Závoda Pál:
Egy piaci nap
|
A
vészkorszak egyik szörnyű vonása volt, hogy a zsidók szenvedése
nem ért teljesen véget felszabadulásukkor. Ma már olvashatunk a
megmaradtak rossz fogadtatásáról, otthonaik és ingóságaik
visszaadásának megtagadásáról sőt Európa boldogtalanabb, keleti
felén gyilkosságokról, pogromokról is. Lengyelországban ezekben
az években másfélezer túlélő zsidót öltek meg, Ukrajnában a
szovjet ellen harcoló Sztyepan Bandera hivei - akinek most
szobrai vannak és utcák hordozzák a nevét a városokban -
vadásztak a zsidó családokra, de folyt zsidó vér Szlovákiában
is.
Sajnos egyes magyarok ismét jó tanítványok voltak. 1946-ban a
járvány elérte Magyarországot. Májusban Kunmadarason, néhány
hónap múlva Ózdon és Miskolcon követelt áldozatokat a gyűlölet…
Ezekről a szomorú eseményekről szól Závada Pál Egy piaci nap
cím, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent új könyve, mégpedig
az események egyik - vádlottá vált férje révén - szereplővé vált
szemtanúja személyében és szavaival, akinek gondolatai és
stílusa jól tükrözik társadalmi hovatartozását.. A szerző
írásművészetének köszönhetően ez vonatkozik többi alakjára is,
bár némileg könnyítette Závada Pál dolgát, hogy valamennyijüknek
megvan hiteles mása, akik kicsit megváltoztatott névvel, de
könnyen felismerhetően ott voltak az alföldi község
szégyenteljes napján.
Még tart a háború utáni megszeppenés, a "zsidó" szó csak a 25.
lapon jelenik meg először, addig hol izraelitát, hol csak
"pászkarágót" mondanak .Jó talaja a rágalmaknak a visszajött
zsidók gazdasági és néha politikai tevékenysége, de az ürügyet
az oly sokszor megcáfolt ősi vér vád adja, ezúttal a
"gyerekkolbász" gonosz meséje.
Dokumentumszerűen követi a zavargás kronológiáját, az akkori
pártviszonyokat, a kezdettől megjelenő bonyolult politikai
manipulációkat. Jellemző a néphangulatra, hogy a bűnösök még a
tárgyaláson is büszkélkednek brutalitásaikkal, a helyi rendőrség
tétlensége olaj a könnyen felszított tűzre. Az értelmiség
közönye valóban gyalázatos, de egyszerű emberek csinálják a
pogromot, amelynek felelősségét hiába próbálják baloldalról
rájuk hárítani. A vasúti munkásokat pl. barátságosan meghívják a
zsidóverésre, nem rajtuk múlik, hogy nekik csak egy menekülni
próbáló meggyilkolása marad. 800-an vesznék részt a pogromban, a
lakosság kisebbsége, de senki, egyetlen EMBER sem próbál
fellépni ellene. Az összehívott pártközi értekezlet
sajnálkozását fejezi ki, de az elköltözést ajánlja a fenyegetett
és bántalmazott zsidóknak.
A könyv címén túlmenve, a befejező rész a néhány hónappal
későbbi miskolci pogromot is bemutatja. Végeredménye - zsidók
halála - itt is ugyanaz, de itt egy kommunisták által szervezett
vörös zászlós tüntetés meg át lincselésbe. Ide kívánkozik, hogy
gyilkosaik hamar szabadlábra kerültek!
Van valami jelképes abban is, hogy egyaránt megölik a
malomtulajdonos polgárt és a kommunista rendőrtisztet - hiszen
mindketten zsidók!
Hangsúlyozni kell, hogy Závada Pál műve hitelessége mellett
érdekes és izgalmas olvasmány is. Ajánljuk mindenkinek aki meg
akarja ismerni a hét évtized előtti valóságot!
Róbert Péter
2017.01.05
|