Michael Baigent és Richard Leigh:
A Valkűr-hadművelet


Történelmietlen, de nem felesleges az egyes múltbeli eseményekkel kapcsolatban oly gyakran elhangzó kérdés: mi lett volna, ha…? Nehéz nem játszani a gondolattal, hogyan alakult volna a történelem, hogy nézne ki a térkép, mit tanítanának az iskolákban, ha egy csata másképpen végződik, egy személyiség nem úgy dönt vagy eltűnik, vagy meg sem születik.

Michael Baigent és Richard Leigh A Valkűr hadművelet című, a General-Press Kiadónál megjelent könyve egy ilyen – sajnos elszalasztott- lehetőséget dolgoz fel, alcíme szerint is tárgya Stauffenberg és a Hitler elleni merénylet, de távolabbra vezeti olvasóit, nem hagyományos életrajz és nem pusztán az 1944 júliusi összeesküvés története. Erre az alaposabb szemléletre utalnak az egyes részek olyan címei: Poroszország felemelkedése, Eszmék küzdelme, Hősiesség a huszadik században.

Alapos kutatómunkát végeztek a szerzők, a 80-as, 90-es években még találkoztak az események egykori részt vevőivel, akik megosztották velük s így velünk emlékeiket, gondolataikat, források özönét tanulmányozták és nyitották meg..

Az előkelő család sarja, Stauffenberg ezredes nem mindennapi egyéniség volt,Nagy műveltséggel rendelkezett, barátságát irodalmi körökkel, különösen Stefan George koszorús költővel a könyv részletesen tárgyalja. Tiszti pályafutását súlyos sebesülése sem törte ketté, hatalmas akaratereje lehetővé tette, hogy három újjal is teljes életet éljen. Csatlakozott a német ellenálláshoz, amelyet a könyv talán elsőnek mutat be részletesen. Megdöbbentő tény, de Hitler ellen 46 sikertelen merényletet követtek el – bármelyik alkalmas lett volna a háború befejezésre, sok szenvedéstől menekült volna meg Európa és a világ!

Az a tiszti csoport, amelynek tényleges vezetője lett természetesen konzervativ szemléletű volt, alkotmányos monarchiát akartak, de szociáldemokrata kancellárral és polgári demokráciát, valamennyi politikai erő, közte a kommunista párt szabad működésével. Sajnos a szövetségesek merevsége nem könnyítette meg dolgukat, s ezt a náci propaganda jól kihasznált. Fő ellenségüknek az SS-t tekintették, ártalmatlanná tétele az akció sikerének előfeltétele volt. Véletlenek szerencsétlen összejátszása - leírásuk a könyv legizgalmasabb fejezete – végzetesen megakadályozza Hitler megölését - és annyi ember megmentését. Maguk az összeesküvők is hibákat követnek el Berlinben, pl. időt vesztenek nem foglalnak el fontos minisztériumokat, a rádiót, az általuk letartóztatottak, még maga Goebbels is kapcsolatot tarthatnak a külvilággal.

Bezzeg a megmenekült Hitler bosszúja kíméletlen és szörnyű. Stauffenberget és társait rögtön agyonlövik, a később elfogottakat „szigorított kihallgatások” kínzásai után megalázó bírósági komédia során különlegesen kegyetlen módon végzik ki.

Nagy részletességgel foglalkozik a könyv Stauffenberg hősi alakjával, megtudjuk ifjúkori részvételét a Vándormadár-mozgalomban, amely némi hasonlóságot mutat a magyar regős-cserkészettel, erkölcsi érzékét, amely családi életét (5 gyermeket hagyott hátra) és szolgálati magatartását egyaránt jellemezte. Nem tér ki rá a könyv, de ifjúkorában – noha bátyja zsidó nőt vett el - feltehetőleg nem volt kapcsolata a teljesen asszimilált német zsidósággal. Ennek ellenére felháborítja a kibontakozó üldözés s ezt nem is titkolja. Már 1934-ben tüntetőleg kivonul Julius Streicher antiszemita előadásáról, katonatársai előtt ítéli el a Kristályéjszakát.

Sok fénykép teszi érdekessé a könyvet, pl. egy hivatalos felvétel Hitler robbanáskor kiégett nadrágjáról, hatalmas jegyzetanyag és csatolt bibliográfia könnyíti meg a további kutatást..

Ez a munka szép helyet kaphat a második világháborús irodalomban.

Róbert Péter


A történet, melyből film is készült:
1944 július 20-án bomba robbant Adolf Hitler főhadiszállásán, alig két méterre a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Valkür Hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. Az összeesküvés élén Claus von Stauffenberg ezredes állt, aki személyesen helyezte el a bombát a főhadiszálláson. Az általa vezetett ellenállási mozgalom megbukott, és az ezt követő megtorló akciókban több mint 5.000 embert tartóztattak le és 200-at ki is végeztek.