Vissza

 

Halmos Sándor: HINENI (Itt vagyok)

Ha egy író vagy filozófus művének azt a címet adja, hogy Hineni, akkor számíthat arra, hogy a nagy ünnepi ima jut eszünkbe, amelyet az előimádkozó suttog el, mielőtt a pulpitus elé lép. "Én, az érdemtelen remegve és félve járulok eléd, ki Izrael dicshimnuszai felett trónolsz, hogy könyörögjek Hozzád népedért, Izraelért, kinek küldötte vagyok, ha nem is vagyok arra érdemes és hivatott... engedd, hogy utam sikerrel járjam". A könyvet átolvasva elmondhatjuk, az irgalmas Örökkévaló megengedte.

Az Új Kelet olvasói minden pénteki számban Halmos Sándor tanár tollából aforizmát, gondolatokat találnak az élet fontos, vagy akár apró rezdüléseihez illő példázatokat, bölcseleteket, amelyeknek forrása a Szentírás vagy a Talmud. Természetes, hogy a szerző meglátásait a hazai közönséggel is meg akarja ismertetni, hiszen ezen példázatok legalább annyira tartoznak a magyarországi zsidóságra, mint az izraelire. Sőt, mivel az élmények, amelyek a parabolákat szülték, valószínűleg a Duna-Tisza közén érték Halmos Sándort, teljesen érthető, hogy a gondolatait kötetbe gyűjtve, velünk is megosztja.

A Hineni az Élő sző sorozat második könyve. Kissé más, mint az első. Az elsőben az utcán, villamoson, autóbuszon, munkahelyen, esetleg szomszédságában látott meg eseményeket éles szemmel, és ehhez társított bibliai vagy talmudi idézeteket. Ezúttal a Szentírás-beli olvasmány élményéből bontakoztatja ki a számunkra elengedhetetlen tanulságokat. Felkészültsége, olvasottsága lebilincselő, úgy tűnik, mintha egy lépcsővel feljebb lépett volna. Barna Attila a régi barát, a kötet szerkesztője ezt úgy fogalmazza meg: Halmos Sándor elérkezett valahová, amit biztosnak, erősnek érez, talán a saját lelki templomába. Halmos szavaival: "a mélységes kútból igyekeztem üzeneteket meríteni". A felvetett problémák valósak, szó esik vészkorszakról, áldozatról és áldozatvállalásról, a hetedik nap szentségéről, családról, közösségről, tévedések vállalásáról. Tudtunkra adja, hogy az ősi könyvekben nem elvont fogalmakról van szó, hanem hozzánk szól a Biblia. Nézzünk az események mögé - tanácsolja a szerző. Vajon a mi hűtlenségünk, engedetlenségünk nem járult-e hozzá, hogy elfordult tőlünk az Örökkévaló? Írja: egy elkeseredett ember krétával ráírta a vagonra, amely a halálba szállította őket, "hol van az Örökkévaló?" A kérdés jogos volt, de azt is fel lehetett volna írni, "hol vagyunk mi?" Dániel a fogságban így kiáltott fel. Vétkeztünk Uram, tied az igazság, miénk az arcunk pirulása. Persze a káinok, akik a vért ontották, nincsenek felmentve.

Idézi is Halmos a könyvében: "Mit tettél, testvéreid kiontott vére hozzám kiált a földről". Ha bűnt követünk el - ezt is írja a kötet - hozzánk is szól az Úr, kérdően: "Hol vagy Ádám?" amely azt jelenti, "mit műveltél megint, ember?" Mi fejet lehajtva csak annyit felelhetünk: itt vagyunk.

Tetszett a sas-hasonlat. A földön, a baromfiudvarban vagy a mezőn nem repül ez a madár, de vigyük a magas hegyekbe, a Napba néz és elröpül. Kétségtelen, ez bizonyos emelkedettséget jelent. De nem dölyf, hanem jártasság az élet sűrűjében.

Idézetet olvashatunk egy kiváló író, Gábriel Garcia Marquez Nobel-díjas író visszavonulása előtti búcsúleveléből, amelyet barátaihoz írt. " Mennyi mindent tanultam tőletek, emberek.....Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, (akiket szeretsz), sajnálom ... bocsáss meg ... köszönöm. S mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz." Hosszú és tartalmas életút állt a jeles író mögött, amikor e figyelmeztetéseket megfogalmazta.

Halmos egyik írásának címe: A szakáll. Amely a keleti népeknél a tekintélyt, sőt a becsületet jelképezi. Ezt a szót megtaláljuk a nagy ünnepi Hineni imában is: "Fogadd úgy ... mintha idős, és gyakorlott lennék, kinek hosszú a szakálla". Mert aki a közösség óhaját-sóhaját tolmácsolja az Úrnak, vagy magyarázni, tanítani akar, "a mélységes kútból üzeneteket meríteni" és azt tovább adni hallgatóinak, olvasóinak, annak bizony egyéniségnek kell lennie. Ha úgy tetszik, szakállasnak.

A kötet aforizmáit meg lehet gondolni, az sem baj, ha vitatkozunk vele, a forrás, amelyből merítették, szent, de a következtetést ember mondja nekünk, aki nem tévedhetetlen, sem nézeteiben, sem cselekedeteiben. Bizonyára vannak olyan sorai, amelyek esetleg indulatot vált ki az Olvasóból, talán ellenérzést is. A veszélyt a szerző is látja, egyik karcolata utal rá, hogy a jó tanács csak őszinte szándékkal és megfontoltan hatásos, semmi esetre se legyen tolakodó. A jó szándékban nem kételkedve, leírhatjuk, a kötet legtöbb írása alkalmas az elmélyülésre, gondolkodásra, megfontolásra.

Deutsch Gábor


Élő szó - másodszorra

Halmos Sándor második kötetét vehetjük kezünkbe, két év terméséből. Az írások zöme az izraeli Új Kelet napilap pénteki számában szolgálta a szombatra készülők épülését, szórakozását. A legnagyobb példányszámú külföldi magyarnyelvű újság után a hazai olvasókhoz is eljutottak Halmos Sándor gondolatai, igazságai.

Előszavában Schőner Alfréd rektor-főrabbi méltatja a szerzőt, a debreceni zsidóság szellemi életének vezetőjét, magyar és külföldi egyetemek előadóját, nemzetközi konferenciák szervezőjét és irányítóját, akinek ez a könyve ősi, de egyben modern kérdéseket vet fel, amelyeket újszerű hangvétellel, közérthetően meg is válaszol.

60 írást olvashatunk a könyvben, nem terjedelmesek, általában másfél oldalasok, ritka ennek duplája, rövid frappáns címük nemcsak tartalmukat előlegezi meg, hanem erkölcsi útmutatás is. Tárgyukat a Biblia kimeríthetetlen forrása adja, a szerző gyakran egy-egy idézet köré csoportosítja mondanivalóját. Nem egyszerű írásmagyarázat ez, példákat hoz a mindennapi életből, a kultúra és tudomány területeiről, még a sport sem idegen tőle. Korunk visszásságai pl. a fogyasztás csapdái is megjelennek lapjain, küzd ellenük, igyekszik hatásukat mérsékelni. Olvashatunk történeteket múltból és jelenből, fejet hajt a "hóhérkacagás" korának embermentői előtt. Nagy igazságokat közöl egyszerű szavakkal, híven Pennina és Anna című gyöngyszeme utolsó mondataihoz: " A mai világban nagy szükség van az igazság kimondására, de csak a szeretet köntösében mutatkozhat, mert másként nem tudnánk elviselni. Ha tehát igazságról szólunk, a szeretet jegyében tegyük, hogy ne sebezzünk vele, hanem építsünk." Nem mondja ki, de ez egyúttal Halmos Sándor írói ars poeticája is!

Témája komoly, de a humor sem idegen tőle. Van ideje a nevetésnek, vallja egyik írásában, utazása is megihleti, még a párizsi híres Pére-Lachaise temető is. Kultúrtörténeti érdekességeket is találhatunk a kötetben szép számmal, a zsidó könyvszeretet közösségi tulajdonság és erény.

Nem véletlenül zárja a kötetet Csokonai zsidóság ábrázolásának elemzése. A 200 éve halott debreceni poéta felidézése nemcsak városának szól - ahogy Halmos Sándor új könyve sem. Elolvasása igazolja a régi barát előszavát: Ez a könyv újabb mérföldkő a jeles szerző eddig igen termékeny életművében!

Róbert Péter