|
|
|
Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke, Toronyi Zsuzsa:
A magyarországi zsidóság képes története
|
Az elmúlt évtizedekben szép albumok jelentek meg a zsidóság
történetéről, életéről. Ezek a jelentős és az olvasók által szívesen
fogadott munkák azonban vagy az egyetemes zsidóságról vagy a magyar
zsidók történetének egy-egy korszakáról szóltak. Gondoljunk például
Éli Barnavi professzornak A zsidó nép világtörténete című a Gemini
kiadónál 1995-ben megjelent szép kötetére, vagy a Zsidó világ
atlasza a Helikon kiadónál, utóbbira példa Körner András Hogyan
éltek - A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940.. Ezen a hiányon
segített most a Vince kiadó amikor megjelentette A magyarországi
zsidók képes történetét.
A nagyszabású munka külsőleg is élmény, szép formátuma, 550
illusztrációja önmagában örömet okoz az olvasónak, de képekhez
tartozó tömör magyarázatok olvasmányosságuk mellett tudományos
színvonalat nyújtanak. Jalsoviczky Katalin, Tomsics Emőke és Toronyi
Zsuzsa szépen megoldották nehéz feladatukat.
Magyar területen minden a római korban kezdődik, a zsidó jelenlét
is, ahogy egy sírkő képe bizonyítja. Honfoglaláskori zsidókat
(kazárokat, kabarokat nem említik) de faliszőnyeg utal a középkorra.
Igyekszik a kedvező mozzanatokat megragadni, kiemelve az Árpád-kor
magas rangú zsidó pénzügyi tisztviselőit, hallgatva Nagy Lajos
király alatti kiűzetésről, vagy a Mátyás alatti fényes budai zsidó
bandérium képe után hiányzik az Ulászló alatti pogromok és vérvád
említése, igaz a nagy karriert elért Szerencsés Imre is.
Szó szoros értelemben "képeket kapunk" a zsidó közösségek belső
életéről, berendezési tárgyakról, az uradalmi zsidókról és a városi
megszorításokról. M.D.Oppenheim festményei egy idealizált zsidó
életformát tükröznek. Rövid fejezetek érintik a magyar zsidóság
életének egyes részleteit a különböző korszakokban, címeik
hasonlóak, előfordul, hogy a szentegyletet hol Chevrának, hol
Hevrának írják.
Kisebb részletek is jellemzőek, így a zsidó bábaképzés iránti
kérelem, vagy az 1848-as pozsonyi pogrom képe, ahol zsidóverők
szlovák népviselete és az ablakba a biztonság kedvéért kitett
kereszt mutatja a pánszláv hatást. Szépek a herendi porcelángyár
termékei és a fotográfia fejlődése lehetővé teszi az "új
polgártársak" élethű bemutatását. Magyarosodás, a felekezet ma is
meglévő szakadása az "egyesítő kongresszus" alatt, zsidó életmódok,
beleértve a házalók nehéz kenyérkeresetét, az ünnepek szépsége
jelenik meg a képeken, rövid képaláírásokkal és hosszabb társadalmi
jellegű szövegekkel.
Számunkra különösen fontos a Rabbiképző fejezet, a képen az első
évfolyam diákjai hajadonfővel néznek a lencsébe. Oktatást
szemlélteti egy XIX.századi magyar-német-héber olvasókönyv oldala,
amelyben a fogalmak egy részére nincsenek még héber szavak pl. pipa,
üdvlövés.
Helytörténeti jelleget kölcsönöz a kötetnek a Pest zsidónegyedét,
egyes vidéki városokat és falvakat megörökítő sok korabeli fénykép,
annál inkább mert ezek zöme már csak történelem. Nincs már a
Lehel-úti zsidó temető, se az Orczy-ház, olyan vidéki zsidó épület
sem, ahol a tetőt sátorrá alakíthatták szukkotra.
A falusi képeknél nehezen érthető a válogatás, pl. Mezőlaborcnál a
fogadó helyett inkább az ottani híres jesivát kellett volna mutatni.
Sajtó, színház., film teszi egyre szebbé, albumszerűvé a kötetet, de
ez nem megy az adatszerűség rovására. Még a sportéletet is
vizsgálja, bár a Vívó és Atlétikai Club (VAC) nem volt cionista,
ahogy állítja.
Rövid képaláírások mellett hosszabb társadalmi elemzések igazítanak
el a látottakon. Roman Vishniac kárpátaljai és máramarosi fotóin a
zsidó nyomor jelenik meg. Az első világháború egyenjogúságot ad a
hősi halálra, ami nem menti meg a magyar zsidóságot az
antiszemitizmustól. Hiába jelennek meg szép számmal zsidó gazdasági
és kulturális kiválóságok a képeken, a családok históriája csupa
sikertörténet - igaz, hogy általában kikeresztelkednek - Reich
Koppel ortodox rabbinál büszkén sorolja képviselőházi tagságát (ő
több, a felsőház korelnöke volt!) a zsidók felett beborul az ég.
Jogfosztás után az élet is veszélybe kerül. Munkaszolgálatosok
kivégzése mosolygó keretparancsnokkal, a gettó hullahegye mellett
villantja fel a tragédiát, viszont részletezi az embermentők
humanizmusát. Nehéz az újrakezdés, de a bekövetkező diktatúra még a
szerény eredményeket is elhervasztja. Nem csoda a tömeges
kivándorlás és az asszimiláció térnyerése. Rendszerváltás után
megélénkül a zsidó közélet, a fényképek optimizmust, bizakodást
tükröznek. Ennek megalapozottságát az ilyen nívós kiadványok is
bizonyítják!
Csorba László záró tanulmánya sok fogalmat tisztáz, nagyban segíti a
látott hatalmas anyag feldolgozását. Tudományos szintű a függelék,
előmozdítva a témában való további munkálkodást, amelyhez ez a szép
kötet szinte alapkönyvnek minősülhet.
Róbert Péter
2014.12.05
|
|
|
|