Vissza


Gereben Ágnes:
" Engedd el népemet! "

Zsidók a háború utáni Szovjetunióban
 

Be nem vált remények

Nagy sikert aratott, ma is a kérdéskör nélkülözhetetlen alapkönyvének számit Gereben Ágnesnek a Szovjetunióbeli antiszemitizmusról több mint 3 évvel ezelőtt megjelent könyve. Feltehetőleg ez a kedvező fogadtatás és a feladat nagysága ösztönözte a szerzőt újabb kötetének megírására, amelyben a szovjet zsidók múltjának újabb szakaszát tárja fel a magyar olvasók előtt. "Engedd el népemet!" Zsidók a háború utáni Szovjetunióban, az Athenaeum 2000 kiadónál napvilágot látott könyve hézagpótló alkotás, az első monográfia ebben a fontos tárgykörben, hiszen az emlékiratok gyakran meglehetősen szubjektivan, inkább szerzőjük véleményét, mint a történelmi valóságot tükrözik. Gereben Ágnes láttatja a kulisszák mögötti hatalmi harcokat, amelyek igen gyakran kihatással vannak a zsidóság helyzetére, bemutatja a hivatalos kirekesztés mechanizmusát és a tömegek előítéleteit egyaránt. Külön foglalkozik a kivándorlásért vívott küzdelemmel és a Nyugat reagálásával az eseményekhez.

Feltehetően ezeknek az eseményeknek a jobb megértése céljából túllépi a címben jelzett időhatárt és a háború előtti és alatti helyzet érzékeltetésével kezdi a könyvet, de később is sokszor utal az előzményekre. Ehrenburghoz intézett levelek a zsidó sors változatlanságát, a "lopakodó" antiszemitizmust érzékeltetik, perek, diszkrimináció a hétköznapokban, az öregedő Sztálin egyre erősebb antiszemitizmusa, amely nem kíméli régi zsidó harcostársait, ahogy leány zsidó udvarlóit sem. Háttérként megdöbbentő adatokat közöl a győztes nagyhatalom gazdasági nehézségeiről, a lakosság nyomoráról, amelyet nem enyhit a hazaküldött "hadizsákmány". Elmaradnak a várt reformok, nem csökken a terror, egész "bűnös" népeket telepítenek ki lakóhelyeikről, eddig elhallgatott ifjúsági szervezkedésekről értesülünk, amelyeket vaskézzel számolnak fel.

Szomorúan ismerősek számunkra a visszatért és jogos tulajdonukat elfoglalni óhajtó zsidók fogadtatásáról szóló jelentések, egyetlen reménysugár Izraelnek a szovjet külpolitika részéről -angolellenes meggondolásokból - támogatott megalakulása. Sajnos ez egyáltalán nem jár együtt a zsidó törekvések elfogadásával, ellenkezőleg a "kozmopolitizmus" elleni véres antiszemita kampánnyal. Elutasítják a Krím félszigeti zsidó autonómia tervét, felszámolják a zsidó kultúrát, boszorkányüldözés indul a vélt cionisták ellen, előkészítik az orvosok perét, amely előjátéka lehetne a zsidók távoli vidékre tervezett deportálásának - bár erre még nincs írásos dokumentum. Kitekint a csatlós államokban folyó hasonló akciókra, olyan tragikomikus adalékokkal, mint Mao Ce-tung szovjetzsidó orvosának letartóztatása.

Sztálin halála, Beríja bukása, elhárítja a közvetlen veszélyt, de az erőszakos asszimiláció folytatódik, ennek ellenére a rendőri jelentések kénytelenek megállapítani, hogy "mégis járnak a zsinagógába" és 1965-ben még hivatalosan is jiddis anyanyelvű a zsidók 20%-a.

Hruscsov ellentmondásos nyilatkozatai nem ködösítik el az antiszemitizmus továbbélését, a gazdasági ügyekben kivégzettek többsége zsidó. Egyre nagyobb súlyt kap a kivándorlás engedélyezése, megindul a tréfásan BCSIE-nek titulált mozgalom (Bárhova, Csak Innen El), amely ellen erőteljes propaganda-hadjáratot irányítanak felülről. Jellemző az egykorú vicc a "kalandvágyból és felelőtlenségből" otthon maradottakról.

Lényegében ezzel fejezi be a szerző a szovjet zsidóság történetének tárgyalását, amely nemcsak a zsidó kisebbség, hanem az egész Szovjetunió történetéről sok újat és érdekeset nyújt a történelem iránt vonzódó olvasók táborának. Szép számmal találunk magyar vonatkozásokat is, valamint a meglehetősen komor szovjet mindennapok leírását, korabeli anekdotákat, történeteket is. Rengeteg nevet, eseményt említ, amelyek megértéséhez lábjegyzetek nyújtanak értékes segítséget. Függelékben gazdag bibliográfia, névmutató és életrajzi kislexikon emeli a monográfia tudományos értékét, eligazítva a további elmélyülést, tájékozódást.

Gereben Ágnes könyve hozzásegít a kelet-európai zsidóság történetének jobb megértéséhez, feltárva a sokáig elhallgatott, néha fájdalmas tényeket.

Róbert Péter