Az elmúlt évtizedekben szép albumok jelentek meg a zsidóság történetéről, életéről. Ezek a jelentős és az olvasók által szívesen fogadott munkák azonban vagy az egyetemes zsidóságról vagy a magyar zsidók történetének egy-egy korszakáról szóltak. Gondoljunk például Éli Barnavi professzornak A zsidó nép világtörténete című a Gemini kiadónál 1995-ben megjelent szép kötetére, vagy a Zsidó világ atlasza a Helikon kiadónál, utóbbira példa Körner András Hogyan éltek - A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940.. Ezen a hiányon segített most a Vince kiadó amikor megjelentette A magyarországi zsidók képes történetét.

A nagyszabású munka külsőleg is élmény, szép formátuma, 550 illusztrációja önmagában örömet okoz az olvasónak, de képekhez tartozó tömör magyarázatok olvasmányosságuk mellett tudományos színvonalat nyújtanak. Jalsoviczky Katalin, Tomsics Emőke és Toronyi Zsuzsa szépen megoldották nehéz feladatukat.

Magyar területen minden a római korban kezdődik, a zsidó jelenlét is, ahogy egy sírkő képe bizonyítja. Honfoglaláskori zsidókat (kazárokat, kabarokat nem említik) de faliszőnyeg utal a középkorra. Igyekszik a kedvező mozzanatokat megragadni, kiemelve az Árpád-kor magas rangú zsidó pénzügyi tisztviselőit, hallgatva Nagy Lajos király alatti kiűzetésről, vagy a Mátyás alatti fényes budai zsidó bandérium képe után hiányzik az Ulászló alatti pogromok és vérvád említése, igaz a nagy karriert elért Szerencsés Imre is.

Szó szoros értelemben "képeket kapunk" a zsidó közösségek belső életéről, berendezési tárgyakról, az uradalmi zsidókról és a városi megszorításokról. M.D.Oppenheim festményei egy idealizált zsidó életformát tükröznek. Rövid fejezetek érintik a magyar zsidóság életének egyes részleteit a különböző korszakokban, címeik hasonlóak, előfordul, hogy a szentegyletet hol Chevrának, hol Hevrának írják.

Kisebb részletek is jellemzőek, így a zsidó bábaképzés iránti kérelem, vagy az 1848-as pozsonyi pogrom képe, ahol zsidóverők szlovák népviselete és az ablakba a biztonság kedvéért kitett kereszt mutatja a pánszláv hatást. Szépek a herendi porcelángyár termékei és a fotográfia fejlődése lehetővé teszi az "új polgártársak" élethű bemutatását. Magyarosodás, a felekezet ma is meglévő szakadása az "egyesítő kongresszus" alatt, zsidó életmódok, beleértve a házalók nehéz kenyérkeresetét, az ünnepek szépsége jelenik meg a képeken, rövid képaláírásokkal és hosszabb társadalmi jellegű szövegekkel.

Számunkra különösen fontos a Rabbiképző fejezet, a képen az első évfolyam diákjai hajadonfővel néznek a lencsébe. Oktatást szemlélteti egy XIX.századi magyar-német-héber olvasókönyv oldala, amelyben a fogalmak egy részére nincsenek még héber szavak pl. pipa, üdvlövés.

Helytörténeti jelleget kölcsönöz a kötetnek a Pest zsidónegyedét, egyes vidéki városokat és falvakat megörökítő sok korabeli fénykép, annál inkább mert ezek zöme már csak történelem. Nincs már a Lehel-úti zsidó temető, se az Orczy-ház, olyan vidéki zsidó épület sem, ahol a tetőt sátorrá alakíthatták szukkotra.

A falusi képeknél nehezen érthető a válogatás, pl. Mezőlaborcnál a fogadó helyett inkább az ottani híres jesivát kellett volna mutatni. Sajtó, színház., film teszi egyre szebbé, albumszerűvé a kötetet, de ez nem megy az adatszerűség rovására. Még a sportéletet is vizsgálja, bár a Vívó és Atlétikai Club (VAC) nem volt cionista, ahogy állítja.

Rövid képaláírások mellett hosszabb társadalmi elemzések igazítanak el a látottakon. Roman Vishniac kárpátaljai és máramarosi fotóin a zsidó nyomor jelenik meg. Az első világháború egyenjogúságot ad a hősi halálra, ami nem menti meg a magyar zsidóságot az antiszemitizmustól. Hiába jelennek meg szép számmal zsidó gazdasági és kulturális kiválóságok a képeken, a családok históriája csupa sikertörténet - igaz, hogy általában kikeresztelkednek - Reich Koppel ortodox rabbinál büszkén sorolja képviselőházi tagságát (ő több, a felsőház korelnöke volt!) a zsidók felett beborul az ég.

Jogfosztás után az élet is veszélybe kerül. Munkaszolgálatosok kivégzése mosolygó keretparancsnokkal, a gettó hullahegye mellett villantja fel a tragédiát, viszont részletezi az embermentők humanizmusát. Nehéz az újrakezdés, de a bekövetkező diktatúra még a szerény eredményeket is elhervasztja. Nem csoda a tömeges kivándorlás és az asszimiláció térnyerése. Rendszerváltás után megélénkül a zsidó közélet, a fényképek optimizmust, bizakodást tükröznek. Ennek megalapozottságát az ilyen nívós kiadványok is bizonyítják!

Csorba László záró tanulmánya sok fogalmat tisztáz, nagyban segíti a látott hatalmas anyag feldolgozását. Tudományos szintű a függelék, előmozdítva a témában való további munkálkodást, amelyhez ez a szép kötet szinte alapkönyvnek minősülhet.

Róbert Péter
2014.12.05