Sipos Péter:

Horthytól Rákosiig.
Írások Magyarország 20. századi történetéből

 

Nemrég vesztettük el a hazai történetírás egyik jelentős személyiségét. Sipos Péter gazdag életműve összekapcsolódott a szakma változásaival, kutatott, volt szakértő, opponens, lektor egyetemi professzor, szakfolyóirat szerkesztőségi tagja - hogy csak a legismertebb tevékenységeit említsük. Könyvei, írásai rengeteg dokumentum forrásvizsgálatán alapultak, igyekezett őket elemezve szintézist alkotni. Ezekből nyújt át egy válogatást a Napvilág Kiadó "Horthytól Rákosiig. Írások Magyarország 20. századi történetéből" címmel.

Az első tanulmány a társadalmi tagozódást és a művelődési viszonyokat mutatja be, a gazdasági élettel kezdve. Kiemeli a parasztság jelentőségét, nagy a szegénység, de nem "koplal" senki. A sokat emlegetett "szegedi gondolat" utólagos eszmeszülemény. Említi az egykori sláger 200 pengős "fix" jövedelmét, amely csak egyedülállóknak volt elegendő! Részletesen tárgyalja az 1935-ös választás eredményeit, különös tekintettel Gömbös Gyula változásaira, de helyet kap Kenyeres K. Miklós választási ügye is akinek eredeti nevét viszont Kahannak említi, holott Kaufmann volt.

A statisztikai adatok nagyon érdekesek a zsidóság polgárosulásáról, ezek mintegy előkészítik "A zsidóság viszonya a Horthy-rendszerhez" fejezetet, amelyben új adatokat hoz társadalmi és politikai megoszlásukról. Hiába támogatják Gömbös pártját, bizakodásuk indokolatlan, hiszen elhangzik: "Hitler már Bécsben van!" Felrója a szociáldemokratáknak a nemzeti kérdés iránti kezdeti közönyt, bár később következetesen pártolták a magyar érdekeket.

Nem igaz, hogy nem támogatták a földreform tervét!

A könyv középső harmadát Sipos Péter tervezett, de be nem fejezett Horthy-életrajza tölti ki, amely bővelkedik új adatokban. Indokolva témáját megjegyzi, hogy 25 évig nem történhetett nélküle fontos esemény Magyarországon. Meglepően nagy súlyt kap tengerészparancsnoki működése, talán későbbi beidegzettségét, reagálásait indokolva. Kiemeli az 1919.november 5-i megállapodás fontosságát, amelyben Horthy ígéretet tett arra, hogy Budapesten nem lesz fehérterror. Elismeri, hogy megnyerő személyiség volt, de államfőként hozott döntései nem átgondoltak. Sok új részletet hoz, pl. Károly halála után úgy féltek Habsburg Ottó esetleges megjelenésétől, hogy 1930-ban rendőri körözést adtak ki ellene, édesanyjával együtt.

Alfejezetben összegzi Horthy viszonyát a zsidósághoz. Nem hivatalosan többször is antiszemitának vallotta magát, de ez nála szelektív volt, megkülönböztetett "jó" és "rossz" zsidókat. 1944-ig sikerült megakadályozni a magyar zsidók kiszolgáltatását a náci Németországnak, utána viszont lényegében szabad kezet adott zsidóellenes intézkedésekre, azaz szabad utat a vidéki zsidóság deportálására. Noha tudott a tömeggyilkosságokról, a gázkamrák részleteiről valószínűleg nem és ez közrejátszhatott a budapesti zsidóság megmentésében -amelyet azért a hadihelyzet megváltozása is ösztönözhetett.

Ezeket a sokszor tárgyalt eseményeket rövidebbre veszi, viszont külön alfejezeteket olvashatunk Horthy gondolkozásáról, családjáról, feleségével külön fejezet foglalkozik, bár nem említi az akkoriban feltételezett zsidó felmenőit.

Kár, hogy a szerző halála megakadályozta a Horthy-biográfia befejezését, mert ahogy az Utóhang írja hozzájárult volna egy tárgyilagos, tudományosan megalapozott Horthy-kép kialakításához!

A kötet legterjedelmesebb része nagyhatalmak játékterén címmel a magyar külpolitika 1920 utáni harmadfél évtizedét tekinti át. Trianon sokkja meghatározó társadalmi, politikai és gyakorlatilag minden tekintetben, bár ez a szerződés tulajdonképpen nem Magyarországról, hanem a szomszédoktól szól, csak az ő igényeikkel számoltak. A magyar "területi integritás" követelése, kompromisszum, közbeeső javaslatok nélkül már a béketárgyaláson, de utána is nagyon hátrányos és eredménytelen taktika volt.

Tárgyalva a magyar szereplést a második világháborúban elismeréssel adózik Teleki törekvésének a semlegességre, amely sajnos 1940 szeptemberében a tengelyhatalmakhoz való csatlakozással ért véget. Részletezi a háborúba lépés elkerülhetőségét és a később kihagyott más magyar lehetőségeket. A kiugrás sikertelensége maga után vonzza az "utolsó csatlós" felelősségét, amelyből egy újabb szigorú békeszerződés következik.

Semmi se marad az 1938-41 között visszacsatolt területekből, pedig a nyugati nagyhatalmak hajlandóak lennének bizonyos szerény magyar igények támogatására, Sztálin azonban hajthatatlan. Még a jóvátételbe sem számítják be a szovjet hadsereg magas ellátási költségeit pl.52 tonna cukorka a nem dohányzó katonák számára!. Sikerült viszont megakadályozni a felvidéki magyarok teljes kitelepítését, folyt az újjáépítés.

A kommunista hatalomátvétel új helyzetet teremtett, a hadiipar fejlesztése nagyon megterhelte az országot. Rákosi Mátyás 1953-ig áll az ország élén, leváltása Moszkvából indul ki, részben zsidó származása miatt. 1956-ig még érvényesül befolyása, de a forradalom mindent megváltoztat.

Sipos Péter nemzedéke kiváló történésze volt. Ez a kötet méltó emléket állit komoly és sokrétű munkásságának! Róbert Péter

Róbert Péter
2017.12.29



Vissza