Szarka Lajos:
Letört olajág

Az 1956-os magyar forradalom félévszázados évfordulója alkalmából reflektorfénybe kerültek évtizedekig oly méltatlanul elhallgatott – de a szívekben soha sem feledett – hősei és mártírjai. Némelyikről könyveket írtak, volt akiről csak emlékező sorokat, cikkeket. Földes Gábor színházi rendező is ezek közé tartozik, aki eddig nem kapott monográfiát, inkább csak történészek, színházi emberek és természetesen személyes ismerősei, barátai – akik ismerték többnyire barátai lettek – ragadtak tollat emléke megörökítésére.

Ezen a hiányon segít Szarka Lajos Letört olajág című, Hévíz önkormányzata által kiadott könyve, amely részletesen bemutatja Földes Gábor életét, művészi és politikai tevékenységét. Előbbi sajnos torzó maradt, erre utal a cím is, utóbbival néhány nap alatt beírta nevét a magyar történelembe. Szarka Lajos alapos, szép munkájában több szempont ötvöződik, a szerző eddigi kutatási területei szerint. Mint helytörténész és lokálpatrióta nagy teret szentel Földes Gábor hévízi és keszthelyi iskolaéveinek, kihasználva ezt a kiváló keszthelyi gimnázium életének érzékeltetésére, ahol 60-70 fős osztályokban is eredményes volt a pedagógiai munka és ahol az 1941-ben érettségizett zsidó tanulót nem érte semmi megkülönböztetés. Következő években annál inkább része volt üldöztetésben, nem csoda, hogy 1945-ben az új világot ígérő kommunistákat választotta. Színművészeti főiskolát végez, fényes rendezői tehetsége az 50-es évek kedvezőtlen kultúrpolitikája dacára értéket teremt, sikereket arat, művészeti fellegvárrá teszi a győri színházat. Valóban színháztörténeti jellegű és hitelességű a könyv ezt értékelő része, színészek neveivel, előadások felidézésével! Egyike volt az ország legjobb rendezőinek, még sok örömet okozhatott volna a nézőknek, ha a sors – és a politika - közbe nem szól…

Földes Gábor lelkes híve volt Nagy Imre reformjainak, feljárt a fővárosba a Petőfi Kör vitáira, épp október 23-án hozta létre Győrben annak fiókszervezetét. Részt vesz a forradalmi tüntetésekben, megmozdulásokban, nagy lelkesedése mellett fellépése békéltető, mérséklő jellegű. Mosonmagyaróváron a szörnyű sortűz után személyesen fegyverzi le a laktanya őrségét, menekítve a tiszteket, miközben őt is bántalmazzák Szovjet beavatkozás után is kitart a levert forradalom mellett, betiltásáig publikál a Hazánk című lapban és hazafias szellemben rendez a Bánk bánt. Kiállása miatt aránylag későn -1957 májusában – de eléri a megtorlás. Letartóztatják és a mosonmagyaróvári események „főbűnösévé” teszik, néhány társával együtt. Szinte jogi jellegű a koncepciós per vaskosan igazságtalan és erőszakolt konstrukciójának bemutatása a nyomozástól – az akasztófáig. Mert az várt a bűntelen és idealista fiatal művészre, aki baloldaliságát össze tudta egyeztetni hazafiságával. 1958. január 15-én utolsó szavaival Nagy Imrét és a független, szocialista Magyarországot éltette.

Szarka Lajost vonzza a történelmi hősök, nagy jellemek ábrázolása. Egyik régebbi könyve A tábornok bére című, a 48-as szabadságharc egyik elfeledett hősének állít emléket. Földes Gáborról szóló művének is jelentős jegyzetanyag ad tudományos értéket, de ez nem csökkenti érdekességét, olvasmányosságát. Méltó módon csatlakozik az emléktáblákhoz és az utcaelnevezéshez, figyelmeztetve a vértanúk áldozatára!

Róbert Péter