Chaim Potok
Vándorlások
könyve |
Chaim
Potok a kiváló amerikai író már szinte az Ulpius kiadó házi szerzőjének
számit, hiszen utóbbi években egyre-másra jelentek itt regényei. A most
napvilágot látott Vándorlások könyve – A zsidó nép története immár a tizedik
a sorban, némileg különbözik elődeitől, terjedelmesebb náluk, nem regény
hanem krónika, komoly történelmi munka. Hosszú bevezetőjében a szerző
hangsúlyozza ezt, utalva arra a sok tanulásra amelyre szüksége volt
megírásához, felsorolva azok nevét akikre támaszkodott megköszönve
segítségüket.
Átkelve a zsidó história örvényein nagy figyelmet fordít a háttérre a zsidók
környezetér, a velük lakó népekre, kezdve a sumérok részletes tárgyalásától
a XX.század Amerikájáig.
Könyve tagolása sajátságos, nem arányos a kronológiával, nagyobb teret
szentel az ókornak, a középkor után gyorsan áthalad az újkor eseményein,
kiemelve néhány fontos tényezőt, mint a cionizmus megjelenését.
Fáradhatatlanul keresi-kutatja mi lehetett az oka, hogy egy ókori nép
megőrizte identitását, minden viszontagságon és megpróbáltatáson keresztül
fennmaradt az évezredek alatt, amelyek a kortárs népeket sorra eltörölték?
Az elméleti fejtegetések nagy tényanyaggal párosulnak s ez nemcsak
tanulságos, hanem nagyon érdekes olvasmánnyá teszi könyvét.
Mint végzett rabbi, a korai zsidó történelmet a tanach alapján szemléli, bár
részletesen ír pl. az egyiptomi szokásokról, a szerződések fontosságáról,
észrevesz olyan jelenségeket, mint Jeruzsálem felvirágzása Samaria eleste
után, néha több változatot is közöl, így Saulnál.
Némely állítása vitatható, pl. hogy Dávid királysága a Közel-Kelet
leghatalmasabb birodalma volt.
Olyan apróságokat olvashatunk lépten-nyomon, hogy a Babilóniába hurcoltak
Tel Aviv nevű települést hoztak létre az Eufrátesz mellett, vagy Szuza város
látképe a második szentély kapuján. Elemzi a görög hatást Jeruzsálemre,
amelynek erőssége 3000 görög szót eredményezett a Talmudban. Nem kedveli a
rómaiakat, ezt Seneca idézettel támassza alá, de kénytelen elismerni, hogy
Judea a térkép peremén foglalhatott csak helyet, leverése csak egy „aprócska
rész kisimítása a birodalom szövetén”. Részletesen foglalkozik Arábiával, de
nem sok jót talál benne, az iszlám – zsidó kapcsolatokat elemzi, megtudjuk,
hogy zsidó építette az Alhambrát.. Kevés a magyar vonatkozás, még
Pannóniától sem szól, nem veti el teljesen a ma már megcáfolt kazár
elméletet. Talán lengyelországi ősei miatt is tekinti ezt a földet a
rabbinikus civilizáció csúcspontjának. Nem hallgatja el Sabbatai Cvi mániás
depresszióját, kicsapongásait sem, valamint hogy Spinoza kiközösítését mai
napig nem vonták vissza! Számot tarthat érdeklődésünkre az első új rendszerű
rabbiképző 1829-es alapítása Padovában.
Részletesen méltatja Herzl történelmi érdemét, a cionizmus jelentőségét,
Izrael létrehozása zárja a könyvet, amelyből valamilyen meggondolásból
teljesen kihagyja a Holokausztot.
Szokatlanul nagy bibliográfia tanúsítja a szerző alaposságát, pedig
bevallása szerint a lajstrom nem teljes.
Könyvét olvasva megállapíthatjuk, hogy munkája eredményes volt: jó könyv
született!
Róbert Péter |