Monostori Imre:
Helykeresések
Három esettanulmány |
Monostori
Imre Helykeresések. Három esettanulmány című, Nap Kiadónál megjelent könyve
sajátos alkotás. Írásai a 20.század magyar szellemi életének három, első
pillantásra merőben különböző témájú "esetét" vizsgálják.
A szerző a népi írók oldalán áll, kiemeli nézőpontjukat, de helyt ad a velük
vitázóknak is. Terjedelmileg talán nem, de bátorságra és súlyra nézve a
legjelentősebb.
A zsidókérdés változatai magyar folyóiratokban a húszas évektől a
zsidótörvényekig című több szempontból is érdekes tanulmány, amely elsősorban a
korabeli zsidó értelmiség problémáit, beilleszkedési nehézségeit elemzi a korabeli
sajtó alapján a két háború közötti időszakban.
Felismeri a zsidókérdés mint feszültséggóc szerepét, idézi a vezető folyóiratok
állásfoglalásait. Sorra veszi a magyar nyelvű zsidó sajtó irányzatait és főbb
orgánumait, beleértve az évkönyveket is.
Természetesen az irányadó Egyenlőséggel kezdi, de helyet kapnak más irányzatok is.
Sokszínű ez a kép, hiszen a kezdetektől 1949-ig Magyarországon közel 300 zsidó
periodika jelent meg!
Hasábjaikon teret adtak különböző irányzatoknak, csak az orthodoxia lapjai teljesen
politikamentesek. Nagy vita folyik a "zsidó magyar" vagy "magyar
zsidó" meghatározás tartalmáról, utóbbiról kifejti Komlós Aladár
álláspontját. Utána zömmel nem zsidó értelmiségieket idéz, Németh Lászlót és
népi írókat elsősorban, ezáltal mintegy tükörben mutatja meg a zsidó szellemi
életet.
Fordulópontnak tekinti az 1933-34-es vitát, a népi-urbánus ellentét megjelenését.
Zsidó szerzők védekezésbe szorulnak, bár ez védekezés nem mindig apologetikus , pl.
Zsolt Béla nemcsak szellemes, de eléggé indulatos is, mintha sejtené mi következi a
kritikák után, az egyébként a felekezetet már elhagyó Hatvany Lajos azt
"üzeni" Németh Lászlónak, hogy a nyilvánosság előtt nem fog neki
válaszolni.
A szerző hangja visszafogott, igyekszik objektíven fogalmazni, érdekes módon zsidó
szerzőktől származó idézetei kritikusak a zsidósággal szemben, Bibó védi,
magyarázza a támadott csoportot. 30-as évek második felében folytatódik a polémia,
új arcok tűnnek fel, hosszan foglalkozik Pap Károllyal, elsősorban.
Zsidó sebek és bűnök című nagy feltűnést keltett vitairata hatásával, de nem
hagyja figyelmen kívül a "magyar zsidó szellemiség" további kérdéseit
sem.
Elemzi a Márciusi Front meglehetősen kétértelmű álláspontját a zsidókérdésben,
a kiáltvány aláírói Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres
Péter később bekerülnek nemcsak a magyar irodalomba de a történelembe is -
különböző irányokba megtett pályájuk okán.
Utolsó fejezete (A zsidótörvények árnyékában) már szomorú eseményeket,
emlékeket elevenít fel, megszűnik a vita -illetve túlmegy az irodalom határain.
Ami azután történt már nem fér bele a becsületes gondolkodás fogalomkörébe!
Monostori Imre tanulmánya jelentős segítség a judaisztika, a zsidó sajtó- és
művelődéstörténet iránt érdeklődőknek, de a 20-as,30-as években magyar
irodalmában búvárkodóknak is.
Második, rövidebb írása "A mítosz tanít meg rá, hogy az igazi valóságban
elférnek még az istenek is" címen Németh László és Kerényi Károly szellemi
kapcsolatával, barátságával foglalkozik. Sok életrajzi elemet közöl, de a fő
szerep az antikvitáshoz való viszony, amely eltér a két értelmiséginél. Németh
László görögségélménye 1934-től nemzeti programmá érlelődik, Kerényi tudós
műhelyekben, "szigeteken" akarja találkoztatni a magyar és görög szellemet.
Két évtizedig nem találkoznak, de 1963-tól felújul barátságuk.
Harmadik írása, " esettanulmánya" Kónya Lajos szerepei és a kommunista
irodalompolitika 1949-1960 címen a Rákosi-rendszer és a korai Kádár-korszak irodalmi
életéből meríti témáját, tablót nyújt a szocialista kultúrpolitika kezdeteiről,
középpontban Kónya Lajos kétszeres Kossuth-díjas költővel, országgyűlési
képviselővel, az Írószövetség főtitkárával, aki szintén kereste a helyét
ezekben az években.
Ez a rokonszenves, ügyesen verselgető vidéki tanító elfogadja az élet által
felkínált lehetőséget, azonosul a diktatúrával, amelynek kiszolgálója és
dicsőítője lesz -sok más irodalmárral együtt. Sikere van, 7 év alatt 11 kötete
jelenik meg, amelyeket az irányított kritika tömjénezve fogad.
Monostori Imre végigtekinti Kónya pályáját, 1945 előtti három kis versfüzetétől
a polgári Válasz1948. februári számában történt bemutatkozásától a Szabad
Néphez történő gyümölcsöző átpártolásával kezdődő hirtelen karrierig.
Sokat idéz verseiből, amelyek ma már komikusan hatnak 1953-as önvizsgálatáig, amely
Rákosival is szembefordítja. Támogatja a forradalmat, verset közöl az Irodalmi
Újság híres 1956. november 2-i számában, de szilenciuma után 1960-ban megjelent
verseskötetében már kiegyezik a hatalommal. Ezt méltányolják is, haláláig még 6
kötete jelenik meg és bár régi pozíciója elveszett, nincsenek megélhetési gondjai.
Mindhárom tanulmányban valódi irodalomtörténeti rekonstrukcióval találkozunk, sok
korabeli forrással, amelyeket a szerző dicséretes objektivitással értelmez. Nemcsak a
Kónya-tanulmánynak, hanem a másik kettőnek is vannak hősei, érdekes egyéniségei.
Talán ezért mutatja be olyan híven az ábrázolt kor kulturális életét, de
hétköznapjait is, érzékeltetve sajátos hangulatát.
Sok lábjegyzet és bibliográfia segíti a további tájékozódást!
Róbert Péter |