Hermann Grünwald:
Auschwitz után. Egy ember története
|
Ez
egy különleges könyv. Címe alapján: "Auschwitz után. Egy Ember
Története" - úgy tűnik - egy, a sajnos oly gyakori lágernaplók, túlélői
beszámolók hosszú sorában. Belelapozva azonban mást láthatunk.
Nemcsak azért, mert a könyvet a McGill-Queens University Press
Montreal/Kingston - London - Ithaca hosszúnevű kiadó gondozta,
hanem mert Hermann Grünwald élete olyannyira tükrözi a XX.
századi magyar-zsidó sorsot, hogy alkalmas tanulságok és
következtetések levonására, ugyanakkor nem nélkülözi az egyéni
fordulatokat és szemléletet.
Szerzője nem akarja magát hősnek feltüntetni, talán tisztességes
üzletembernek nevezhetnénk leginkább. Reagálásai, útkeresései
megegyeznek a szokásos zsidó élet-vezetéssel, százezrek
próbálták meg ugyanezt. Még "logisztikailag" is így van :
deportálás után hazamegy, próbál beilleszkedni az új életbe, de
a kudarc Nyugatra löki.
Keletmagyarországi vagyonos vidéki zsidó családban nevelkedik.
Földbirtokos apja nagy tekintély a faluban, ezt meg is követeli.
Életük lényegében gondtalan, egészen a kisvárdai gettóba
vonulásukig. Innen hurcolják őket Auschwitzba… A tábor
"életének" leírása az emlékezés központi része, ő szerencsés, a
konyhára kerül. Később borzalmas munkát kap, az elégetettek
csontjait darálja. Fiatalsága legyőzi a halált, nyitott szemmel
jár a táborban, észleli az élénk feketekereskedelmet amelybe az
SS is bekapcsolódik.
Fásult lesz, a gyakori akasztások, amelyeken a tábori zenekar is
játszik teljesen hidegen hagyják. Egyébként akasztásra okként
említi, hogy valaki felfedezve feleségét a női foglyok között
odamegy hozzá. Persze a leggyakoribb szó: "megölték".
Ősszel a Sondernkommando hősi lázadása után felrobbantják a
gázkamrát, megszűnik a tömeggyilkolás, majd januárban kiürítik
Auschwitzt. Mauthausenbe kerül, látja a híres Goldberger gyárost
is, akiről még itt is tartja magát a pesti pletyka, hogy a
fiatal Horthy István apósa.
Itt már alig van ellátás, tömegek halnak éhen "Itt még lopni sem
tudtam" jegyzi meg rezignáltan. Az amerikaiak szabadítják fel,
visszatér szülőfalújába, de szülei nem élték túl a haláltábort.
Próbál boldogulni, kommunista lesz, de hamar kiábrándul.
Így hát visszatér családja hagyományosabb tevékenységéhez,
üzletelni kezd, szép sikerrel, bár van amire ráfizet. Viszont
megismerkedik egy szintén Auschwitzot megjárt zsidó lánnyal akit
feleségül vesz - de már Bécsben….
Cionista szervezetek segítségével jut ki, de nem akar Izraelbe
menni. Bekapcsolódik a zónákra osztott osztrák főváros
feketekereskedelmébe, jól él, de messzebbre készül.
Tengerentúlra vágyik, de nem az USÁ-ba, mert egy amerikai katona
megverte, amikor a láger felszabadítása után lop a dzsipjéből és
ezt nem felejti el nekik.
Így Kanadába megy, ahol nővére él. Nem ijed meg a munkától,
mivel Kanada egy Verne-regény címe alapján is a bundák hazája
így a szőrmeszakmában helyezkedik el, hamar ki is tanulja ezt a
sok zsidónak kenyeret adó szép foglalkozást.
Gyakran találkozik más túlélőkkel, kissé morbid humorral jegyzi
meg: "Egy hotelban voltunk". Rátermettsége, üzleti ügyessége -
más vállalkozásai is lesznek - meghozza eredményét: vagyonos
ember lesz. Utazgat, nyitott szemmel járja a világot, érdekes és
eredeti megállapításokat tesz.
Részletesen ír Izraelről is, ellátogat magyar szülőfalújába,
megnézi családi házuk –romjait.
Kellemetlen fordulat élete történetében, hogy tönkremegy. Veszít
5 millió dollárt, viszont filozofikusabban szemléli az életet,
rájön hogy a pénz nem minden. Talán ezért foglalkozik könyve
utolsó fejezete szép kanadai családjával.
De az utolsó három oldal Auschwitzba való visszatérésével,
ottani érzéseivel búcsúzik az olvasótól - s ez mindent
megmagyaráz!
Róbert Péter
2018.01.04
|