A kitűnő festőművész félretéve az ecsetet és különleges technológiáját, három könyvet és két jegyzetet adott ki saját költségén, mert fontos üzeneteket kíván velünk közölni. A három könyv közül kettő verseskötet, a harmadik dokumentumregény. A versek inkább az érzelemre, a regény inkább az értelemre hat.

Közös témájuk a churbán, a pusztítás rettenete. A háború pokla, amikor 50 millió ember veszett el és ennek több, mint 10 százaléka származása miatt szenvedett mártírhalált. Talán mondhatnánk, az élet megy tovább, ne háborgassuk a múltat, az új generációk nyugalmát. A megtörténteken nem segíthetünk, nézzünk a jövőbe. A választ a mottó Illyés Gyula sorai adják:A múltat is teremteni kell.

Egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják. A megíratlan idő egyszerűen el sem megy, ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.
A háromból két könyvének címe Babitstól kölcsönzött, találóan: "Sodrában a szörnyű malomnak".

Szemtanú jelentkezik, egy a túlélők közül, és a nagyon kevés, még közöttünk lévők közül, aki ifjan, de már huszonéves felnőttként élte át a borzalmakat. Elraktározhatott minden élményt, amelyeket most elénk tár.
Tíz éve foglalkozik írással, nem véletlen, hogy élete alkonyán tárja elénk azt, amely a szívét évtizedekig nyomta. Örökség, amelyet meg kell osztani unokával és kortársaival. Elmondani csak ő tudja, úgy érzi, a Teremtő azért ajándékozta meg tekintélyes életkorral, hogy teljesíthesse a "Beszéld el fiadnak" parancsát.

1939-ben édesapja halálával kezdődik a történet, amikor rászakadt a család eltartásának a gondja. Iparrajz, iskolai vizsgák után egy bútorüzletben helyezkedett el 1941-ben nővére is meghalt. A fiatalembernek egyre jutott az élet megpróbáltatásaiból. Nem politizál, nem minősít, csak hitelesen beszámol a korról, amelyben élt, az eseménysor önmagáért beszél, Azért társadalmi rajz is, amit kapunk. Erzsébetvárosból, (Király utca, Akácfa utca) hosszabb időre csak kényszerűségből mozdult ki. Például az Akácfa utcában csaknem hetven éve él. Aki annyira pontosan emlékszik minden szereplőre, mozzanatra, annak élményeit itt kellett hagyni nekünk. Tanulmányozzuk, csodálkozzunk, - ez volt? Ez volt.

Annyira plasztikusan és részletesen írja le az egy hónapos nagy menetelést, társainak halálát, különösen egy barátjának elvesztését, annyira megrázóan ábrázolja, hogy az olvasó érzi, ezt nem lehetett kitalálni. Ezt át kellett élni.
Számos tábor Günskirchen, Mathausen soroltatik fel és kerül bemutatásra. Számos ember, jó és rossz, kendőzetlenül szerepel a könyvek soraiban. A kor beszél. Nagyon nehéz vele szembenézni, néha kegyetlen dolog. De aki elolvassa a könyveket, annak muszáj. A művész Szilárd Gyulát nem hagyja el vénája, a címlapot rajzai, a verseskötetet illusztrációi díszítik...

***

Iskolák, tanintézetek részére a könyvek elérhetők az OR-ZSE Oktatási Osztályán. A regény hiteles tájékoztatás a tanároknak, főiskolai, egyetemi diákoknak. A versek hatásosak minden iskolás számára. Több bennük az elbeszélő költemény, amely szokatlan műfaj manapság. A költemények az értelmet és az érzelmet egyaránt megérintik.

Deutsch Gábor