olvashatunk beiskolázási arányokról, a zsidó lakosság csökkenő összetételéről, de a virilista adórendszer által biztosított befolyásáról. Előfordulnak tévedések: pl. Salm Hermann prónaysta tisztet zsidónak minősíti, Egan Ede halálával kapcsolatban átveszi az antiszemita verziót, Vázsonyi Vilmos igazságügyi és nem belügyminiszter volt.

Nagyon részletes Gömbös és Imrédy kormányzatának bemutatása, széles társadalmi körképet kapunk az 1938-41 közötti folyamatokról, bemutatva a radikális ,,megoldások” elméleti hirdetőit. Nem hallgatja el a későbbi tömeggyilkos, Endre László közigazgatási szervezőkészségét és szociális érzékenységét. (Előbbihez 1944-ben százezrek halála fűződik!)

Kutatja a népi írók ellentmondásos magatartását. Eddigieknél részletesebben foglalkozik a magyar rasszisták sváb kisebbség ellenes terveivel. Teleki miniszterelnökségének tárgyalása után 3 alfejezet szól a ,,faji-nemzeti őrségváltás” folyamatáról. Kénytelen leszögezni, hogy a magyar zsidótörvények szigorúbbak a németnél, és ellenük egy nagyon szűk értelmiségi elit tiltakozott csak. Többekről - köztük Bárdossyról - megállapítja, hogy személyesen nem voltak antiszemiták, Méhely Lajos professzor, a magyar fajelmélet atyja, a numerus clausus kijátszásával juttatott be zsidó hallgatókat az egyetemre, egyiknek a tandíját is kifizette.

Érdekes Jány Gusztáv ellentéte Nagybaconi Nagy Vilmossal az erdélyi bevonulás során a zsidó lakosok kérdésében. Több fejezetet szentel Kállay Miklós kormányának, aki alatt a 4. zsidótörvény már az 1944-es kifosztás jogfosztó előjátékának minősül.

Az állampolgárság nélküli zsidók kitelepítése és Kamenyec-Podolszk már a gyilkolás kategóriájába tartozik, pedig a németek 1942 júniusáig nem követelik a magyar zsidók deportálását.

Noha többször elmarasztalja Horthyt, de elismeri, hogy 1944-ig szabotálta a zsidókra vonatkozó német ,,igény” kielégítését. Megpróbálja összevetni a magyar és német deportálási tervek megegyező és különböző vonásait, de kénytelen 1944-ről a magyar hatóságok túlbuzgóságát vádolni. Amennyiben a zsidó lakosság kiszállítását csak a németek által kért ütemben hajtják végre, minimum negyedmillió magyar zsidó életben maradhatott volna!

Döbbenetes tényeket és részleteket olvashatunk a deportálásról, pl. az első vonat elindításához a magyar belügyminisztérium ünnepi meghívókat küldött ki német és magyar személyiségeknek. Sajnos, már ismert a csendőr brutalitás hozzájárulása az áldozatok szenvedéseihez. Nem hallgatja el, hogy a vidéki zsidóság deportálása bizonyos ideiglenes árcsökkenéssel és feketepiac megszűnésével járt. Talán ez is hozzájárult az üzletek-lakások megszerzése mellett a szomszédok közönyéhez!

Külön fejezetet kap a zsidóság kifosztása, a rablott vagyon begyűjtése és elosztása.

Utószavában kénytelen hangsúlyozni a magyar állam és a lakosság egy részének kétségbevonhatatlan felelősségét a holokauszt magyarországi végrehajtásában.

Valóságos monográfiája Ungváry Krisztián könyve a magyar zsidóság történetének a XX. század első felében, a munka alaposságát jelzi a terjedelmes bibliográfia, a forrásjegyzék és a névmutató is. Ki kell emelni a rengeteg lábjegyzetet, amelyek minden említett szereplő és esemény hátterét megvilágítva járulnak hozzá e szomorú korszak megismertetéséhez.

Sok újat ad az olvasónak ez a kiváló munka!

Érdemes elolvasni!

Róbert Péter
2013.12.28