|
|
Szita Szabolcs:
Gyógyíthatatlan sebek
- Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban
|
Sok
kiadvány látott már napvilágot az Auschwitzba hurcolt magyar zsidók
szenvedéseiről, de ezek általában visszaemlékezések vagy kisebb
tanulmányok, esetleg nagyobb munkák részei voltak. Szita Szabolcs
Gyógyíthatatlan sebek - Magyarok az auschwitz-birkenaui
lágerbirodalomban című könyve monográfia és meglepő módon az első
magyar történész által írott erről a szörnyű helyről, ahol
honfitársaink százezreit gyilkolták meg. Gyáni Gábor előszava
áttekinti a főbb szakirodalmat, utalva a náci "modellváros" eddig
nem ismert tervére.
Bemutatja a szerző, hogyan készítették elő a magyar zsidóság
tragédiáját - Németországban, ahol kitervelték és Magyarországon
ahol elősegítették. Megtudjuk, hogyan épült a tábor a kis lengyel
városkában, amelyet többségben zsidók laktak és hogyan jut el a
magyar zsidóság a zsidótörvényektől a gettókig, amelyek nem annyira
lakóhely, mint a halál előszobái szerepét játszották.
Mesteri a megtévesztés, a megölteket "szabadon bocsátják", a
deportáltak lengyelországi "zsidórezervátumban" nyugodtan élhetnek.
Elmarasztalja a magyar politikusokat, akik az un. auschwitzi
jegyzőkönyvig állítólag nem tudtak a rémségekről. Amikor megindul
Deutsche Arbeiter Unsiedlung (Német Munkásáttelepités) fedőnéven a
magyar vidéki zsidóság deportálása teljes a cenzúra, .hivatalosan
közlik: "a városok és falvak zsidósága kivonult a lakosság köréből".
Menetjegyet fizettetnek a zsúfolt vagonokért, nem sikerülnek a
mentőakciók, a szövetségesek nem bombázzák a haláltáborba vezető
vasútvonalat.
Részletesen beszámol Auschwitz mindennapjairól, az iparszerű
gyilkolásról, beleértve a logikátlan, talán a látszat miatt
elrendelt intézkedésekről, pl. a kötelező borotválkozásról, vagy az
1943-as verési tilalomról.
Semmit sem lehet teljesen eltitkolni: 1944 végén - a vidéki magyar
zsidóság többségének legyilkolása és Sonderkommando hősi lázadása
után Himmler előkészíti a. láger felszámolását, az SS-ek Wehrmacht
egyenruhát öltenek, november 1-én van az utolsó elgázosítás - utána
már "csak" golyóval ölnek.
Halálmenetek indulnak Nyugat felé. Említés történik, arról is, hogy
Oscar Schindler 80 magyart is megmentett, számokat és időpontokat
közöl az egyes csoportok elgázosításáról.
Végre itt a felszabadulás, a világ megdöbben a katonák elé táruló
látványtól. Az élőhalott foglyok haza igyekeznek, de ez se megy úgy
ahogy megérdemelnék, s amikor megérkeznek a fogadtatás szégyenletes.
Csak a zsidó szervezetek tesznek meg minden tőlük telhetőt,
különösen fájdalmas a magyarajkú felvidéki zsidók sorsa, sokat
kiutasítanak a szlovák hatóságok.
Külön fejezet foglalkozik a felelősségre vonással, amelyet olyan
sokan elkerültek Még a bíróság előtt is általában tagadtak,
parancsra hivatkoztak, "nem emlékeztek".
Zárásként meglepődéssel olvashatjuk, hogy Auschwitz-Birkenau
szerepel a Világörökség listáján. Szomorú örökség, de emlékeztet
arra, aminek nem szabad soha-többé megtörténnie!
Majdnem egyharmadát teszi ki a kötetnek a testes függelék:
mellékletek, irodalom, képek mélyítik el a magvas mondanivalót.
Rengeteg név és adat, csendőrségi jelentésektől kezdve, kiegészítve
a könyv minden lapalján található lábjegyzeteket.
Szita Szabolcs új műve emlékező könyv: százezrekre emlékeztet akiket
nem szabad felejtenünk!
Róbert Péter
2016.11.17
|
|
|