Gereben Ágnes:" Engedd el népemet!
"
Zsidók a
háború utáni Szovjetunióban
|
Be
nem vált remények
Nagy sikert aratott, ma is a kérdéskör nélkülözhetetlen alapkönyvének számit
Gereben Ágnesnek a Szovjetunióbeli antiszemitizmusról több mint 3 évvel ezelőtt
megjelent könyve. Feltehetőleg ez a kedvező fogadtatás és a feladat nagysága ösztönözte
a szerzőt újabb kötetének megírására, amelyben a szovjet zsidók múltjának újabb
szakaszát tárja fel a magyar olvasók előtt. "Engedd el népemet!" Zsidók a
háború utáni Szovjetunióban, az Athenaeum 2000 kiadónál napvilágot látott könyve
hézagpótló alkotás, az első monográfia ebben a fontos tárgykörben, hiszen az emlékiratok
gyakran meglehetősen szubjektivan, inkább szerzőjük véleményét, mint a történelmi
valóságot tükrözik. Gereben Ágnes láttatja a kulisszák mögötti hatalmi harcokat,
amelyek igen gyakran kihatással vannak a zsidóság helyzetére, bemutatja a hivatalos
kirekesztés mechanizmusát és a tömegek előítéleteit egyaránt. Külön foglalkozik
a kivándorlásért vívott küzdelemmel és a Nyugat reagálásával az eseményekhez.
Feltehetően ezeknek az eseményeknek a jobb megértése céljából túllépi a címben
jelzett időhatárt és a háború előtti és alatti helyzet érzékeltetésével kezdi a
könyvet, de később is sokszor utal az előzményekre. Ehrenburghoz intézett levelek a
zsidó sors változatlanságát, a "lopakodó" antiszemitizmust érzékeltetik,
perek, diszkrimináció a hétköznapokban, az öregedő Sztálin egyre erősebb
antiszemitizmusa, amely nem kíméli régi zsidó harcostársait, ahogy leány zsidó
udvarlóit sem. Háttérként megdöbbentő adatokat közöl a győztes nagyhatalom gazdasági
nehézségeiről, a lakosság nyomoráról, amelyet nem enyhit a hazaküldött
"hadizsákmány". Elmaradnak a várt reformok, nem csökken a terror, egész
"bűnös" népeket telepítenek ki lakóhelyeikről, eddig elhallgatott ifjúsági
szervezkedésekről értesülünk, amelyeket vaskézzel számolnak fel.
Szomorúan ismerősek számunkra a visszatért és jogos tulajdonukat elfoglalni óhajtó
zsidók fogadtatásáról szóló jelentések, egyetlen reménysugár Izraelnek a szovjet
külpolitika részéről -angolellenes meggondolásokból - támogatott megalakulása.
Sajnos ez egyáltalán nem jár együtt a zsidó törekvések elfogadásával, ellenkezőleg
a "kozmopolitizmus" elleni véres antiszemita kampánnyal. Elutasítják a Krím
félszigeti zsidó autonómia tervét, felszámolják a zsidó kultúrát, boszorkányüldözés
indul a vélt cionisták ellen, előkészítik az orvosok perét, amely előjátéka
lehetne a zsidók távoli vidékre tervezett deportálásának - bár erre még nincs írásos
dokumentum. Kitekint a csatlós államokban folyó hasonló akciókra, olyan tragikomikus
adalékokkal, mint Mao Ce-tung szovjetzsidó orvosának letartóztatása.
Sztálin halála, Beríja bukása, elhárítja a közvetlen veszélyt, de az erőszakos
asszimiláció folytatódik, ennek ellenére a rendőri jelentések kénytelenek megállapítani,
hogy "mégis járnak a zsinagógába" és 1965-ben még hivatalosan is jiddis
anyanyelvű a zsidók 20%-a.
Hruscsov ellentmondásos nyilatkozatai nem ködösítik el az antiszemitizmus továbbélését,
a gazdasági ügyekben kivégzettek többsége zsidó. Egyre nagyobb súlyt kap a kivándorlás
engedélyezése, megindul a tréfásan BCSIE-nek titulált mozgalom (Bárhova, Csak Innen
El), amely ellen erőteljes propaganda-hadjáratot irányítanak felülről. Jellemző az
egykorú vicc a "kalandvágyból és felelőtlenségből" otthon maradottakról.
Lényegében ezzel fejezi be a szerző a szovjet zsidóság történetének tárgyalását,
amely nemcsak a zsidó kisebbség, hanem az egész Szovjetunió történetéről sok újat
és érdekeset nyújt a történelem iránt vonzódó olvasók táborának. Szép számmal
találunk magyar vonatkozásokat is, valamint a meglehetősen komor szovjet mindennapok leírását,
korabeli anekdotákat, történeteket is. Rengeteg nevet, eseményt említ, amelyek megértéséhez
lábjegyzetek nyújtanak értékes segítséget. Függelékben gazdag bibliográfia, névmutató
és életrajzi kislexikon emeli a monográfia tudományos értékét, eligazítva a további
elmélyülést, tájékozódást.
Gereben Ágnes könyve hozzásegít a kelet-európai zsidóság történetének jobb megértéséhez,
feltárva a sokáig elhallgatott, néha fájdalmas tényeket.
Róbert Péter |