Joseph Klausner:  Jézus

Joszéf Klausner könyve több szálon is vonzza érdeklődésünket. Legelőször a szerző személye az, ami a zsidó művelődés- és irodalomtörténetben elfoglalt helye okán érdemli ki és kelti fel figyelmünket. 
Klausner nem újkeletű szereplője a magyar könyvkiadásnak. Az elmúlt öt évtizedben három alkalommal került nevét és írásművét jelző cédula a magyar könyvtárak katalógusaiba. 
Először 1943 telén jelent meg egy régi hiányt pótló könyve, A modern héber irodalom története, Budapesten, a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége kiadásában, mint az akkori, de ma is népszerű Javne Könyvek 10. kötete. Másodszor 1946-ban tette le névjegyét az új életre ébredt magyarországi zsidó könyvkultúrában. Ekkor jelent meg a most ismertetendő könyvének első kiadása. 
Klausner műve nemcsak a megjelenés éve miatt - lévén a Holocaust rettenete után oly gyorsan szárnyait újra bontogató magyarországi zsidó kultúra egy hírnöke - keltett nagy feltűnést. 
A mű tárgya, - Jézus személye és tevékenysége – addig szinte kizárólagosan a keresztény irodalom, a katolikus és a protestáns egyházak vonzáskörébe tartozó, vagy ezek ellen fellépő szerzők, illetve a keresztény, vagy ateista elkötelezettségű kutatás hatáskörébe tartozott. Zsidó szerző – ilyen, vagy olyan ok folytán – nagyobb terjedelemben, vagy színvonalasabb megközelítésben nem publikált e témában. 
A könyv tehát több szempontból is az újdonság varázsával hatott a megjelenéséről értesülő érdeklődő emberre. A majd fél évszázadig beszerezhetetlen, még a nagyobb könyvtárak polcairól is eltűnt művet 1993-ban adta ki másodízben, új köntösben és a tartalmat jobban kifejező alcímmel a budapesti Logos Kiadó. A tárgy iránti érdeklődést jelzi, hogy ez az újabb kiadás is hamarosan elfogyott. Most, a könyv újabb kiadását kézben tartva, szükségesnek érezzük, hogy szerzőjét és ma is időszerű mondanivalóját ismertessük.

Joszéf G’dáljá Klausner (1874-1958) irodalomtörténész és irodalmi kritikus, történész, nyelvész és cionista vezetőként írta be nevét a zsidó történelembe. Litvániában, Vilna közelében született, de tizenegy éves korában családjával Odesszába költözött, ahol héber tannyelvű iskolába íratták. Innen datálható a héber nyelv iránti szenvedélyes szeretete, ami életének meghatározó irányává és fő érdeklődési területévé vált. 1897-ben Németországban folytatta tanulmányait; a heidelbergi egyetemen a sémi és a modern nyelveket, történettudományt és filozófiát hallgatott. 1907-ben visszatért Odesszába, ahol a modern szemlélet alapján működő jesivában (zsidó vallásos főiskolában) történelmet tanított. 1917-ben - bár meghívták előadónak az odesszai egyetemre - a bolsevik forradalom kitörése után az akkori Palesztinába emigrált és Jeruzsálemben telepedett le. A Héber Egyetem létrehívásakor a héber irodalom professzorává nevezték ki. 1944-ben, hetven esztendős korában bízták rá az annyira áhított Történelemtudományi Tanszék vezetését.

Klausner történettudományi kutatásai között különös fontosságot tulajdonított a Jézus személye és a kereszténység kezdeti korszaka lehető legrészletesebb és legpontosabb megismerésének, minél több értékelhető tény és autentikus forrás feltárásának. Az ebben a témában írott tanulmányai képviselik az első átfogó és valóban tudományos színvonalú értekezéseket a tárgyban, amelyek modern zsidó szerző tollából, héber nyelven megjelentek.

A magyar kiadásban ismét közreadott mű első ízben 1922-ben jelent meg Jeruzsálemben, és hamarosan több európai nyelvre is lefordították. Angol kiadása már 1925-ben az olvasók kezébe kerülhetett. Klausner könyve megírásakor mélyreható tárgyi tudással, tekintélyes mennyiségű elsődleges forrás ismeretével rendelkezett, különösen a rabbinikus irodalom területéről. Az összegyűjtött anyag terjedelme és értéke lehetővé tette számára, hogy megbízható képet fessen Jézusról, amint kortársai között élt és tevékenykedett. 
Klausner – szemben zsidó elődeivel, akik Jézusról írtak – elsősorban a történelmi háttér dokumentálhatóan valósághű megrajzolását tekintette céljának. Ugyanilyen súlyt helyezett a Jézusnak tulajdonított mondások eredeti jelentésének és forrásainak felkutatására. Mindenek előtt Jézus zsidóságát hangsúlyozza, kiemelve, hogy a vándorprédikátor minden alkalmat megragadott arra, hogy büszkén hitet tegyen zsidósága mellett. 
Sem a fellelhető források, sem az Újtestamentum történetei nem tartalmaznak olyan utalásokat, amelyek szerint Jézus elhagyta, vagy megtagadta volna a zsidóságot. Ugyanígy az sem tűnik ki az említett forrásokból, hogy Jézus a zsidók messiásának tartotta volna magát. Klausner, művében erőteljesen hangsúlyozza, hogy a Jézus-történet humanisztikus üzenete, bár helyenként – szemben a korabeli zsidó tanításokkal – nem nélkülözi a túlzásokat és az élet realitásaitól meglehetősen távol áll, mégis beilleszthető, szerves részének tekinthető a kor judaizmusának. 
Ennek ellenére, Jézus utópisztikus és sokszor egyénieskedő vonásokat tartalmazó tanításairól, ezeket sorra véve, kimutatja, hogy miben és mennyiben lépnek túl a zsidó vallás keretein, valamint azokra a részletekre is felhívja a figyelmet, amelyek szemben állnak a zsidó szellemiség (ideértve a vallást is!) erős nemzeti jellegével, ilyen kötődésével és érzelmeivel.

A könyvet, amely rendkívül alapos és szerteágazó zsidó és a klasszikus ókorra vonatkozó tudományos felkészültségre épül, első megjelenésekor, de később is, szimpátiával fogadták a keresztény tudósok és az érdeklődő olvasók, minthogy Jézus nem ritkán vitatott történelmi valóságának, dokumentálható alakjának elismert zsidó személyiségtől származó tanúbizonyságát látták benne. 
Klausner művének általános értékét az is emeli, hogy Jézus - mára már kétségbevonhatatlan - jelentőségét új, pozitív szempontokkal egészítette ki, és nagy mértékben hozzájárult Jézusnak, mint a zsidó történelem és vallástörténet figyelemreméltó alakjának ilyen formában való értelmezéséhez. 
A könyv hatásának szempontjából mindenképpen említenünk kell azt is, hogy világosan és logikus okfejtéssel kimutatja, hogy mennyire hamis az a keresztény részről immár két évezrede hangoztatott meggyőződés, már-már vád, amely a zsidóknak Jézus elítélésében és halálában játszott szerepét taglalja.

Végezetül említenünk kell azt is, hogy Klausner úttörő műve irányította a judaisztika Budapestről indult világhírű tudósának, Vermes Gézának érdeklődését e téma kutatására, amely a magyarul is megjelent három könyvében (Osiris Kiadó) összegeződött.

Klausner műve hasznos olvasmánya lehet a történelem, a vallástörténet, a teológia iránt érdeklődő szakembernek és a téma iránt fogékony, tájékozódást igénylő olvasónak egyaránt.