Salgó Judit: Ének
Birobidzsánról |
Salgó
Judit zsidó származású vajdasági írónő 1996-ban bekövetkezett haláláig Judita
Salgo néven és szerb nyelven írt, de sokat fordított a kortárs magyar irodalomból
is. Birobidzsani ének című regényével már halála után nyert irodalmi díjakat.
Hogyan kerül az újvidéki Roth család kapcsolatba a zsidók letelepedési területének
kiszemelt mocsaras határvidékkel, a Biro és Bidzsan folyók mocsaras partjaival?
Könyve elején az írónő ívet von Rothschild bárótól a második világháború
előtti Jugoszláviáig, bepillantást engedve a zsidó hazakeresések kudarcokkal teljes
történetébe. Argentína, Ausztrália, Madagaszkár, Uganda és még annyi helye a
nagyvilágnak, ahol megpróbálták letelepíteni a száműzött zsidóságot, mind
csalódásnak bizonyult. Ekkor feltűnik - legalábbis a könyv lapjain - a báró
ötleteként a távol-keleti orosz birodalom kevesek által ismert csücske. Az igazat
megvallva, a történészek nem tudnak arról, hogy már Rothschild foglalkozott volna e
tartomány zsidó állammá alakításával, amelynek egyetlen bizonyítéka egy kétes
eredetű tintafolt Szibéria térképén, de Salgó Judit tolla logikus okfejtést vázol
az olvasó elé, megengedve a szépen induló palesztinai országépítés elsődleges
voltát is:
" Az egyik haza közel, a másik távol-keleti lesz: az egyik történelmi, a másik
úttörő, még ha belakhatatlannak bizonyul, valamire csak jó lesz: bérbe lehet adni,
el lehet cserélni, túl lehet adni rajta, vagy szükség esetén meg lehet tartani
véglegesen ideiglenes szálláshelyül."
Akárki volt is a terv apja, csak az 1920-as évek szovjethatalma INDITOTTA AZ ELSŐ
ZSIDÓ CSOPORTOKAT AZ AMUR MELLÉ...Pénzt gyűjtöttek világszerte, szokás szerint
kapitalistáktól is, csak a telepesek nem akartak ODAMENNI, VAGY HA MÉGIS, AKKOR HAMAR
HAZASZÖKTEK. Ennek ellenére 1934-ben megalakult a Zsidó Autonóm Terület,
propagandafilmek mutatták be az ottani boldog életet és a második világháború
zsidó menekültjeinek egy részét is megpróbálták ide evakuálni. Nem sok sikerrel, a
zsidók, egyes számítások szerint, nem érték el a lakosság felét sem. Az 1953-as
orvosper előkészületei kapcsán felmerült a szovjet zsidók erőszakos odatelepítése
is, de ezt Sztálin még időben bekövetkezett halála meggátolta. Később Hruscsov
Birobidzsán kudarcáért "a zsidók individualizmusát" okolta. A meglehetősen
szerény eredmények ellenére a terv mitizálódott, sok zsidó, így az újvidéki Roth
família számára a remény szinonimájává vált.
Azzá lesz a regény lapjain is, keveredik a bemutatott és élethűen ábrázolt zsidó
figurák sorsával, az elveszett 10 törzs legendájával, egyre újabb meghatározásokat
kapva:
"Ideális város, tartalék haza, a zsidó mag mocsári ültetvénye" és még
néhány, köztük egy új, meglepő, amelyre a könyv többi fejezetei alapulnak: "
Női földrész vagy sziget?"
Itt a meseszövés új színt kap, megjelenik a női vonal, illetve Pappenheim kisasszony,
aki a század eleji leánykereskedelem és prostitúció ellen küzdve bejárja
Magyarországot - ahol nagy figyelmet szentel a Rókus kórháznak, nem tudva, hogy
Ferenczi itt elkezdett pszichiátriai működéséről - és a Balkánt, ezt az
ellenszenvesen férfias vidéket. "Minden utazás hisztérikus roham",
állapítja meg a szerző és az olvasó igazat ad neki. Egyre fantasztikusabb, színesebb
lesz a könyv, az arcélek kirajzolódnak, a megoldást egy izraeli epilógus jelzi, egy
faültetés állit emléket hazája kipusztított zsidóságának, a mellékletben 250
frissen alijázott birobidzsáni zsidó értékeli a nagy kísérletet az izraeli
repülőtéren: "Végre hazatértünk!"
Érdekes, jó munkát jelentetett meg a Kijárat Kiadó Soros támogatással, értékét a
nyomtatási hibák sem csökkentik jelentősen. Különösen a női problémák és a XX.
század zsidó történelme iránt érdeklődők, de szélesebb rétegek is örömmel
forgathatják a jó stílusban megírt könyvet!
Róbert Péter |