Irodalmi veszteségeink
TEVAN könyvek
 

A Tevan Könyvtár Új Sorozata Irodalmi veszteségeink címmel három kötettel emlékezik a holokauszt áldozatául esett magyar írókra, költőkre, újságírókra. Szükséges volt, hiszen az eddigi néhány gyűjtés - legutóbbi Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években, de már 1945-ben megjelent "Kivel mi történt" címmel egy riportlexikon - inkább a felsorolásra helyezték a hangsúlyt, míg a most megjelent mű szemelvényekkel mutatja be az áldozatok munkásságát.

Első kötete (A valóság valószínűtlen lett. Szemelvények a magyar Holokauszt irodalomból) tényirodalmi forrásokból válogat, naplók, levelek, visszaemlékezések tanúskodnak a megaláztatásokról, gonoszságról vagy segítő jóindulatról. Utóbbiról sajnos ritkábban! Személyes sorsok válnak üzenetté, mint Elek Artúr öngyilkosság előtti levele, mellékeli a munkaszolgálatra behívót, amely miatt öngyilkos lesz vagy Szerb Antal egyetlen szonettje. Megpróbálják elkerülni az igazságtalan sorsot, különféle utakat választanak - Karinthy Ferenc pl. egészséges vakbelét és manduláját áldozta fel a kórházi menedékért - általános a "bón-rendszer", a munkaszázadok keretlegényeinek megvesztegetése. Akik menteni próbálnak ismerős nevek, mint Szabó Lörinc, akit pedig 1945-ben félreállítottak, vagy Ottlik Géza író. Megható olvasmány Bálint György apjának levele már halott fiához, vagy Komlós Aladár beszéde egy 1946-os emlékünnepélyen. Olvashatunk a Rabbiképzőben felállított "kisegítő toloncház" újságíró lakóinak szenvedéséről, Konrád György gyermekként megélt budapesti bujkálásáról. E kötet tartalmazza íratok, tábori levelezőlapok fotóit is, hitelesítve a szomorú korszakot. Olvashatjuk a Rejtő Jenőt denunciáló azaz a halálba küldő nyilas újságcikket. Versek adnak irodalmi értéket a kötet tényanyagának.

Szépirodalmi jellegű a trilógia második kötete. Írók, alkotók írnak arról ami velük történt, megfogalmazni a tragédiát. Egy szörnyű folyamat bontakozik ki írásaikból, egy megválaszolhatatlan kérdés:miért? Versek, könyvrészletek és visszaemlékezések váltogatják egymást, a szerzők a magyar irodalom ismert alakjai. Különösen megrázó, hogy mindezek közben az élet folyik tovább "…miközben játszott Pesten az operett". Írói erényeik továbbra is érvényesülnek, ezek az írások is élvezhetőek noha íróik leg rosszabb emlékei közé tartoznak. Szép Ernő sáncásásra hurcolva sem veszti el stiláris erényeit, gyengéden örökíti meg a szenvedést, Zsolt Béla Kilenc koffer című művében a nagyváradi zsidók deportálásának leírását keserű csalódásával vezeti be:

"Úgy éreztem, soha többé nem tudok leírni egy mondatot. Nem is akartam többet írni. Ami történt velem úgyis leírhatatlan…" Mégis megteszi - szerencsénkre -és könyve részlete irodalmi értéket jelent. Vonatkozik ez a kötet más írásaira is, ezek a művek irodalmi formában jelenítik a szégyenletes múltat, okolásul a jövőnek.

Harmadik kötete Oly korban éltek címmel a vészkorszak újságíró-áldozatainak almanachja. Önálló munka is lehetne, mert bár tulajdonképpen cikkválogatás, de sajtótörténeti értékű. Egykori újságok címei, munkatársaik neve és életrajza, tárcák és írások kavarognak lapjain, okozva gyönyörűséget a múlt és jelen esetben korunk olvasójának. Az újságírók bizony szorult helyzetben vannak, 1938-44 között vetik papírra ezeket az írásokat (egy 1937-es van csak köztük) és a zsidótörvények legtöbbjük kezéből kiütik a tollat. Pedig az igazi szörnyűség még hátra van: sokan életüket vesztik munkaszolgálatban vagy nem térnek vissza a deportá1ásból.

Széleskörű kitekintésére jellemző, hogy az erdélyi magyar zsurnaliszták is helyet kapnak benne.

Témaköre változatos: Elek Artúr művészettörténeti esszéje mellett megtaláljuk benne a Kis Újság híreit is. Szerzők között vannak hírességek mint K. Havas Géza vagy Bálint György, de már elfeledettek is. Némelyiknek utca őrzi nevét, mint Gergely Győzőnek, vagy Radnótinak. Petschauer Attila nemcsak vívóként, újságírónak is kiváló volt! Végén röviden bemutatja az idézett periodikákat, köztük az Ararát Magyar Zsidó Évkönyvet.(1944-ben jelent meg az utolsó, utána már csak "magyarországi" zsidókról volt szabad említést tenni!)

Nagyon szép és hasznos ez a trilógia, kiemelkedik a vészkorszakkal foglalkozó művek számos és változó színvonalú áradatából . Szerkesztői: Török Dalma és Murányi Gábor alapos kutatást végeztek, az egész sorozatot Kirschner Péter szerkesztette, méltón a Tevan család hagyományaihoz.

Érdemes elolvasni ezt a három könyvet!

Róbert Péter
2015.11.10