Szita Szabolcs:
Gyógyíthatatlan sebek
- Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban

 

Sok kiadvány látott már napvilágot az Auschwitzba hurcolt magyar zsidók szenvedéseiről, de ezek általában visszaemlékezések vagy kisebb tanulmányok, esetleg nagyobb munkák részei voltak. Szita Szabolcs Gyógyíthatatlan sebek - Magyarok az auschwitz-birkenaui lágerbirodalomban című könyve monográfia és meglepő módon az első magyar történész által írott erről a szörnyű helyről, ahol honfitársaink százezreit gyilkolták meg. Gyáni Gábor előszava áttekinti a főbb szakirodalmat, utalva a náci "modellváros" eddig nem ismert tervére.

Bemutatja a szerző, hogyan készítették elő a magyar zsidóság tragédiáját - Németországban, ahol kitervelték és Magyarországon ahol elősegítették. Megtudjuk, hogyan épült a tábor a kis lengyel városkában, amelyet többségben zsidók laktak és hogyan jut el a magyar zsidóság a zsidótörvényektől a gettókig, amelyek nem annyira lakóhely, mint a halál előszobái szerepét játszották.

Mesteri a megtévesztés, a megölteket "szabadon bocsátják", a deportáltak lengyelországi "zsidórezervátumban" nyugodtan élhetnek. Elmarasztalja a magyar politikusokat, akik az un. auschwitzi jegyzőkönyvig állítólag nem tudtak a rémségekről. Amikor megindul Deutsche Arbeiter Unsiedlung (Német Munkásáttelepités) fedőnéven a magyar vidéki zsidóság deportálása teljes a cenzúra, .hivatalosan közlik: "a városok és falvak zsidósága kivonult a lakosság köréből". Menetjegyet fizettetnek a zsúfolt vagonokért, nem sikerülnek a mentőakciók, a szövetségesek nem bombázzák a haláltáborba vezető vasútvonalat.

Részletesen beszámol Auschwitz mindennapjairól, az iparszerű gyilkolásról, beleértve a logikátlan, talán a látszat miatt elrendelt intézkedésekről, pl. a kötelező borotválkozásról, vagy az 1943-as verési tilalomról.
Semmit sem lehet teljesen eltitkolni: 1944 végén - a vidéki magyar zsidóság többségének legyilkolása és Sonderkommando hősi lázadása után Himmler előkészíti a. láger felszámolását, az SS-ek Wehrmacht egyenruhát öltenek, november 1-én van az utolsó elgázosítás - utána már "csak" golyóval ölnek.

Halálmenetek indulnak Nyugat felé. Említés történik, arról is, hogy Oscar Schindler 80 magyart is megmentett, számokat és időpontokat közöl az egyes csoportok elgázosításáról.

Végre itt a felszabadulás, a világ megdöbben a katonák elé táruló látványtól. Az élőhalott foglyok haza igyekeznek, de ez se megy úgy ahogy megérdemelnék, s amikor megérkeznek a fogadtatás szégyenletes. Csak a zsidó szervezetek tesznek meg minden tőlük telhetőt, különösen fájdalmas a magyarajkú felvidéki zsidók sorsa, sokat kiutasítanak a szlovák hatóságok.

Külön fejezet foglalkozik a felelősségre vonással, amelyet olyan sokan elkerültek Még a bíróság előtt is általában tagadtak, parancsra hivatkoztak, "nem emlékeztek".

Zárásként meglepődéssel olvashatjuk, hogy Auschwitz-Birkenau szerepel a Világörökség listáján. Szomorú örökség, de emlékeztet arra, aminek nem szabad soha-többé megtörténnie!

Majdnem egyharmadát teszi ki a kötetnek a testes függelék: mellékletek, irodalom, képek mélyítik el a magvas mondanivalót. Rengeteg név és adat, csendőrségi jelentésektől kezdve, kiegészítve a könyv minden lapalján található lábjegyzeteket.

Szita Szabolcs új műve emlékező könyv: százezrekre emlékeztet akiket nem szabad felejtenünk!

Róbert Péter
2016.11.17